Idősebb Markó Károly (Lőcse, 1793. november 23.Katarína Beňová: Idôsebb Markó Károly és a Felvidék. In: Markó Károly és köre: Mítosztól a képig. Szerk.: Bellák Gábor, Dragon Zoltán, Hessky Orsolya. Budapest: Magyar Nemzeti Galéria, 2011, 10. – Villa di Lappeggi, Itália, 1860. november 19.) magyar festő, 1840-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a magyar tájképfestészet egyik megteremtője. Művészete a 17. és 18. századi heroikus történelmi, illetve ideális tájképfestészetre épül. Tájképei idilli hangulatú, mitológiai, bibliai vagy hétköznapi jeleneteket megjelenítők. Magyar Claude Lorrainként ünnepelték.A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményei. Budapest : Corvina Kiadó, 1975. Id. Markó Béla lásd 14-15. o.

Életpályája bélyeg|250px|Id. Markó Károly, Barabás Miklós litográfiája, 1853-ból

A Felvidék egyik akkori szellemi központjában, Lőcsén született, 1793-ban. Fiatalon is festőnek készült, de pályája eleinte másképp alakult. Az 1800-as évek elején mérnöki tanulmányokat folytatott Pesten és Kolozsváron. Miután megszerezte diplomáját, mérnökként Lublón és Rozsnyón dolgozott 1812 és 1818 közt. Utóbbin készítette első képeit, amelyek a híres bécsi festő, Joseph Fischer festményeinek másolatai voltak. Később is sok másolatot festett ismert festők műveiről. 1818-ban Pestre érkezett, hogy rajztudását fejlessze. 1822-ben a bécsi Képzőművészeti Akadémia hallgatója lett, a történelmi és tájképfestészeti szakon. bélyeg|bal|250px|Emléktáblája a budapesti Markó utcában Bécsben megnősült, nyolc gyermeke született. 1826-tól Kismartonban élt, majd 1830-tól az Esterházy-birtokon. Továbbra is képeket másolt, műkereskedők megrendelésére. Egyre ismertebb és keresettebb lett. Pártfogója, egy bécsi bankár megbízásából hazatért, és megfestette egyik leghíresebb, a Visegrád (1826) című képét, amely a magyar tájképfestészet legelső darabja. 1832-ben itáliai körutazást tett, járt Rómában, Firenzében, Velencében és Bolognában. 1838-ban maláriában megbetegedett, ekkor elhagyta Rómát, Pisába költözött, és ott élt 1843-ig. 1843 és 1848 közt továbbutazott, és Firenzében telepedett le. Ekkor már Európa-szerte ismert festő volt. Rendszeresen dolgozott arisztokraták megrendelésére. Híre eljutott Magyarországra is. 1848-ban Appeggibe költözött, és ott élt egészen 1860-ban bekövetkezett haláláig. 1853-ban hazalátogatott. Ennek az útnak a hatására születtek a Puszta és a Magyar alföldi táj gémeskúttal című festményei. 1840-ben kiállítást rendeztek műveiből, az első Pesti Műkiállításon. Még ebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. Művei megtalálhatok Ausztria, Csehország, Dánia, Magyarország, Németország, Olaszország és Szlovákia múzeumaiban. Utolsó életműkiállítását a Magyar Nemzeti Galéria és a Keresztény Múzeum szervezte meg 2011-ben, halálának 150. évfordulójára. 2025-ben az esztergomi Keresztény Múzeum és a proCollect gondozásában megjelent életművének teljes adatbázisa, amely szabadon kutatható.

Főbb művei Az 1810-es évekből származó képei, elsősorban másolatok, de már készített saját műveket is, az akvarellfestés egyik fajtájával, a gouache technikával dolgozott. Ekkor készültek a Csorsztin és Nedecz (1820) valamint az Aggteleki-barlang-sorozat (1821). Uborkát tisztító lány (1831), Faunok elől menekülő nimfák (1831), Erdei út (1832), Tájkép Tivoli mellett (1846). Mitológiai témájú festményei mellett fontosak bibliai témájú képei is – így Krisztus megkeresztelése a Jordánban (1840), Tóbiás és az angyal (1843), Jézus Jákob kútjánál (1854). A mitológiai és bibliai témájú festmények redukcióiként beszélhetünk a hétköznapi jeleneteket bemutató alkotásairól is. Ezen utóbbi téma festését folytatták gyermekei is. Id. Markó Károly festészeti munkássága mellett jelentős a grafikai hagyatéka is, melyet jelentős részben a Keresztény Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria őriz. Dragon Zoltán: Id. Markó Károly mexikói festményei. In: Művészettörténeti Értesítő, LIII./1-4. Budapest: Akadémiai Kiadó, 2004, 109-125.

Galéria

Megjegyzések

Jegyzetek

Források Magyar művészeti kislexikon : kezdetektől napjainkig. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Id. Markó Károly lásd 278–280. o.

További információk Kelety Gusztáv: Id. Markó Károly (Budapest, 1899) Pogány Ö. Gáborné: Id. Markó Károly (Budapest, 1954) Pogány Ö. Gáborné: Id. Markó Károly művei (Budapest, 1957) Lyka Károly: Markó Károly, id. (Élet és Tudomány 1960. 3. sz.) Bodnár Éva: Markó (Budapest, 1980) Szvoboda Dománszky Gabriella: Markó (Budapest, 2004) Markó Károly és köre. Mítosztól a képig. Szerk.: Bellák Gábor, Dragon Zoltán, Hessky Orsolya (Budapest, 2011) Hessky Orsolya: Id. Markó Károly. (Budapest, 2014) Markó Károly a Magyar életrajzi lexikonban id. Markó Károly a Képzőművészet Magyarországon honlapon id. Markó Károly: Visegrád (Száz Szép Kép sorozat) id. Markó Károly festményei - TerminArtors.com Markó Károlyról 1872-ben utcát neveztek el Budapesten, amikor a Lipótváros utcái sorozatosan új nevet kaptak (korábbi neve: Ferdinand Platz). A Markó utca 26. számú ház falán található dombormű hivatkozik arra, hogy Markó a firenzei Accademia dell'Arte del Disegno (Festészeti Akadémia) tanára volt. Lásd: Markó Károly az Akadémia honlapján

Kapcsolódó szócikkek Id. Markó Károly műveinek listája

Kategória:Magyar festők Kategória:Tájképfestők Kategória:MTA-tagok Kategória:Lőcseiek Kategória:1793-ban született személyek Kategória:1860-ban elhunyt személyek