A kronológia (latin chronologia, az ógörög χρόνος = idő és λογία = tan összetétele) az időszámítással, annak történetével, sajátosságaival és felhasználásával foglalkozó történeti segédtudomány. A kronológia az események időbeli viszonylatait állapítja meg, ezért az egyik legfontosabb a segédtudományok között, hiszen az események időbeliségének ismerete elengedhetetlen a történelemben.
A kronológia legfontosabb vizsgálati területe a különböző típusú naptárak összehasonlítása, egymás közti viszonyuk feltárása mellett az átszámítások lehetővé tétele. A történetileg kialakuló különböző datálási rendszerek egymáshoz rendelése segíti a történettudományt abban, hogy az eseménytörténeti vázat felállítsa, a népek és kultúrák egymásutániságát – és ezzel lehetséges kapcsolatait, egymásra hatásuk irányait – megállapítsa.
A kronológia, mint önálló tudomány fontosságára sokan a 19. század végétől, Magyarországon többek közt 1909-ben Mahler Ede hívta fel a figyelmet.
A kronológia nemcsak a történelemben, de minden időbeli folyamatot vizsgáló tudományban, így például a geológiában is jelentőséget kap. Itt a kronológia egy résztudománya, a periodizáció alkalmazandó, amivel a jelenségek, folyamatok időbeli sorrendjét és szakaszolását lehet áttekinthető formába önteni.
A kronológiai alapfogalmak Az idő alap-mértékegységeinek meghatározása többnyire csillagászati megfigyelésekhez kötődött.A származtatott mértékegységek (a napnál rövidebb periódusok: óra/perc/másodperc) már nem képezik a kronológia vizsgálatának tárgyát. A korai, idővel kapcsolatos megfigyelések a társadalmakban fontos helyet foglaltak el. Az ókori Egyiptomban a Nílus áradásának előrejelzése létfontosságú. Minden élelemtermeléssel foglalkozó kultúra – legyen az állattenyésztő vagy földművelő – számon tartotta az idő múlását. Ennek módja azonban földrajzi régiónként, kultúránként és időben is nagyban változó.
Három csillagászati jelenség adja a mértékegységek alapjait, amelyből négy alapvető időegységet képeztek. Szoláris év: a Föld Nap körüli keringésének ideje. A szoláris év hossza 365 nap, 5 óra, 48 perc és 46 másodperc. Holdév: 12 holdhónap. A holdév hossza 354 nap, 8 óra, 48 perc, 36 másodperc. Holdhónap: a Hold Föld körüli keringésének ideje. Jele: a hold alakjának változása. A holdhónap hossza 29 nap, 12 óra, 44 perc és 3 másodperc. Nap: a Föld saját tengelye körüli forgása, a legalapvetőbb és legtriviálisabb időintervallum. Ennek ellenére mégis kétféle van belőle, a csillagnap és a Nap-nap, vagy valódi nap. A csillagnap a tavaszpont két egymást követő delelése, az utóbbi a Nap két egymást követő delelése között telik el. A szoláris nap valamivel rövidebb a valódi napnál a Föld mozgása következtében. évszakok: az évszakok levezetett és önkényes jelölések, ezért a kronológia nem számítja időmérési fogalmai közé. Az ókori Egyiptomban például három évszakot különböztettek meg, bizonyos éghajlati öveken csak két évszak figyelhető meg, néhol három (monszunterületeken), amelyek ráadásul nem is egyenlő hosszúságúak. A négy évszakos rendszer csak a mérsékelt égövön létezik.
Az alap-időegységek a természeti jelenségekből adódnak, ezért a legkorábbi naptárral rendelkező népek is ezeket használták. Az egységek kezdete változó. Az év tetszőlegesen kezdődhet bármely napon. A holdhónapok a holdfázisok bármely szakaszában kezdődhetnek. A nap kezdete egyes civilizációkban a napkelte, másoknál a napnyugta.
A mai egység-kezdetek teljesen önkényes megegyezésen alapulnak: az év január elsejei kezdete csak a középkor folyamán lett általános, a napok éjféltől éjfélig mérése pedig már újkori termék. A mai Európában használt hónapok már nem azonosak a holdhónappal, hanem a napév önkényesen 12 részre osztott szeletei. Mivel egy holdév (12 holdhónap) csak 354 nap, a holdév és a napév viszonylata: 100 holdév = 97 napévvel. A holdévet használó népeknél 100 év telik el addig, amíg a napéven alapuló naptárban csak 97.Ezért a muszlim időszámításban nem elegendő tudni annak kezdetét (hidzsra) és aera vulgaris-622 képlettel számolni, hanem az átszámításhoz ezt is figyelembe kell venni. Mivel a holdnaptár alapformájában kevéssé követi az évszakok változását, földművelő népességnél ritkán találkozunk vele. Ebbe természetesen nem számítandók bele a naptár rögzülése után életmódot váltó közösségek. Ilyen például a zsidó nép, amely vándorlásait befejezvén és letelepedett, földművelő életmódra térvén sem hagyta el a holdhónapok számítását, de itt is látható a szoláris év, vagyis az évszakokat állandó módon követő naptár követelményének beszűrődése: a problémát szökőhónappal oldják meg, így az eredeti holdnaptár és a földműveléshez elengedhetetlen szoláris naptár összhangba kerülhetett.
A kezdet esetleges meghatározása miatt az év mai meghatározása: Tropikus év: azon idő, mely alatt a Nap delelési pontja egy adott földrajzi helyen kétszer egymás után az égbolt ugyanazon helyére tér vissza.
Hónapok A holdév-naptárak mindig 12 hónapból álltak, míg a szoláris naptárak nem mindig tartalmaznak hónapokat, vagy más számosságút. Így például az aztékoknál 18, az ókori rómaiban eredetileg 10 hónap volt. Rómában más – ma már különösnek tekinthető – szokás is volt a tárgyban, hiszen a hónapok nem adott, előre kiszámított időben kezdődtek, hanem a papok hirdették meg az új hónap kezdetét, miután a holdsarló megjelenését észlelték. Ez a hónapkezdő nap volt a calenda (calare = kikiáltani), amelyből a ma széleskörűen használt kalendárium szó ered.
A mezopotámiai típusú, tizenkét hónapra osztott évben (bővebben lásd alább) a holdhónapok és a napév eltérő időtartama mindig gondot okozott a naptárkészítésben. Abban az időben, amikor már hangsúlyt helyeztek arra is, hogy az évkezdet a Nap állása szerint is minden évben ugyanarra a napra essen, szökőnapokkal oldották meg. Először minden hónapba szökőnapokat iktattak be, így alakult ki a 30–31 napos hónap. Ezzel viszont a holdfázisoktól szakadt el a naptár. Az i. e. 8. század közepétől 19 éves ciklusokat kezdtek használni, mivel 235 holdhónap két órányi különbséggel azonos 19 napévvel. A kháldeus naptár ezért 19 évenként hét szökőhónapot iktatott be. Ezeknek a helye azonban nem volt szabott, csak i. e. 539 és i. e. 503 között valamikor az Óperzsa Birodalomban vezették be a rendszerességet, ettől kezdve a 3., 6., 8,. 11., 14., 17. és 19. évben volt mindig a szökőhónap. Ezek közül a 17. év egy extra ulûlu, a többi év egy-egy extra addaru hónappal egészült ki. Ebben a rendszerben a nisannu (újév) sosem került túl messzire a tavaszponttól. Később ezt a rendszert nevezték Metón-ciklusnak, mivel Metón megpróbálta a görögöknél is bevezetni. Ehhez nagyon hasonlót használnak a mai napig a zsidó naptárban.
A zsidó naptár különös keveréke a szoláris és holdnaptárnak, amelynek következtében szökőhónap beiktatására kerül sor. Amikor a holdnaptár már kerek egy holdhónappal késik, akkor a következő évben 13 hónap van. Zsidó hónapnevek: tisri, hesván, kiszlév, tévét, svát, ádár, niszán, ijár (ijjár), sziván, tammuz, áv, elul. A szökőhónap az ádár után következő ádár séní, ekkor az ádár neve is ádár rison alakúra módosul.
Az i. e. 4. században megváltoztatták a Metón-ciklust, és 76 éves periódusokra tértek át, i. e. 331-ben már ezt használták. III. Alexandrosz makedón király elrendelte a babiloni naptári feljegyzések lefordítását, és Kallipposz számításai alapján új naptárt vezettek be görögföldön is.
Római hónapnevek: 1. martius - Mars isten után. 2. aprius - Apru etruszk istennő nevéből, amely később Venus alakjával olvadt egybe. 3. maius - Két elképzelés szerint vagy az idősek (maiores), vagy Maia istennő tiszteletére. 4. iunius - Vagy az ifjak (iuniores), vagy Iuno istennő tiszteletére. 5. quintilis 6. sextilis 7. september 8. october 9. november 10. december.
Numa Pompilius (a hagyomány szerint) két újabb hónappal egészítette ki, az év elejére ianuarius került, a kétarcú Ianus tiszteletére, az év végére pedig februarius, amely az engesztelő ünnepek februa nevéből nyerte megnevezését. A február hónapot a decemvirek idején helyezték át január utánra, i. e. 45-ben a quintilis hónapot Caius Iulius Caesar után iuliusra, i. e. 8-ban a sextilis hónapot Octavianus után augustusnak nevezték át.
A hónapot a hétnapos ciklusokon kívül négyes felosztásban is kezelték, amelyek megfeleltek a holdfázisoknak. Az ókori Rómában a hónap főnapjait megelőző napokat calendae, nona, idus és pridie névvel látták el, és ezekhez képest adták meg a napokat datálásnál.
Magyar hónapnevek: Boldogasszony hava – január böjtelő hava – február böjtmás hava – március Szent György hava – április pünkösd hava – május Szent Iván hava – június Szent Jakab hava – július kisasszony hava – augusztus Szent Mihály hava – szeptember mindszent hava – október Szent András hava – november karácsony hava – december. Ezek a hónapnevek természetesen a kereszténység felvétele utániak, nem a honfoglalás előtti, eredeti magyar hónapnevek. Ez alól talán csak a Boldogasszony hava kivétel, amely valószínűleg nem Szűz Máriára, hanem a honfoglalás kori magyarság által tisztelt istennőre utal.
Napok A napok megnevezése is fontos a kronológia szempontjából, mivel a középkori datálások sokszor csak a legközelebbi szent ünnepéhez viszonyítva adják meg az időpontot. (Például Szent György utáni kedden, vagy egy tipikus datálás: „Kelt Budán, a Szentháromság ünnepét közvetlenül megelőző pénteken az Urnak ezernégyszáz harminczkilenczedik évében.”)Habsburg Albert törvényeinek zárószakasza, Forrás
A napokat a holdciklusokkal számoló mezopotámiai kronológiák rendezték 7-es ciklusokba, ami a 29 napos holdhónap egyik lehetséges felosztása volt. Az sem kizárt, hogy a holdfázisok (új-, növekvő fél-, teli- és fogyó félhold) hozzávetőleges hosszát vették alapul. Már a Gilgames-eposz is tartalmaz hétnapos ciklusra utaló megfogalmazásokat. A zsidók az Egyiptomból való kivándorlást (Exodus) követően tértek át az ott megszokott dekádperiódusról a hétnapos rendszerre, amit a Szentírás szerzői a Teremtés könyvébe építve a dogmák szintjére emeltek. A hétnapos ciklus a Julián-naptár hatására rögzült Európában. A napok nevei: Magyar Ókori latin (Róma) Jelentése Középkori latin (Európa) Jelentése Zsidó Jelentése vasárnap Dies Solis Nap napja feria prima (Dies Dominica) első nap (Úr napja) jóm risón első nap hétfő Dies Lunae Hold napja feria secunda második nap jóm séní második nap kedd Dies Martis Mars napja feria tertia harmadik nap jóm slísí harmadik nap szerda Dies Mercurii Merkúr napja feria quarta negyedik nap jóm revíí negyedik nap csütörtök Dies Iovis Jupiter napja feria quinta ötödik nap jóm chamísí ötödik nap péntek Dies Veneris Vénusz napja feria sexta hatodik nap jóm sissí hatodik nap szombat Dies Saturnii Szaturnusz napja feria septima(Sabbatum) hetedik nap (szombat) jóm sevííj. ha-sabbát hetedik napa szombat napja
A napoknak tehát nem mindig vannak konkrét nevei, sokszor csak sorszámot kapnak a hetes ciklusban. A hét kezdete általában a vasárnap volt. A magyar hétfő elnevezés a hét elejét jelenti, ez a hétkezdet keveréke a zsidó és a középkori keresztény hétnek, mivel a zsidóhoz hasonlóan a munkaszünet utáni nap a kezdet, a munkaszüneti nap viszont nem a szombat, hanem a vasárnap. Lásd még: azték napnevek
A kronológia időskálái Abszolút kor Abszolút kornak, illetve abszolút időnek nevezünk minden olyan dátumot, amely egyértelműen elhelyezhető az időskálán. Abszolút dátum például az 1332. március 1-je, hiszen napra pontosan kiszámolható távolságra van az aktuális mai naptól és minden más abszolút időponttól. A kiszámítás önmagában nem egyszerű, hiszen figyelembe kell venni naptármódosításokat (Gergely-naptár, lásd alább). Abszolút dátum a muszlim időszámítás kezdőpontja, a hidzsra is, ezért minden ilyen naptárban megadott dátum is abszolút módon számítható.
Abszolút kornak nevezhető a radiometrikus eljárásokkal nyert dátum és a dendrokronológia is, annak ellenére, hogy nem év-pontosságú dátumokhoz jutunk, hanem bizonyos hibahatárokkal terhelthez.