Tarján Gusztáv (Sopron, 1907. március 16. – Miskolc, 1998. június 9.) bányamérnök, az MTA tagja. Az érc- és szénelőkészítés egyetemi tanára a Miskolci Egyetemen.
Tanulmányai Alap- és középfokú tanulmányait szülővárosában, Sopronban végezte. 1929-ben a soproni bánya- és erdőmérnöki főiskolán lett bányamérnök. A jogutód József nádor műszaki és gazdaságtudományi egyetem bánya-, kohó- és erdőmérnöki karán műszaki doktori oklevelet szerzett.
Gyakorlati munkája A bányamérnöki képesítés után először az érc- és szénelőkészítési tanszéken napidíjas gyakornokként tevékenykedett. Később az állami ércbányászatban helyezkedett el, 1939 és 1941 között a csucsomi antimonbányában beosztott mérnök, majd üzemvezető főmérnök volt.
Oktatási tevékenysége 1941-ben visszatért az egyetemre, ahol az érc- és szénelőkészítési tanszéken intézeti tanár volt. 1943-ban nyilvános rendkívüli tanárrá, majd 1943-tól nyilvános rendes tanárrá nevezték ki. 31 esztendeig vezette 1972-ig a Miskolci Egyetem a többszöri névváltozáson átment Ásványelőkészítési Tanszékét annak egyetemi tanára, majd nyugállományba vonulása után a tanszék tudományos főmunkatársa volt. 1951–1969 között az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület alelnöke volt.
Tudományos munkája Legfontosabb eredményeit a hidrociklonokban a szilárd szemcsék között lefolyó áramlási viszonyok és mozgástörvények vizsgálatában érte el. 1951-ben lett az akadémia levelező tagja. Székfoglalójának címe: Adalékok az ülepítés klasszikus elméletéhez. Finkey József ülepítése-elméletének kritikai vizsgálata. 1976-ban lett az akadémia rendes tagja. 1950–1980 között részt vett valamennyi magyarországi dúsító illetve előkészítőmű létesítésében, irányította a létesítések tervezéséhez szükséges laboratóriumi és félüzemi kísérleteket. Jelentős eredményeket ért el az eljárások és berendezések fejlesztésében is. A róla elnevezett flotáló-cellákat külföldön is eredményesen használták. Két ízben 1950-ben és 1953-ban Kossuth-díjjal ismerték el tudományos munkáját. 23 könyve és több mint 200 publikációja jelent meg. 1931–1989 közötti iratanyagát a Miskolci Egyetem levéltára őrzi.
Fontosabb szakirodalmi munkái Ércelőkészítéstan. Budapest, 1954 Szénelőkészítéstan. Budapest, 1955; kínai nyelven: Peking, 1958 A vasércek és nagyolvasztók elegyének előkészítése. (Vaskohászati Enciklopédia IV.) Budapest, 1956 Ásványelőkészítés. (Bányászati kézikönyv. II. kötet.) Budapest, 1964 Aprítás és örlés. Budapest, 1965 Ásványelőkészítés I–II. Budapest, 1969 Vegyipari gépek és műveletek. Budapest, 1973 Mineral processing. I–II. Budapest, 1986
Jegyzetek
További információk A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. III. kötet. MTA társadalomkutató központ. Budapest. 2003
Kapcsolódó szócikkek Magyar akadémikusok listája Kossuth-díjasok listája
Kategória:Magyar bányamérnökök Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:MTA-tagok Kategória:Kossuth-díjasok Kategória:Miskolci Egyetem Kategória:1907-ben született személyek Kategória:1998-ban elhunyt személyek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek