A macska anatómiája avagy testszerkezeti tulajdonságainak összessége nagyban emlékeztet ősére, az afrikai vadmacskára, teste azonban kisebb, farka rövidebb, szőrzetének színezete nagyobb változatosságot mutat.
A macskák sportos alkatúak, testük gyors, intenzív tevékenységre alkalmas, így ideális a ragadozó életmódhoz. Jó futók, rövidtávon képesek elérni az akár 50 km/h-s sebességet is. Ízületeik hajlékonyak, hosszú lábukkal, rugalmas és erős izmaikkal remekül ugranak, képesek függőlegesen felfelé a kerítésekre vagy falakra akár két méter magasságba is felugrani álló helyzetből. Emellett igen jó az egyensúlyérzékük (egyensúlyuk megtartását hosszú, hajlékony farkuk is segíti), reflexeik gyorsak.
Fizikai tulajdonságok bélyegkép|jobbra|220px|A macska koponyája A felnőtt hímek (kandúrok) testhossza (a fejet is beleszámítva) körülbelül 52,2 centiméter, farkuk hossza 25-30 centiméter, marmagasságuk pedig 30-35 centiméter, míg a nőstények átlagos testhossza (fejjel együtt) mintegy 47,8 centiméter, melyhez 25,2 centiméteres farok tartozik, míg marmagasságuk körülbelül 30 centiméter. A National Geographic Society (1981) szerint a legtöbb ismert fajta hossza átlagosan 46 centiméter, farokhosszuk pedig 30 centiméter. Testtömegük általában 2,5 és 7 kilogramm között mozog (a hímeké átlagosan 4,5, a nőstényeké 3,3 kilogramm), habár néhány fajta, mint például a Maine Coon, meghaladhatja a 11,3 kilogrammot is. Néhányuk súlya a túltáplálás következtében akár a 23 kilogrammot is elérheti. Nagyon kicsi (kevesebb, mint 1,8 kilogramm tömegű) példányok is ismertek.
A macskáknak 230 darab csontjuk van (míg az emberi csontváz 206 csontból áll). Koponyájuk rövid és robusztus felépítésű. Szemnyílásukat nem veszi körül teljesen a csont, a hátulsó részt mindössze egy kötőszövet zárja le. Erős állkapocsizmaiknak és fejlett fogazatuknak köszönhetően képesek egyetlen harapással is végezni az áldozatukkal. Összesen harminc darab foguk van (16 felül és 14 alul): 12 metszőfog, 10 előzápfog, 4 hegyes szemfog és 4 zápfog, melyek 4-6 hónapos korban váltják fel a négy hetes korra kifejlődő tejfogakat. A száj mindkét oldalán az előzápfog és a zápfog egy-egy metszőfog-párt alkot, amely ollóhoz hasonlóan vágja a húst. Bár a kutyák is rendelkeznek hasonló fogakkal, a macskaféléké fejlettebb. A hátgerincük 7 nyaki, 13 mellkasi, 7 ágyéki, 3 kereszt és 20-23 farokcsigolyából áll. A házi macskák azon kevés négylábú állat közé tartoznak, melyeknek nincs csontvázhoz rögzülő kulcscsontja. Ez lehetővé teszi, hogy a fejükkel megegyező méretű nyílásokon is átférjenek.
Bőrük eléggé rugalmas; lehetővé teszi az állat számára, hogy szembeforduljon egy másik ragadozóval vagy egy másik macskával, még akkor is, ha a bőrénél fogva ragadják meg. Ez a tulajdonság orvosi beavatkozásoknál is előnyös, ugyanis leegyszerűsíti az injekciók beadását. A vesebetegségben szenvedő macskák életét akár évekkel is meghosszabbíthatja a bőrük alá beadott nagy mennyiségű injekció, amely a dialízishez hasonlóan működik. A nyak hátsó részén levő merev bőrt, az úgynevezett tarkóbőrt megragadva az anyamacska képes utódai szállítására. A vele született reflex révén a tarkóbőrénél megragadott macskakölyök elcsendesedik és mozdulatlanná dermed – ez a reakció általában felnőttkorban is megmarad, így szükség esetén az engedetlen állat a tarkóbőrénél megfogva szállítható. Mivel a felnőtt állat súlya lényegesen nagyobb egy kölyökénél, az ilyen módszerrel való szállításkor az állatot a hónaljánál is meg kell emelni, csökkentve a bőrére jutó terhelést. Egyes vélemények szerint azonban ez a szállítási mód egyáltalán nem javasolt a felnőtt állatok esetében.
Fülek A fülek mozgatását hatvankét különböző izom végzi, ezek segítségével a macska egyenként is képes a fülkagylóit a megvizsgálandó hang irányára koncentrálva fordítani (nagyjából 180°-os szögben,) a fejmozgató izmaitól függetlenül. A legtöbb macska füle alaphelyzetben előrefelé mered. Táplálkozás közben hátrafelé fordul, zsákmányejtés, veszélyhelyzet, úszás illetve verekedés közben pedig védelmi célból a fejére is simul. A fülek védelme ugyanakkor nem tökéletes, az egymással harcoló kandúrok füle gyakran cakkos az elszenvedett sérülések miatt. A fehér szőrű és bőrű macskák füle erős napsugárzás esetén leéghet. A kutyákéhoz hasonlóan lógó fülű fajták nagyon ritkák. (A kivételek egyike a mutáns skót lógófülű).
Lábak bélyegkép|220px|Egy macska, amint tisztítja magát A macskák a kutyákhoz hasonlóan a lábujjaikon járnak (az emberrel vagy a medvével ellentétben, amely inkább a talpát használja), csontjaik a láb alsó részét feljebb emelik. A macskák járása nagyon kifinomult, hátsó lábukat pontosan a mellső lábuk nyomába helyezik el, csökkentve ezzel a zajt és a látható nyomok számát. Ez előnyt jelent a durva talajon való haladásnál is, mert csak elülső lábaik számára kell megfelelő helyet találniuk.
A kutyáktól és más emlősöktől eltérően a macskák előbb az egyik oldalukon lépnek mindkét lábukkal, majd ezt követően lépnek a többivel, ahogyan a tevék és a zsiráfok, habár ezen állatok között nincs olyan kapcsolat, amely magyarázattal szolgálna erre a hasonlóságra.
Az emberekhez hasonlóan a macskák 60%-ánál dominálhat a jobb vagy a bal mellső végtag használata, 40%-uk azonban mindkettővel egyformán jól tevékenykedik.
A gepárd kivételével a Felidae család valamennyi tagja behúzható karmokkal rendelkezik, melyek nyugalmi helyzetben a lábujjak közti tokokban helyezkednek el. Ez megóvja a karmokat a kopástól és csendes járást biztosít a zsákmány megközelítése során. Az elülső lábak karmai élesebbek a hátsóknál (ez utóbbiak főleg az állat kapaszkodását, elrugaszkodását segítik). A macska képes külön bármelyik mancsán kiereszteni a karmokat, melyekre általában vadászat, önvédelem, mászás vagy puha anyagok (ágytakaró, vastag szőnyeg) mozgatása esetén van szüksége, de a dorombolás közben megfigyelhető „dagasztás” során is használja őket. A görbe karmok beleakadhatnak a szőnyegbe vagy más vastag szövetbe, amely sérülést okozhat a macskának, ha nem tudja kiszabadítani magát.
A legtöbb macskának öt hegyes karma van a mellső és négy vagy öt a hátsó lábán. Léteznek azonban mutáns egyedek is, melyeknek 6 vagy 7 ujjuk van (a Guinness Rekordok Könyvében szerepel egy Jake nevű 28 ujjú példány.) A mellső láb hüvelykujjánál levő ötödik karom magasabban van a többinél. A mellső lábak csuklórészének belső oldalán a nagymacskákra és a kutyákra is jellemző csuklóujj található, mely gátolja az állat ugrásnál történő megcsúszását.
Érzékszervek Az állati érzékszervek vizsgálata többnyire bonyolult, mivel rendszerint nincs mód az alannyal történő kommunikációra.
Habár a macskák szaglása nem annyira érzékeny, mint például az egereké, számos érzékszervük felülmúlja az emberét. Rendkívül fejlett hallásuk, látásuk, ízlelésük és tapintásuk kiválónak számít az emlősök között.
Látás bélyegkép|balra|120px|A macska szeme bélyegkép|A macska pupilláinál levő tapetum lucidum visszaveri a fényt A tesztek azt mutatják, hogy a macska látása a sötétben felülmúlja az emberét, világosban azonban elmarad attól. A macskák szeme, sok más állatéhoz, például a kutyákéhoz hasonlóan egy tapetum lucidum nevű réteget tartalmaz, amely több fényt ver vissza a retinára. Ez előnyös abban az esetben, ha a szemet kevés fény éri, erős fény esetén azonban hátránnyal jár. Nagyon erős fényben az írisz résnyire szűkül, hogy csökkentse az érzékeny retinára jutó fény mennyiségét és javítsa a mélységélességet. A tapetum és más mechanizmusok révén a macska fényérzékelési küszöbe csupán a hetede az emberének. A vakuval készült fényképeken a macska szemében látható színes fényvisszaverődést a villanófény és a tapetum kölcsönhatása eredményezi. Egy átlagos macska látómezeje körülbelül 200°, míg egy egészséges emberé 180°, a binokuláris látómezeje azonban szűkebb. A legtöbb ragadozóhoz hasonlóan a szemei előre néznek, lehetővé téve a mélység érzékelését. A látótér mérete nagyban függ a szemek elhelyezkedésétől, de a szem felépítése is befolyásolhatja. Az emberi szem éles központi látást biztosító foveája helyett a macskák szemében egy központi sáv, az úgynevezett vizuális sáv található. A macskák képesek megkülönböztetni a színeket, különösen kis távolságból, de ez a képességük nem igazán kifinomult.
bélyegkép|jobbra|Fehér bundájú macska különböző színű szemekkel A macskáknak van egy vékony harmadik szemhéjuk, a pislogóhártya, amely oldalról záródik, és akkor látható, amikor a szemhéjak szétnyílnak. Ha a hártya félig zárva van, akkor az állat feltehetően beteg; azonban a jóllakott, álmos példányok pislogóhártyája is gyakran látható. Amennyiben a harmadik szemhártya tartósan látható marad, az állatot meg kell vizsgáltatni az állatorvossal.
A macskák szemszíne sokféle, leggyakrabban aranyszínű, zöld vagy narancssárga. A sziámi macska szeme rendszerint kék, de a kék szem a fehér bundájú példányoknál is előfordul. Azok a fehér szőrű macskák, melyek szemei kék színűek, egy genetikai hiba folytán gyakran süketek, míg a narancssárga szeműek füle rendszerint jól működik. Előfordulnak felemás szemű fehér példányok is, melyek általában csak a narancssárga szemük melletti fülükkel hallanak, a kék szemük mellett levővel nem. Az újszülött macskák szeme gyakran kék, azonban a szemük színe felnőtt korukra megváltozhat.
Hallás
A hallásuk frekvenciatartománya körülbelül 50 Hz-től nagyjából 60–85 kHz-ig terjed, és érzékenysége, különösen a magasabb frekvenciákon, jóval nagyobb az emberi hallásénál.Rickye S. Heffner, Henry E. Heffner: Hearing range of the domestic cat https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/0378595585901005 Hearing Research Volume 19, Issue 1, 1985, Pages 85-88William D. Neff, Joseph E. Hind: Auditory Thresholds of the Cat https://pubs.aip.org/asa/jasa/article-abstract/27/3/480/751860/Auditory-Thresholds-of-the-Cat J. Acoust. Soc. Am. 27, 480–483 (1955) Az emberek és a macskák hallása hasonlóan működik az alacsony frekvenciatartományban, a macskák azonban lényegesen magasabb, akár 64 kilohertzes hangokat is képesek meghallani, amely 1,6 oktávval van feljebb az ember hallásánál és 1 oktávval a kutyáénál. A macska körülbelül egy méteres távolságról 7,5 cm pontossággal tudja bemérni a hang forrását, amely elegendő a zsákmány helyének meghatározásához.
Szaglás bélyegkép|jobbra|200px|A macska kifinomult érzékszervei segítségével deríti fel a környezetét A házi macska szaglása tizennégyszer jobb az emberénél. Orrukban kétszer annyi szagérzékelő sejt található, mint az emberében. E sejtekkel olyan szagokat is képesek érzékelni, melyeket az emberi orr nem észlel. Emellett a macskák szájpadlásán található egy vomeronazális szerv (avagy Jacobson-féle szerv). Mikor az állat ráncolni kezdi a pofáját, az állát kissé leereszti, a nyelvét pedig kilógatja, akkor beereszti a levegőt a vomeronazális szervébe. Ez az állapot, melyet „tátogásnak” vagy „vigyorgásnak” is neveznek, megegyezik a más állatoknál, például a kutyáknál, lovaknál vagy nagymacskáknál megfigyelhető Flehmen-reakcióval.
A macskák orrpárnájának mintázata egyedi, akárcsak az ember ujjlenyomata.
Tapintás bélyegkép|balra|200px|A csuklónál levő tapintószőrök még a hosszú szőrű macskáknál is láthatók A macskának kétoldalt az orra mellett mintegy huszonnégy mozgatható „tapintószőre” (vibrissae) van, melyek négy vagy több sorban helyezkednek el, ezen kívül a szemük felett is található egy-egy bojt, állukon és csuklójuk belső felén pedig szintén találhatók hosszabb, tapintásra szolgáló szőrszálak. A majdnem teljesen szőrtelen szfinx macska egyes példányainak lehetnek hosszabb vagy rövidebb tapintószőrei, de a szőrzet ezen része teljesen hiányozhat is.