right|thumb|250px|Kenguru. 1789-es illusztráció a The Voyage of Governor Phillip to Botany Bay című műből
A kengurufélék (Macropodidae), korábbi nevükön ugróerszényes-félék, az erszényesek (Marsupialia) közé tartozó Diprotodontia rend egy családja. Általánosan jellemző rájuk a rövid mellső és a meghosszabbodott hátsó végtag, valamint a fejlett, előre nyíló erszény.
A kengurufélék a száraz puszták legelő állatai, életmódjukat tekintve megfelelnek a más kontinensek száraz szavannáin és sztyeppéin élő patás növényevőknek (antilopok, gazellák és mások). Élnek azonban olyan kengurufélék is, amelyek az erdei életfeltételekhez alkalmazkodtak, mint Queensland és Új-Guinea trópusi erdőségeiben honos fakúszó kenguruk.
Etimológia A magyar kenguru szó az északkelet-ausztráliai guugu-yimithirr nyelv szókészletéből ered. A szót James Cook 1770. július 14-i hajónapló-bejegyzése örökítette meg, és az útról szóló könyv kiadása nyomán vált világszerte ismert vándorszóvá. Magyar nyelvű szövegben először Földi János használta 1801-ben, kenguru alakban, de a szó csak a 19. század végére vált egyeduralkodóvá a nyelvújítás korában született riválisaival (például ugrány, górugrány) szemben. Fel-felbukkanó tévhit, hogy a szó eredeti jelentése: „nem értem a nyelvét” – amit állítólag az ausztrál őslakosok válaszoltak, miután az európaiak megkérdezték az állat nevét tőlük. Ezt a tévhitet John B. Haviland nyelvész cáfolta az 1970-es években. A Haviland által vizsgált szókészletben szerepelnek a gangurru és ngurrumugu egy kengurufaj megnevezéseként.
Főbb fajaik A kengurufélék az erszényesek rendjének legismertebb családja, mintegy félszáz fajukat írták le. Valamennyi növényevő, pusztai állat. Az ausztráliai angol köznyelvben a nagy testű fajokat nevezik kengurunak: a vörös óriáskengurut, a keletit és nyugati szürke óriáskengurut, valamint a hegyi óriáskengurut.
A közepes termetű kengurukat az ausztrálok összefoglalóan wallabynak nevezik. Számos faj tartozik közéjük, mint a Bennett-kenguru, ami számbelileg a legelterjedtebb mind a kontinensen, mind Tasmaniában.
A nagy kengurufajták igen gyorsan haladnak ugrásaikkal; rövid távon 60–80 kilométeres óránkénti sebességet is mértek náluk. Egy-egy ugrásuk általában 1,5–2 méteres, de szükség esetén 8–10 métert is tudnak ugrani. A kenguruk távolugrásának állítólagos „világrekordja” 13,5 m, magasságban pedig 3,3 m.
Rendszerezés A kengurufélék családjának alcsaládjai és nemei:
†Dorcopsoides †Kurrabi †Watutia Rövidarcú kenguruformák (Sthenurinae) alcsaládja †Archaeosimos †Eosthenurus †Hadronomas Keresztsávos nyúlkenguru †Metasthenurus †Simosthenurus †Sthenurus †Procoptodon Valódi kenguruformák (Macropodinae) alcsaládja †Baringa †Bohra †Congruus Dorcopsis Erdei kenguruk (Dorcopsulus) Dendrolagus †Fissuridon Lagorchestes Macropus Onychogalea Szirtikenguruk †Prionotemnus †Protemnodon Kurtafarkú kenguru †Synaptodon Thylogale Mocsári kenguru
Felhasználása A kengurukat manapság is rendszeresen vadásszák, sőt helyenként a legelők védelmében irtják is őket. Más államokban törvény védi őket, mivel számuk alaposan megcsappant. A kenguruhús emberi táplálkozásra alkalmas, sokan szeretik a wallabi hátsó combjából készült sonkát, és híres a „kengurufarok-leves” is. A kenguru húsa zsírszegény. A kengurukolbász ausztráliai neve kanga bangas.
Képek
Jegyzetek
Források
További információk Kenguru magyar gyűjtőoldala
Kategória:Emlőscsaládok Kategória:Ausztrália és Óceánia állatvilága