A zsidók (, Jehudim; , Jidn) ókori közel-keleti nép, valamint a magukat ettől a néptől (izraeliták) származtató, Israelite origins and kingdom: "The first act in the long drama of Jewish history is the age of the Israelites" illetve a zsidó vallást követő, a világ minden részén élő emberek – kulturálisan és nyelvileg heterogén összetételű – közössége.
A 2020-as években a világszerte élő zsidók több mint 85%-a két országban él: az Egyesült Államokban és Izraelben.
A név eredete, használata A zsidó név végső soron a héber Júda vagy Jehuda törzsnévre vezethető vissza (lásd: Júda). A népnév héber megfelelője jehudi, יהודי. Egyéb nyelveken szintén e szó különböző alakváltozataival jelölik a zsidó népet, például görög: judaiosz, Ιουδαιος, latin iudeus (azaz Iudaea tartománybeli), német Jude, angol Jew, francia juif, spanyol judío.
A zsidókat az ókorban hébereknek is nevezték, egyes nyelveken a mai napig a héber népnév alakváltozataival jelölik őket (például olasz ebreo, orosz еврей, jevrej, román evrei). A 19. századtól a 20. századi rendszerváltásig a magyarországi zsidók gyakran inkább az izraelita, mintsem a zsidó névvel jelölték önmagukat.
Meghatározása és kialakulása
A zsidó hagyomány szerint - amit nagy részben a régészeti leletek és a nyelvészeti kutatások valamint genetikai vizsgálatok is alátámasztanak - a zsidóság a Közel-Keletről, pontosabban Levante térségéből származik.
Ebben a térségben laktak az ókori héberek, majd első és később második száműzetésük alatt is maradt folytonos jelenlétük. Ma Izrael állama is nagyrészt az ókori héberek által lakott területen fekszik. Izrael a zsidó államként ismert ország. A zsidók az ókori héber népességtől származtatják magukat. Ez a hagyomány a lehető legteljesebb mértékben bizonyított a legújabb kori kutatások eredményeképp.
Izrael mint népnév első történeti említése Merneptah fáraó sztéléjén olvasható. Ez az ún. egyiptomi kivonulás feltételezett időszaka utánra datálható.
Külön érdekesség, hogy bár a héber népesség öröksége több téren is mutat kulturális folytonosságot az azt megelőző kánaáni kultúrával - ami a környező nyugatsémi kultúra szerves része -, ugyanakkor a héber kultúra eredete mind a zsidó hagyomány szerint, mind a szakterület kutatói szerint szoros rokonságot mutat az ókori mezopotámiai civilizációval is.
Ezen rokonság igen sokrétű és összetett. Ennek több oka is lehet. Az egyik lehetséges oka, hogy a zsidó hagyomány szerint Ábrahám - a zsidóság első ősapja - Mezopotámiából származik, s feltehetőleg, amennyiben történeti személyként létezett, kizárásos alapon legkésőbb az óbabiloni kor idején hagyhatta el a fejlett mezopotámiai világot. Ennek nyoma maradt a héber törvénykezésben, ami számos egyezést és párhuzamot mutat a nyugatsémi amurrú törvénykezéssel.Tóth J. Zoltán: A halálbüntetés az ókorban, Ókori keleti történeti chrestomathia (Harmatta János szerk.) Az amurrú törvénykezési hagyományok a nagy babiloni uralkodó Hammurapi babiloni király törvénygyűjteményébe is belekerültek.
A rokonság második rétege a héberek első száműzetése, az ún. babiloni fogság jelentős időszakának terméke. A zsidóság történetének ezen, talán legjelentősebb fejezetében alakult ki a területi identitástól jóval függetlenebb, életképes diaszpóra-lét. Ez alapozta meg a ma ismert zsidóság szerkezeti és ideológiai felépítését. Ezen fejlődés legjelentősebb eseménye a Szóbeli Tan írásba foglalásának igénye és kezdete, ami csak jóval a második száműzetés kezdete után fejeződött be.http://www.jewishencyclopedia.com/view.jsp?artid=113&letter=O
A Szóbeli Tan az Írásbeli Tan - a tulajdonképpeni Tóra - sokszor gyakorlati, magyarázó jellegű, de igen sokrétű, és folytonosan bővülő kiegészítése. Ez a zsidó hagyomány szerint a mózesi tóraadás idejétől kezdve öröklődött nemzedékről nemzedékre. Ez a hagyomány a Talmud tartalmának és témainak alapja is.http://www.jewishencyclopedia.com/view.jsp?artid=32&letter=T#117
Mindezzel párhuzamosan, meg kell említeni, hogy a zsidó hagyomány a héber nép létrejöttét az ún. egyiptomi kivonulástól számítja, amint az a Biblia történeteiből is ismert. Ezen esemény történeti szempontból vitatott a korabeli egyértelmű írásos bizonyítékok hiányában. Ennek ellenére jogos lehet Josephus Flavius feltételezése, mely szerint az ókori héberek jelenléte ókori Egyiptomban nem más, mint az ún. hükszosznak nevezett közel-keleti sémi nyelvű népesség uralmának időszaka,Josephus Flavius: Against Apion első könyv, 73. bekezdés vagy részben hatással lehetett a zsidó nép kialakulására, illetve a Teremtés és a Kivonulás történetéhez is alapmotívumokkal szolgált.
A zsidóság története igen igen hosszú az emberiség történetének egészéhez viszonyítva. Ha beleszámítjuk az ókori héberek történetét - amely az ősi mezopotámiai kultúrában gyökerezik - akkor a zsidó nép története az egyik legrégebb óta folytonos és mai napig fennmaradt etno-vallási csoport. Egyedi népcsoport, közös identitással, és saját, speciális vallással. A zsidóság mint népcsoport jórészt genetikai rokonságot mutat a többi, Levante térségéből származó népesség leszármazottaival.
A zsidó vallás az első megmaradt egyistenhit az emberiség történetében. Hiedelemvilágának és szertartásainak több tétele a kereszténység és az iszlám alapja is lett.
A héber nyelv, melynek klasszikus változata a zsidó liturgia nyelve, és modernizált változata Izrael államának hivatalos nyelve, sémi nyelv, rokonságban áll az arab, arámi és egyéb sémi nyelvekkel. A zsidóság száműzetései során a hébert a hagyomány átörökítésére és liturgiai célokra használta. Párhuzamosan érdekes keveréknyelvek alakultak ki a helyi diaszpóra nemzsidó nyelve, és a héber/arámi szókészlet és kifejezésmódok keveredéséből. Ennek leginkább fennmaradt és ezért legjobban tanulmányozható példája a jiddis nyelv.
A héber írás ma ismert formája az ún. birodalmi arámi alfabetikus írásrendszer. Ezen ábécé először az Újasszír Birodalom idején került hivatalosan használatba. Formailag a zsidóság babiloni diaszpórája óta gyakorlatilag változatlan, a mai napig. Elődje, az ún. föníciai ábécé, minden ismert alfabetikus írásrendszer őse. Az ókori héberek a föníciaihoz igen hasonló, azzal gyakorlatilag megegyező ábécé-t használtak a babiloni fogság időszakáig.
Történelem A zsidók történetének fontosabb eseményei a kezdetektől napjainkig: Időszak / DátumEseményJelentőségi. e. 2. évezredAz ősatyák koraA hagyomány alapján Ábrahám, Izsák és Jákob szövetsége Istennel.i. e. 13. századExodus és honfoglalás(történetiségét ma már elvetik) A hagyomány alapján Mózes vezetésével a zsidók elhagyják Egyiptomot; honfoglalás Kánanánbani. e. 1000 körülAz Egységes Izraeli Királyság(létezése vitatott)Lipschits, Oded (2014). "The history of Israel in the biblical period". In Berlin, Adele; Brettler, Marc Zvi (eds.). The Jewish Study Bible (2nd ed.). Oxford University Press. pp. 2107–2119. . As this essay will show, however, the pre monarchic period long ago became a literary description of the mythological roots, the early beginnings of the nation and the way to describe the right of Israel on its land. Though the archeological evidence also does not support the existence of a united monarchy under David and Solomon as described in the Bible, meaning the rubric of "united monarchy" is best abandoned, it remains useful for discussing how the Bible views the Israelite past. [...] Although the kingdom of Judah is mentioned in some ancient inscriptions, they never suggest that it was part of a unit comprised of Israel and Judah. There are no extrabiblical indications of a united monarchy called "Israel."Dávid király. Salamon felépíti az Első Templomot.i. e. 930 körül(A hagyomány alapján) a királyság kettészakadásaLétrejön az északi Izrael és a déli Júda királysága.i. e. 722Izrael bukásaAz Asszír Birodalom elpusztítja az északi királyságot, a lakosság asszimilálódik.i. e. 586Babiloni fogságNabukodonozor lerombolja az Első Templomot, Júdát Babilonba hurcolják.i. e. 538Visszatérés Círusz rendeletérePerzsa engedéllyel a zsidók visszatérnek, felépül a Második Templom.i. e. 167–160Makabeus-felkelésSikerrel lázadnak a hellenista elnyomás ellen (ennek emléke a Hanuka).i. sz. 70Jeruzsálem és a Szentély pusztulásaTitus római hadvezér leveri a zsidó lázadást, megkezdődik a nagy diaszpóra.i. sz. 132–135Bar Kohba-felkelésAz utolsó nagy zsidó szabadságharc a rómaiak ellen, Izrael földje kiürül.i. sz. 200–500A Misna és a Talmud megírásaA szóbeli tanok írásba foglalása, amely biztosítja a túlélést az állam nélkül.1492Kiűzetés SpanyolországbólAz inkvizíció elől menekülő szefárd zsidók Európában és az Oszmán Birodalomban szóródnak szét.18. század végeA zsidó felvilágosodás (Haszkala)Megkezdődik a polgári emancipáció és a zsidók integrációja az európai társadalmakba.1897Az Első Cionista KongresszusTheodor Herzl Bázelben meghirdeti a zsidó állam létrehozásának programját.1939–1945A Holokauszt (Soá)A náci Németország szisztematikusan meggyilkol közel 6 millió európai zsidót.1948. május 14.Izrael Állam kikiáltásaMegalakul a modern független zsidó állam, véget ér a kétezer éves hontalanság.
A történelmi Izrael területén
70-től a kora középkorig Évszám / IdőszakEsemény / KorszakTörténelmi jelentőség és következményekKr. u. 70Jeruzsálem és a Templom lerombolásaTitus római hadvezér leveri a zsidó felkelést. Megszűnik a templomi áldozati kultusz. Megkezdődik a zsidók tartós diaszpóra-léte.Kr. u. 70–132A javnei (jamniai) időszakJohanán ben Zakáj rabbi vezetésével a szellemi központ Javnéba helyeződik át. Megalapozzák a templom nélküli, rabbinikus zsidóságot.Kr. u. 115–117Kitosz-háború (diaszpóra-felkelés)Cyrenaica, Aegyptus (Egyiptom) és Ciprus zsidó közösségeinek lázadása Traianus császár ellen. A rómaiak kegyetlenül leverik.Kr. u. 132–135Bar Kohba-felkelésSimon bar Kohba vezette utolsó nagy szabadságharc Hadrianus császár idejében. Júdea teljesen elnéptelenedik és politikailag összeomlik.Kr. u. 135 utánSziria-Palesztina tartomány létrehozásaHadrianus büntetésből átnevezi Júdeát, Jeruzsálem helyén pogány várost alapít (Aelia Capitolina). Kitiltja a zsidókat a városból.Kr. u. 135–200A szellemi központ Galileába költözéseA túlélő helyi rabbik és intézmények (a Szanhedrin) északra, Galileába (Usa, Sefarisz, Tibériás) helyezik át a székhelyüket.Kr. u. 200 körülA Misna kodifikációjaJuda ha-Naszi (a Fejedelem) szerkesztésével írásba foglalják a szóbeli tant (Misna). Ez lesz a rabbinikus jog alapja.Kr. u. 3. századA babiloniai központ megerősödéseSok zsidó a Szászánida (Perzsa) Birodalomba menekül. Sura és Pumbedita városaiban világhírű vallási akadémiák alakulnak ki.Kr. u. 313 utánA kereszténység államvallássá válásaConstantin császár után a Római Birodalom kereszténnyé válik. Mivel ők a zsidókat kollektívan istengyilkosnak (Krisztus-gyilkos) tekintik, fokozatosan szigorodnak a zsidókat korlátozó törvények (→ antijudaizmus, antiszemitizmus).Kr. u. 400 körülA Jeruzsálemi (Palesztinai) TalmudA galileai akadémiák rabbijai lezárják a Misna magyarázatait tartalmazó vitairatukat.Kr. u. 425A palesztinai naszi (patriárka) tisztség megszűnéseII. Theodosius bizánci császár eltörli a zsidó önkormányzatiság fejének tisztségét. A szellemi súlypont végleg Babiloniába tolódik.Kr. u. 500 körülA Babiloniai Talmud lezárásaA perzsiai zsidó tudósok befejezik a saját Talmud-változatukat. Ez válik a zsidó élet és törvénykezés legfőbb zsinórmértékévé.Kr. u. 614Jeruzsálem perzsa elfoglalásaA zsidók szövetségre lépnek a hódító perzsa szászánidákkal a Bizánci Birodalom ellen, ami a késő ókor utolsó nagy politikai átrendeződése a térségben.
A diaszpóra bélyegkép|200px|Az Oszmán Birodalomból származó zsidó férfi festménye, 1779