Chiovini Ferenc (Besenyszög, 1899. november 16. – Budapest XII. kerülete, 1981. december 9.) Munkácsy Mihály-díjas magyar Érdemes Művész, festőművész.
Életpályája Az olasz származású Chiovini család sarja volt, családtagjai között sok művész található. Távoli rokona Nino Chiovini, verbaniai partizán, történész és író. A festő nagyapja, Chiovini (Egri) Antal Egerben volt hadbíró főhadnagy és 1848-as forradalmár. Chiovini Ferenc nagyapja később innen az Alföldre, Besenyszögre menekült az osztrák megtorlás elől családjával. Chiovini Ferencet itt érik első vizuális élményei: a szikes legelőkön az izzó nyári napon tikkadtan pihenő gulya, az esőtlen nyarakon könnyen kipattanó tüzek, amiket örömmel örökített meg már kamaszkorában is. Családja 1914-ben átköltözött Tiszapüspökibe. Szolnokon, a Verseghy Ferenc Gimnáziumban érettségizett. 1917 márciusában az olasz frontra került Chiovini Ferenc, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium kérdőív, 1940. HUN-REN BTK Művészettörténeti Intézet Adattár_MKCS-C-I-57_554_1, vázlatfüzetében megörökítette a katonaélet mindennapjait. 1924-ben végez a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán, ahol olyan neves tanárai voltak, mint Balló Ede, vagy Rudnay Gyula. Nyaranta Vágó Pál − főiskolások részére szervezett − művésztelepén dolgozott Jászapátiban. 1925-ben szülőfalujában tűz pusztított, melyet festményen ábrázolt, ezen munkájával 1926-tól vendégtagságot, majd 1936 törzstagságot nyert a Szolnoki művésztelepre. Az 1930-as években olajfesték helyett temperát preferált alkotásaihoz.
Több alkalommal is festhetett Olaszországban. Első ízben 1925-ben tett tanulmányutat érintve Velencét, Firenzét, Rómát, majd 1928-ban hat hétig festhetett Velencében. 1935–36-ban a Római Magyar Akadémián (Accademia d’Ungheria) végzett tanulmányokat mint ösztöndíjas; az itt készült műveit III. Viktor Emánuel olasz király is megtekintette. Ferruccio Ferrazzi mestertől freskófestést is tanul a Római Királyi Szépművészeti Akadémia freskófestészeti tanfolyamán, aki elismerően nyilatkozott róla , és támogatta, hogy folytassa tanulmányait Rómában.
A második világháború viharai alatt elhagyni kényszerült Szolnokot és 1944-ben Tiszapüspökiből költözött vissza a kifosztott művésztelepre. 1945-ben a Művésztelep újjáépítési munkáinak ellenőrzésére és irányítására létrehozott háromtagú Építés és Közmunkaügyi Igazgatóság főfelügyelője lett, melynek tagjaként a második világháborúban jelentős károkat szenvedett Művésztelep helyreállításán dolgozott, majd annak vezetője is lett.
A festészet mellett foglalkoztatta a közélet, alapító tagja volt a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak, és a Nemzeti Szalon Művészeti Egyesületnek,, képzőművészeti szabadiskolát vezetett, de az irodalom és festészet kapcsolatáról és gyakorta vitatkozott Móricz Zsigmonddal, mondván "az írók csak magyarázni tudják a festészetet, jó vagy rossz megközelítéssel, de érdemben leírni nem...".
Egészen élete végéig járt Besenyszög és Szolnok határába, ahol farostlemezre készítette el impresszióit, melyekből töltekezett a műtermében festett nagyméretű képek készítéséhez. Ebben az időszakban stílusa letisztult, gyakran monumentálissá vált.
1981-ben hunyt el Budapesten, sírja a szolnoki temetőben van.
Feleségével, a szintén festő, Wegling Irénnel 1927 június 14-én kötött házasságot, egy lányuk született Chiovini Márta.
Munkássága Festészetében a II. világháborút megelőzően meghatározóak voltak a szakrális és murális munkák. A háború végét követő változásokkal azonban fel kellett hagynia azzal a nagyszabású egyházművészettel, amit mindaddig folytatott. Monumentalitásra való igényét a plein-air festészetében teljesítette ki. „A színek harmonikus összecsengése [...] a visszafénylő árnyalatok izgalmasan élővé, mozgalmassá teszik a legkisebb részleteket is. A kontúrok oldottak, fények, árnyékok éltetik a formákat. Az a festői bravúr, ami [...] csak a legjobb Chiovini-képeken sűrűsödött, utolsó képein teljes gazdagságával jelentkezik a meglepő frissességgel, könnyedséggel készített vásznakon.„ Festményeit realizmus, mély, tüzes, élénk színek, erős színellentétek, egyre expresszívebbé váló kifejezésmód jellemzik. Ezek tárgya elsősorban az alföldi ember élete, a munka, az utazás, lakodalmak, vásárok, ünnepek. Figurális festészete mellett, tájképein ménesek, gulyák, vörös naplementék, országutak, lovaskompozíciók, szolnoki részletek, jelennek meg, az "ősi Alföld monumentalitása".
Műtermében több alkalommal fordultak meg japán galéria tulajdonosok és vitték külföldi pl. tokiói kiállításra képeit.
Szakrális munkásságából ki kell emelni, hogy 1932-ben felkérést kapott a jászszentandrási Szent Kereszt felmagasztalása templom freskóinak megfestésére, melyhez barátját Aba-Novák Vilmost kérte fel társául. A szolnoki Újvárosi Temetői Szentlélek templom freskóit a művész, az ornamentikát pedig felesége, Wegling Irén festőművésznő tervezte (1936). További freskóit találhatjuk Békésszentandráson (1939) a Szent András plébániatemplomban és szekkóit Cegléden (1955) a Szent Kereszt Felmagasztalása templomban. 1938-ban a Szent István emlékévben kultuszminiszteri elismerésben részesült a budapesti Árpád-házi Szent Margit-templomba szánt - Szent István térítő útja c. - freskótervéért. Oltárképei díszítik a besenyszögi Keresztelő Szent János születése- és szajoli Szent István király r.k. templomokat.
Történelmi témájú (pl. Szent László, Hunyadi János, csodaszarvas) témájú freskói díszítették 1943-tól néhány évig az Észak-Erdélyben található borsai és borgóprundi - ma Románia - határvadász-laktanyákat.
Életművének egyik kiemelkedő része az a 15 nagy táblakép, amelyeken a Kiskörei Vízlépcső építését örökítette meg, melyek a művész nevét viselő teremben a mai napig megcsodálhatók a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, Chiovini termében.
Ars poeticája „Amiben nincs humánum, az nem lehet a művészet tárgya!
Néhány méltatása "Tökéletes plasztikai érzékéről jól ismert festő: Chiovini Ferenc, kinek a népéletből merített tárgyproblémái magukból lehelik a magyar fala egészséges levegőjét, a magyar paraszt őserejét olyannyira, hogy mint az Alföld ábrázolóját, a festészet Petőfijének nevezhetjük. (Alföld, Lakodalmasok, Falu télen). A távlatábrázolás tökéletes példányai: „Csólnakkikötő", „Tiszai rakodás" cimű képei." 1931, Pogány Ödön művészettörténész„A színek harmonikus összecsengése […] a visszafénylő árnyalatok izgalmasan élővé, mozgalmassá teszik a legkisebb részleteket is. A kontúrok oldottak, fények, árnyékok éltetik a formákat. Az a festői bravúr, ami […] csak a legjobb Chiovini-képeken sűrűsödött, utolsó képein teljes gazdagságával jelentkezik a meglepő frissességgel, könnyedséggel készített vásznakon.” 1990, Egri Mária művészettörténész „Nemzeti képzőművészetünk igen fontos fejezete az, amit Te tettél; piktúránk összképében olyan hangvételt képviselsz, amelynek sajátosságai nélkül művelődésünk önálló karakterrel nem rendelkezne. Hála Neked következetességedért, [...], azért az érzékenységért, mellyel magyar hazánk szívének dobogását kifejezted.” 1974, Pogány Ö. Gábor, művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria alapító főigazgatója."Művész ars poetica-ját a festmények egész sora hitelesíti. S képeinek vonzása is ebből fakad. Helyettünk, de nekünk – nézőknek, művészetszerető embereknek – azt fogalmazza meg művészi sűrítésében, ami számunkra, környezetünkben érték és szívünkhöz közelálló: az emberformálta táj, a környezet szépsége, a csend, vagy éppen a termelő munka lüktető ritmusa." 1979, Kaposvári Gyula, művészettörténész, a szolnoki Damjanich János Múzeum igazgatója."Esztétika és etika: egymást kölcsönösen feltételezô és egy - mástól szét nem választható fogalmak. Amennyiben ez a tétel igaz – márpedig az! – akkor ez felsôfokon érvényes Chiovini Ferenc emberi habitusára, mûvészi ethoszára. Errôl ad számot életmûvének nemes artisztikuma, melybôl határozottan kiviláglik az a lényeges vonás is, hogy fáradhatatlan munkálkodásával egyben nemzeti kultúránkat is gyarapította. Olyan különös és nem mindennapi tulajdonság ez, amely az egyetemes értékek létrehozóinak táborába helyezi mesterünket." 1979, Ecsery Elemér, művészettörténész
Halála után, hagyatékénak utóélete A művészről szülővárosában Besenyszögön utat (1986), iskolát (1996), parkot (1999, Hadházy Gergely Chiovini mellszobrával), neveztek el. 2007-ben Balogh Zoltán polgármester felavatta a Chiovini Emlékszobát, egy állandó kiállítással. Besenyszög város őrzi emlékét rendszeres kiállításokkal, városi programokkal. Chiovini Ferenc születésének 120. évfordulója alkalmából 2019 november 22-én a besenyszögi Wesniczky Antal Művelődési Házban, amin bejelentették a Chiovini Szövetség megalakulását, melynek célja a művész munkásságának, szellemi hagyatékának ápolása és terjesztése. Szolnokon 1996-ban nyílt meg a nevével fémjelzett Chiovini Galéria és 2017-ben Szolnokon utcát is neveztek el róla. 2026 nyarán, Budapesten a Hegyvidéki Önkormányzat és dédunokájának családja közösen emléktáblát állíttatott halálának 45. évfordulójának emlékére, az avatáson beszédet mondott többek között Csorba László történész és az Budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatója is.
Hagyatékát lánya Chiovini Márta gondozta 2023-ban bekövetkezett haláláig, majd dédunokája dr. Hatvani István vette át az örökség ápolását és jegyeztette be a Chiovini családi archívumot ® 2026 januárjában.
Chiovini 125 (2023. november – 2025 szeptember) Chiovini Ferenc születésének 125. évfordulóját, kiállítások és rendezvények tették hangsúlyossá. Számos tárlat mellett (lásd Kiállítások fejezetet alább), 2023-ban a család útjára indította a Chiovini125 rendezvénysorozatot, melynek első eseménye a szolnoki Szigligeti Színházban 2023.11.16-án, a festő 124. születésnapján az Öreg színész portréja (Pajor Gyurka) leleplezése volt, amelyet még Chiovini Márta ajándékozott a színháznak..
2024 nyarán a jászberényi Hamza Gyűjtemény és Jász Galériával közösen fotópályázatot hirdettek Chiovini Ferenc freskói magyarországi templomokban címmel . Ezt követte 2024 szeptemberében az 1938-ban kultuszminiszteri elismerésben részesült, de azóta elveszett Szent István térítő útja c. freskóterv rekonstrukciójának leleplezése a szolnoki Damjanich János Múzeumban. Októberben folytatódott a jubileumi eseménysorozat a Ceglédi Városi Galériában, valamint a Ceglédi nagytemplomban egy szakrális kiállítással.
2024 telén a művész szülővárosában Besenyszögön egy hármas kiállítás nyílt, továbbá egy vitrin tárlat a szolnoki Damjanich János Múzeumban, és egy nagyszabású kiállítás szolnoki Chiovini Galériában. Emellett az M3 születésnapján sugározta portréfilmjét és az M5 Librettó is szentelt egy adást munkásságának. 2025 elején a jászberényi Hamza Galéria bemutatta freskófestészetét egy tárlaton, míg a Chiovini 125 záróprogramjaként festményeit Tiszafüreden mutatták be, hiszen ő örökítette meg a Kiskörei vízlépcső építési munkáit.
Kiállítások Egyéni kiállítások 1954 • Ernst Múzeum, Budapest (gyűjteményes) 1959 • Pécs, Szolnok 1977 • Városi Tanács díszterme, Szolnok 1979 • Csók Galéria, Budapest (megnyitotta Pogány Ö. Gábor a Magyar Nemzeti Galéria igazgatója); Szolnoki Galéria, Szolnok. 1981 • Charlottenborg, Dánia (CORNER csoport meghívására) 1982 • Szolnoki Művésztelep; 1991 • Szolnoki Városháza Nagyterme; 1999 • Szolnoki Művésztelep; jelenleg a Szolnoki Önkormányzat Galériáján látható 1982 • Csók Galéria, Budapest (emlékkiállítás) (megnyitotta: D. Fehér Zsuzsa művészettörténész) 1993 • Opera Galéria, Budapest. • Emlékkiállítás, Toldy Ferenc Kórház tanácsterme, Cegléd 1995 • Árkád Galéria: Fényes Adolf terem, Budapest (emlékkiállítás). 1999 • Hegyvidék Helytörténeti Galéria, Budapest. 2000 • Fészek Művészklub, Budapest • Emlékkiállítás, Szolnoki Művésztelep 2004 • "Arcvonal" Irodalmi kávéház, Budapest 2006 • Barabás-villa, Budapest. 2013 • Templom Galéria, Eger (életmű-kiállítás). 2016 • Vollnhofer ArtStudio, Budapest (A római ösztöndíjtól a Munkácsy-díjig) – vándorkiállítás. Megnyitotta: Prof. Prokopp Mária művészettörténész