thumb|250px|Nagy Károly és fia, Jámbor Lajos I. (Jámbor) Lajos (latinul: Ludovicus Pius, németül: Ludwig der Fromme, franciául: Louis le Pieux vagy Louis le Débonnaire), frank király (781-től) és római császár 814-től haláláig. Életéről a legfontosabb forrás Trieri Thegannak a tetteiről írt Gestája.
Aquitania ura Lajos a cassinogilumi Karoling villában született, Einhard és egy Astronomusnak nevezett krónikás szerint Nagy Károly harmadik fiaként annak harmadik feleségétől, Hildegardtól, mialatt apja hadjáratot vezetett Hispániába. Cassinogilum a délnyugat-franciaországi Aquitania központja volt hosszú évekig, de pontos születési helyét máig vitatják.
Lajost már kora gyermekkorában Aquitania királyává koronázták 781-ben, de régenseket és bíróságot állítottak mellé, hogy fenntartsák a rendet a Nagy Károly 778-ban, a roncesvallesi csatában elszenvedett veresége után fellépő ellenállásban.
794-ben Károly négy római stílusú villát építtetett fiának, ahol a teleket tölthette. Doué-la-Fontaine a mai Anjouban áll, Ébreuil Allier-ben, Angeac-Charente Charente-ban és egyesek szerint Cassinogilum volt a negyedik. Károly célja az volt, hogy minden fia „őslakója” legyen az általa örökölt területnek, ezért koronázta őket már egészen kis korukban leendő királyságaik uralkodóivá. A gyerekek a megfelelő nemzeti ruhákat viselték és a helyi törvények, szokások szerint kormányoztak. Minden egyes királyságnak nagy jelentősége volt a birodalom határainak védelmében. Lajos a hispániai frontért volt felelős. 797-ben, Barcelona, a korabeli keresztény spanyol területek legnagyobb városa frank kézre került, amikor annak kormányzója, Zeid, szembeszállt a mór córdobai emírrel, és veresége után a frankok kezére adta a várost. Az Omajjád-dinasztia 799-ben visszafoglalta az elvesztett területet, mire Lajos kivezényelte egész seregét, beleértve a baszkokat is hercegükkel I. Sanchóval, a provence-iakat Leibulf és a gótokat Berà vezetésével. Átkelt a Pireneusokon, 800-801 telén megostromolta a várost, amely végül megadta magát. A fiatalokat elhurcolták katonának, és Nagy Károly a birodalom otthonuktól legtávolabbi szögleteibe küldte őket. Lajos Dél-Itáliába, Benevento ellen is vezetett egy hadjáratot.
Lajos volt Nagy Károly négy törvényes fiának egyike, ám a legidősebb, Púpos Pipin, részt vett egy apja elleni összeesküvésben, amiért Károly kolostorba száműzte. Így csak hárman maradtak „versenyben” apjuk örökségért, és Lajos jogosan remélhette, hogy megoszthatja a Károly örökségét két bátyjával, Ifjabb Károllyal, a frankok királyával és Pipinnel Itália urával. A 806-os Divisio Regnorum-ban Nagy Károly Ifjabb Károlyt tette császári örökösévé, minden frank terület urává. Pipin kapta Lombardia vaskoronáját, Lajos pedig Septimaniát, Provence-ot és Burgundiát.
Nem sokkal később azonban meghalt Lajos mindkét bátyja — Pipin 810-ben, Ifjabb Károly 811-ben. Ezzel Lajos lett apja társcsászára 813-ban. 814-ben, apja halálakor ő örökölte csaknem az egész Frank Birodalmat annak összes pozíciójával, csak Itália jutott Pipin fiának, Bernárdnak.
Császár Lajos éppen doué-la-fontaine-i villájában tartózkodott Anjouban, amikor tudomást szerzett apja haláláról. Aachenbe sietve rögtön megkoronáztatta magát és az egész birodalomban kihirdettette a nemesekkel: Vivat Imperator Ludovicus.
Mottójaként a Renovatio Regni Francorum kifejezést verette pénzérméi hátlapjára. Ennek jegyében céljául tűzte ki a Római Birodalom felélesztését teljes fényében. Rögtön „morális tisztogatást” rendelt el, minek keretében összes hajadon nővérét zárdába küldette, így lemondva arról, hogy házassági szerződések kötésére felhasználva őket megelőzze az erősebb hatalmakkal felmerülő konfliktusokat. Megkímélte illegitim féltestvéreit és kolostorba küldte apja unokatestvéreit Adalardot és Walát, külön helyre, Noirmoutier-en-l’Île-be és Corbie-be, elkerülendő a későbbi összeesküvéseket.
Főtanácsosa, Bernát barcelónai gróf és Ebbo voltak. Az utóbbit a jobbágyság soraiból Reims érsekévé tette és aki később hálátlanul elfordult tőle. Megtartotta tisztségükben apja néhány miniszterét, például Elisachart, a Trierhez közeli St Maximin apátját és Hildebold, kölni érseket. Később Elisachart eltávolította tisztségéből Hildwinnel, több monostor főapátjával együtt.
Anianei Szent Benedeket, egy septímiai vizigót származású papot és monostor alapítót, kérte segítségül a frank egyház megreformálásában. Benedek első reformja az volt, hogy a birodalom minden monostorának a Benedeki regula szerint kell működnie, amely Nursiai Szent Benedek nevét viseli.
816-ban V. István pápa, III. Leó utóda ellátogatott Reimsbe és másodszor is megkoronázta Lajost. Így a pápa szerepe is megerősödött a császári cím adományozójának személyében.
Ordinatio imperii 817-ben Lajos és egész udvartartása éppen egy fából készült galériát tekintett meg az aacheni katedrálisban, amikor az összedőlt, több ember halálát okozva. Lajos túlélte a szerencsétlenséget, de érezve a halál közelségét kiadta az Ordinatio imperiit, amely utódainak öröklését tartalmazta. 815-ben már tett lépéseket arra, hogy megossza a hatalmát első két fiával, amikor Lothárt Bajorország királyává koronáztatta, Pipint pedig Aquitánia urává, de nem adott neki királyi címet. Most viszont az egész birodalmat felosztotta három fia között:
Lothár, aki ekkor már király volt, társcsászári rangra emelkedett és megkapta a birodalom legnagyobb harmadát, amely magában foglalta egész Itáliát. Így apja halála után ő lett a birodalom császára és öccseinek feljebbvalója. Pipin megkapta az Aquitánia királya címet és mellé még néhány szomszédos országot. Lajos, a legfiatalabb, pedig megkapta Bajorországot és néhány szomszédos országot.
Ezzel az egyezséggel Jámbor Lajos megpróbálta egyesíteni birtokait, a papság segítségével, egy császár alatt. Ahelyett, hogy régi frank szokás szerint egyenlő mértékben ossza el birtokait és címeit fiai között, elsőszülött fiát, Lothárt, a többiek fölé helyezte, és ráhagyta a birodalom legnagyobb részét. Lothár tudatában volt a társcsászári címmel járó hatalomnak, és meg is védte örökségét.
Bernárd felkelése és Lajos bűnbánása Az első kihívás, Lajos öröklési terveivel szemben, Itáliából érkezett, amely az egyezmény szerint Lothárhoz került. Lajos unokaöccse, Bernárd, még mindig Itália ura volt és 818-ban fellázadt nagybátyja ellen Orléans-i Theodulf, Orléans püspökének felbújtására. Bernárd meghívóval utazott Chalon-sur-Saône-ba, hogy ott képviselje jogait Lajossal szemben, ám ott halálra ítélték, amit Lajos megvakíttatásra és börtönbüntetésre enyhített. Ám a következő évben Bernárd belehalt az elszenvedett fájdalomba és gyötrelmekbe. Unokaöccsének sorsa mély hatással volt a császár lelkiismeretére, ami végigkísérte egész hátralévő életében.
thumb|300px|Jámbor Lajos bűnbánatot gyakorol Attignyban 822-ben
822-ben, mélyen vallásos emberként, Lajos mély bűnbánatot gyakorolt Bernárd halála miatt az ardenneki Vouziers-től nem messze fekvő attignyi palotájában, I. Paszkál pápa és a birodalom egyházi elöljárói és nemesei előtt, akik összegyűltek ott, hogy tanúi legyenek Lajos megbékélésének a három fiatalabb féltestvérével, Hugóval, akit St-Quentin apátjává tett, Drogóval, akit Metz püspökévé nevezett ki és Theodorikkal. Ez a vezeklés, mely I. Theodosiuséhoz volt hasonló, nagy hatást gyakorolt a frank uralkodó tekintélyére. Elsorolta azokat a bűneit, amelyeket addig még egy egyházi személynek sem gyónt meg. Ám egy hatalmas hibát is vétett, azzal hogy szabadon engedte Walát és Adalardot a kolostori "börtönükből", ezzel veszélyeztetve Lothár örökségül kapott hatalmi pozícióját.
Határmenti viszályok Lajos uralkodásának kezdetén rengeteg különböző népcsoport, dánok, obodriták, szlovének, bretonok, baszkok éltek birodalmának határvidékein. Annyira féltek a frank császártól, hogy nem mertek semmiféle felkelést szítani ellene. Habár 816-ban a szorbok fellázadtak, akikhez hamarosan csatlakozott Slavomir, az obodriták vezére, aki még saját embereit is veszni hagyta, és akit Ceadrag távolított el 818-ban. Ceadrag is szembefordult a frankokkal, a dánokkal szövetségben, akik hamarosan a frankok legnagyobb ellenfelei lettek.
Emellett pedig egy hatalmas ellenséges szláv sereg gyülekezett északkeleten, akik Ljudevit Posavskival, Alsó-Pannonia grófjának vezetésével zaklatták a Dráva és a Száva környékét. Lajos Cadolaht, Friuli őrgrófját küldte ki ellenük, aki viszont meghalt egy hadjáratban 820-ban, őrgrófságát pedig elfoglalták a szlovénok. A frankok szövetkeztek Bornával, Dalmácia grófjával és sarokba szorították Ljudevit. A béke 827-ben született meg, amikor a fiatalabb Lajos leutazott a bolgár hordákhoz Pannóniába.
Birodalmának távoli déli peremén Lajos befolyása alá vonta Benevento lombard hercegeit, akiket Nagy Károly sohasem tudott leigázni. Ígéreteket csikart ki IV. Grimoald és Sico hercegekből, de nem lett semmi eredménye.
A délnyugati fronton is problémák adódtak, amikor 815-ben Séguin baszk herceg fellázadt a frank befolyás ellen. Nem sokkal később viszont vereséget szenvedett III. Lupustól, akit a császár távolított el pozíciójából 818-ban. Egy 820-as birodalmi gyűlésen, Quierzy-ban, döntés született, hogy hadjáratot indítanak a Córdobai Kalifátusba. A seregeket Hugó, Tours grófja, és Matfrid, Orléans grófja vezette, akik nem tudták elég gyorsan mozgatni a seregeket, így a hadjárat semmivé oszlott.
Első polgárháború 818-ban, amint Lajos hazatért egy bretagne-i hadjáratról, értesült felesége, Ermengarde haláláról. Ermengarde, Ingerman lánya volt. Bár Lajos nagyon közel állt a feleségéhez, mégis az a hír terjedt, hogy a császárnénak nagy szerepe volt unokaöccse halálában és félve az ellene irányuló hasonló cselszövéstől, Lajos gyilkoltatta meg az asszonyt. Hosszú hónapokat vett igénybe az udvaroncoknak és a tanácsadóknak, hogy meggyőzék Lajost, hogy újból megházasodjon. Végül a császár 820-ban vette feleségül Judithot, Welf altdorfi gróf lányát. Judith 823-ban egy fiúnak adott életet, akit Károlynak neveztek el.
A gyermek születése felborította az Aacheni egyezményben felállított öröklési rendet. Lajos kísérletei, hogy a negyedik fiának is juttasson elegendő örökséget, anélkül hogy az testvérháborút eredményezne Károly és Lothár között, végül polgárháborúba torkollottak.
829-ben, Wormsban, Lajos Alemanniát adományozta Károlynak királyi vagy hercegi címmel (nem tisztázott). Ez felbőszítette Lothárt, akinek a területei ezáltal csökkentek. Egy felkelés volt készülőben. A bosszúra szomjas Wala és fivérei kooperációinak ösztönzésére, Lothár megvádolta Judithot, hogy viszonya van Septímiai Bernáttal. Szerinte Károly egy ebből a törvénytelen kapcsolatból született fattyú. Ebbo és Hildwin cserbenhagyták a császárt ebben az ügyben. Bernát veszélyesebb ellenféllé vált mindkettőjüknél. Agobard lyoni érsek és Jessé, Amiens püspöke is ellenszegültek Lajos öröklési terveinek és egyházi tekintélyükkel is a lázadókat támogatták.
830-ban Wala erősködésére, hogy Septimiai Bernát összeesküvést sző ellene, Pipin egy baszk sereget küldött, hogy megvédjék Neustriát, egészen Párizsig. Verberie-ben csatlakozott hozzá az ifjabb Lajos (közismertebb nevén Német Lajos). A császár, visszatérve egy újabb bretagnei hadjáratból, birodalmát polgárháborúban találta. Minél messzebbre akart vonulni Champagneból, mielőtt Pipin seregei megtámadnák őt. Judith fátyolt öltve küzdött Poitiersben, Bernát pedig Barcelonába menekült.