A gatyáskuvik (Aegolius funereus) a madarak osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe, a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.

Rendszerezése A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Strix nembe Strix funerea néven.

Alfajai Tien-san hegységi gatyáskuvik (Aegolius funereus beickianus) Stresemann, 1928 – Tien-san hegység kaukázusi gatyáskuvik (Aegolius funereus caucasicus) (Buturlin, 1907) – Kaukázus európai gatyáskuvik (Aegolius funereus funereus) (Linnaeus, 1758) – Skandinávia, a balti államok, Szibéria az Ural hegységig észak-ázsiai gatyáskuvik (Aegolius funereus magnus) (Buturlin, 1907) – Szibéria az Ural hegységtől keletre, Kamcsatka és Szahalin mongol gatyáskuvik (Aegolius funereus pallens) (Schalow, 1908) – Mongólia, Északkelet-Kína amerikai gatyáskuvik (Aegolius funereus richardsoni) (Bonaparte, 1838) – Alaszka, Kanada és az Egyesült Államok északi része] közép-ázsiai gatyáskuvik (Aegolius funereus sibiricus) (Buturlin, 1910) – Közép-Ázsia

Előfordulása Szigetszerűen Európában, Skandináviában, Szibériában és Észak-Amerikában fészkel. Természetes élőhelyei a tűlevelű erdők és mérsékelt övi erdők. Állandó, de kóborló faj.

Kárpát-medencei előfordulása Magyarországon kis számban fészkel, de inkább kóborlóként van jelen.

Megjelenése Testhossza 24-26 centiméter, szárnyfesztávolsága 54-62 centiméter, a testtömege pedig 100-190 gramm. A tojó nagyobb. Csüdje tollas, hogy kis áldozatok ne tudják megharapni. Csőre horgas, színe piszkos fehér. thumb|200px

Életmódja Apró rágcsálókkal táplálkozik, főleg pockokat, egereket, cickányokat és peléket fogyaszt, de kisebb madarakat is eszik. Éjszaka és nesztelenül cserkészi be áldozatát.

Szaporodása Fészket nem épít, keres egy megfelelő faodút és oda fészkel. A tojó 2-8 fehér tojást rak, melyeken 27-29 napot ül. A fiókák 29-38 nap múlva kirepülnek. thumb|130pxthumb|200px|A fészke, tojásokkal

Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma szintén nagy és stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke .

Jegyzetek

Források

– magyar neve

További információk Ritka madarak hazai előfordulásai Képek az interneten a fajról

Kategória:Aegolius Kategória:Madárfajok Kategória:A Kárpát-medence madarai Kategória:Magyarország madarai Kategória:Európa madarai Kategória:Albánia madarai Kategória:Andorra madarai Kategória:Ausztria madarai Kategória:Fehéroroszország madarai Kategória:Belgium madarai Kategória:Bosznia-Hercegovina madarai Kategória:Bulgária madarai Kategória:Horvátország madarai Kategória:Csehország madarai Kategória:Dánia madarai Kategória:Észtország madarai Kategória:Finnország madarai Kategória:Franciaország madarai Kategória:Németország madarai Kategória:Görögország madarai Kategória:Olaszország madarai Kategória:Lettország madarai Kategória:Liechtenstein madarai Kategória:Litvánia madarai Kategória:Luxemburg madarai Kategória:Észak-Macedónia madarai Kategória:Montenegró madarai Kategória:Hollandia madarai Kategória:Norvégia madarai Kategória:Lengyelország madarai Kategória:Románia madarai Kategória:Oroszország madarai Kategória:Szerbia madarai Kategória:Szlovákia madarai Kategória:Szlovénia madarai Kategória:Spanyolország madarai Kategória:Svédország madarai Kategória:Svájc madarai Kategória:Törökország madarai Kategória:Ukrajna madarai Kategória:Az Egyesült Királyság madarai Kategória:Ázsia madarai Kategória:Örményország madarai Kategória:Azerbajdzsán madarai Kategória:Kína madarai Kategória:Grúzia madarai Kategória:Japán madarai Kategória:Kazahsztán madarai Kategória:Kirgizisztán madarai Kategória:Mongólia madarai Kategória:Tádzsikisztán madarai Kategória:India madarai Kategória:Észak-Amerika madarai Kategória:Kanada madarai Kategória:Saint-Pierre és Miquelon madarai Kategória:Az Amerikai Egyesült Államok madarai