Pusztaszentgyörgyi és tetétleni Darányi Kálmán (Budapest, 1886. március 22. – Budapest, 1939. november 1.Halálesete bejegyezve a Budapest I. ker. polgári halotti akv. 1807/1939 folyószáma alatt.) magyar politikus, földművelésügyi miniszter, 1936 és 1938 között Magyarország miniszterelnöke. 1938-tól haláláig a képviselőház elnöke.
Családja és származása Nagy Antónia (1866–1920) varrónő törvénytelen gyermekeként látta meg a napvilágot. Öccse, Gyula (1888–1958) nemzetközileg elismert immunológus, a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (ma Eötvös Loránd Tudományegyetem) orvosi karának (1951-től önálló egyetemként Semmelweis Egyetemnek) a dékánja volt. Darányi Béla (1850–1924) 1902. január 1-ji keltezéssel kapott uralkodói engedélyt a két gyermek törvényesíttetésére, neve és nemesi címe felvételére. Darányi Béla és Nagy Antónia 1903. június 24-én kötöttek házasságot. Nem bizonyos, hogy Kálmán és Gyula kettejük házasságon kívüli kapcsolatából született-e, vagy Darányi Béla akkor ismerte meg későbbi feleségét, amikor annak fiai már megszülettek, mindenesetre a két gyermek keresztneve többször előfordult a korábbiakban Darányi családban (Béla testvérei közül két öccse volt Kálmán és Gyula), így valószínű, hogy az előbbi magyarázat felel meg a valóságnak. Darányi Béla szülei Darányi Ignác (1811–1877) ügyvéd és földvári és bernátfalvi Földváry Borbála (1820–1888) voltak. Darányi Kálmánnak az apai nagybátyja, Darányi Ignác földművelésügyi miniszter, unokatestvére pedig Hóman Bálint vallás- és közoktatási miniszter volt. Darányi Kálmán politikai pályafutására nem vetett később árnyékot bizonytalan származása, egy kivétellel, amikor Gratz Gusztáv a második zsidótörvény ellenzőjeként azzal próbálta hitelteleníteni a törvényjavaslatot, hogy kijelentette, Bethlen István óta a magyar politika letért a helyes útról, mert Bethlen után olyan „nem tiszta magyarok vitték az ország kormányát", mint a részben német származású Gömbös Gyula és Darányi Kálmán.Kerepeszki, 17–19. old. Házassága és leszármazottjai Darányi Kálmán dr., Győr vármegye, Győr szabad királyi város- és Mosonvármegye főispánja 1923. június 6-án, tartotta esküvőjét szemerei Szemere Márta (Gomba, 1898. június 6.–†Pécel, 1962. április 17.) kisasszonnyal, szemerei Szemere Huba (1865–1925) földbirtokos, lapszerkesztő, országgyűlési képviselő, és báji Patay Anna (1864–1953) leányával Gombán. Az apai nagyszülei Szemere Ödön, földbirtokos és csemiczei Csemiczky Sarolta voltak. Tanuk a menyasszony részéről Szentivány Farkas királyi kamarás, a vőlegény részéről Darányi Kálmán udvari tanácsos voltak. Darányi Kálmán és Szemere Márta frigyéből született: Darányi Márta (Budapest, 1925. június 25.–†Ajka, 2007.augusztus 4.). Férje: márkus- és batizfalvi Máriássy Mihály (Bodrogkeresztúr, 1919. augusztus 7.–†Budapest, 1979. szeptember 21.), vegyészmérnök.
Ifjúsága Darányi a középiskolai tanulmányait a VII. kerületi Állami Gimnáziumban végezte (ma Madách Imre Gimnázium) 1900 és 1904 között, olyan, később fényes karriert befutó kortársai mellett, mint Karafiáth Jenő kultuszminiszter, budapesti főpolgármester, báró Radvánszky Albert koronaőr és Bánffy Miklós külügyminiszter, író.Kerepeszki, 20. old. 1902-ben öccsével egy nyári szünidőt töltöttek Grazban, ahol szinte csak németül beszéltek és leveleztek, mindezek ellenére Darányinak politikai pályafutásában mindvégig akadtak gondjai a német nyelvvel.Kerepeszki, 21. old. Gimnáziumi évei alatt sok időt szentelt a sportolásnak (úszás, vívás, lovaglás) és a színjátszásnak is (egy ízben szerepet vállalt William Shakespeare Coriolanus című tragédiájának színrevitelében is, ahol a címszereplő barátját, a békéltető és konfliktuskezelő Menenius Agrippa szenátort játszotta, a sors fintoraként hasonló szerepet betöltve, mint ahogy később maga Darányi teszi ezt saját politikai pályája idején).Kerepeszki, 22. old. Darányi 1904-től a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem (ma ELTE) jogi karának hallgatója lett, amely determinálta, hogy tanulmányai befejeztével a közhivatalnoki pályán fog elindulni.Kerepeszki, 22–23. old.
Hivatali pályájának kezdete Közszolgálati tevékenységét 1909-ben kezdte Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében, ahol közigazgatási gyakornok lett, s ugyanebben az évben nagybátyja közbenjárására a Belügyminisztériumban is elhelyezkedett segédfogalmazóként, gróf Hadik János belügyi államtitkár irányítása alatt (Darányi Ignác, ifj. Andrássy Gyula belügyminiszter és Hadik államtitkár is az Országos Alkotmánypárt színeiben voltak országgyűlési képviselők). A koalíciós második Wekerle-kormány 1910. januári bukása után Darányinak is távoznia kellett a minisztériumból, alig négy hónapnyi működés után.Kerepeszki, 24. old. Apja révén az erdélyi Fogaras vármegyében lett helyettes főszolgabíró, ahol bő négy és fél évig tartózkodott. Darányi fokozatosan haladt a helyi közigazgatási ranglétrán, főszolgabíró és vármegyei főjegyző lett, ezekben az években számtalan konfliktus adódott a magyar tisztviselői kar és a túlnyomórészt (1910-ben 90%-os többségű) román lakosság között (1910-ben Alexandru Vaida-Voevod későbbi jelentős román politikus Fogaras egyik járásában szerzett mandátumot, aki a Széll József-vezette magyar vármegyei adminisztráció leghangosabb kritikusa volt ezekben az időkben).Kerepeszki, 27. old. Darányi 1911 őszétől a helyi református egyház presbitere lett. Helyzetéből adódóan érzékelte a veszélyt az első világháború kirobbanását követően, hiszen azok között volt, akik már a háború előtt megtapasztalhatták az egyre mélyülő etnikai feszültségeket.Kerepeszki, 29. old.
1914 nyarán jelentkezett önként szolgálatra, de fontos pozíciójának köszönhetően csak decemberben kapott behívót. Másfél hónapig tartalékosként szolgált a szebeni Medgyesen. 1915. január második felében századparancsnokként vezényelték az orosz frontra.Kerepeszki, 30. old. Leveleiben beszámolt az elégtelen szállás- és élelmezési viszonyokról, egy ízben ironizálva a következőket írta, lengyel területről: „az idő itt nagyon szép, s ez igen fontos, mert czigány életet élünk. Néha sátor alatt, néha a Hotel Sonne-ban [szabad ég alatt] lakunk.”idézi Kerepeszki, 31. old. 1915 őszétől 1916 nyaráig a mai Ukrajna északnyugati részén, Volhíniában harcolt és állomásozott. A Bruszilov-offenzíva és a Román Királyságnak az antant oldalán történő hadba lépése után ezredét átirányították Erdélybe. 1917 januárjában visszavonult a tényleges katonai szerepvállalástól, szolgálataiért kitüntetésben részesült, megkapta az ezüst és bronz Signum Laudist a kardokkal. 1917-ben rövid ideig kiképzőtiszt volt a Hajdú vármegyei Földesen.Kerepeszki, 32–34. old.
Tisza István lemondatása után Darányi lehetőséget kapott arra, hogy folytassa a világháborúban megszakadt közigazgatási pályafutását, amikor 1917 júliusában az új kormányfő, gróf Esterházy Móric kinevezte őt Zólyom vármegye főispánjává. 31 évesen ő volt akkoriban a legfiatalabb tisztviselő, aki ilyen magas pozíciót betöltött, előmenetelét ismét a rokoni és társadalmi kapcsolatok segíthették (az erdélyi nemes ifj. Ugron Gábor belügyminiszter az Alkotmánypárt igazgatója volt). Zólyom vármegyében az 1910-es népszámlálás szerint csak hozzávetőleg minden negyedik lakos beszélte a magyar nyelvet, így a helyi kötődéssel nem rendelkező Darányi kinevezése a nemzetiségi szeparatista törekvésekkel szembeni félelmekből adódtak.Kerepeszki, 34–35. old. 1918 júniusában a besztercebányai egyházközség főgondnoka lett.Kerepeszki, 36. old.
Az 1918. október 31-én bekövetkezett őszirózsás forradalom Darányit is elsodorta főispáni székéből. Az új belügyminiszter, Batthyány Tivadar a főispánokat kérte az ideiglenes maradásra, így őt is, Darányi azonban többekkel együtt nem volt hajlandó szolgálni az új, Károlyi-rendszert. Darányi ezután visszavonult birtokaira, politikai szerepet nem vállalt, bár Batthyány visszaemlékezése szerint 1918 novemberében ő is tagja volt a Függetlenségi és 48-as (Károlyi) Pártnak, ez az információ azonban a későbbi parlamenti almanachokból hiányzik.Kerepeszki, 37. old.
A Horthy-korszakban A nagypolitikában Darányi a Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után reaktiválta magát, amikor 1920 elején korábbi tapasztalatainak és „keresztény-nemzeti” gondolkodásának köszönhetően a nagykoalíciós Huszár-kormány 1920. január 3-án Győr és Komárom vármegyék, valamint Győr és Komárom városok „főispáni teendőinek ellátásával is megbízott törvényhatósági kormánybiztosnak” nevezte ki.Kerepeszki, 38. old. Darányi Győrben is szerepet vállalt a helyi református közösség irányításában; a Dunántúli Református Egyházkerület presbitériumának tagja lett.Kerepeszki, 39. old. 1922 novemberében addigi tisztségei mellé a Bethlen-kormány kinevezte a trianoni békediktátum által jelentősen megcsonkított Moson vármegye főispánjává is, amely pozícióját 1923 februárjában foglalta el. 1924 elejétől kezdve az 1923-as megyerendezés során létrehozott Győr, Moson és Pozsony k.e.e. vármegye főispánjaként folytatta munkáját. Darányi Bethlen István következetes híve lett, támogatta a miniszterelnök 1925-ös választójogi törvényét is.Kerepeszki, 41. old.
Az 1920-as évek első felében magánéletében komoly változások történtek: 1920-ban édesanyja, rá négy évre, 1924-ben édesapja is elhalálozott, akik után nagy földbirtokokat örökölt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében. 1923 tavaszán kötött házasságot a nála 12 évvel fiatalabb szemerei Szemere Mártával (1898–1962), aki távoli rokona volt Szemere Bertalan miniszterelnöknek. Három leányuk született, Márta (1925–2007), Mária és Anna. Utóbbi kettő Darányi barátja, Lázár Andor igazságügy-miniszter visszaemlékezése szerint elmegyógyintézetbe került, egyikük ott is fejezte be életét.Kerepeszki, 46. old.
Az 1926-os parlamenti választások után pályája még inkább felívelt: 1927 februárjában saját kérésre felmentették főispáni pozíciójából és a kormányzó Egységes Párt színeiben indult a mosonmagyaróvári időközi választáson, amit ellenjelölt híján meg is nyert, így az újonnan visszaállított kétkamarás parlament alsóházában mandátumot szerzett.Kerepeszki, 42. old. 1928 márciusában Bethlen jelentősen átszervezte az államapparátust, s ennek következtében Darányit kinevezték a Miniszterelnökség politikai államtitkárává, megörökölve báró Prónay György helyét. Kinevezésekor nagyot nyomott a latba szakmai hozzáértése, politikai hűsége és megbízhatósága, de Bethlen személyesen preferálta a pozíciók kiosztásánál az erdélyi származást vagy kötődést is. Feladata a különböző minisztériumok összehangolása és a bejövő országos ügyek kezelése volt, e mellé 1929-ben megkapta a Központi Statisztikai Hivatal felügyeletét, de gyakran tárgyalt Bethlen nevében ellenzéki politikusokkal és újságírókkal is.Kerepeszki, 43. old. Pozícióját megtartotta a Károlyi Gyula-kormányban is.
Darányi részt vett a Vannay–Schill-féle puccskísérlet leleplezésében. Több beszámoló szerint Darányi, ahogy sok más prominens politikus, így Gömbös is, tagja volt a titkos Etelközi Szövetségnek.Kerepeszki, 48–50. old. Ez is a magyarázata lehet annak, hogy az 1920–30-as évek fordulóján a két politikus egyre szorosabb kapcsolatba került egymással, dacára annak, hogy Gömbös Bethlen egyik legnagyobb politikai riválisa volt a kormánypárton belül. Kapcsolatukat erősíthette Darányi unokatestvérének, Hóman Bálintnak a bizalmas viszonya is Gömbössel. Darányi részt vállalt a 95 pontos Nemzeti Munkaterv kidolgozásában (agrárkérdések). Munkakapcsolatuk szoros barátsággá mélyült, példának okáért Darányi volt Gömbös esküvői tanúja, amikor amaz ismét elvette korábbi, első feleségét, Greta Reichertet, 1934 augusztusában.Kerepeszki, 50. old.
A Gömbös-kormány tagjaként bélyegkép|Darányi Kálmán az 1930-as évek elején