A Badacsony a Tapolcai-medence legmagasabb tanúhegye, amely a Balaton északi partján magasodik Badacsonytomaj mellett. A nagyjából kör alakú hegy kerülete 11 km. Oldalát 280 méteres magasságig – szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas – különféle laza üledékek borítják, efelett szürke bazaltsziklák és kőfolyások bukkannak elő az erdő sűrűjéből.
Keletkezéstörténete a medence többi tanúhegyével közös: a kb. 11 millió évvel ezelőtt beltengerré záródó és kiédesedő Pannon-tenger lerakódott üledéke felett mintegy 4,5 millió évvel ezelőtt megindult vulkanikus tevékenység alkotta bazaltalakzatokból alakultak e hegyeink, amikor az őket körülvevő üledéket az erózió elhordta.
A vulkanikus eredet alapvetően befolyásolja a hegy növényvilágát, ugyanis a napsütéstől jobban felmelegedő sötétebb kőzetek miatt mikroklímája – főleg a délies kitettségű meredek sziklafalakon – környezetéénél enyhébb, így intrazonális társulásoknak, szubmediterrán fajoknak is kedvez. Emellett a hegyoldal elváló, és kőfolyásokban, kőtengerekben elterülő bazalttörmelékén különféle törmeléklejtő-társulások telepedtek meg. Az élőhelyek ezen változatossága a növényzet kimagasló fajgazdagságát eredményezte.
A hegyről látványos panoráma nyílik a Balaton nyugati medencéjére, illetve a déli partján fekvő Fonyódra, észak felé pedig a Tapolcai-medencére, emellett turisztikai jelentőségét növeli hagyományos borvidéke és a Balaton partjának közelsége. A hegyen áthalad az Országos Kéktúra Balaton-felvidéki szakasza és a Balaton-felvidéki Kéktúra, a hegyen Kuruc-út néven tematikus tanösvény vezet.
Földrajza
Fekvése
A Badacsony a Dunántúli-középhegység nagytáj, a Bakony-vidék középtáj (Bakony), azon belül a Badacsony–Gulács-csoport kistáj részét képezi. A térség legimpozánsabb tanúhegye közvetlenül a Balaton partján, két öböl között található. A közel kör alakú hegy kerülete kb. 11 km, észak-déli irányban kissé megnyúlt tetőrégiójának átmérője 1–1,5 km, legmagasabb pontjának tengerszint feletti magassága 437,4 m.
A hegyet a tóparton délkelet felől Badacsonytomaj, délnyugat felől Badacsonylábdihegy, nyugat felől Badacsonytördemic településrészei keretezik, északi lejtői és a plató egy része pedig Nemesgulács közigazgatási területéhez tartozik. Kelet, dél és nyugat felől is a 71-es főút, illetve a 7341-es út (a balatoni „római út”), észak felől pedig a 7316-os út húzódik mellette.
Környezetében találhatók a Tapolcai medence további látványos tanúhegyei is, így például a Szent György-hegy, a Tóti-hegy, a Csobánc, a Gulács és a Haláp.
Éghajlata A hegy éghajlati zónák találkozásánál áll: itt húzódik a mérsékelten nedves-mérsékelten hűvös, valamint a mérsékelten száraz-mérsékelten meleg klíma határa. Az éghajlati tagoltság a hegy lejtőinek növényvilágán közvetlenül megfigyelhető; a déli, délnyugati részek szubmediterrán vonásokat mutatnak, míg az északi lejtőkön hegyvidéki hatás érvényesül.
Az évi csapadékösszeg 650 mm körüli, de a szélnek kitettebb északnyugati tetőrészeken megközelíti a 700 mm-t is. A déli lankákon a napsütéses órák száma meghaladja a 2000-et.
Kialakulása balra|bélyegkép|A Pannon tenger 10 millió évvel ezelőtti elhelyezkedése a mai államhatárokhoz képest 260 millió évvel ezelőtt, a földtörténeti óidő, a paleozoikum vége felé a mai Tapolcai-medence területét kavicsos-homokos üledék borította. A szomszédos Örsi-hegy tömegét e réteg összecementálódott anyaga adja. A triász időszakában a Tethys-óceán öntötte el a vidéket. Az ekkor lerakódott agyagos, meszes, dolomitos iszap szilárdult meg később márgává, mészkővé illetve dolomittá.
A következő 190 millió év földtörténeti nyomait jószerével eltüntette későbbi lepusztulásuk, így biztosat újra csak a miocéntól tudhatunk. Mintegy 20 millió évvel ezelőtt földszerkezeti mozgások hatására a Tapolcai-medence süllyedni kezdett, míg a környezetében a Keszthelyi-hegység és a Balaton-felvidék kiemelkedett. A medencét félig sós vizű miocén tenger öntötte el. Kb. 11 millió évvel ezelőtt, mikor a világtengerektől elzáródott, az itt kialakuló Pannon-tenger fokozatosan kiédesedett, majd beltóvá alakult.
A tanúhegyek kialakulásának kezdete a Pannon-tenger homokos-agyagos üledékének lerakódásával egy időben, 4,5 millió évvel ezelőtt megindult vulkáni tevékenység volt, amely kb. 3 millió éve csendesedett el. Az eddigre üledékkel rétegzett medence kiszáradt és kiemelkedett, amit az üledék lepusztulása követett. A laza, cementálatlan anyagot a víz és a szél eróziója elhordta, míg a bazaltvulkanizmus megmaradó képződményeiből kialakultak a ma ismert tanúhegyek.
A Badacsony, a Szent György-hegy és a Csobánc szélein a kőzet érdekes elválási formái, a bazaltkő-zsákok láthatók. A hegyoldaltól lemezesen elváló bazaltorgonák, és a Badacsony bazaltalakzatai alatt törmelékes kőfolyások, kőtengerek alakultak.
Növényzete bélyegkép|122x122px|Nemes májvirág
Növényföldrajzilag a Balaton-felvidék más részeivel együtt a Badacsony a Balatonicum flórajáráshoz tartozik. Zonális társulásai közül a cseres-tölgyes és a gyertyános–tölgyes társulások jellemzőek, bár előbbi kisebb területekre szorult vissza, ugyanis a neki kedvező, alacsonyabb fekvésű területeken az intenzív szőlészeti tájhasználat jellemző. A Badacsony jellegzetessége a Tapolcai-medence más tanúhegyeihez képest, hogy lapos platóját összefüggő, jellemzően gyertyános-tölgyes erdőség borítja. A tető eróziótól védett területein így rozsdabarna erdőtalaj és erdei vegetáció alakulhatott ki.
A tanúhegyeken a különleges élőhelyek jelenléte változatos intrazonális társulások megtelepedéséhez is vezetett. A törmeléklejtők, illetve az északi sziklafalak hűvösebb mikroklímája például a hársas törmeléklejtő-erdők megjelenésének kedvez, amely a Badacsonyon is megfigyelhető. A délies kitettségű meredek sziklafalakon sajmeggyes bokorerdők és molyhos-cseres tölgyes állományok élnek, ezen kívül kisebb foltokban értékes szilikát-sziklagyepek is megfigyelhetők. A legaktívabban mozgó kőfolyásokon olykor néhány pionírfajból álló törmeléklejtő-növényzet alakult ki. A folyamatos lemosódás a lejtőkön megtelepedő erdők alatt erubáztalaj kialakulásához vezetett.
balra|bélyegkép|139x139px|Pukkanó dudafürt
A növényzet fajgazdagságát elősegíti az az enyhébb mikroklíma, amit a Badacsony dél felőli nyitottságának, illetve a sötét (emiatt a napfénytől jobban felmelegedő) bazaltkőzetnek köszönhetünk. A melegkedvelő (szubmediterrán területeken elterjedt) fajok legnagyobb gazdagsága a Szent György-hegyen tapasztalható (11 faj), de az efféle sokszínűség a Badacsonyon és a Csobáncon is tapasztalható (10-10 faj). Kiemelendő a kopár törmeléklejtők jellemző faja, a fehér varjúháj, a barnásvörös, illetve a felfújt hüvelytermésű pukkanó dudafürt. A hegy platójának délkeleti peremén a kialakuló molyhos-cseres tölgyes társulás melegkedvelő virágos kőris (Fraxinus ornus) és molyhos tölgy (Quercus pubescens) állományai jellemzőek.
A hegyen 11 védett növényfaj él. Ezek közül kiemelkedőek a sziklai ternye (Aurinium saxatile) és a sárga kövirózsa (Sempervivum globiferum subsp. hirtum) jelentős állományai. A sziklafalak repedéseiben megjelenik a ritka magyar pikkelypáfrány (Ceterach javorkaeanum). Emellett védettek még a deres csenkesz (Festuca pallens), a tarka nőszirom (Iris variegata), az erdei deréce (Epilobium angustifolium), a piros madárbirs (Cotoneaster integerrimus), a mediterrán eredetű pirítógyökér (Tamus communis L. ), a kora tavasszal kék szőnyeget alkotó májvirág (Anemone hepatica), a selymes peremizs (Inula oculus-christi L.), illetve a ritka vesepáfrány (Polystichum tsussimense).
Állatvilága balra|bélyegkép|166x166px|Gyurgyalagok A Badacsony a többi környékbeli tanúheggyel együtt a Közép-dunai faunakerület Ősmátra (Matricum) faunakörzetébe, a Dunántúli-középhegység (Pilisicum) faunajárásába, és a Balaton-felvidék faunakistájba sorolható. A hegy ökológiai jellemzőit nagyban átszabta az 1900-as évek elejétől folyó bányásztevékenység. Ettől fogva viszonylag jól elkülöníthetően három élőhelytípus lett jellemző a hegyen: a szőlő, az erdő és a bányaterületek. bélyegkép|A sziklarepedések és törmeléklejtők jellemző lakója a fali gyík A hegyek zoológiai feltárása nem kimerítő, különös tekintettel a terület kétéltű-, hüllő- és emlősfaunájára. Emellett megjegyzendő, hogy a vízhez kötött életű kétéltűek számára a Badacsony nem ideális élőhely, ami szintén indokolhatja a megfigyelések, leírások ritkaságát. Mindazonáltal a Klastrom-kút körzetében, illetve a hűvösebb mikroklímájú Kőkapunál erdei békák (Rana dalmatina) figyelhetők meg. Emellett a mediterráneum szárazabb vidékeire jellemző fali gyík (Podarcis muralis) is előfordul a sziklásabb területeken, és az esetenként akár 40 centiméteresre növő zöld gyík (Lacerta viridis) is megél a tanúhegyeken. A kígyók közül kis számban előfordulhat a hegyeken vízisikló (Natrix natrix) és rézsikló (Coronella austriaca), ám mérges kígyó a hegyen nem található. Emlősök közül előfordulnak kisebb rágcsálók, például mókusok. bélyegkép|200px|A Badacsony a szigligeti várból A kétéltűek és hüllők állományairól rendelkezésre álló kis számú leírással szemben a terület madárvilágáról például Chernel István, Horváth Lajos, Keve András és Schmidt Egon kutatásai nyomán léteznek részletes tanulmányok. A Badacsonyban Chernel végezte az első madárvonulási megfigyeléseit 1917-ben. A hegyen védett hollófajok költenek, emellett a tanúhegyek változatos élőhelyein vörös vércse (Falco tinnunculus), gyurgyalag (Merops apiaster), kövirigó (Monticola saxatilis) fészkel.
Történelme bélyegkép|180px|A pannóniai bortermelésről rendeletet hozó Probus császár mellszobra
A szőlőtermesztés és bortermelés kezdetei
A területen a római kortól kezdve jellemző lehetett a szőlőtermesztés és a bortermelés, amire a Római Birodalom e területre vonatkozó rendeletei és ásatási leletek alapján következtettek. Domitianus római császár 92-ben egy év szűk gabonatermése miatt egy rendeletében korlátozást vezetett be a szőlőültetésre Pannónia provinciában, amelyet a pannóniai születésű Probus császár a 3. században feloldott.
A szőlőkultúra Pannóniában az 5. század népvándorlásai alatt is fennmaradt, és a honfoglaló magyarok is folytatták a fellelt, gazdag hagyományú szőlőtermelést ezeken a vidékeken.
A honfoglalás kora, a középkor, és a kora újkor A honfoglalást követően a Balaton környéke előkelő nemzetségek kezére került, amiről településnevekben fellelhető Lád, a Kál, a Keszi tagok tanúskodnak. Ennek egy példája a hajdani Lád község, amely ma a Badacsonytördemichez tartozó Badacsonylábdihegynek felel meg. Badacsonytomaj neve a Taksony fejedelem ideje alatt hazánkban letelepedő Tomaj nemzetségre utal, amely Tonuzoba besenyő vezértől eredeztethető. Amikor 997-ben István állt a törzsszövetség élére, és ezt követően kirobbant Koppány somogyi lázadása, Tomaj István mellé állt. Ezen szolgálatáért Somogy mellett Zala vármegye területén jelentős birtokadományokat kapott, köztük Lesencetomajt, Badacsonytomajt és Cserszegtomajt.
A környező falvak nevében is megtalálható hegynév eredete nem tisztázott. Valószínűleg a pannonszláv 'voda' (= víz) és 'čunj' (= rév) szavak összetételéből keletkezett (ahol a 'víz' a Balaton tavát/vizét jelöli). Ránk maradt első írásos említése 1263-ból származik. Az oklevél, amelyben a Bodochun helynév szerepel, II. Pál veszprémi püspöknek IV. Orbán pápa utasítására a remeteközösségek körében tett látogatása után keletkezett. (Bodochun tehát eredendően nem a hegy neve volt, hanem a településé, amelyhez tartozott.)
A 13. századtól a terület legfőbb gazdasági erejét adó szőlőtermesztés javarészt egyházi kézben folytatódott. A 18–19. századra a badacsonyi ürmösbor országos ismeretségre tett szert.
Művészek a Badacsonyon