Baktakék község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye Encsi járásában.
Fekvése és földrajza bélyegkép|bal|Baktakék A település a Cserehát központi községe. Miskolctól 40 kilométerre északkeletre fekszik a Száraz-völgy középső részén. Egy része dombos területre épült. A csereháti dombvidék az Északi-középhegység tájai közé tartozik; beékelődik az Észak-borsodi-karszthegység és a Hernád folyó völgye közé.
A faluval közvetlenül határos települések: észak felől Alsógagy, északkelet felől Fáj, kelet felől Fancsal, dél felől Beret, délnyugat felől Selyeb, nyugat felől Abaújszolnok, északnyugat felől pedig Gagyapáti.
A számtalan patak és csermely közül, melyek a Hernádba ömlenek, a települést a Vasonca-patak szeli át. A dombság legnagyobb részét szántóföldek borítják. A leggyakoribb védett növény a gumós macskahere. Sokfelé megtalálható a tájidegen akác, és a hagyásfák is gyakoriak. A ragadozó madarak közül mindennapos vendég az egerészölyv, és gyakori az őz, a vaddisznó és a róka is. A vidék sok lepkefajnak is otthona.
Megközelítése Több irányból is érintik a települést közlekedési útvonalak: észak-déli irányból, a Száraz-völgy irányával párhuzamosan a 3-as főút kázsmárki szakaszától az országhatárig vezető 2624-es út; az ebből a 13+750-es kilométerszelvénye közelében kelet felé kiágazó és Fancsalon át Forróra vezető 2625-ös út; nyugat felől pedig a 14+350-es kilométerszelvényénél az Abaújszolnok felé vivő 2623-as út.
Története
Középkor A település két falu, Bakta és Kék (Szárazkék) egyesítésével keletkezett. A Bakta név szláv eredetű, személynévből származik. Kék évszázadokon keresztül a Kéty nevet viselte, amely csak az újkorban kezdett a népi etimológiának köszönhetően lassan Kékre változni. A Kéty név eredete ismeretlen, az egyes nyelvészeknél felbukkanó ’félköríves holtág’ jelentés az Abaúj vármegyei falu esetében elképzelhetetlen. Mindkét falu a Vasonca-patak völgyében, a patak mentén húzódó út közelében feküdt.
Kéty utcája a Vasonca egyik bal oldali mellékfolyásának két oldalán alakult ki. Külterületei e patak két oldalán, de elsősorban a bal oldalán terültek el. Első említése 1272-ből maradt fenn, amikor Bakta egyik határosaként említették. Ekkor királyi föld volt. 1336-ban egy Fáj határában volt, de a török korban elpusztult település, Papi szomszédjaként írtak róla, ahol 1427-ben a kamara haszna nevű királyi adó szedői tíz paraszti telken hajtották be az adót. Ekkor Abaúj vármegyének a Hernádtól nyugatra fekvő járásához tartozott, s földesura Szőlősi Balázs volt. A településtörténeti irodalomban az e faluval kapcsolatba hozott adatok nagy része valójában Kécsre, azaz a mai Fulókércsre vonatkozik.
Bakta első említése is 1272-ből maradt ránk. V. István magyar király szolgálataiért Istvánnak és Csókának adományozta Bakta egy részét, Csőszabaktát. A név a közelben húzódó Árpád-kori védővonal, a gyepű védőinek, csőszeinek nevét őrzi. Az Árpád-korban a környék több településén is voltak ilyen feladatot ellátó lakók. A testvérpár a királynak akkor tett nagy szolgálatot, amikor az apja, IV. Béla magyar király ellen harcolt. István és Csóka is megsérültek az erdélyi Feketehalom ostrománál. Alacsony sorból emelkedtek fel, a király az adománnyal együtt emelte őket a királyi szerviensek közé. Leszármazóik ettől fogva Baktaiaknak hívták magukat, és százötven évvel később azért változtatták nevüket Csőszbaktaira, hogy ezzel is jelezzék rokonságukat az egykori birtokszerzőkkel. Ekkor őseik sérült pecsétes oklevelét megerősíttették Zsigmond királlyal. A Vasonca nyugati oldalán fekvő Csőszbakta Torna vármegyéhez tartozott, de István király a földet az adománnyal együtt kivette a vármegye joghatósága alól. Későbbi történelme során a falu mindig Abaúj vármegye része volt. A Vasonca-pataktól nyugatra fekvő földek, így a szomszédos Bereten is a tornai ispánsághoz tartoztak. Csőszbakta a későbbi Baktának csak a Vasonca jobb oldali, kisebb, északnyugati szegletét jelentette. Déli határa a Vasonca-pataknál kezdődött, a patak mentén eljutott Kéty és Bakta határáig, ahol egy rét, majd a Dékángyümölcse nevű gyümölcsös, végül Gagy és Bakta határai következtek. Itt elhagyta a Vasoncát és észak felé fordult. Egy domboldalon a Pöterdeje nevű erdő, újabb dombok, egy nagy út, amelyen kelet felé haladva Apáti – a mai Gagyapáti – és Bakta kettős, majd Bakta, Apáti és Szolnok – a mai Abaújszolnok – hármas határai következtek, ahol a határvonal dél felé fordult addig a helyig, ahol Bakta, a Simonlaka nevű föld és Szolnok hármas határjele állt. Innen tovább dél felé egy dombon át, majd egy úton haladva Ternye, majd a Simonlaka nevű földhöz jutott, és visszatért a kiinduló ponthoz. Az itt felsorolt földrajzi nevek közül csak a patak és a falvak nevei éltek tovább, de körülbelül ugyanott, ahol a Dékángyümölcse nevű gyümölcsös feküdt, a 19. század második felében is cseresznyéskert volt.
A falu más részeit egy szintén Baktai nevű család birtokolta, amely Abaúj vármegye jómódú nemes famíliái közé tartozott, és amelynek a szomszédos Bereten és Enyickén – a mai Haniskán Szlovákiában – is voltak birtokai. Ez a család az Ákos nemzetségből származott. 1340-ben más megyebéli nemesek mellett őket is kivette a király az ország bíráinak joghatósága alól, és saját személyes bíróság alá rendelte. 1403-ban a Dobi család is szerzett itt birtokot, a 15. század második felében pedig Körösközi László kezén volt egy része. 1477-ben arra hivatkozva, hogy a királyra háramlott jószágról van szó, Huszti Bálint, a királyi gyalogok vezére kérte fel magának Mátyás királytól, de az adományozás a túlélő rokonok ellenállásán meghiúsult.
1333-ban Fancsal, 1336-ban Papi egyik szomszédjaként említették. 1427-ben a kamara haszna nevű királyi adó szedői nyolc paraszti telken hajtották be az adót. Ötnek Baktai Zsigmond, háromnak Baktai Jakab özvegye volt a földesura. A falu Abaúj vármegyének a Hernádtól nyugatra fekvő járásába volt besorolva.
Kétynek nem, de Baktának a 14. század elején biztosan volt plébánia jogállású egyháza. Pál nevű papja 1332-ben 18, 1333-ban 16, 1334-ben 9, 1335-ben pedig 8 garast fizetett a pápai tizedszedőknek.
Kora újkor A középkori Kéty és Bakta a kora újkorban is két önálló falu maradt, birtokosaik is különböztek, sorsuk azonban több ponton összefonódott. Osztoztak a csereháti falvak török kori, nem egyszer tragikus történetében is. Bakta falunak további két részét említik a 16. századi források: Egyházas-Baktát és a középkori Ternye nevű föld emlékét őrző Ternye-Baktát. Ternye-Bakta különállása a 17. században is fennmaradt, Egyházas-Baktát pedig Csincs-Bakta néven is ismerték 1632-ben. Ismert a kora újkori falu Csősz-Bakta vagy Lese-Bakta nevű része is. A középkori Baktai (Baktay) család továbbra is birtokos volt Baktán, 1552-ben Baktai György az egyik földesúr, aki 56 Ft-ért birtokostársa, Senyei Andrásné összes ternye-baktai birtokát zálogba vette. Ternye-Baktán a Ternyei családnak is volt érdekeltsége, 1566-ban Ternyei Balázs Ternye-Bakta (egyik) földesura volt. A rovásadó jegyzéke szerint 1552-ben Baktai Máté (Baktai György fia) volt a falu földesura, s még 1553-ban is a Baktai-nemesek jobbágyai éltek itt. 1588-ban özvegy Baktai Györgyné neve szerepelt a falu birtokosai között. Baktára a 16. század második felében jellemző volt a török kori Cserehát birtokjogi sajátossága, a birtokosi közösség, az ún. conpossessoratus, amelyben több nemeshez vagy nemes családhoz megosztva tartozott egy birtok, amelyet a földesurak jobbágytelkenként, jobbágyonként osztottak meg egymás között. A jórészt Abaúj vármegyéből, illetve a Cserehátról származó birtokos családokat legtöbbször rokoni kapcsolatok fűzték egymáshoz, s több birtokos is házastársa révén lett Bakta földesura. A középkori eredetű és az újkorban elpusztult, valaha a mai Baktakék és Fáj határában feküdt Papi faluból származó Papi nemeseknek is volt Baktán birtokuk. 1564-ben Papi László lányai, Becskeházi Orbánné Anna és Fuló Balázsné Zsófia tiltakoztak Abaúj vármegyénél, mert rokonuk, Papi Bálint el akarta idegeníteni baktai és bereti birtokaikat. Papi Anna férjének, Becskeházi Orbánnak Torna vármegyei eredetű, Becskeházi (Orros) nevű családja egyébként már a 15. században birtokot szerzett a gagyi Báthoriaktól a Csereháton, a 16. század közepén pedig Becskeházi Orbán több csereháti birtokra is királyi adományt kapott, köztük Egyházas-Bakta és Ternye-Bakta falvak birtokrészeire. A középkori eredetű abaúji Fuló család szendi és korlátfalvi ágából is igényt tartottak Baktára a 16. század második felében, 1570-ben ugyanis szendi Fuló Máté és korlátfalvi Fuló Mihály, valamint Gortvai Mihályné Fuló Anna és Szemere Gergelyné Fuló Magdolna (†1616) több abaúji birtokban (Bakta, Céce, Szala, Bakóháza) és a szabolcsi Báj faluban is kapott királyi adományt.
1641-ben Szalkay György fiát, Istvánt, illetve Abaffi Istvánné Putnoky Zsófiát nevezték meg uraiknak a baktai jobbágyok. A 17. század második felében sem változtak a birtokos családok, 1670-ben a szemerei kastély ura, Szemere Pál (†1652) országgyűlési követ, kamarai tanácsos és Putnoky Klára (†1667) fia szemerei Szemere László (†1677), 1667–1672 között zempléni alispán volt az egyik baktai birtokos, amikor a Wesselényi-féle szervezkedésben való részvételére vonatkozó, de minden alapot nélkülöző vádak alapján 1670-ben elfogták, apró baktai és kétyi birtokrészét is elkobozták, de végül kegyelmet kapott, és 1675-ben ismét ő lett Bakta egyik földesura. Ugyanakkor a Wesselényi-szervezkedésben valóban tevőlegesen részt vett és elítélt felsőszendi Fuló Miklósnak (†1677) is volt birtoka Tőkés-Baktán, de a falunak ez a része 1670 körül már puszta volt. Ifj. Monaky Ferencnek (ifj. Monaky István fiának) a felesége, Bodó Mária 1706-ban írt végrendeletében baktai házhelyét rokonára, Szuhay Annára és férjére, Szemere Gáborra hagyta. A 17. század második felében lezajlott Habsburg-ellenes rendi felkelésben Szemere Zsigmond és Szemere Pál Baktán élő nemesek is részt vettek.
Bakta szomszédja, Kéty falu birtokosa 1552-ben Fügedi (Figedy) Péter 1572-ben abaúji táblabíró, az abaúji Figedy család tagja volt. Tőle Kéty fele részét fia, Figedy István (†1576) örökölte, de a portális adójegyzék 1578-ban már a Sáros vármegyei származású nemest, ifj. kapivári Kapy Ferencet nevezte meg birtokosként, aki elesett a mezőkeresztesi csatában, így 1596-ban már az özvegye (Ormándy Ilona) volt a falu birtokosa. Kapy Ferenc Bornemisza Péter (1535–1584) evangélikus lelkész és író barátja volt, s minden bizonnyal Figedy Péter fiától, Istvántól (†1576) szerezte meg a baktai birtokot, Figedy ugyanis több birtokát (Fulókércs, Bűd, Füged) is eladta Kapy Ferencnek. Kapy Ferenc fia, Kapy Zsigmond királyi tanácsos (felesége pécsújfalusi Péchy Klára) 1593-ban a Figedy/Fügedi család több egykori abaúji falubeli birtokrészére is királyi adományt szerzett. Ő örökölt egy kétyi birtokrészt is több abaúji birtokkal (Fancsal, Szín, Sáp) együtt, s így ő lett Kéty egyik földesura, de a Szemere családnak is megmaradt a birtokjoga. 1670-ben azonban a szervezkedésért koholt vádak alapján elítélt Szemere László (†1677) kétyi birtokrésze már teljesen puszta volt.
Bakta és Kéty romló életviszonyainak további tragikus zuhanásához hozzájárult, hogy 1599-ben tatárok pusztítottak a vidéken, ráadásul a felső-magyarországi főkapitányságra frissen kinevezett Giorgio Basta (1550–1607) a tatár hadak ellen az abaúji Méra mellett vonta össze csapatait, s az itt felállított tábor királyi katonasága is részt vett a csereháti falvak kifosztásában. Minderről maguk a jobbágyok vallottak az adószedőknek.