Szélanya vagy Szélanyó a magyar hiedelemvilágban fellelhető szellem. Mondákból fennmaradt emlékek szerint a szél egy barlangból fúj. A barlang egy hatalmas hegy tetején van, valahol a világ végén. A barlangot egy öregasszony őrzi, Ő a Szélanya. Néhány monda szerint viszont ha meghal az öreg Szélanya, akkor óriási szél fúj. Az elbeszélések, mondák azt bizonyítják, hogy a magyar mondákban a szelet is megszemélyesítették. A falusiak szerint a szél szidása kárt okozott, így tilos volt szidni, átkozni. Tilos volt a forgószélbe baltát vagy bármilyen más tárgyat is beledobálni, nehogy megsértsék a Szélanyát, mert akkor elvész a termés.
Párhuzamai A Szélanya mitológiai alakként a török – és néhány mongol – népek közt elterjedt, ahol a tengrizmus a történelmi vallás. üzbég: Yel Ona tatár: Җил Әни / Ана vagy Cil Ana kazak: Жел Ана csuvas: Ҫил Анне vagy Ҫил Абай baskír: Εл Апай jakut: Тыал Ий̃э türkmén: Ýel Ene vagy Yel Eje oszmán: يل آنا kirgiz: Жел Эне hakasz: Чил Ине vagy Чил Иӌе balkár: Джел Ана mongol: Салхи Ээж burját: Һалхин Эхэ kalmük: Салькн Эк altaji: Салкын Эне tuvai: Салгын Ава
Földrajzi név a Vénuszon A Vénuszon a felszíni földrajzi alakzatokat a népek női isteneiről, hősnőiről, mitológiai személyiségeiről nevezték el. A magyar népmesékből a Szélanya-gerinc elnevezését vették.
Források
Kategória:Magyar mitológia