A Beastie Boys egy 1978-ban alakult New York-i rap-rock zenekar volt három állandó taggal: Michael „Mike D" Diamond (ének, dob), Adam „MCA" Yauch (ének, basszusgitár) és Adam „Ad-Rock" Horovitz (ének, gitár, programozás).
Elődje a Young Aborigines experimentális hardcore punk zenekar volt, melyben Diamond vokálozott, Jeremy Shatan basszusgitárázott, John Berry gitározott és Kate Schellenbach dobolt. Mikor 1981-ben Shatan otthagyta a zenekart, Yauch lépett be helyére basszusgitáron, és megváltoztatták nevüket Beastie Boysra. Berry nem sokkal később szintén lelépett, őt váltotta Horovitz.
Sikeressé vált 1983-as vicc hiphopszámuk, a „Cooky Puss" megjelenését követően átálltak hiphopra, és Schellenbach is távozott a zenekarból. 1985-ben Madonnával turnéztak, egy évre rá pedig megjelent első nagylemezük, a Licensed to Ill, az első olyan raplemez, ami felkerült a Billboard 200-as lista élére. Második albumuk, a Paul's Boutique (1989) megjelenése idején nem aratott nagy sikert, később azonban magasztalták. A Check Your Head (1992) és Ill Communication (1994) elnyerték a mainstream tetszését, őket követték a Hello Nasty (1998), To the 5 Boroughs (2004), The Mix-Up (2007) és végül a Hot Sauce Committee Part Two (2011) című albumok.
A Beastie Boys húszmillió lemezt adott el az Egyesült Államok területén, így ők lettek a legkeresettebb rapzenekar, mióta a Billboard rögzíti a lemezeladásokat (1991). Hét platinalemezével a Beastie Boys lett a világ egyik leghosszabb életű hiphopzenekara, és 2012-ben ők lettek a harmadik rapzenekar, akiket beiktattak a Rock and Roll Hall of Fame-be, majd nem sokkal később Yauch elhunyt rákban és feloszlott a zenekar.
Történet
1978–1983: Kezdetek A Beastie Boys megalakulása előtt Michael Diamond több zenekarnak is tagja volt, köztük a Walden Jazz Bandnek, BAN-nek és a The Young Aboriginesnek. A Beastie Boys 1981 júliusában alakult, mikor a Young Aborigines basszusgitárosa, Jeremy Shatan nyárra elutazott New Yorkból, az ottmaradt tagok (Michael Diamond, John Berry és Kate Schellenbach) pedig új hardcore punk zenekart alapítottak Adam Yauch-kal. Yauch egy 2007-es Charlie Rose-interjúban azt mondta, Berry fejéből pattant ki a Beastie Boys név. Bár a zenekar azt állította, hogy a 'Beastie' a „Boys Entering Anarchistic States Towards Inner Excellence" (a tökéletesség felé haladó anarchista állapotba lépett srácok) rövidítése, a Charlie Rose-interjúban Yauch és Diamond is bevallották, hogy ezt már a név kialakulása után találták ki. A Bad Brains, Dead Kennedys, Misfits és Reagan Youth előzenekaraként léptek fel olyan helyszíneken, mint a CBGB, A7, Trudy Hellers Place vagy a Max's Kansas City, ahol a hely búcsúbuliján is zenéltek. 1982 novemberében a Beastie Boys felvette Polly Wog Stew című 7-inch EP-jét a 171A stúdióban, mely a New York-i hardcore meghatározó lenyomatává vált.
1982. november 13-án a Beastie Boys Philip Pucci születésnapján lépett fel Beastie című rövid koncertfilmje apropóján. Pucci a Bard College Preston Drama Dance Department színháztermében tartotta az eseményt, s ez volt az első alkalom, hogy a Beastie Boys képernyőn jelent meg. A Beastie-t Pucci úgy készítette el, hogy szétosztott a nézők közt 16 mm-es Bell & Howell Filmo és Bolex kamerákat és megkérte őket, hogy vegyék fel a koncertet saját szemszögükből, közben a mastert egy másik kamera vette az elhagyatott színházterem lelátójáról. Az előzenekar a The Young and the Useless volt, melyben Adam Horovitz énekelt. A filmből egy egyperces jelenetet kivágott és levédetett a Beastie Boys, hogy az „Egg Raid on Mojo" alatt használhassa a Capitol Recordsnál megjelent „Skills to Pay the Bills" videójában, mely később arany minősítést kapott az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetségétől (RIAA). Berry 1982-ben hagyta ott a zenekart (később alapítótagja lett a Thwig, Big Fat Love és Bourbon Deluxe formációknak), s helyére érkezett Horovitz, a zenekar egy közeli barátja.
1983-ban vették fel és adták elő először „Cooky Puss" című hiphopszámukat, melyet a Carvel jégkrémhez intézett telefonbetyárkodásuk ihletett. A szám felkerült a friss felállással operáló zenekar első EP-jére, s annak névadójává vált. Ez volt az első olyan lemezük, melyen megmutatkoztak az underground rap jegyei és samplinget használtak, a szám pedig hamar népszerűvé vált a New York-i undergound dance- és nightklubokban. A „Beastie Revolutiont" később egy British Airways reklámhoz is felhasználták, amiért a zenekar perelni akart, mire a vállalat nyomban kifizetett nekik 40,000 dollárnyi jogdíjat.
1984–1987: Def Jam és Licensed to Ill A „Cooky Puss" sikerét követően a zenekar komolyabban elkezdett foglalkozni a rappeléssel. Élő fellépéseikhez felkértek egy állandó DJ-t, az akkor a New York Universityn hallgató Rick Rubint, akiből nem sokkal később producer lett. „Mike-kal találkoztam először" emlékszik vissza Rubin. „Első benyomásra arrogáns sutyeráknak tűnt, de miután eltöltöttem egy kis időt a Beastie-kkel, rá kellett jönnöm, hogy zseniális humoruk van. Nem voltak suttyók, vagy ha még is, képesek voltak viccet csinálni magukból." Rubin egyetemi csoporttársával, Russell Simmonsszal megalapította a Def Jam kiadót, és jelezte a Beastie Boysnak, hogy szívesen kiadná őket. Ahogy a zenekar 1984-ben hiphopra váltott, Schellenbachot elküldték a zenekarból és Diamond vette át helyét a dobok mögött. 2018-as visszaemlékezésükben Ad-Rock megbánással beszélt Schellenbach kirúgásáról, amit azzal magyaráztak, hogy nem passzolt "az új, keménykedő rappercsávó identitásukhoz".
A zenekar 12-inch kislemeze, a „Rock Hard" (1984) volt a második Def Jam-album, amin Rubin producerként lett feltüntetve (az első T La Rock és Jazzy Jay „It's Yours" albuma volt). 1985-ben a Beastie Boys volt az előzenekara John Lydon post-Sex Pistols-bandájának, a Public Image Ltd.-nek és Madonnának, az amerikai The Virgin turnén. Felléptek a Fishbone-nal és a Murphy's Law-val, DJ Hurricane-nel, majd ugyanabban az évben a Run-DMC-vel, Whodinivel, LL Cool J-jel és a Timex Social Clubbal a Raising Hell turnén. Látványos felemelkedésüknek köszönhetően a „"Hold It Now, Hit It" felkerült a Billboard amerikai R&B- és dance-slágerlistájára. A Krush Groove-ban szereplő „She's on It" is a rap/metal stílust tükrözte, a dupla A-oldalú 12-inch „Paul Revere/The New Style-t" pedig év végén adták ki.
A Beastie Boys 1986-ban vette fel Licensed to Ill című lemezét, amit november 15-én adtak ki, s remek kritikát írt róla a Rolling Stone magazin. A lemez az 1980-as évek egyik legtöbb példányszámban elkelt rapalbuma lett, az első, mely 1. helyre került a Billboard 200-as listán (pozícióját pedig öt hétig tartotta). Egyben második helyezett is lett a Top R&B-albumlistán, és mai napig a Def Jam legkelendőbb debütáló albumának számít kilencmilliós eladásával. A negyedik kislemez „(You Gotta) Fight for Your Right (To Party!)" hetedik helyezett lett az amerikai Billboard Hot 100-as listán, s bár a zenekar több mint 26 millió lemezt adott el az Egyesült Államokban, ez az egyetlen kislemezük, ami egyszerre szerepelt az amerikai top tízes és húszas listán. A számhoz készített videoklipet (amit Ric Menello és Adam Dubin rendeztek) rendszeresen sugározta az MTV. A lemezen található „No Sleep till Brooklyn" című szám 14. helyre került az angol kislemez listán.
A következő évben világkörüli turnéra indultak a lemezzel, melynek során peres ügyekbe és letartóztatásokba keveredtek. A zenekart sokan vádolták azzal, hogy provokálják a közönséget, erre példa az 1987. május 30-i liverpooli Royal Court Theatre-koncert, ahol 10 perccel azután, hogy a zenekar színpadra lépett, zavargás ütött ki, s a Meyerside rendőrség letartóztatta Adam Horovitzot súlyos testi sértés vádjával.
1988–1989: Capitol Records és Paul's Boutique 1988-ban a Beastie Boys szerepelt Rubin Run-D.M.C.-ről és a Def Jamről készült Tougher Than Leather című filmjében. Miután a Def Jam nem volt hajlandó fizetni nekik az elvégzett munkáért és amúgy is tartoztak nekik, a zenekar otthagyta a kiadót és leszerződött a Capitol Recordsszel.
A második Beastie Boys-album, a Paul's Boutique, melynek a Dust Brothers lett a producere, 1989. július 25-én jelent meg. Eklektikus hangmintái miatt kiérdemelte a korai kísérleti hiphop jelzőt, s bár nem kelt el belőle annyi, mint a Licensed to Illből, az amerikai albumlista 14. helyéig eljutott, a későbbiekben pedig komoly jelentőséget tulajdonítottak neki. A Rolling Stone magazin 156. helyen említette Minden idők 500 legmeghatározóbb albuma listáján.
1990–1996: Check Your Head és Ill Communication A Check Your Head-et a zenekar G-Son stúdiójában rögzítették a kaliforniai Atwater Village-ben, és saját kiadójuknál, a Grand Royal gondozásában adták ki. A holland Urban Dance Squad hatására döntöttek úgy, hogy maguk fognak zenélni az albumon, így hát Mike D a dobok mögé ült, Yauch nyakába vette a basszusgitárt, Horovitz a gitárját, Mark Ramos Nishita („Keyboard Money Mark") pedig leült a zongorához. Mario Caldato, Jr. – aki már a Paul's Boutique alatt is segített nekik – keverte az albumot, majd vált állandó munkatárssá. A Check Your Head 1992-es megjelenését követően dupla platinaalbum lett és felkerült a Billboard 200-as lista 10. helyére. A „So What'cha Want" című szám 93. helyen zárt a Billboard 100-as listán és egyszerre szerepelt a Rap- és Modern Rock listákon, míg az első kislemez, a „Pass the Mic" 38. helyre került a Hot Dance Music-listán. A Check Your Head kísérletezőbb irányt vett az egyértelműen funkos és jazzes számaival, mint a „Lighten Up" vagy a "Something's Got to Give", de hardcore punk gyökereikhez is visszanyúltak például a „Time for Livin"-nel, ami egy 1974-es Sly and the Family Stone-szám feldolgozása volt. Az albumot az instrumentális irány és rockos hangzás miatt a nu metal előfutáraként is jegyzik, mely irányzat az 1990-es években vált népszerűvé.
Számos előadót szerződtettek Grand Royal kiadójukhoz (melynek 2001-ig voltak tulajdonosai), köztük Luscious Jacksont, Sean Lennont és az ausztrál Ben Leet. A kiadó első független kiadványa Luscious Jackson In Search of Manny című albuma volt 1993-ban. Ugyanebben az évben vendégszerepeltek az „It's the New Style" című számban DJ Hurricane-nel, mely a Red Hot Organization gondozásában készült No Alternative című AIDS jótékonysági albumra került fel.
A Beastie Boys kiadott egy Grand Royal nevű magazint is, melynek első, 1993-as számában Bruce Lee volt a címlapsztár, George Clintonról közöltek cikket és Kareem Abdul-Jabbarral, illetve Q-Tippel készült interjúk is kerültek a lapba. Az 1995-ös számban szerepelt egy emlékezetes cikk a mullet hajviseletről (Magyarországon Bundesliga-haj néven terjedt el a kifejezés). Az Oxford English Dictionary (OED) szerint ekkor jelent meg először nyomtatásban a mullett szó, s szerepelt a zenekar 1994-es „Mullet Head" című számában. Az 1980-as években még nem használták ezt a kifejezést, annak ellenére, hogy akkoriban volt legnépszerűbb ez a hajviselet. Az OED szerint „az amerikai Beastie Boys hiphopzenekar fejéből pattant ki és terjesztették el". A Grand Royal Magazin felelt az angol Sneaker Pimps zenekar névválasztásáért is.
Az 1994-ben megjelent Ill Communication albummal a Beastie Boys visszakerült a listák élére; megjelenésekor első helyezett lett a Billboard 200-as és második az R&B/hiphop album listán. A „Sabotage" című kislemez slágerré vált a modern rock listán, a Spike Jonze által hozzá rendezett videoklipet pedig rendszeresen vetítette az MTV. A „Get It Together" című szám felkerült a Billboard top tízes listájára. Szintén 1994-ben adta ki a zenekar a Some Old Bullshit-et, melyen korai anyagaikat gyűjtötték össze és 46. helyen szerepelt a Billboard független listáin.