koreai tábornok, 1980. szeptember 1. és 1988. február 25. között a Koreai Köztársaság elnöke.Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott? Magyar Könyvklub. Budapest, 2003.

Élete földművelő családba született. 1951-ben végezte el a műszaki szakiskolát , ezután beiratkozott a Koreai Katonai Akadémiára. Tanulmányait 1955-ben fejezte be, mint gyalogsági tiszt. 1958-ban feleségül vette , dandártábornok leányát.

A hadseregben Bár a koreai háború egyetlen ütközetében sem vett részt, a vietnámi háborúban egy koreai hadosztály parancsnoka lett Dél-Vietnámban. Gyorsan emelkedett a ranglétrán. Miután 1962-ben magához ragadta a hatalmat, lett a junta belügyminisztere, majd 1963-ban a KCIA (Koreai Központi Hírszerző Ügynökség) személyzeti főnöke. Ezt követően különféle hivatali tisztségeket töltött be, és 1978-ban tábornokká léptették elő.

Politikai pályán elnök 1979-es meggyilkolása után vezette a gyilkosság körülményeinek kivizsgálását. 1979 decemberében több gyanúsítottat letartóztattak – köztük vetélytársát, tábornokot, a hadsereg vezérkari főnökét. Lényegében katonai puccsot hajtott végre a hadsereg egyik frakciójának élén, és sok hívét eltávolította a hatalom közeléből.

Bár az elnök hivatalosan (최규하) volt, a valódi hatalmat gyakorolta, és 1980 áprilisában ő lett a KCIA főnöke. A hadsereg májusban a polgári kormányzás utolsó kulisszáitól is megszabadult, és rendkívüli állapotot hirdetett ki. Amikor augusztus 16-án elnök lemondott, helyére ideiglenesen került, szeptember 1-jén pedig lett az elnök. A rendkívüli állapot még érvényben volt, amikor 1980 végén elfogadta az új alkotmányt, amely lehetővé tette, hogy kemény kézzel gyakorolja a hatalmat.

Nehézségek a kormányzásban Elnökségét több válság nehezítette: 1982-ben a kormányzatot is érintő korrupció miatt kénytelen volt minisztereinek felét leváltani 1983-ban egy észak-koreai ügynökök által elkövetett merénylet miatt több magas rangú tanácsadójától és miniszterétől kellett megválnia.

Gazdasági programja a gazdasági növekedésre és a politikai stabilitás fenntartására törekedett; elnöksége alatt folytatódott Dél-Korea exportorientált gazdasági fejlődése, és az ország gyorsan iparosodott.

Politikai karrier vége Az 1980-as alkotmány nem tette lehetővé, hogy a hétéves elnökség leteltével továbbra is hivatalban maradjon. 1987-ben ő választotta ki (노태우), hogy saját Demokratikus Igazság Pártjának elnökjelöltje legyen. 1988-ban politikai zavargások arra kényszeríttették, hogy bocsánatot kérjen az elnöksége idején elkövetett hatalmi túlkapásokért. Ígéretet tett, hogy személyes vagyonát az államnak ajándékozza, és buddhista kolostorba vonult vissza.Britannica Hungarica világenciklopédia, 4. köt., [Bp.], Magyar Világ K., .

1995 decemberében letartoztatták, mivel idézésre nem jelent meg a bíróság előtt, hogy kihallgassák az 1979-es hatalomátvételének körülményeivel és az 1980-as diáklázadás leverésével kapcsolatban,http://www.hix.com/arch/?page=issue&issueid=50237 Magyar Narancs, 1995. december 5. – Hírösszefoglaló majd 1996 januárjában megvádolták, hogy hivatali ideje alatt titkos alapot hozott létre.http://www.hix.com/arch/?page=issue&issueid=49166 Magyar Narancs, 1996. január 16. – Hírösszefoglaló Még ugyanebben az évben a szöuli bíróság halálra ítélte, a vád az 1979-es katonai államcsínyben és egy tüntetés elfojtásában játszott szerepe volt. 1997 végén amnesztiában részesült.http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=117025&vokshir=1 MTI: Államfők, diktátorok elleni halálos ítéletek – Magyar Hírlap, 2006. december 30.

Jegyzetek

Kategória:1931-ben született személyek Kategória:2021-ben elhunyt személyek Kategória:Dél-Korea elnökei Kategória:Antikommunisták