Afrika zenéje gazdag és változatos és a hatalmas kontinensnek számos különböző zenei hagyománya van. Megkülönböztetünk hagyományos és modern zenét. A 19. század óta megjelent az afrikai egyházi zene számos új fajtája is, illetve fejlődik tovább. A népzenei hagyományok terén a leggazdagabb földrész.
India és a Közel-Kelet zenéjéhez hasonlóan az afrikai zene is nagyon ritmikus. A hagyományos zenét zömmel hangzásban vagy szóban adják át, nem írják le. Az afrikai zene a feketék Amerikába való kerülésével befolyásolta a Karib-térség és Latin-Amerika zenei stílusait is mint például a szamba, a conga, a son, a rumba, a salsa stb. Az ősi afrikai hangszereket néha ott tovább is fejlesztették (pl. lamellofon → kubai marimbula).
Általános jellemzők Észak-Afrika
Fekete-Afrika bélyegkép|240px|Hangszeres előadás bélyegkép|240px|Hangszeres előadás
Bizonyos csoportosítás szerint az afrikai zenék tradicionálisak, populárisak vagy klasszikusok lehetnek. A tradicionálisba elsősorban a népzenei alkotások tartoznak. A modern afro-pop természetesen tánczene. Bizonyos fajtái (apala, sakara) a népzenéből erednek; más popzenék a nyugati és az arab zenei formákkal való érintkezés termékei (jùjú, fuji, ajasco). Egyéb pop-alkategóriákban még dominánsabb a nyugati hatás, ilyen például az afrobeat vagy az afro-rock.
A fekete-afrikaiak zenéje több, mint szórakoztató tényező, ez az életnek épp olyan elementáris alkotó része, mint maga a beszéd: áthatja a mindennapokat. Az afrikai kultúrában a zene funkcionális, csoportos tevékenység, amelyben az előadó(k) és a közönség nem különülnek el. Legyen szó dobolásról, bármilyen más hangszerjátékról vagy ritmikus énekről, az mindig hullámzó testmozgással, dobbantással vagy tapssal párosul. Az alaplüktetést egészítik ki azok a finom, időben ki nem fejezhető ritmikai előlegezések és késleltetések, amelyek az ellentétes, nemegyszer ütköző képletek egészének tartást és feszültséget adnak. Így alakul ki a jellegzetes afrikai poliritmika, amikor egyszerre két vagy több különböző ritmus hallható.Muzsika, 1998-01-01 / 1. szám Manapság azonban igazi hagyományos zenét csak a városoktól távol eső, kevésbé civilizált területeken lehet találni, míg a városok az afro-pop zenétől hangosak.
A hagyományos afrikai zenét nem csak szórakoztatásra, hanem meghatározott társadalmi eseményekhez használták. A dalok olyan eseményekhez kapcsolódnak, mint a születés, az esküvő, a temetés és a gyász, a játékok, vallási szertartások, az imák, munka, háborúk és szerelem. A zene részben a sámánokon és boszorkányokon keresztül a spirituális világgal való kapcsolattartást szolgálja. Ugyanakkor jelzi a napokat, az évszakokat és kíséri a munkát.Alan Blackwood: A világ zenéje
Közép-Afrika és általában a néger törzsek hagyományos zenéje pentatonikus jellegű, vagyis ama félhang- nélküli ötfokú hangrendszerben mozog, melyet az öt világrész minden ősi kultúrnépénél kimutattak.Uj Idők Lexikona 1-2. Afrika zenéje (Budapest, 1936) Azt, hogy itt eredeti képződmény-e vagy átvett kultúrelem, nem tudjuk; tény viszont, hogy a néger törzsek között több olyan hangszer van ma is használatban, melyek régi magasabb kultúrákból maradtak fenn. Ilyenek a xilofonok, e hangolt fa- vagy fémlemezekből álló ütőhangszerek, az angolai marimba vagy faharmonika, a balafon és egyéb zongoraszerű hangszerek, melyek Dél- és Kelet-Ázsiából jutottak ide; ilyen az északkeleti hárfa, mely talán az ókori Egyiptom elkorcsosult hagyatéka.
Említésre méltó, hogy a többszólamúság kezdeti formái aránylag igen elterjedtek (szólóhang és kórus váltakozása, egymásba fonódása), formai szempontból felötlik a rondó-szerű, szakaszos visszatérésen alapuló, hosszabb, komplikált dalszerkezet gyakorisága, ritmikában a bonyolult és összetett ritmusfajok kedveltsége. Idevág a ritmusadó ütőhangszerek, a legkülönbözőbb dobok használata is, mely Afrika némely vidékén annyira fejlett volt, hogy a dobjelzés külön „nyelvi" érintkezésformáját alakította ki az egyes törzseken belül (ld. lejjebb). Ezen a téren nemcsak a dob ritmusjelző szerepének, hanem változtatható hangmagasságának is szerep jut, miáltal az ütőhangszer szinte észrevétlenül melodikus hangszer szerepére emelkedik. Előfordulnak íj-szerű (pl. zenei íj, íjlant), citera-szerű (pl. bendzsó) stb. hangszerek is, a fúvós hangszereknek egész családja virágzik.
Az afrikai zenének szertartásos jellege és mágikus kötöttsége a törzsi kultúrákban még igen erős.
Dél-Afrikában a fehér terjeszkedés jórészt kiszorította az ottani törzsi, egykor valószínűleg a közép-afrikai négerekével rokon zenekultúrát.
Regionális jellemzők A kontinens rendkívül gazdag zenei kultúrája nehezen foglalható határozott csoportokba. Az irányzatok rendkívül szerteágazóak és területi megoszlásuk is nagyon változatos.
Észak-Afrika Észak-Afrikára, mint Északkelet- és Kelet-Afrikára iszlám hatások jellemzők, bár ezek a hatások Észak-Afrikában jellemzőbbek. Az észak-afrikai zenét az arab zenei kultúra mellett a mór zene elemei, valamint a francia és angol megszállók által importált nyugati elemek is jellemzik.
Az arab popzene mélyen gyökerezik a hagyományos arab zenében, de nyugati hangszereket használ, mint például elektromos gitárokat vagy szintetizátort, ütőhangszereket (dobokat), valamint hagyományos hangszereket, mint pl. az úd vagy a darbuka. Ez a zene főként Kairóból származik, és a műfaj az arab filmipar (különösen az egyiptomi filmek) mintegy mellékterméke, amelynek fő központja Kairóban található. Fő műfajai a jeel (techno-pop stílusú), a halidzsi (kaleeji), a raï, az arab R&B stb. Pár szám eljut Európába is, és ott is slágerré válik.
A francia-arab zene a nyugati-keleti zenei stílus keveréke, amely sok szempontból hasonló a modern arab pophoz. Olyan művészek népszerűsítették, mint pl. Dalida (Egyiptom) vagy Sammy Clark (Libanon).
A berber zene Afrika északnyugati részén terjedt el és a vallási szertartások és ünnepségek, mint az esküvői szertartások, a fesztiválok, mezőgazdasági ünnepek szerves része, de használják a gyász idején is.
A gnaua zene marokkói és a Szaharától délre fekvő afrikai iszlám vallási énekek és ritmusok összessége.https://www.aljazeera.com/indepth/features/2015/12/gnawa-music-slavery-prominence-151203135403027.htmlhttps://daily.bandcamp.com/2018/05/30/gnawa-bandcamp-list/ Elterjedt Franciaországban is. Keveri az iszlám szúfizmust az iszlám előtti afrikai hagyományokkal, legyen az helyi vagy szubszaharai. A gnaua (gnawa) zenész kifejezés általában olyan emberekre utal, akik gyógyító rituálékat is folytatnak, kapcsolódva az iszlám előtti afrikai animista rítusokhoz.
A beduin zene ÉK-Afrika, Szudán, az Arab-félsziget és Levante nomád és félnomád beduin törzseinek zenéje, amely az arab népzene régebbi formáit őrzi. Hagyományos hangszerek a rebáb és a különféle fafúvós hangszerek.
Országonként jellegzetes stílusok: Al Jeel (Egyiptom) Shaabi (Egyiptom) Mawwal (Egyiptom) Semsemya (Egyiptom) Arab-andalúz (Marokkó, Algéria, Tunézia) Malouf (Líbia) Chaabi (Algéria, Marokkó) Gnaua (Marokkó, Mauritánia és Algéria délnyugati része) Malhun (Marokkó) Mezwed (Tunézia) Raï (Algéria)
Algéria zenéje Egyiptom zenéje Líbia zenéje Marokkó zenéje Mauritánia zenéje Tunézia zenéje
Szudán Az arab Szudánban elsősorban az Egyiptomból származó zene dominál. Itt szinte az összes szudáni dalt arab nyelven éneklik. Az országnak gazdag és nagyon sokszínű zenei kultúrája van, a hagyományos népzenétől a modern népszerű városi zenéig és a nemzetközileg is befolyásolt afrikai zenéig. Az (arab) szudáni zene főleg arab zenei műfajok keveréke a szubszaharai elemekkel.
Szudán zenéje Dél-Szudán zenéje
Nyugat-Afrika bélyegkép|Sekere (csörgő) hangzása (a 2. másodperctől)
thumb|thumbtime=22|Mali tánc Nafadié falujában (videó)
Fekete-Afrika más részeihez hasonlóan a Szaharától délre fekvő részen a zene használata nem korlátozódik csak a szórakozásra, hanem segíti a mindennapi rutinok lebonyolítását. Felhasználják a munkához, az újszülöttek névadási ceremóniájához, a házassági szertartásokhoz, a temetésekhez, a legkülönfélébb rítusokhoz.C. Stapleton and C. May, African All-stars, Paladin 1989, page 5.
Nyugat-Afrikában a zenében az ütőshangszerek vezetnek. A forró ritmus szinte mindig jelen van. Az egyik legfontosabb zenei műfaj a tánczene. Az összes afrikai régió közül itt van leginkább a különféle zenei kultúrák olvasztótégelye. A modern nyugat-afrikai zene az 1970-es években jelent meg és ma virágzik az afrobeat.
A régióban a könnyűzene legismertebb műfaja a 20. században a highlife volt, amely a 19-20. század fordulója táján keletkezett. Az 1950-es évektől az 1970-es évek elejéig Ghánáé volt az irányító szerep a highlife és afro-rock zene terén. Ghánában például sok éven át a highlife volt a preferált zenei műfaj, egészen a hiplife és hasonlók megjelenéséig.
A nigériai tánczene, a jùjú a 20. században jött létre. Ez joruba hagyományos ütős hangszereken alapul és főként a szegényebb népesség játszotta. A joruba dùndún dobokat „beszélő dobként” használják.
A szenegáli tánczene, a mbalax , az afro-pop egyik legjellegzetesebb válfaja. Az elektromos gitárt és más szokásos pop hangszereket sok más etnikus hangszer színesíti (pl a sabar nevű dob) és adja a folyamatos ritmikus lüktetést.Gramofon: Világzene, 2010/4. szám
Az ún. palm-wine vagy pálmabor elsősorban gitárra írt tánczene, mely nevét a helyi sörről kapta Alan Blackwood: A világ zenéje - kislexikon és főleg a 20. században volt népszerű. Sierra Leonéban maringa-nak hívják. Ezt a műfajt tekintik a highlife elődjének.Frederick Dorian, Orla Duane, James McConnachie, World Music: Africa, Europe and the Middle East, p. 490.
Nyugat-afrikában a dobok fő típusai a dzsembé és a „beszélő dob”. A balafon nevű hangszer szintén gyakran megtalálható. A húros hangszerek közé tartozik a kora, ngoni, goje, kukkuma, gurumi, xalam stb. A sekere egy népszerű csörgő.
Benin zenéje Burkina Faso zenéje Elefántcsontpart zenéje Gambia zenéje Ghána zenéje Guinea zenéje Bissau-Guinea zenéje Kamerun zenéje Libéria zenéje Mali zenéje Niger zenéje Nigéria zenéje São Tomé és Príncipe zenéje Sierra Leone zenéje Szenegál zenéje Togo zenéje Zöld-foki Köztársaság zenéje
Közép-Afrika
Közép-Afrika az összes afrikai régió közül a legelszigeteltebb. Ennek következményei voltak a zenére is. Ezen elszigeteltség miatt egy modernebb, afrikai és nyugati zenei hatású zenei kultúra kialakulása csak később kezdődött, mint Afrika többi részén. Ma már az afrobeat, a soukous, a nyugati zene által befolyásolt rock- és popzene és más műfajok népszerűvé váltak.
A soukous tánczene az 1960-as években a kongói rumbából született, és az 1980-as években népszerűségre tett szert Franciaországban is. Az 1970-es években a zene új műfaja jelent meg Közép-Afrikában. Ez a zenei stílus a kongói diákzenéből ered, és erősen befolyásolja a rockzene és a soukous is. Jellemzői a dobok és gitárok használata. Ezen híresebb közép-afrikai zenei műfajok mellett léteznek kissé kevésbé ismert és hagyományosabb zenei stílusok is, mint például a banda.
Csád zenéje Egyenlítői-Guinea zenéje Gabon zenéje Kongói Köztársaság zenéje Kongói Demokratikus Köztársaság zenéje Közép-afrikai Köztársaság zenéje| Zambia zenéje
Északkelet-Afrika Az "afrikai szarv"nak olyan zenéje van, amely hasonlít Kelet-Afrika zenéjéhez. Mégis van egy különbség: a világ minden tájáról származó hatások, amelyek az 1970-es években jelentek meg. Ezek a hatások olyan izgalmas zenei műfajokat hoztak létre a 20. század második felében, mint például az Ethio jazz (etióp dzsessz) és az Ethio funk, amelyek Kelet-Afrikában nem találhatók meg. Ezek olyan zenei műfajok, amelyek az amerikai pszichedelikus rockból és a Motown-soul-ból származnak, keverve a régió hagyományos zenéjével.