Abaúj vármegye Magyarország egyik vármegyéje volt a 13. századtól 1881-ig, majd 1945–50 között. A Hernád folyó alsó szakasza mentén a Kassától Szikszóig terjedő területet foglalta magába.
Elődje az I. István alatt, a 11. század első harmadában szervezett Újvár megye volt. Ez az Árpád-korban a későbbi Heves és Sáros területeit is magában foglalva délen a Tiszáig, majdnem Szolnokig, északon a lengyel határig ért két, Borsod vármegye által elválasztott darabban. Ezek a területek Aba Sámuel birtokai voltak, és akkor szervezték őket egy megyébe, amikor Sámuel csatlakozott Istvánhoz.
Újvár megye két darabja Borsodtól délnyugatra illetve északkeletre a 13. század közepéig Hevesújvár, illetve Sárosújvár megye néven szerepelt. Heves és Sáros megyék a 13. század folyamán önállósodtak, az így kialakult maradék terület ettől kezdve szerepelt Abaújvár megye néven. Az Árpád-kor végére 257 forrásokkal adatolható település ismert a megyéből.
Abaúj vármegye székhelye 1647-ig Abaújvár, 1647 és 1881 között Kassa volt. Területe, határai szinte alig változtak az évszázadok során, de II. József, majd I. Ferenc alatt, végül az 1850-es évek abszolutisztikus rendszere idején rövid időszakokra egyesítve volt Torna vármegyével.
1881-ben egyesítették utolsó ízben a két megyét Abaúj-Torna vármegye néven. Ezt az elnevezést azonban az 1945-ös megyerendezéskor egyszerűsítették, így rövid 5 éves időszakra ismét felkerült az önálló Abaúj vármegye Magyarország közigazgatási térképére. Abaúj egykori területéből a Magyarországnál maradt rész 1950 óta Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez tartozik, míg az elcsatolt rész 1996 óta a Kassai kerülethez.
Abaúj vármegye története 1881-ig Mohácsig A honfoglalás után Heves-, Abaúj- és Sáros-vármegye területén az Aba nemzetség telepedett le. Aba Sámuel, a nemzetség ősatyja, a Mátraalján volt birtokos. Az első Aba birtokok 13. századi összeírásából kitűnnek birtokaik határai: Borsodtól délnyugatra az Eger vizén túl, a Mátra aljában Tiszáig terjedt, illetve Borsodon túl éjszak-keletre a Hernád völgyében, Zempléntől nyugatra terült el. Szent István a vármegyék megszervezésénél ez a terület vált Újvár vármegyévé. A nagy kiterjedésű vármegyét a kevés lakos indokolta. I. Béla királlyá koronázása előtt birtokolta a vármegye területét.
Az (Szent) István-kori államszervezés során létrehozott Újvár határvármegye területén a 12. században három erdőispánság: nyugaton a tornai, keleten a pataki, északon a sárosi alakult ki, melyekből a 13. század második felében, a tatárjárás után Torna és Sáros vármegyék különültek el, illetve szintén a valamikori óriási Újvár vármegyéből jött létre Heves vármegye (Heves-Újvár) is.Magyarország Történeti Statisztikai Helységnévtára, 9. kötet, Borsod-Abaúj-Zemplén megye Abaúj nemesi vármegye 1263-tól szerepel az oklevelekben.
A 11-14. században az országot északról védelmező határmegye volt, ez határozta meg a megyeközpont, az abaújvári vár helyét is a Zempléni-hegység északi peremén, közvetlenül a Hernád partján, egy alacsony, külön álló dombon.Abaújvár története
Legnagyobb középkori birtokos családjai az Aba nemzetségbeli Amadék, a Drugethek, a Perényiek, a Rozgonyiak, Várdayak, a Czudarok és a jászói premontrei prépostság voltak.
Abaúj vármegye első jelentős eseménye 1046-ban történt, mikor az Orseolo Péter ellen szövetkező urak az év szeptemberében Abaújváron találkoztak. A Vata-féle pogánylázadás vezetői találkoztak Abaújváron a hazatérő Szár László (más források szerint Vazul) fiaival, Endre és Levente hercegekkel és pogány hit visszaállítását követelték. A hercegek belementek, hiszen csak így biztosíthatták, hogy a pogány csapatok mellettük álljanak a Péter elleni harcban.
1106-ban egy másik Árpád-házi herceg, a bátyja ellen lázadó Álmos foglalta el a várat Lengyelországból kapott katonai segítséggel. Könyves Kálmán ostrom alá vette Újvárat, mire a megrettent Álmos herceg megadta magát a királynak. 1217-ben a vármegye királynéi birtok lett és 10 településen német telepesek telepedtek le (Gönc, Perény, Vizsoly). Ez idő tájt alapítják a jászói premontrei káptalant. Kiskirályok területei a XIV. század elején|bélyegkép|250px A tatárjárás során a mongol csapatok átvonultak a vármegye területén, a szomszédos megyében zajlott le a muhi csata, mely után a királynak menekülnie kellett. Miután a tatár csapatok elhagyták az országot IV. Béla Fájt adományozza Barnabásnak és Doynnak (Dánnak), Rugacs fiainak, akik segítették őt menekülésében, lovukat adták neki. Kécsi Detre, a király hű szolgája, aki súlyos sebek árán mentette a királyt jutalmul sárosan kapott birtokot.Fejér György, Codex diplomaticus V. VI. A tatár elleni harcokban esett el Bende vitéz Perényben.Wenczel Gusztáv. Új Árpád-kori Okmánytár VII Béla igyekezett a vármegye népességét pótolni; Buzitára és Szinára hospeseket telepített, akiknek földet adományoz. A várrendszert megerősíti (Abaújvár), illetve fejleszti: ekkoriban épültek a füzéri, boldogkői Amádé várak. Az újabb háborúra nem kellett sokáig várni; IV. László a vármegye területén viselt hadat Finta nádor ellen. László elfoglalta többek között Szalánc és Gede várát (Gömör vármegye) valamint Göncöt. Károly Róbert Kassa városát Omode (Amádé) nádornak adja hűségéért, amiért kitartott mellette Vencellel és Ottóval szemben. Amadé ellen a város lakó fellázadnak és megölik. Később fiaitól János, Dávid, Miklós, László, Amádé, Dominik a király- hogy a lázongókat megbékítse- elveszi korábban adott adományait (Újvár, Zemlén vármegyéket, Munkács és Lubló várát).Fejér György, Codex diplomaticus VIII Ezért Csák Máté pártjára állnak és a rozgonyi csatában a király elleni harcban hal meg kettejük, Dávid és Miklós. Az 1312-es csata után Károly Róbert szétverette a Gönci Amádé várat. A rozgonyi csatát az okiratokon kívül egy falfestmény is megörökíti a szepesváraljai prépostságban, a festményen Semsey Frank lakja is látható A harcokban Drugeth Fülöp, az akkori ispán is részt vett, kivívta Regéc várát és a Szepességben is összecsapott Csák Mátéval. Harcok folynak továbbá Trencsény, Fülek és Sirok várainál is, a harcokban Ite fia János tünteti ki magát. Jutalmul Zemplénben és Abaújban kapott birtokot, Drugeth pedig a regéci és dédesi vár várnagyává emeli. János fia Péter is Csák ellen harcol és Trencsény és Tapolcsánynál súlyos sebeket szerez (két nyíl találja el és egy kő zuhan rá), jutalmul Széplakot kapja. Szintén Drugeth oldalán vett részt a harcokban Perényi Miklós és testvére János, aki a harcokban esik el. Később Amádé fiai is átálltak az oldalára, egyikük baranyai, bácsi, majd soproni ispán lett.
Az uralkodó, Lajos király lengyel kapcsolatai révén gyakran tartózkodik a vidéken így Abaúj vármegyében is. 1352-ben a Lengyelországból hazatérő Erzsébet királyné Vizsolyban szállt megPesty Frigyes:Az eltűnt régi vármegyék (1880), Lajos 1362-ben Kassán tartózkodik,Kassa város nyilvános levéltára, lajstromozatlan majd 1374 szeptemberében Vizsolyban van, ugyanezen évben Kassán tart országgyűléstA Magyar Nemzet Története. Szerkesztette: Szilágyi Sándor Kassa 1374-ben szabad királyi város jogcímet kapott Nagy Lajostól.
Az Ulászló és V. László közötti versengésben a vármegye László mellé állt. László anyja, Erzsébet pedig a vármegye és egész felvidék irányítását Giskra Jánosra bízta. A csehek fosztogatásai ellen, a harmincaddal és tizeddel való visszaéléssel kapcsolatban sok panasz érkezett. A helyzetet az érintett vármegyék 1445-ben a Szinán tartott országgyűlés kísérlik megoldani. A felek megállapodtak, de a cseh csapatok betörései nem szűntek meg; Kassa mellett állította fel székhelyét Axamith, aki szintén zaklatta a felvidék népét. 1456-ban Rozgonyi László egyezséget köt Axamithtal és így Jászó Kassa kezére jut.
bélyegkép|jobbra|250px|Csánki Dezső–Kogutowicz Manó: Magyarország Mátyás király halálakor
Az 1490-es években Albert lengyel herceg próbálkozik többször Kassa meghódításával, sikertelenül. II. Ulászló halála után öccse, János Albert is igényt támasztott a magyar trónra és Magyar Balázs által vezetett seregei betörtek az országba, hozzájuk csatlakozott Perényi Imre (zempléni, nógrádi főispán) hada is. János Albertet Kassa alatt felvert táborban királlyá választják. A következő évben, 1491-ben János Albert újra az országra tör, ezúttal Szapolyi István óvta meg a Felvidéket és János Albert lemondott törvényes királlyá választásáról.
A Dózsa-féle parasztfelkelésben nem volt számottevő a vármegyei jobbágyok száma, viszont két fővezérei Kecskés Tamás aszalói származású és Mészáros Lőrinc meggyaszói ember volt. A fő gyülekező helyek Enyickén és Szikszón (Bereck plébános) voltak. A lázadók lecsillapítására Perényi Istvánt és Gagyi Demeter alispánt küldték.Kassa város nyilv. levéltára, lajstromozatlan
Királyviszályok 1526-ban Szapolyai János közli a vármegye vezetőivel, hogy az ország királyává választották, és kérte a vármegyét, hogy portánként 1 forint adót vessen ki az ország céljaira. Ferdinánd nyomtatott felhívásokban közli, hogy Szapolyai megválasztása jogtalan volt és híveit pártütőnek bélyegzi. Abaúj vármegye főispánja ekkor Perényi Péter volt, aki Ferdinánd oldalán állt, az alispánnal, Némethy Miklóssal együtt. Perényi egy ideig a rábízott koronát a füzéri várban őrizte, majd átadta a Habsburgoknak. Harcok kezdődtek a két király és hívei között. Először a szomszédos vármegyében lévő Szendrőt ostromolja János király serege, de Bebek Ferenc visszaveri. A harcok hamar átterjedtek Abaúj vármegyére. 1527-ben Bebek Ferenc elfoglalta többek között Szádvárat, később pedig Torna várát. 1528-ban János személyesen vett részt a Szinai csatában, de Ferdinánd csapatai döntő vereséget mértek rájuk. Ferdinánd később bevette a Tornai várat.
1529-ben Perényi Péter feleségével és fiával Szapolyai fogságába esett és szabadságáért cserébe Szapolyai pártjára állt. János király és csapatai beveszik Boldogkő várát, Bebek Ferencnek 6 heti ostrom után sem sikerül visszavívnia. 1553-ban Ferdinánd Felső-Magyarország főkapitányává Feledy Eustachot nevezi ki. 1556-ban nagyidai is feladja a harcot és Ferdinánd pártjára áll. 1538-ban a két király békét kötött Váradnál. Nem sokkal később a megye nagyobbik része János kezében volt, visszapártolt hozzá Perényi Péter és Bebek Ferenc is.
A török csapatok először az 1550-es években törtek be a megye területére, mikor is Szikszót támadták. A visszavonuló csapatokat Sajókazánál érte utol Felső-Magyarország főkapitánya Thelekessy Imre. 1567-ben a török Gagybátor és Felsővadász környékén tartózkodott. 1588-ban Rákóczi Zsigmond verte szét a létszámfölényben lévő török hadakat Szikszónál. Miksa király uralkodása alatt a vármegyei gyűléseket Vámosnémetiben, Göncön, Garadnán és Nagynémetiben tartották. Rudolf uralkodása alatt Miksa főherceg a vármegye területéről gyűjtött sereget lengyelországi hadjáratára. A sereg nagy része a pitcheni csatában esett el. Amikor Rudolf megtiltotta a vallási ügyek országgyűlési tárgyalását, a vármegye Bocskay táborába áll és jelentős szerepet vállalt a vallásszabadságért és a nemzeti eszményekért folytatott küzdelemben. Károli 1590-re készült el a teljes Biblia magyar fordításával. Bocskai István 1605-ben, a szerencsi országgyűlésen választották Magyarország és Erdély fejedelmévé. Bocskay halála után a vármegye meghódolt Rudolfnak.
1619-ben Bethlen Gábor Kassán tartott országgyűlésen hirdettek háborút II. Ferdinánd király ellen. A háborút lezáró békében Abaúj Bethlennek, Torna pedig a királynak jutott. Mikor Bethlen 1629-ben meghalt Abaúj is a király kezére jutott.
Az 1631-32-es parasztlázadás
1526 óta a vidéken magyar és oszmán csapatok is tartózkodtak és nemcsak a törökök fosztogatták a jobbágynépet, ehhez társultak az osztrák csapatok is. A további megszállókat a parasztság nem tűrte tovább és 1631-ben lázadásban tört ki.