Sebők Imre (Apostag, 1906. augusztus 6. – Budapest, 1980. szeptember 14.) magyar festő, grafikus, képregényrajzoló.

Élete Az ifjú Sebők Imre utcajárdára rajzolt képeit fedezte fel az arra sétáló Pólya Tibor. A paraszti családból származó fiatalembernek ez a találkozás fordulatot hozott életébe. Mint inas került a tehetségét felfedező Pólya Tiborhoz, aki foglalkozott vele, és tanította. Állandóan a műteremben tartózkodott, ahol ez idő tájt egymásnak adták a kilincset a jobbnál jobb rajzolók, grafikusok. Sebők Imre pedig figyelte a munkáikat, és szüntelenül rajzolt, képezte magát. Pólya, Feiks Jenő híres rajziskolájába ajánlotta, ahol leginkább mágnások gyermekei, hatalmas pénzekért tanulhattak. Sebők rendkívül magabiztos rajztudása és Pólya közreműködése lehetővé tette, hogy ingyen vegyen részt az oktatásban. Ezt követően képzőműveszeti iskolába javasolták, ahol Glatz Oszkár és Bernáth Aurél tanítványa volt. Ezt az iskolát azonban nem tudta befejezni. Pénzt kellett keresnie, és két év után abbahagyta tanulmányait.

Nehéz anyagi helyzetén Tolnai Simon, a Tolnai Világlapja című újság akkori és egyben utolsó tulajdonosa segített, és 1932-ben szerződtette lapjainak illusztrálására. Ekkor került kapcsolatba a sajtóval, amely végül egész életét meghatározta. Illusztrálta a Magyar Cserkész, az Ünnep, a Délibáb és az Antenna című lapokat. Emellett több száz, akkor divatos 10-20 filléres, félpengős, pengős regénynek rajzolt, festett címlapot (1935-től 1942-ig, majd 1946–47-ben, a magyar ponyvairodalom második virágkorában, az első az 1910–20-as években volt). Rengeteget dolgozott, ontotta a jobbnál jobb rajzokat, és rövid idő alatt rendkívül népszerű lett. A Hungária Rt. számára rengeteg ifjúsági regényt látott el illusztrációkkal és szebbnél szebb címlapokkal. Nem sokkal a háború kitörése előtt, egy kanadai újsághoz hívták, amibe Tarzan és a Maya istennő címmel képregényt kellett volna rajzolnia. Ő azonban nem akart elutazni, így ebből nem lett semmi (pár kockát és rajzot készített ugyan, de ezek elvesztek). Ezután Rómába kapott meghívást, de oda sem volt hajlandó elutazni.

A háború után a Tolnai Világlapja mint Dolgozók Világlapja még egy ideig működött, majd megszűnése után Sebők Imrének is új munkahelyet kellett néznie. Dolgozott a Képes Kurírnak és a Friss Újságnak. Gál György a Pesti Izé című vicclapba hívta (1946–1948) olyan rajzolókkal egyetemben, mint Korcsmáros Pál, Byssz Róbert, Hauswirth Magda, Török János. A 100 számot megélt és betiltott újság után, ugyanez a gárda pár hónap után egy másik vicclapot FŰRÉSZ címen indított el, de ez is rövid életű volt.

Az ötvenes években olyan propagandakiadványokat illusztrált, mint a Rendőrség kiskönyvtára, Belügyminisztérium kiskönyvtára stb. Az ötvenes évek második felében újonnan induló lapok folytatásos képregényeket kezdtek közölni. Sebők Imre képregényei 1957-től a Magyar Ifjúságban hetente jelentek meg 1967 októberéig, a Népszavában pedig naponta 1962 és 1977 között. Emellett rajzolt a Pajtás, a Füles, a Képes Nyelvmester, a Magyar Rendőr és a Tolna Megyei Népújság számára is egy pár képregényt. Az általa rajzolt képregények nagy többségének a forgatókönyveit Cs. Horváth Tibor írta. Folyamatosan ellátta munkával, amit otthonában végezhetett. Ettől a naponként gyártott háromkockás képregényektől megcsömörlött, és 1966 után stílusa megkopott. A továbbra is míves kompozícióknak a kidolgozottsága komoly kívánnivalót hagyott maga után. 1973-ban megszűnt a napi taposómalom, így élete utolsó hét képregényét ismét mesteri módon készítette el. Készített egy ötvenkét lapos francia kártyát, amelyeken erotikus, lenge öltözetű hölgyek szerepeltek, és amit pár évvel később újra kiadtak amin, már hátteret is készített a nők mögé. Az 1950-es 60-as években minden jelentősebb grafikust, köztük Sebők Imrét is felkértek diafilmek készítésére. Szívesen és örömmel vállalta el ezeket a munkákat, mert ő elsősorban festőnek tartotta magát. Összesen 14 diafilmet festett meg. Ezek közül kiemelkednek: A kőbaltás ember, Monte Cristo grófja, Ben Hur, Robinson Crusoe, Kincses sziget és a Nagymedve fiai.

Több művét is lefordították németre, az egykori NDK-ban megjelenő lapok számára.

Főbb képregényei: A párizsi Notre Dame (1958), Ben Hur (1960), A mayák kincse (1962), Robin Hood (1963), Koldus és királyfi (1965), A kétéltű ember (1966), Odüsszeia (1975).

Képregényei Első közlések Pajtás 1949 Vak Bottyánék rajtaütnek Három elveszett úttörő 1950. Beljajev: A kétéltű ember 1966. Kőszegi: A sakkozógép titka 1967. Alaksza: A csempészek titka

Szivárvány Kiskönyvtár 1956. Kittenberger: Oroszlánkaland Afrikában

Magyar Ifjúság 1957 Stevenson: A kincses sziget Polevoj: Az arany 1958 Lem: Asztronauták Nicolescu: Yahuarhuaca száműzöttei Hugo: A párizsi Notre Dame 1959 London: A mexicoi Valentyinov: Kaszanda lázadása 1960 Wallace: Ben Hur Traven: Aranyásók Dold-Mihajlik: Ordasok között Lawson: A négylábú bomba 1961 Fiedler: Számkivetve Prus: A fáraó Garay: Háry János Cs. Horváth: A 107-es akta Müller: Jelek a holdról 1962 Laskai: Diverzánsok Scott: Ivanhoe Schreyer: A zöld szörny 1963 Cs. Horváth: Egy ember akinek élni kell Howard: Hét tenger ördöge Pinchon: Viva Villa 1964 Fekete: A koppányi aga testamentuma London: Alaszka démona Ovalov: A rézgomb 1965 Goncsár: Három találkozás Cs. Horváth: Ballada a poétáról Merle. A sziget 1966 Coster: Till Eulenspiegel Asimov: Robotok lázadása Hammet: A máltai sólyom 1967 Schiller: Tell Vilmos Sejnyin: A sirius akció Boulle: Híd a Kwai folyón 1971 Bradbury: Mennydörgő robaj

Népszava 1961 XII.24. – Maupassant: Az ajándék XII.24. – Cs. Horváth: Nagy kópé Sempronio! 1962 I.28–III.10. – Voynich: Bögöly III.11–V.5. – Tolsztoj: Halálsugár V.6-VII.7. – London: A mayák kincse VII.8–VIII.26. – Jókai: Egy hírhedett kalandor a XVII. századból VIII.28–X.13. – Bates: Jó széllel francia partra X.14–XII.30. – Martinov: A Vénusz titka XII.24. – Boccaccio: A féllábú daru XII.24. – Ambrus: A Tenkbrink-eset 1963 I.3–II.16. – Ziergiebel: A sebhelyes arcú II.17–IV.30. – Jókai: Szegény gazdagok V.1–VII.9. – Defoe: Robinson Crusoe VII.10–IX.10. – Jókai: Szép Mikhál IX.11–XI.1. – Doyle: Eltűnt világ XI.2–XII.30. – Naszibov: Rejtekhely az Elbán XII.31–III.1. – Cs. Horváth: Robin Hood 1964 III.1–V.1. – Molnár: A Pál utcai fiúk V.4–VII.12. – Stendhal: Pármai kolostor VII.14–IX.13. – Waten: Hajsza IX.13-I.10. – Jókai: Szeretve mind a vérpadig 1965. I.10–III.17. – Twain: Koldus és királyfi III.18–V.26. – Panov: Ködkapitány V.27–VIII.1. – Traven: A halálhajó VIII.3–X.3. – Faulkner: Sírgyalázók X.10-II.13. – Berkesi-Kardos: Kopjások 1966 II.13–V.7. – Arnaud: A félelem bére V.8–VII.27. – Beljajev: A kétéltű ember X.2–XI.19. – Panov: Chicago szépe XI.25–II.25. – Mikszáth: A fekete város 1967 III.19–VII.11. – Imre-Bojcsuk: A vörös Túr VII.23–XI.26. – Twain: Tom és Huck kalandjai XII.3–II.9. – Kim: Elolvasás után elégetendő 1968 II.10–IV.23. – Stevenson: A kincses sziget IV.24–VII.7. – Imre-Bojcsuk: Mairelandi veszedelem VII.9–XI.27. – Gárdonyi: Egri csillagok XI.28–II.14. – Beecher-Stowe: Tamás bátya kunyhója 1969 II.15–IV.29. – Golubjov: A piramis titka IV.30-VII.9. – Schreyer: Preludio 11 VII.10-IX.18. – Szolovjov: A csendháborító IX.19–XI.4. – Kuttner: Android XI.16–I.16. – Jegorov: Merénylet! 1970 II.1–IV.3. – Merle: Állati elmék IV.12–VII.10. – London: Farkasvér VII.11–IX.24. – Polescsuk: A pergamen titka IX.25–I.21. – Rajnov: A névtelen ügynök 1971 III.19–VII.3. – Schreyer: A zöld szörnyeteg VII.4–IX.1. – Jókai: A három királyok csillaga IX.5– Zsoldos: A feladat 1972 Móra: Aranykoporsó Beljajev: A repülő ember Jókai: A kétszarvú ember 1973 Homérosz: Iliász 1975 Goncsár: Zászlóvivők Homérosz: Odüsszeia 1976 London: Az éneklő kutya 1977 Obrucsev: Utazás Plutoniába

Képes Nyelvmester 1962 Két fiú, két világ

Tolna Megyei Népújság 1963 Ivanov: A rajnai várkastély

Magyar Rendőr 1964 Thürk: A dzsungel előtt meghal a szél

Füles évkönyv 1964 Molnár: Széntolvajok 1969 Poe: Az aranybogár

Füles 1975 London: Tragédia a messzi északon Hemingway: Francis Macomber rövid boldogsága

Képregényeinek újrakiadása Sebők Imre: Jack London nyomán (Fekete-Fehér Képregénymúzeum, Míves Céh, 2005) A teljes Sebők-életmű újraközlését 2006-ban kezdte meg a Windom kiadó. Egy hírhedett kalandor, A Kincses sziget, Halálsugár, Mairelandi veszedelem Szegény gazdagok A sebhelyes arcú Tom és Huck kalandjai A Vénusz titka Jó széllel francia partra

Diafilmjei Apja fia (31 kocka) ff. 1952 A kőbaltás ember (59 kocka) sz. 1953 Robinson (60 kocka) sz. 1955 Fegyverrel a hazáért (88 kocka) ff. 1956 A kincses sziget (52 kocka) sz. 1957 Monte Cristo grófja (81 kocka) sz. 1957 Vihar Itália felett (66 kocka) sz. 1959 Csihajda (46 kocka) sz. 1960 Ben Hur (79 kocka) sz. 1962 Kalózok a tengeren – Hosszú Ben a kalózvezér (60 kocka) sz. 1969 Tájfun repülők (60 kocka) sz. 1972 Nagy Medve fiai (75 kocka) sz. 1978

Források

Kertész Sándor: Szuperhősök Magyarországon (Avarell Bt., 1991) Sebők Imre: Jack London nyomán (Míves Céh, 2005),

Kategória:Magyar grafikusok Kategória:Magyar képregényrajzolók Kategória:1906-ban született személyek Kategória:1980-ban elhunyt személyek