A szökőév () az adott naptári rendszer közönséges événél egy nappal vagy – egyes luniszoláris naptárakban – egy hónappal hosszabb év. A betoldás, vagyis az interkaláció célja, hogy a naptár hosszú távon összhangban maradjon az évszakok váltakozását meghatározó csillagászati ciklussal. A tropikus év hossza nem egész számú nap, ezért egy kizárólag 365 napos naptár évente körülbelül 0,2422 nappal eltolódna az évszakokhoz képest.
A szökőévben beiktatott szökőnapot nem szabad összetéveszteni a szökőmásodperccel: előbbi a naptár és a csillagászati év, utóbbi az egységes időskála és a Föld szabálytalan forgásához kötött idő közötti eltérést kezeli.
A Gergely-naptár A legtöbb ország polgári időszámításában használt Gergely-naptárban a közönséges év 365, a szökőév 366 napos; szökőévben a február 29 napból áll. Az évszám alapján a következő szabály dönti el, hogy egy év szökőév-e:
A 4-gyel osztható évszámok szökőévek. Kivételt jelentenek a 100-zal osztható évszámok: ezek csak akkor szökőévek, ha 400-zal is oszthatók.
Így például 2024, 2028, 2032 és 2036 szökőév; 1700, 1800, 1900, 2100, 2200 és 2300 közönséges év; 1600, 2000 és 2400 viszont szökőév. Egy 400 éves ciklusban 97 szökőév van:
+ A szökőévek eloszlása egy 400 éves Gergely-naptári ciklusban A ciklus évei 1–100. 101–200. 201–300. 301–400. Összesen Szökőévek száma 24 24 24 25 97
A 400 éves ciklus átlagos naptári éve 365,2425 nap. Ez körülbelül 0,0003 nappal hosszabb a mintegy 365,2422 napos tropikus évnél, ezért a naptár és az évszakok közötti eltérés hozzávetőleg 3300 év alatt éri el az egy napot. John Herschel a 19. században olyan kiegészítő szabályt javasolt, amely szerint a 4000-rel osztható évek közönséges évek lennének, ezt azonban nem fogadták el; a Gergely-naptár szabályai szerint 4000 szökőév lesz.
A naptárreform A julián naptár négyévenkénti szökőnapja 365,25 napos átlagos naptári évet eredményezett. Mivel ez a tropikus évnél körülbelül 0,0078 nappal hosszabb, a naptári és az évszakokhoz kötődő időpontok évszázadokon át fokozatosan eltávolodtak egymástól. XIII. Gergely pápa 1582-es reformja tíz nap kihagyásával és a századfordulókra vonatkozó új szökőévi szabállyal korrigálta az eltérést: 1582. október 4-e után október 15-e következett.
Magyarországon a reform bevezetését az 1580-as években vallási és közjogi vita kísérte. Az 1587-es országgyűlés elfogadta az új naptárt, amelyet az 1588. évi XXVIII. törvénycikk iktatott törvénybe; a magyarországi dátumozásban 1587. október 21-e után november 1-je következett.
A szökőnap helye A mai polgári dátumozásban a szökőév többletdátuma február 29. A római naptári hagyományban azonban nem a hónap végére illesztettek új dátumot: a március kalendája előtti hatodik napot ismételték meg. Innen ered a latin bissextilis („kétszer hatodik”) elnevezés.
A magyar naptári és névnapi hagyomány február 24-ét nevezi szökőnapnak: a közbeiktatott nap miatt az e napot követő névnapok szökőévben egy nappal későbbre kerülnek. A történeti római számítás mai dátumokra való átvitele ugyanakkor nem egyértelmű; a megismételt „hatodik nap” második tagja a mai folyamatos számozásban február 25-ének felelne meg.
A julián naptár A Julius Caesar által elrendelt naptárreform i. e. 45-től 365 napos közönséges éveket és minden negyedik évben egy szökőnapot alkalmazott. A reform kidolgozásában az alexandriai görög csillagász, Szoszigenész működött közre. A szabályt eleinte tévesen háromévenként alkalmazták; a helyes négyéves ciklus Augustus korrekciója után, i. sz. 4-től vált szabályossá.
A julián év átlagos hossza 365,25 nap, így a naptár a tropikus évhez képest körülbelül 128 évenként egy nappal tolódik el. Az ókori egyiptomi naptár 365 napos polgári éve ezzel szemben nem tartalmazott rendszeres szökőnapot, ezért nagyjából négyévenként egy napot vándorolt az évszakokhoz képest, és mintegy 1460 egyiptomi év alatt járta körbe az egész évkört. Az i. e. 238-as kanóposzi dekrétum megkísérelte a négyévenkénti szökőnap bevezetését, de a rendszer csak rövid ideig vagy korlátozottan működhetett; Egyiptomban Augustus i. e. 26-ban vezette be tartósan a négyéves interkalációt.
Szökőhónapot használó naptárak A Hold járásához igazodó tizenkét hónap körülbelül 11 nappal rövidebb a napévnél. A luniszoláris naptárak ezért egyes években egy tizenharmadik, úgynevezett szökőhónapot iktatnak be, hogy a hónapok ne távolodjanak el az évszakoktól.
Kínai naptár A kínai naptárban 19 év alatt hét szökőhónap fordul elő. A hónapokat az újholdak, a naptári év évszakokhoz való viszonyát pedig a Nap égi helyzetéhez kötött 24 szoláris terminus határozza meg. A téli napfordulót tartalmazó holdhónap mindig a 11. hónap. Az a holdhónap, amelyben nincs fő szoláris terminus, az előző hónap szökőhónapja lesz, és annak sorszámát kapja.
Zsidó naptár A zsidó naptár 19 éves ciklusának 3., 6., 8., 11., 14., 17. és 19. éve szökőév; ezek 13 hónapból állnak. A szökőhónap az első ádár (ádár risón), amelyet a második ádár (ádár séni) követ.
Iráni naptár Az iráni szoláris naptár éve a tavaszi nap-éj egyenlőséghez igazodik. Közönséges évben az utolsó hónap 29, szökőévben 30 napos. A szökőnapok többnyire négyévenként követik egymást, de időnként ötéves időköz alakul ki; hosszabb időszakokon gyakoriak a 33 éves mintázatok, amelyeket olykor 29 vagy 37 éves szakasz szakít meg. Emiatt a 33 éves szabály nem alkalmazható korlátlanul minden korszakra.
Hagyományok Írországhoz és Nagy-Britanniához kapcsolódó szökőévi hagyomány, hogy ilyenkor a nők tehetnek házassági ajánlatot a férfiaknak. A szokás eredetét gyakran Szent Patrik és Kildare-i Szent Brigitta 5. századi történetével magyarázzák, ennek azonban nem ismert korabeli vagy más korai bizonyítéka. Az ír Nemzeti Folklórgyűjtemény munkatársa 2016-ban azt közölte, hogy gyűjteményükben alig található a szökőév és a házassági ajánlat kapcsolatára vonatkozó adat.
Jegyzetek
További információk Nikolaus A. Bär: Der Schalttag (németül) Jürgen Malitz: Die Kalenderreform Caesars (németül)
Kategória:Naptárak