Vitéz jákfai Gömbös Gyula (Murga, Tolna vármegye, 1886. december 26. – München, 1936. október 6.), császári és királyi (k. u. k.) vezérkari tiszt, magyar királyi szolgálaton kívüli gyalogsági tábornok, politikus, országgyűlési képviselő, titkos tanácsos, honvédelmi miniszter, a Magyar Királyság miniszterelnöke 1932-től haláláig.
Ifjúsága, út a politikába Gömbös Gyula 1886. december 26-án született a Tolna vármegyei Murgán evangélikus tanítói családban. Édesapja idősebb jákfai Gömbös Gyula (1858–1921), a falu elemi iskolájának evangélikus felekezetű tanítója, édesanyja a polgári származású evangélikus Weitzel Mária (1867) volt. Az apai nagyszülei jákfai Gömbös Imre (1827) és Pfendeszak Karolina (1836) voltak. Az anyai nagyszülei Weiczel János murgai telkes és Därb Ernesztina voltak. Ősei főként németek voltak, ám magyar nemesi felmenőkkel is büszkélkedhetett. Az elemi iskolát Murgán végezte (1893–1897), majd családjával Sopronba költözött, ahol az evangélikus líceumban (1897–1901) folytatta tanulmányait. 1901-től a pécsi honvéd hadapród iskola növendéke lett. 1905-ben zászlóssá avatták, első állomáshelye a zágrábi 25. honvéd gyalogezred volt. 1912-ben főhadnagyként vonult be a bécsi Theresianum Katonai Akadémia hadiiskolába, ahol vezérkari tiszti képzésen vett részt. Az első világháború végére már vezérkari százados volt. 1918-ban Budapestre sietett és a harmadik Wekerle-kormány hadügyminisztériumában vállalt tisztséget: egy ideig katonai attasé volt Zágrábban, illetve a balkáni hadműveletekért felelős csoportot vezette.
Gömbös még 1918 végén sem akarta feladni a háborút. Wekerle Sándornak írt emlékiratában a magyar hadsereg újjászervezésével, a tartalékosok és a „fölöslegessé vált” haderő mozgósításával magyar szempontból még megmenthetőnek tartotta a helyzetet. Még az őszirózsás forradalom után is tett kísérletet megmenteni történelmi magyar területeket; ezen lépések egyike vezetett a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) megalakulásához 1919. január 19-én, a Gólyavárban.
Politikai pályafutása Károlyi Mihály, majd Berinkey Dénes polgári demokratikus kormánya felismerte, hogy a fegyveres MOVE potenciális veszélyforrás a forradalmi berendezkedésre nézve. Gömbös a letartóztatást elkerülendő Bécsbe emigrált, ahol a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után csatlakozott a Bethlen István vezette ellenforradalmi Anti Bolsevista Comitéhez (ABC), mely legfőbb feladatának a proletárdiktatúra megdöntését tartotta. Az ABC megbízásából Belgrádban tárgyalt a megszálló francia és szerb erőkkel egy ellenforradalmi bázis létesítésére a megszállt Pécsett. Bár a javaslat kudarcot vallott, a franciák támogatták a hasonló szervezkedést Szegeden, ami otthont adhatott Károlyi Gyula ellenforradalmi kormányának. Egyes források szerint Károlyi Gömbös javaslatára hívta Aradra Horthy Miklóst, hogy kormánya honvédelmi minisztere legyen. (Horthy a kormány Szegedre költözése után a franciák nyomására kilépett a kormányból, és a szerveződő Nemzeti Hadsereg fővezére lett.) Július 29.-én, francia nyomásra távozott Szegedről, először Grazba ment, ahol sikertelenül próbálta átvenni az irányitást Lehár Antal legitimista csapatai felett.Ormos 1998, pp.72
A kommün bukása után belépett a Nagyatádi Szabó István vezette Országos Kisgazdapártba, amelynek színeiben 1920-ban Törökszentmiklós nemzetgyűlési képviselőjévé választották. Támogatta Horthy kormányzóvá választását. 1921 októberében a király második visszatérési kísérlete idején fontos szerepet játszott a visszatérő IV. Károly király csapataival szembeszálló kormányhű erők (elsősorban az egyetemi zászlóaljak és a budapesti helyőrség) mozgósításában, és a budaörsi csatában.
A fajvédelemtől a miniszterségig A kormánypárt és a kisgazdák fúziója révén 1922 februárjában Bethlen vezetésével létrejött Egységes Pártban ügyvezető alelnöki funkciót töltött be. 1924-ben néhány elvbarátjával (pl. Eckhardt Tibor, Bajcsy-Zsilinszky Endre) kilépett az EP-ből, mert szembekerült Bethlennel a bethleni konszolidáció, a Népszövetséghez való csatlakozás és a népszövetségi kölcsön ügyében. Ekkor megalakította a Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Pártot, mely ezután a kormánypárt jobboldali ellenzékeként volt jelen a Nemzetgyűlésben. Továbbra is vezető szerepet játszott a MOVE-ben és más, a korra jellemző titkos szervezetekben, így például az Etelközi Szövetségben (EX). Szoros kapcsolatot tartott németországi szélsőjobboldali mozgalmakkal, jelentős szerepe volt abban, hogy Magyarországon menedéket kaptak a müncheni Kapp-puccs vezetői, például Wolfgang Kapp, Erich Ludendorff és Trebitsch-Lincoln.
Gömbös nagytétényi telkén álló épületben bukkantak rá magyar újságírók Matthias Erzberger német politikus gyilkosaira is 1924 nyarán. A katolikus Centrumpárthoz tartozó férfit szélsőséges német nacionalisták ölték meg 1921-ben. Korabeli sajtóhírek szerint a magyar rendőrségnek utasítása volt arra, hogy ne intézkedjen a Gömbös telkén időző három állítólagos bajor gazdálkodóval szemben, akik közül Heinrich Schulzot végül a sajtóbotrány kipattanása után német detektívek azonosítottak Budapesten. A magyar hatóság ügyetlenkedésének köszönhetően a másik két bajor megszökött.
1928-ban, látva az EP megingathatatlan fölényét, Gömbös feloszlatta a Fajvédő Pártot, megígérte az akkori zsidó hitközség vezetőjének, hogy nem rendez pogromot, hivatalosan is bejelentette: „revideálom álláspontomat”, szakítva addigi nézeteivel. Ismét belépett az Egységes Pártba. 1928. szeptember 5-étől 1929. november 10-éig honvédelmi államtitkár, majd 1932. november 1-jéigMás forrás szerint 1936. szeptember 2-ig. Lásd: Magyarország honvédelmi minisztereinek listája szócikk. honvédelmi miniszter volt. 1929-ben Horthy szolgálaton kívüli tábornokká nevezte ki és ajánlotta felvételét a Vitézi rendbe (innentől teljes neve vitéz jákfai Gömbös Gyula). Hadügyminiszterként tartózkodott a politizálástól, és sokat tett a hadseregfejlesztés érdekében. Miután a nagy gazdasági világválság hatására Bethlen István lemondott, majd amikor Károlyi Gyula kormánya megbukott, 1932. október 1-jén a határozott programmal fellépő Gömbös lett a miniszterelnök.
Miniszterelnöksége Kormányra lépését követően kidolgozta kormányprogramját, a 95 pontos Nemzeti Munkatervet (kritikusai elnevezésével „Álmoskönyvet”), amit publikált is. A Nemzeti Munkaterv a közjogi, államigazgatási, gazdasági, kulturális stb. berendezkedés átalakítását, racionalizálását és korszerűsítését hirdette meg, szociális, és a parasztság helyzetét javító intézkedéseket helyezett kilátásba, egyben lépéseket tett a tekintélyuralmi állam kialakítására (elsősorban olasz mintára). A részben Mussolini ihlette program nagyrészt nem valósult meg, azonban kezdeti támogatást biztosított Gömbös számára a néptömegek körében.
Törekvései egy részének – legalábbis átmenetileg – sikerült megnyernie a harmincas években meginduló falukutató mozgalom sok reprezentánsát, szélsőjobboldali csoportok mellett az ún. népi baloldal egy részét is. A 20-as, 30-as években Gömbös példátlan presztízst élvezett az egyetemi ifjúság körében. A bajtársi egyesületekben – az 1921. októberi budaörsi csata után – valóságos Gömbös-kultusz bontakozott ki, az 1930-as évek meghatározó tömegmozgalmává váló Turul Szövetség vezetői is Gömbösben látták példaképüket. A fiataloknak imponált Gömbös meg nem alkuvó stílusa, amellyel radikális megoldást ígért az 1918 után hirtelen megnövekvő értelmiségi munkanélküliségre, széles, keresztény-nemzeti szellemű tömegeknek helyezve kilátásba az értelmiségi boldogulás lehetőségét.
Kül- és belpolitikája 250px|bélyeg|Dollfuß, Mussolini és Gömbös Rómában 1934 márciusának közepén, római találkozójuk alatt
Gömbös igyekezett a befolyását továbbra is megtartó Bethlen-csoporttal együttműködve kiutat találni a válságból, közben a bázisát is növelni próbálta. Egyik első lépése a Károlyi Gyula miniszterelnöksége alatt bevezetett statárium felszámolása volt, mivel helyesen ismerte fel, hogy a szükségállapot felesleges, hiszen nem alakult ki tömegmozgalom a fennálló rendszer ellen.
A gazdaság helyzetén protekcionizmussal és exportösztönzéssel kívánt javítani, amiben nagy segítségére voltak tehetséges szakminiszterei, a gazdasági tárcát vezető Imrédy Béla és a külügyek élén álló Kánya Kálmán. Első külföldi útja Rómába vezetett, ahol nemcsak Mussolini, de XI. Piusz pápa rokonszenvét is sikerült elnyernie. 1933-ban kereskedelmi egyezmény született Ausztriával, 1934-ben pedig a római jegyzőkönyvek révén megszületett az osztrák–olasz–magyar hármas szövetség.
Adolf Hitler hatalomra kerülésekor a miniszterelnök sietett gratulálni az újdonsült kancellárnak, majd 1933 júniusában elsőként a vezető európai politikusok közül Berlinbe utazott, ahol kereskedelmi egyezményt kötött Németországgal. Piacszerzés reményében a közép-európai térségben elsőként a magyar állam felvette a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval 1934. április 12-én, miután ezt Magyarország előtt 1933. november 16-án az Egyesült Államok, a nagyhatalmak közt utolsóként, megtette.Horthy Miklós: Emlékirataim 176. o. (Európa-História, 1990) Erre azért nyílhatott lehetőség, mert a Szovjetunió mérsékelte a versailles-i békék elleni kritikáját, és Németország sakkban tartása végett ki akart törni diplomáciai elszigeteltségéből. A kezdődő magyar–szovjet barátkozás azonban szinte azonnal megrekedt, az 1935-ös szovjet–francia szövetség és az 1936-os Antikomintern paktum létrejöttével a két állam hamar szembekerült egymással egészen 1939. augusztus 23-áig, a német–szovjet viszony rendezéséig.Romsics Ignác: Magyarország története a 20. században. Osiris Kiadó, Budapest, 2005 bélyegkép|Gömbös revíziós terve, 1934 – az elképzelt új határokZeidler Miklós: Magyar revíziós külpolitika a két világháború között (2012), 34. o. Az osztrák, olasz és német piac megnyílása segített a magyar gazdaságnak kilábalnia a válságból. Ennek kézzelfogható eredményei voltak a megindult beruházások, a kommunális és szociális fejlődés, a lakosság életkörülményeinek javulása, a külpolitikai sikerek pedig részben enyhítették a trianoni diktátum kudarcélményét. Gömbös a revízió ügyét csak kevéssé használta fel politikájában. Ilyen irányú elképzelései enyhék voltak más korabeli és korábbi elképzelésekhez képest. Nem hitt abban, hogy diplomáciai úton végre lehet hajtani a revíziót, különösképpen nem az integrális revíziót. Mussolini kérésére 1934-ben bemutatott egy határtervezetet, amely azonban az etnikai revíziós elképzeléseken túli területi igényeket is tartalmazott, így a teljes Kárpátalját, Kelet-Szlovákiát, Dél-Szlovákiának egyes tisztán szlováklakta részeit, Nyugat-Erdélyt és a Délvidéket. Mégis ez volt az első olyan terv kormánytag részéről, amely nem a teljes revízió igényével lépett fel. Tervében a Magyar Királyság területe -re nőtt volna.
Kultúrpolitika A Gömbös-kormány nyitotta meg azt a nyilas hatalomátvételig tartó szakaszt, amelyben Magyarország történetében először nem volt hivatalos kultúrpolitikai irányzat, a kormánypolitika nem határozta meg, nem befolyásolta a szellemi életet. Szabad teret kapott a társadalomkritikai irodalom is, a népi írókkal Gömbös megalapította az Új Szellemi Frontot, de ezzel párhuzamosan a népi-nemzeti irodalom már nem volt kötelező és kizárólagos irodalmi irányzat, Ady Endre és Babits Mihály költészete is teret kapott.Szabó Miklós: A harmincas évek – a magyar szellemi élet nagy korszaka, in Beszélő, 2013. március 11.
Az átalakítási kísérlet Miután Gömbös helyzete konszolidálódott, hozzálátott a kezdettől fogva tervezett szerkezetváltás megvalósításához. Az addigi konzervatív-liberális bethleni szisztémához képest irányvonalát a jobbra nyitás, a modernizáció és az autokratizmus jellemezte. Egy új, keresztény-nemzeti tekintélyuralmi állam létrehozására törekedett.