400px|jobbra|bélyegkép|San Franciscóba tartó hajójárat hirdetése az 1850-es évekből A kaliforniai aranyláz (1848–1855) 1848. január 24-én kezdődött, amikor egy colomai fűrészmalom (Sutter's Mill) mellett aranyat találtak."Általában az 1848 januárjától 1855 decemberéig zajlott eseményeket illetik az aranyláz elnevezéssel. […] 1855 után a kaliforniai aranybányászat megváltozott, a láz korszaka véget ért." A felfedezés gyorsan terjedő híre mintegy 300 ezer embert vonzott Kaliforniába az Amerikai Egyesült Államok más területeiről, valamint Latin-amerikai, európai és ázsiai országokból és Ausztráliából.
A negyvenkilenceseknek (forty-niner) nevezett aranykutatók eleinte patakokból és folyómedrekből mosták ki az aranyat, egyszerű módszereket alkalmazva, később azonban új, kifinomultabb technikákat fejlesztettek ki, amelyek az egész világon elterjedtek.
A mai értéken számítva is több milliárd dollárnyi aranyból csak kevesek tettek szert igazi vagyonra; nagyon sokan szegényebben tértek haza, mint ahogy elindultak.
Az aranyláz fordulópontot jelentett a térség fejlődésében. San Francisco pár sátorból álló falucskából virágzó várossá nőtte ki magát. Kiépült a közigazgatás, és Kalifornia 1850-ben az USA tagállama lett. Fejlődött az infrastruktúra, a gőzhajó és a vasútközlekedés rendszeressé vált. A lelőhelyek kimerülésével a mezőgazdaság (Kalifornia második leggyorsabban növekvő gazdasági ágazata) új lendületet kapott.
Ugyanakkor az aranylelőhelyek miatt indiánokat üldöztek el földjeikről, és a bányászatnak környezetkárosító hatásai is voltak.
Története left|thumb|275px|A Sierra Nevada-hegység és Észak-Kalifornia aranymezői Az első aranyleletet a mai Sacramentótól 122 km-re északkeletre lévő ColomaRészletes térkép: California Historic Gold Mines , Kalifornia állam kiadványa; elérési idő 2006-12-03. egyik fűrészmalmánál, a svájci származású pionír, John Sutter tulajdonában lévő Sutter's Millnél találták 1848. január 24-én. A felfedező Sutter brigádvezetője, James W. Marshall volt, aki az American folyó mellett épülő újabb fűrészmalomnál dolgozva annak vízkereke alatt lett figyelmes néhány fényes fémdarabkára. Marshall Sutterhez vitte a leletet, majd megbizonyosodtak róla, hogy valóban aranyról van szó. Sutter titokban akarta tartani a dolgot, mert attól tartott, hogy a meginduló vándorlás tönkreteszi kereskedelmi és agrárkolóniáját, Új-HelvéciátBancroft, Hubert Howe (1888), pp. 39–41. (ma a többek mellett Sutter fia által alapított város, Sacramento része). (Sutter valóban tönkrement, munkásai otthagyták és az arany után indultak, a földjeire jövevények települtek be, aki ellopták a termést és az állatokat.Bancroft, Hubert Howe (1888), pp. 103–105.)
A hír azonban hamarosan terjedni kezdett, és márciusban egy Samuel Brannan nevű San Franciscó-i újságkiadónak és kereskedőnek sikerült megerősítenie és továbbterjesztenie. Brannan sebtében aranyásó felszereléseket kínáló üzletet nyitott, s reklám gyanánt egy üvegcse aranyat a magasba tartva járta San Francisco utcáit, „Arany! Arany! Arany az American folyótól!” – kiabálta.Bancroft, Hubert Howe (1888), pp. 55–56. Sok Kaliforniába érkező farmer döntött úgy, hogy családjával a mezőgazdaság helyett aranymosó vállalkozásba kezd.
A New York Herald volt az első keleti parti lap, amely beszámolt az aranylázról, 1848. augusztus 19-én. December 5-én már James Polk elnök is megerősítette az arany felfedezésének hírét a kongresszus előtt tartott beszédében.
Az aranyláz előtt San Francisco jelentéktelen kis település volt, olyannyira, hogy miután teljes lakossága a lelőhelyekhez vándorolt, gyakorlatilag kísértetvárossá vált,Bancroft, Hubert Howe (1888), pp. 59–60. és csak az újonnan érkezők népesítették be újra, robbanásszerű ütemben. 1848-ban valószínűleg 1000 polgára volt,Holliday, J. S. (1999), p. 51 ("800 lakos"). 1850-ben már 25 ezer. p. 187. Mint a gyorsan növekvő városokban általában, a tömeges betelepülés nagy terhet helyezett San Francisco és az aranymezők közelében lévő települések infrastruktúrájára. Az emberek jobbára sátrakban, fakunyhókban és hajóroncsokból kiszerelt kabinokban laktak.Holliday, J. S. (1999), p. 126.
thumb|right|250px|A Kaliforniába tartó útvonalak egy 1849-es térképen right|thumb|250px|Kereskedelmi hajók San Francisco kikötőjében, 1850/1851. right|250px|thumb|Indiánok támadnak meg egy bányásztelepülést. A véres észak-kaliforniai eseményeket Joaquin Miller író önéletrajzi ihletésű regényében (Life Amongst the Modocs) örökítette meg. On-line version of book Az „első világméretű aranyláz”Hill, Mary (1999), p. 1. részvevői viszontagságos úton jutottak el az „Aranyország”-ba (Gold Country of California). Eleinte a legtöbben tengeri útvonalat választottak (ezért Argonautáknak is nevezték őket). Az USA keleti partjától induló, Dél-Amerika déli csücskét megkerülő, 33 ezer km-es hajóút öt-nyolc hónapig tartott; a Panama-földszoroson való, egy hetet igénybe vevő átkeléssel (öszvérháton a dzsungelben és kenuval a későbbi Panama-csatorna részét képező tavakon és folyókon) a kerülőt hónapokkal le lehetett rövidíteni.Brands, H.W. (2003), pp. 75–85. 1851-ben egy Nicaraguán keresztül vezető utat is használni kezdtek, de ez nem volt annyira népszerű, mint a panamai.Rawls, James J. and Orsi, Richard (eds.) (1999), pp. 252–253. Voltak, akik Veracruzból kiindulva Mexikó legkeskenyebb részén, a Tehuantepeci-földszoroson keltek át. A legtöbben végül az egész észak-amerikai kontinenst átszelő szárazföldi utak egyike (leginkább az ún. Kalifornia-ösvény California Trail) mellett döntöttek.Rawls, James J. and Orsi, Richard (eds.) (1999), p. 5. Egyik útvonal sem volt veszélytelen, a hajótörések, a tífusz és a kolera egyaránt szedték áldozataikat.Holliday, J. S. (1999), pp. 101, 107.
A növekedésnek indult San Franciscóba egyre több árucikk érkezett a világ minden tájáról,U.S. National Park Service, Found! The Wreck of the Frolic (elérés 2006-10-16). s mivel sok kereskedelmi hajó legénysége a gyors meggazdagodás reményében dezertált, a rakpartokon és kikötőkben elhagyatott hajók hánykolódtak. Vállalkozó szellemű San Franciscó-iak raktárakat, üzleteket, kocsmákat, szállodákat alakítottak ki bennük, sőt az egyikben börtön működött.Starr, Kevin (2005), p. 80; Később, amikor új beépíthető területekre volt szükség, sok hajót a öblök partjainak feltöltésére használtak.
1851-ben a mai Yreka városnál aranyrögöket találtak, megindult az aranyláz története szempontjából fontos, de kevésbé ismert vándorlás a Siskiyou-ösvénypp. 361–362. Észak-Kalifornia külső területeire, különösen a mai Siskiyou, Shasta és Trinity megyékbe.Bancroft, Hubert Howe (1888), pp. 363–366. A számos feltűnt, majd eltűnt város közül megemlítendő a Sacramento folyó melletti Portuguese Flat, ahol portugál bevándorlók éltek, valamint a Trinity folyó melletti Weaverville, ahol kínaiak, s ahol a leghosszabb ideje folyamatosan használatban lévő kaliforniai taoista templom található. Az aranyláz korának kevés máig megmaradt kísértetvárosa közül Shasta jó állapotban őrződött meg, és ma történeti emlékparknak ad otthont.A legismertebb kaliforniai kísértetváros, Bodie legrégebbi épületei az 1870-es években készültek, jóval az aranyláz után.
Dél-Kaliforniában jóval kevesebb aranyat fedeztek fel. Az első lelet, még 1842-ben bukkant elő, amikor a terület még Mexikóhoz tartozott, egy Rancho San Francisco nevű településnél, a mai Los Angelestől északra fekvő hegyekbenRawls, James J. and Orsi, Richard J. (eds.) (1999), p. 3. Ez és a későbbi aranylelőhelyek azonban nem keltették fel tömegek figyelmét, és gazdasági hatásuk sem volt számottevő.
1850-re a könnyen kitermelhető arany nagy részét már begyűjtötték, így a nehezebben hozzáférhető lelőhelyek felé fordult a figyelem. Hogy maguk jussanak hozzá a csökkenő aranymennyiséghez, amerikai bányászok szervezett támadásokat hajtottak végre a bevándorlók, különösen latin-amerikaiak és kínaiak ellen. Ráadásul Kalifornia állam új törvényhozása havi 20 dolláros bányászati adót rótt ki a külföldiekre.Rawls, James J. and Orsi, Richard (eds.) (1999), p. 9. Új földterületek után kutató bányászok indiánokat üldöztek el hagyományos vadász- és halászterületeikről. Sok indián törzs fegyverrel szállt velük szembe, ami csak az erőszak felerősödéséhez vezetett. A jobb és több fegyverrel rendelkező telepesek számos indián település lakosságát mészárolták le.Rawls, James J. and Orsi, Richard (eds.) (1999), p. 8. A támadások elől elmenekültek az élelemforrásaiktól elvágva gyakran éhhalált haltak.
A „negyvennyolcasok” és a „negyvenkilencesek” Az aranyláz első hulláma még nem lépett túl Kalifornia határán – 1848 tavaszától amerikai és európai mezőgazdasági dolgozók, indiánok és californiók (spanyol nyelvű kaliforniaiak) indultak az aranymezők felé.Brands, H.W. (2003), pp. 43–46. Ezekben a kezdeti időkben az aranymosás sokszor családi vállalkozás volt, a férfiak mellett nők és gyerekek is szitát és serpenyőt ragadtak. Egyes családok szállásadókként is szert tettek némi (biztosabb) jövedelemre.Moynihan, Ruth B., Armitage, Susan, and Dichamp, Christiane Fischer (eds.) (1990). So Much to Be Done. Lincoln: U Nebraska, p. 3
Az arany híre kezdetben lassan terjedt. Az első Kalifornián kívülről érkező szerencsevadászok (még 1848-ban) vagy a környező régiókból jöttek, vagy a legnagyobb forgalmú, Kaliforniát érintő hajózási útvonalak végállomásairól. Az első nagyobb csoport a Siskiyou-ösvényen érkező több ezernyi oregoni volt. Őket hawaiiak követték, majd több ezer latin-amerikai (mexikóiak, peruiak, chileiek),Brands, H.W. (2003), pp. 48–53. hajókon vagy szárazföldön.Starr, Kevin and Orsi, Richard J. (eds.) (2000), pp. 50–54. 1848 végéig úgy 6000 „Argonauta” érte el Kaliforniát. Az Egyesült Államokból ugyaneddig valószínűleg kevesebb, mint 500 aranyásó érkezett. A „negyvennyolcasok” nagy mennyiségű könnyen hozzáférhető aranyra tehették rá a kezüket – néha akár több ezer dollárnyira naponta.Brands, H.W. (2003), pp. 197–202.Holliday, J. S. (1999) p. 63. Holliday megjegyzi, hogy az aranyásók ezen legszerencsésebbjei rövid idő alatt akár egymillió mai dollár értékű fémet mostak ki a patakokból, folyókból. Az átlagos szerencséjű aranymosó egy napi munkája is tíz-tizenötszörösét hozta egy keleti parti napibérnek. Hat hónapi aranymosás hat évi otthoni munkával ért fel,Starr, Kevin and Orsi, Richard J. (eds.) (2000), p. 28. nem csoda, hogy nem csak magányosok, de családok is nekivágtak az útnak. Egyesek visszatértek lakhelyükre, mások Kaliforniában kezdtek üzleti vállalkozásba.
left|thumb|Egy „negyvenkilences” aranymosó serpenyőjével az American folyó mellett. 1849 elejére az arany híre bejárta a világot, s annak minden szegletéből özönleni kezdtek a hegyekben vagy mások zsebében rejtőző arany után sóvárgók. A „negyvenkilencesek” legnagyobb csoportját az amerikaiak alkották, akik tízezrével szelték át vagy kerülték meg a kontinenst.Starr, Kevin and Orsi, Richard J. (eds.) (2000), pp. 57–61. AusztráliaBrands, H.W. (2003), pp. 53–61. és Új-Zéland lakosai hawaii sajtótermékekből értesültek a leletről, és ezrével vállalták a hosszú utazást a Csendes-óceánon át.Starr, Kevin and Orsi, Richard J. (eds.) (2000), pp. 53–56. A „negyvenkilencesek” között voltak mexikóiak is, elsősorban a sonorai bányákat otthagyók. Ázsiaiak (kereskedők is) leginkább Kínából jöttekBrands, H.W. (2003), pp. 61–64. (1849-ben még kisebb számban) az „Aranyhegy”-re, ahogy Kaliforniát nevezték.Chinese name for California and Chinese miners in California Accessed 2008-04-25 1849 vége felé csatlakoztak a többiekhez az 1848-as forradalmak után kivándorló európaiak – legtöbben franciák,Brands, H.W. (2003), pp. 93–103. kisebb számban németek, olaszok és britek.