A norfolki kea (Nestor productus) a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe, a bagolypapagáj-félék (Strigopoidea) öregcsaládjába tartozott kihalt faj. A Norfolk-sziget és a közeli Fülöp-sziget sziklái és fakoronái közt élt (utóbbi szintén a Norfolk-szigetcsoport tagja, nem azonos a Fülöp-szigetekkel). Database entry includes a range map and justification for why this species is endangered.
Az európaiak megérkezése előtt a sziget hegyi erdőségeiben elterjedt madárnak számított. A parti kea (maori nevén kākā) rokona volt.
Taxonómiája
A norfolki keát elsőként John Gould írta le 1836-ban, Plyctolophus productus néven.
Megjelenése
Körülbelül 38 centiméter hosszú, barnás–narancsos tollazatú madár volt.
Felfedezése thumb|left|200px|John Gould festménye
Először Johann Reinhold Forster természettudós és fia, Georg írta le a madarat, miután James Cook 1774. október 10-én felfedezte a Norfolk-szigetet. Sajnos a leírás csak 1844-ben jelent meg. 1790 körül John Hunter ábrázolt egy Solanum aviculare fán ülő madarat.
A madarat John Gould írta le hivatalosan 1836-ban, a Londoni Zoológiai Társaság (Zoological Society of London) mintapéldánya alapján. Eredetileg a Norfolk-szigeti és Fülöp-szigeti példányt két külön fajnak tekintették: Nestor norfolcensis (August von Pelzeln írta le 1860-ban), illetve Nestor productus; azonban közvetlen összehasonlításuk megmutatta, hogy ugyanazon faj egyedeiről van szó.
Kihalása
A szigeten élő polinézek már az európaiak megérkezése előtt vadásztak a nesztorpapagájra, mert szerették a húsát. Az első telepesek 1788-ban érkeztek, és ők már nemcsak ennivalónak vadászták, hanem csapdákkal is, hogy kisállatként tartsák. A faj populációja erősen szenvedett, amikor 1788 és 1814 között büntetőtelepet tartottak a szigeten, majd 1825 és 1854 között, amikor ezt megismételték. A faj valószínűleg a 19. század elején, valamikor a második büntető kolónia idején halt ki a vadonban.
Abel D.W. Best nem rögzítette sem a Norfolk-, sem a Fülöp-szigeten, 1838/1839-ben írt naplójában. Best példányokat gyűjtött az ornitológia számára, beleértve a Norfolk-szigeti kecskepapagájt is (amit ő „lórinak” nevezett hasonló alakja miatt); ezért nehéz elhinni, hogy ne dokumentálta volna ezt a sokkal vonzóbb madarat, ha még látott volna keát.
Megritkulásának gyors ütemét jól szemlélteti, hogy a fajt 1836-ban fedezték fel és 1851-ben az utolsó ismert egyede (amelyik egy Londonban élő kalitkamadár volt) is elpusztult. Legalább tizenhat példány maradványait sikerült megőrizni.
Jegyzetek
Fordítás
Források
Papageien.org Hivatalos magyar neve
További információk Képek az interneten a fajról
Kategória:Nestor Kategória:Madárfajok Kategória:Kihalt madarak Kaka