A rockabilly az egyik legkorábbi és legmeghatározóbb rock 'n' roll zenei műfaj, amely az 1950-es évek Amerikájában bukkant fel. A műfajt végig az eredeti megalkotója, Elvis Presley uralta, és jelentős befolyással bírt a későbbi rockzenére és popkultúrára rövid fénykora ellenére is. A 70-es évek végén és a 80-as évek elején a rockabilly feltámadt, és a mai napig megmaradt mint szubkultúra.
Előzményei
A legközelebbi kapcsolatot a blues és a country zene között a 20-as évek country felvételein fedezhetjük fel. Jimmy Rodgers (Blue Yodeler), az első igazi country sztár a legtöbb slágerét blues stílusban adta elő, bár ez nagyban különbözött hangszerelés és hangzás tekintetében a fekete kortársak (Blind Lemon Jefferson, Bessie Smith) alkotásaitól.
Az 1930-as és 1940-es években két olyan zenei műfaj is kialakult, amelyben a country keveredett fekete zenei elemekkel. Bob Wills and his Texas Playboys zenekar híres előadója volt a western swing stílusnak, amely ötvözte a country éneklést és a gitárt a nagy zenekaros jazz zenével. Miután a rhythm and blues zenészek (Meade Lux Lewis és Pete Johnson) elindították az országos boogie-woogie őrületet, a country zenészek (Moon Mullican, The Delmore Brothers, Tennessee Ernie Ford) a később "Hillbilly Boogie" névre keresztelt műfajt kezdték el preferálni, amelyre jellemző volt az összefüggő vidékies vokál és a dalszövegek a boogie basszusára illeszkedtek.
A bluegrass értelmi szerzője Bill Monroe volt. A country eme új stílusa nagyon ódivatúnak tűnt, mivel a dalok többségét blues, népi ballada esetleg szalondal formájában adták elő. Monroe egyik zenekarának bendzsósa, Earl Scruggs kifejlesztett egy olyan gyors pengetési technikát, amely félelmetes lendületet és energiát adott a zenének.Ez a tempó meghatározó lett később a rockabillyben.
Végül az 1950-es évek elejére a kocsmai zenegépekben Hank Williams és Lefty Frizzell nevével fémjelzett Honky Tonk (magyarul: lebuj) stílus dominált. Az erős blues hatást mutató dalok általában a bulizásról, a csalódottságról és a silány életről szóltak. Olyan tömegek zenéje volt ez, akik szombat este a bárokban keresik a szerelmet, az italt vagy a balhékat. Hank Williams 1953 első napján halt meg szívelégtelenségben, pár hónappal azelőtt, hogy Elvis először járt a Sun Records stúdiójában.
A rockabilly mai napig is érezhető kulturális hatása első és legfontosabb előadójának, Elvis Presleynek köszönhető, aki sikeresen ötvözte Hank Williams zenei lázadását és izgatottságát James Dean fiatalos karizmájával. Jó megjelenésével, szexuálisan túlfűtött koncertjeivel és zenei újításával egy új demográfiai csoport hőse lett, a tizenéveseké.
A rockabilly zene a lázadás, a szexualitás és a szabadság keverékéből álló életérzést kultiválta. Elsősorban fehér zenészek játszották, így olyan kulturális forradalmat idézett elő, amelynek hatásai a mai napig érezhetőek.
Kialakulása
A Sun Records egy kicsi és független kiadó volt a Tennessee állambeli Memphisben, amelyet Sam Phillips alapított. Néhány évig főleg blues és country zenészek dalaival foglalkozott a stúdió. Létezett egy olyan szolgáltatás is, amely lehetővé tette az átlagember számára is a saját dalok rögzítését díj ellenében. Elvis Presley is élt ezzel a lehetőséggel. Phillips ekkoriban gyakran mondogatta: "Ha találnék egy fehér srácot néger hanggal és életérzéssel, milliókat keresnék vele". Elvisben megtalálta azt az embert, akit keresett.
balra|bélyegkép|200px|Elvis a "Jailhouse Rock" című filmben, 1957
Elvis egy helyi country zenekar két tagjával, a gitáros Scotty Moore-ral és a nagybőgős Bill Blackkel próbálta számok tucatjait, a countrytól a Dean Martin slágereken át egészen a gospelig. Amikor felvételre került a sor és a csapat éppen pihent, Elvis egy régi blues számot (That’s All Right) adott elő ugrálva, amihez a zenekar többi tagja is csatlakozott. Phillipsnek tetszett a produkció és ez lett Elvis első kislemeze és az első rockabilly szám is.
Bár a That’s All Right című szám ismerős zenei elemekből áll, teljesen újnak hatott. Tulajdonképpen blues stílusú dal volt, amelyet gyors bluegrass tempóban játszottak. Bár Bill Black slap (a húrok "tépése") technikája és Scotty Moore gitárjátéka is hozzájárul a különleges hangzáshoz, a lényeg Elvis hangján volt, amely széles skálán mozgott, valamint határtalan önbizalmat és fiatalos humort sugárzott. A trió felvett egy bluegrass számot, a Blue Moon of Kentuckyt is. Ez a felvétel a kislemez B oldalára került.
Amikor a dalt elkezdték játszani a memphisi rádióban, hamar slágerré vált és a helyi toplisták élére ugrott, valamint egyre népszerűbb kezdett lenni a déli államokban. A legtöbb hallgató nem tudta, hogy az énekes fehér vagy fekete, de a legnagyobb hallgatottságot általában a country rádióadók jegyezték. Senki sem tudta, hogy mi a neve ennek zenének, így Elvisnek a Hillbilly Cat és a King of Western Bop neveket adták. A rockabilly kifejezés csak később jelent meg, de egyből rá is ragadt a műfajra. A következő évben Elvis további négy kislemezt vett fel a már bevált stílusban. Jellemző stílusjegyek a csattogó nagybőgő, a gyors gitár, a "go man go" ordítás, csuklások, dadogások és a hangmagasság hirtelen megváltoztatása.
Fontosabb előadói
Elvis már az első pár száma után felhívta magára a figyelmet. Tömegek tódultak a koncertjeire és rengeteg fiatal férfinak adott inspirációt a rockabilly zene műveléséhez. Hamarosan sok tehetséges énekes jelent meg a Sun stúdiójában, akik rövid idő alatt nagy népszerűségre tettek szert.
1955 végére Elvis már túl nagy falatnak tűnt egy független kiadónak (például a Sun), így Phillips eladta Presley szerződését az RCA Victor kiadónak 40000 dollárért. A pénzből nagyobb és modernebb stúdiót hozott létre a többi tehetséges zenész számára.
Híres előadók a Sun Recordstól:
Carl Perkins – A rockabilly "himnusz", a Blue Suede Shoes szerzője. Karrierjét derékba törte egy szörnyű autóbaleset, amikor éppen New Yorkba tartott, hogy szerepeljen egy tévéműsorban. Habár teljesen felépült, a karrierjét nem sikerült újra rendbehoznia. Sok vad és szívből jövő számot írt az 1950-es években, de egyik sem lett sláger. Jerry Lee Lewis – A Gyilkos, Az apja farmján termelt tojásokból származó bevétel segítségével utazott Memphisbe és tett próbát a Sun Records stúdiójában. Zongorajátéka és színpadi megjelenése egyedülálló volt. Gyakran a lábával zongorázott, dobálta a széket a színpadon, megrohamozta a közönséget és meggyújtotta a zongorát. Feleségül vette 13 éves unokahúgát, amelyen a konzervatív amerikaiak megbotránkoztak és Jerry Lee hamar elvesztette népszerűségét. Roy Orbison – Habár Roy a balladáiról híres, amelyeket a 60-as évek elején vett fel a Monument Recordsnál, pályafutását rockabilly énekesként kezdte a Sunnál. A legtöbb felvétele (például Ooby Dooby) helyi sláger volt és főleg a későbbi rockabilly előadók és rajongók körében maradt népszerű. Johnny Cash – Cash tipikus country énekes volt és ő írta a Rock 'n' Roll Ruby című rockabilly dalt társának, Warren Smithnek.
A Sun kiadónál tevékenykedtek olyan kevésbé ismert előadók is, mint például Billy Lee Riley, Sonny Burgess, Charlie Feathers és Warren Smith. Habár nekik és ismeretlen társaiknak is volt egy pár jó felvételük, tehetségben nem érték utol a fent említett zenészeket. Az 1980-as évek elején felfedezték őket az európai rockabilly rajongók, akik turnékat szerveztek számukra és mesterré illetve élő legendává avanzsálták őket.Ez főleg annak volt köszönhető, hogy a legtöbbjük még életben volt és nem zárkóztak el a fellépésektől. Nem voltak egy szinten a rockabilly csillagaival (Elvis, Buddy Holly, Jerry Lee stb.) és inkább csak tanúi voltak a zenetörténelem egy fontos pillanatának.
Más kiadóknál is találhatunk még híres rockabilly előadókat, akik nagy népszerűségnek örvendtek és jelentős inspirációt adtak a jövő rockzenészeinek. A legtöbbjük fiatalon meghalt balesetben.
Buddy Holly – A texasi Lubbockból származó énekes a Decca kiadó nashville-i részlegénél majd az új-mexikói Coral és Brunswick leányvállalatánál vett fel dalokat. Tehetséges gitáros, dalszövegíró és énekes volt, a legtöbb slágere (That’ll Be the Day, Peggy Sue) saját szerzemény. Bandája a The Crickets volt. 1959-ben repülőgép-szerencsétlenségben halt meg, dalai sokáig népszerűek maradtak (főleg Angliában) és nagy hatással voltak a későbbi zenészek munkásságára. Johnny Burnette – A memphisi előadó és zenekara, a Rock ’N’ Roll Trio egy tehetségkutató műsorba kaptak meghívást, amikor Elvis elindult a hírnév felé vezető úton. Az 50-es évek egyik legvadabb rockabilly számait adták elő, de egyike sem lett sláger. A You’re Sixteen című dala Ringo Starr feldolgozásában később sláger lett. 1964-ben halt meg csónakázás közben. Gene Vincent – Fekete bőrkabátjával valamint a szexről és a veszélyről szóló dalaival nevezhetnénk akár a rockzenészek etalonjának is. Bandája a Blue Caps nagyon tehetséges volt és hatalmas energiát adott a daloknak. A Be-Bop-A-Lula milliós eladásai után csökkent a népszerűsége az Amerikai Egyesült Államokban, de Európában sokáig közkedvelt maradt és jelentősen befolyásolta a következő generáció zenészeit a földrészen.1971-ben belehalt egy fekély elfertőződésébe. Eddie Cochran – Tehetséges gitáros és dalszövegíró volt. Ismertebb dalai a Summertime Blues, a C’mon Everybody, a Sittin’ in the Balcony, és a Something Else. 1960-ban Gene Vincenttel turnézott Angliában, ahol nagy népszerűségre tettek szert. Egy angliai úton halt meg autóbalesetben. Rick(y) Nelson – Karrierje szülei téveműsorában indult, nagy tehetsége volt a rockabilly zenéhez. Az 50-es évek végén és a 60-as évek végén rengeteg slágert gyártott, mint például a Hello Mary Lou, Lonesome Town, Travelin’ Man, és a Poor Little Fool. Sok híres zenésszel (Johnny Burnette, James Burton) együtt dolgozott számain. 1964 után vesztett népszerűségéből, mivel a rockabilly eddigre már nosztalgiának számított. 1985-ben halt meg repülőgép-szerencsétlenségben.
Akadtak női előadók is (Wanda Jackson, Janis Martin, Jo Ann Campbell, Alys Lesley), akik kisebb sikereket elértek ugyan, de hatásuk a későbbi műfajokra inkább csak a rockabilly feltámadásakor megjelenő énekesnőknek (Becky Hobbs, Rosie Flores) volt.
A rockabilly az 1950-es évek második felében volt népszerű az Egyesült Államokban, de 1960-tól teljesen eltűnt a rádiók repertoárjából. Angliában az 1960-as évek közepéig tartott a rockabilly láz. A klasszikus rockabilly korszak Buddy Holly 1959-es halálával lezárult.
Hatásai a Beatlesre és a "Brit Invázió"
A brit rockabilly rajongók első generációja (Teddy Boy) VII.Eduárd korabeli hosszú szalonkabátot, fekete csőnadrágot és vastagtalpú cipőt (creeper) hordott. Az 1960-as évek elején helyüket a rocker (nem azonos a maival) szubkultúra vette át, akik a klasszikus greaser (amerikai szubkultúra az 1950-es években) szerelést hordták, úgymint póló, farmer, bőrdzseki és befésült pompadour hajviselet. Főleg Gene Vincentet hallgattak és híresek voltak a modokkal való harcaikról, akik az amerikai soul zenéért és az újabb brit együttesekért (The Who, Small Faces) rajongtak. Akik nem tömörültek ezen csoportokba, általában zenekart alapítottak.