J. R. R. Tolkien (ejtsd: tolkín„Tolkien pronounced his surname /ˈtɒlkiːn/,...” ld.: saját maga által ábrázolt fonetikus átírása szerint, illusztrációban, in: The Return of the Shadow: The History of The Lord of the Rings, Part One. [Edited by] Christopher Tolkien. London: Unwin Hyman, [25 August] 1988. (The History of Middle-earth; 6) ), CBE, teljes nevén John Ronald Reuel Tolkien (Bloemfontein, Oranje Szabadállam, 1892. január 3. – Bournemouth, Anglia, 1973. szeptember 2.) angol író, költő, filológus, nyelvész, egyetemi tanár, illusztrátor. Az Oxfordi Egyetemen az angolszász nyelvek professzora 1925-től 1945-ig, majd az angol nyelv és irodalom professzora 1945-től 1959-ig. Habár tudományos munkássága rendkívül jelentős, neve a nagyközönség körében mégis sokkal inkább írói és költői tevékenysége okán ismert: az egyetemes irodalomtörténet legolvasottabb, legelismertebb és legnagyobb hatású alakjai közé tartozik.

Legismertebb műve a Gyűrűk Ura, valamint az ezt megelőző A hobbit (Szobotka Tibor eredeti fordításában A babó). Középfölde eredetével és történelmével foglalkozó könyve, a Szilmarilok mára szintén széles körben ismert. Ez utóbbi mű több tucat másik, Középfölde-témájú kötetéhez hasonlóan halála után jelent meg. E művek helyszínét, Középföldét az úgynevezett Arda- vagy tolkieni mitológiában helyezte el, melyet az angolszász népek eredetmitológiájaként képzelt el, ezért a klasszikus értelemben véve nem fantasy. E világot óriási történelmi, irodalmi, teológiai és filozófiai műveltségének és rendkívül termékeny fantáziájának segítségével keltette életre és alkotta meg a legapróbb részletekig. Gondolkodására mindezek mellett mély katolicizmusa, valamint az első és a második világháború, és az ipari forradalom keserű tanulságai óriási hatást gyakoroltak. Az első világháború embertelenségét a véres Somme-i csatán keresztül közvetlenül kiskatonaként, az 1930-as évek, majd a második világháború kegyetlenségét Angliából közvetve élte át.

Mitológiájának középpontja lényegében a Középföldeként megjelenített Európa őstörténete, így érdeklődése homlokterében mindig az európai történelem és kultúra állt, ugyanakkor műveiben a világtörténelem és különösen a keleti kultúrák sokrétű ismeretéről is tanúbizonyságot tesz. E művek folyamatos és időtálló népszerűsége alapozta meg hírnevét a modern fantasy atyjaként. Ő fektette le azokat az alapokat, amelyekre e műfaj a mai napig épül.

Nyelvészként egyik legnagyobb szenvedélye a nyelvekkel való foglalatosság volt. Több mint egy tucat mesterséges nyelvet alkotott, melyek közül több (például a quenya és a sindarin) anyanyelvi szinten alkalmazható, ezen nyelvek számára ráadásul fejlődésük alakulását is kidolgozta. A mesterséges nyelvekkel kapcsolatos szenvedélye nagyon korán megmutatkozott az eszperantó felé tanúsított rajongásában, emellett magát az Arda-mitológiát lényegében saját kitalált nyelvei köré formálta meg. A mesterséges nyelvek mellett a természetes nyelveket is szenvedélyesen tanulmányozta és tanulta, mintegy húsz természetes nyelven beszélt, ezek közül az angol és az óangol mellett az óészaki, a finn és a latin volt rá a legnagyobb hatással.

Saját tapasztalatainak, műveltségének és rendkívüli éleslátásának köszönhető, hogy korát messze megelőzve foglalkozott olyan fajsúlyos kérdésekkel, mint a modern társadalom által okozott környezetszennyezés és annak következményei, valamint az emberi kapcsolatokból, nagyravágyásból, esendőségből és az újkori háborúkból fakadó pszichológiai és pszichiátriai problémák.

Ezeken túl megannyi tudományos munkája kapcsolódik a Beowulf, Sir Gawain és a Zöld Lovag témákhoz. Az Inklings („Tintafiak”) nevű nagy hatású irodalmi vitakörhöz tartozott és közeli barátságban állt C. S. Lewis-szal, a Narnia krónikái szerzőjével. Életművét halála után legkisebb fia, Christopher Tolkien gondozta, aki apja hagyatékát szerkesztve számos könyvet adott ki 2020-ban bekövetkezett haláláig.

Életművével számos kutató foglalkozik a legmagasabb tudományos szinten világszerte. A műveivel és életével foglalkozó tudományágat tolkienológiának, az azt művelő tudóst pedig tolkienistának nevezzük.

Életrajza Fiatalkora

Bár az oranjei Bloemfonteinban született, J. R. R. Tolkien gyermekkora nagy részét az angliai Birminghamben töltötte, majd Oxfordban tanult. Apját, Arthur Tolkien banktisztviselőt a reumás láz okozta legyengülés következtében fellépő agyvérzés korán elvitte (1896). Anyja, anglikán családja tiltakozása ellenére, áttért a római katolikus hitre. Nem sokkal ezután (1904) derült ki cukorbetegsége, de még így is erején felül gondoskodott abban az időben szintén sokat betegeskedő két fiúgyermekéről. Még ez év novemberében diabetikus kómába esett és meg is halt.

Tolkien olthatatlan szeretetet érzett anyja iránt, aki „valódi mártír volt, és nem mindenkinek adja meg az Úr oly könnyen azt az ajándékot … egy anyát, aki halálra dolgozza magát, hogy gondoskodjék a fiairól és az ő hitükről.” Ez nagy hatást gyakorolt vallásosságára, mivel úgy érezte, anyja emlékét és magányos küzdelmét katolikus hitéért nem teheti értelmetlenné azzal, hogy más vallású vagy vallástalan lesz (Tolkien mély hitének szerepe volt abban, hogy C. S. Lewis később feladta ifjúkori ateizmusát és visszatért az anglikán egyházhoz). Írásaiban is megjelenik a keresztény értékrend és szimbolizmus.

Anyjuk halála után Tolkien és öccse, Hilary gyámja Francis Xavier Morgan atya lett, akivel elköltöztek egy panzióba. Ronald ekkor ismerte meg élete első nagy szerelmét és későbbi feleségét, Edith Mary Brattet. Gyámja látván, hogy a lány eltereli Tolkien figyelmét az iskolától, eltiltotta őket egymástól addig, míg Tolkien el nem éri a nagykorúságot, azaz a huszonegy éves kort. Morgan atya kivetnivalónak találta azt is, hogy Edith Bratt anglikán vallású. Tolkien legalább annyira ragaszkodott gyámjához, mint Edithhez, ezért a hároméves tilalmi időszakot betartotta. Egyetlen korai kivétel történt, ekkor gyámja egyetemi tanulmányainak beszüntetésével is megfenyegette. A tilalom lejártával aztán Tolkien azonnal felvette a kapcsolatot Edith-tel, majd feleségül vette 1916. március 22.-én. Férje hatására ő is áttért a katolikus hitre. Tolkien feleségét később Lúthien alakjában örökítette meg írásaiban. „Ő volt az én Lúthienem” – írta később egy levelében fiának, Christophernek.

Ifjúkora Oxfordi egyetemi évek

Fiatalon fordult érdeklődése a nyelvek irányába. Az olyan antik vagy ősi eredetű nyelvek, mint a latin, az ógörög, a walesi, a gót, az óskandináv nyelvek, az óangol különféle változatai, és a finn, különösen elbűvölték. Már ebben a korban, illetve oxfordi egyetemi évei alatt, megkezdte mesterséges nyelveinek kidolgozását (1915-re már igen előrehaladt a tündenyelvek kidolgozásában). Ezekben az években alapította legközelebbi barátaival a T.C.B.S.-kört (Tea Club, Barrowian Society, azaz Barrowiánus TeaKlub Társaság), ami egy kötetlen, műkedvelő irodalmi önképzőkör volt, mely rendszeres időközönként összeült, a tagok egymás verseit és felolvasásait hallgatták, illetve szatirikus színdarabokat adtak elő.A tréfásan komolykodó barrowiánus jelző annak az áruháznak a nevére utalt, amelynek teázójában egy idő után összejöveteleiket tartották. Tolkien is nekik olvasta fel első verseit, melyekben már megjelennek a tündék, orkok és hasonló mitológiai alakok.

Az első világháború

Tolkien az első világháború idején, még egyetemistaként, csatlakozott a brit hadsereghez, amelynek a legtöbbször kitüntetett egységében szolgált. Szemtanúja volt rengeteg bajtársa, köztük közeli barátai halálának, részt vett a nyomasztóan értelmetlen lövészárok-hadviselésben (mely emberéletek ezreit követelte anélkül, hogy a frontvonal egy tapodtat is mozdult volna), és egy élősködők terjesztette fertőző lövészárok-betegséget elkapva, ő maga is kórházba került. Lábadozása idején kezdte el írni mitológián és népköltészeten alapuló történeteit, melyek később (Tolkien halála után) Az elveszett mesék könyve címen jelentek meg. Műveinek tanulmányozói szerint írását nagyban befolyásolta a háború, a képzelet segítségével próbált elmenekülni a gyárak, gépek, fegyverek és bombák 20. századából. Ezek a motívumok ugyanakkor írásaiban is megjelentek: a Melkó (később Melkor) nevű pusztító, gonosz istenség/angyal állandó harcában a teremtő és jóságos erőkkel, a valákkal és tündékkel.

Az érett Tolkien Leedsi tanári kinevezése

bélyegkép|A Tolkien család otthona a harmincas és negyvenes években (Northmoor Road 20.)

A világháború után, 1918 novemberétől Tolkien részt vett az oxfordi New English Dictionary (Új angol szótár) készítésében, melynek szerkesztőségébe egykori izlandinyelv-tanára, William Craigie ajánlotta be. Ebben az időszakban családjával Oxfordba költözött. 1920-ban az angol nyelv docenseként a leedsi egyetemen vállalt munkát, 1921-től kezdve a család Leedsben is lakott; 1925-ben azonban visszatért Oxfordba az angolszász nyelv professzoraként.

1917-ben született első fia, John; 1920-ban második fia, Michael; 1924-ben harmadik gyermeke, Christopher Reuel Tolkien (később az apa posztumusz műveinek szerkesztője és társszerzője), 1929-ben pedig lánya, Priscilla Tolkien.

1945-ben az oxfordi Merton College-ba került, itt az angol nyelv és irodalom professzora lett, és egészen 1959-es nyugdíjba vonulásáig betöltötte posztját.

Halála

bélyegkép|Edith és J. R. R. Tolkien sírja Oxfordban

1973 késő nyarán megbetegedett (régebb óta kedélybetegség gyötörte és emésztési panaszai is voltak), augusztus 30-án csütörtök éjjel rosszul lett, ezért egy Bournemouth közeli magánkórházba vitték. Állapota egyre rosszabbá vált, akut vérző gyomorfekélyt diagnosztizáltak nála az orvosok, amely elfertőződött, és a fertőzés gyorsan terjedt; végül szeptember 2-án, szombaton kora reggel végzett vele.

Az oxfordi Wolvercote temetőben Tolkien és felesége sírkövének felirata Berennek és Lúthiennek nevezi őket, utalásként Középfölde legszebb szerelmi történetének főszereplőire.

Művei

Tolkien szeretett mind valódi és mesterséges nyelvekkel foglalkozni, sőt ilyeneket teremteni; mind mesés történeteket kitalálni gyermekei szórakoztatására. Ami a nyelveket illeti: öccsével és unokahúgaival már gyermekkorukban több ún. gyermeknyelvet is kitaláltak („állatnyelv”, melyben a szavakat állatnevek és számok helyettesítették; illetve a Nevbosh avagy új nonszensz, melyet az angolból, franciából, latinból és ógörögből gyúrtak össze); ami pedig a fantáziadús történeteket illeti: gyermekeinek minden évben leveleket írt a Mikulás nevében. Az ezekből kialakuló novellafüzért később Karácsonyi levelek címen adták ki.

Tolkien sosem gondolta, hogy történetei ekkora népszerűségre tesznek szert. Egy korábbi tanítványa kérésére jelentette meg A hobbit (más magyar kiadásban: A babó) című könyvét, amit gyermekei szórakoztatására írt. Bár gyermekeknek íródott, a könyvet rengeteg felnőtt is elolvasta, és elég népszerűnek bizonyult ahhoz, hogy kiadója, az Allen & Unwin folytatást kérjen Tolkientől. Ennek hatására több művet is írt, de ezekkel a kiadó vagy nem volt elégedett, vagy pedig nem tartotta A hobbit elgondolható folytatásának. Ám végül megszületett leghíresebb műve, a háromkötetes A Gyűrűk Ura (megj. 1954–55). A regény megírása tizenhét évbe telt, ezalatt Tolkien az „Inklings" vitakör teljes támogatását élvezte (köztük legközelebbi barátjáét, C. S. Lewisét, aki a Narnia krónikái szerzője).