Élesd

Élesd (románul Aleșd) város Romániában, Bihar megyében.

Fekvése

Élesd városa Románia nyugati részén, Partiumban, a Erdélyi-szigethegység északi peremén, a Rév-Báród-i medencében helyezkedik el, melyet délen a Király-erdő, északon a Réz-hegység határol, a két hegység között a Sebes-Körös medre húzódik. A város a folyó jobb partján található, a medence északi peremén, a Réz-hegység déli lábánál. Élesd tengerszint feletti magassága 247,2 méter.

Vízhálózatát tekintve a Sebes-Körös vízgyűjtő területének a része. A várost szeli át a Sólyomkő patak, mely a település határában ömlik a Körösbe. További patakok: Ricsuj a várostól kelet-délkeletre, Oltrás a várostól északra.

A településen halad keresztül nyugat-keleti irányban az E60-as jelzésű nemzetközi országút. A főút keleti irányban összeköti Élesdet Kolozsvárral (118 km-re a várostól), nyugati irányban pedig Nagyváraddal (38 km-re).

Éghajlatát tekintve, mivel a Rév-Báród-i medence keleten, délen és északon zárt, egyrészt a nyugati légáramlatok hatása alatt áll, emiatt gyakoribb a felhőképződés és az eső, másrészt a behatoló légáramlatok gyakran hőmérsékleti inverziót okoznak. Az évi középhőmérséklet 10-11 °C között van. Az átlagos évi csapadékmennyiség 700 milliméter körül van.

Nevének eredete Neve a régi magyar Éles személynévből származik, ez pedig az éles melléknévből ered. Régies kicsinyítő „d” képzője arról árulkodik, hogy a település maga sokkal korábbi keletkezésű, mint 1291. Ugyanis a Telegd, Örvénd, Csegőd és a hozzá hasonló bihari falunevek a 10.-12. században keletkező településekre jellemzőek.

Története bélyegkép|250px|A Sólyomkővár nyugati oldala bélyegkép|250px|A Sólyomkővár északi védőbástyájának romjai bélyegkép|250px|Élesd látképe A kezdetek A kedvező földrajzi viszonyok elősegítették az emberi élet korai megjelenését a Sebes-Körös felső folyásánál. A város környékén végzett régészeti ásatások során, a Körösbarlang falu határában található Igric-barlangban barlangi medvék csontvázait találták, a Sólyomkőpestes falu mellett található Lion völgyben újkőkorszaki festett cserépedény maradványokat hoztak a felszínre, Esküllő község területén pedig a 2. századból származó római pénzérméket ástak elő.Esküllő honlapja A Római Birodalom idején Élesd határában haladt át az Aquincumot Porolissummalmal összekötő útvonal.

A honfoglaló magyarok keleti határvonalait, a 10. századig a bihari hegyekről leomló erdőrengetegek képezték. Itt keleten, a bihari dombvidéken alakították ki a legkorábbi, határvédelmet szolgáló gyepűvonalat, mely északon a Berettyó völgyében, délen pedig a Várad–Váradles–Árpád vonalon húzódott és központjául a Bihar község melletti földvár tekinthető. A bihari rónákra kifutó tágas folyó és patakvölgyeket a síkság szaporodó népessége az ezredfordulótól fogva kezdte benépesíteni. Ez tette szükségessé az említett első gyepűvonal előretolását egészen a Királyhágóig. Ennek a védelme alatt alakult ki a 13. század elejére a Sebes-Körös völgyének nagyjából ma is létező településhálózata. Ekkorra tehető Élesd megalapítása is, azaz a 11. századra vagy a következő század elejére.

Középkor

A település első, máig fennmaradt írásos említése az a feljegyzés, amelyet Várad 1291 és 1296 közötti püspökének, II. Benedeknek a bécsi Nemzeti Könyvtárban őrzött kódexe tartalmaz. Ez arról szól, hogy villa Elusd (Elusd község) hívei püspöki gabonatized, azaz dézsma címen, 12 kereszt gabonát adtak.Élesd honlapja Ez bizonyíték arra, hogy ekkor már nem csak hogy a falu és annak római katolikus egyházközössége is létezett, de a település túlélte az 1241-es tatárjárást is.

A középkori Élesd nem a mai város helyén állott, hanem ettől mintegy két kilométerre a Körös partján. Ennek az első falunak a lakói csak a 18. század elején költöztek át a gyakori árvizek elől a magasabban fekvő mai helyre. A régi falu teljesen elpusztult, maradványait egyelőre még nem tárták fel.

A mai város közelében emelkedő hegyek között állott és áll romjaiban ma is Sólyomkővár, mely több mint négy évszázadon keresztül volt a Réz-hegység északi és déli oldalán fekvő községek gazdasági és katonai központja. Sólyomkő vártartományának keretében zajlott Élesd története évszázadokon keresztül.

A vidék első urai a dunántúli Geregye nemzetségből valók voltak, ők törekedtek arra, hogy a környéken birtokokat szerezzenek. A nemzetség legjelentősebb képviselője I. Écs fia, Geregye Pál (1224–1264) volt, aki megszerezte és várbirtokához csatolta többek között a mai Élesd területeit is. Ő építette a 13. század második felében a Sólyomkővárat, hasonló képen Adorján, Körössebes, Alsóvalkó és Váralmás várait is uradalma védelmére.

Pál fia Miklós vajda (1257–1278) fellázadt IV. László ellen, a lázadást a Borsa nemzetségből származó Tamás fiai verték le (Lóránd, Jakab, László, Beke és János), ezzel megszerezték a Sólyomkővárat és annak birtokait. Borsa nembeli Lóránd, aki több ízben erdélyi vajda volt 1282–1296 között, fellázadt III. Endre ellen, aki 1296-ban elfogta és lefejeztette, de birtokait családja megtarthatta.Magyar életrajzi lexikon Borsa Kopasz Jakab Károly Róbert egyik legnagyobb híve volt, majd 1316-ban Csák Mátéval szövetkezett a király ellen, de Róbert Károly a Debrecen melletti csatában, 1316 nyarán a lázadást leverte, Borsa Kopasz Jakab ekkor még elmenekült és a Sólyomkővárba vonult vissza.Dr.Jancsó Benedek, Erdély története, 1922 A király a bihari származású Ioachim és István urakat küldte a vár elfoglalására és a lázadó elfogására. Nyílt csata nem bontakozott ki a várvédők és a király hívei között, hanem a várat körülzárva kiéheztették Jakab csapatait, akik kénytelenek voltak megadni magukat. Borsa Kopasz Jakabot is elfogták, és a király lefejeztette.Magyar életrajzi lexikon Nem csak a lázadónak, hanem annak egész családjának a vagyonát elkobozta és így 1318-ban az élesdi birtokok is visszaszálltak a koronára.

Zsigmond király 1389-ben Kopolyai János szörényi bánnak adományozta a területet, de tíz év elteltével a bírtok újra visszaszállt a koronára. 1406-ban a király elcserélte a sólyomkői uradalmat Szántai Lack Jakab erdélyi vajdával és testvérével Szántai Lack Dávid szlavón bánnal, azok Pest megyei birtokaiért, az erről szóló oklevelek említik a várat és a hozzá tartozó településeket, köztük Élesdet is.sulinet.hu A feudalizmus a török hódításig 1413-ban a vár ismét királyi tulajdonba került. 1435-ben Zsigmond király az uradalom fele részét Kusalyi Jakcs Lászlónak, illetve Bánffy Istvánnak zálogosította el. 1456-tól Vitéz János váradi püspök lett a tulajdonos, akinek 1472-ben bekövetkezett halála után Mátyás király a Drágffyaknak adta a várat és a birtokokat, akik több mint egy évszázadon keresztül voltak a vidék urai, egészen a család teljes kihalásáig. Drágffy János országbíró 1526. augusztus 24-én, Mohácson tett végrendeletében olvasható, hogy a várat annak adja, aki elveszi lányát Magdolnát. Drágffy János Mohácsnál elesett, de a várbirtokot még 1552-ben is özvegye birtokolta, akinek halála után leánya, Drágffy Magdolna volt a vár ura. Ez 1569-ből származó okiratokban olvasható, melyekben a somlyai Báthoryak alkut kötnek vele a várra, János Zsigmond beleegyezésével. Arról, hogy Drágffy Magdolna férjhez ment-e, nem szólnak az írások. Antonio Poszevino olasz utazó említi a várat Báthory István fejedelem birtokában, de több forrás erre vonatkozóan nem áll rendelkezésre.

Korai újkor

1599-ben Bocskai Istváné lett a vár, aki halála előtt pár héttel Báthory Gábort tette meg örökösének. Őt követte a birtokosok sorában, 1610-ben Imreffi János és felesége Iffiú Katalin, majd Imreffi Mihály lett a földesúr, akinek halála után felesége Zólyomi Erzsébet lett a birtokos.

Az 1657. október 28-ai erdélyi diéta II. Rákóczi Györgynek ítélte az uradalmat. 1660-ban Kemény János erdélyi fejedelem birtoka lett, akinek papja az első felszólításra átadta a várat a törököknek. 1660–1692 között a vár, és annak birtokai, köztük Élesd is, török uralom alatt volt. 1692-ben amikor Váradot a törököktől visszafoglalták Élesdnek összesen csupán kilenc lakosa maradt életben, de a község népessége gyorsan pótlódott a környék magyar falvaiból.

+Élesd életben maradt lakosai 1692-ben Bíró András Didics István Gáspár János Kovács János Kajántó János Dávid Pál Szabolcsi Mihály Létai András Szabó Miklós

A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idején (1703–1711) a fejedelem birtoka és kuruc fészek volt a vár. 1709. augusztus 2-án Kriechbaumm tábornok közel 3000 katonával Élesd közelében haladt Nagyvárad irányában, amikor Bagossi András vezérlete alatt álló 500 sólyomkői kuruc lovas támadt rájuk Élesd és Tinód között, de a labancok visszaverték őket.

A szabadságharc leverése után a vár utolsó kapitánya Horváth György volt, a várat a császáriaknak átadta, akik 1711-ben Löwenburg császári tiszt vezetésével lerombolták. Az uradalom három részre szakadt, az északi terület Micske központtal külön uradalom lett, a hegyvidéki, románok lakta falvak szintén kiváltak és Báródság néven önálló kiváltságos román nemesi kerületet alkottak. A maradék uradalom a Bánffy család birtokába került, az okiratok szerint 1717-ben Bánffy György tulajdonába került Körösbánlaka, Brátka, Csarnóháza, Élesd, Nagyfeketepatak, Élesdlok, Sólyomkőpestes és Tinód. A család a rommá lett sólyomkői várból Élesdre helyezte át gazdaságuk központját. Ekkor költöztették át Élesd falut a Körös mellől a mai helyére.

Modern újkor

bélyegkép|Az egykori Batthyány-Bethlen kastély (ma kórház)|250px bélyegkép|Lázár Annának és két fiúgyermekének a kápolnája|250px A Bánffy család mint befolyásos földesúri család, az új uradalmi központ fejlődését azzal gyorsították, hogy 1761-ben a községet mezővárossá nyilvánították, heti és évi országos nagyvásár tartására szóló jogosítványt is szereztek a számára. A 18. század végétől fogva Mária Terézia tótok betelepítésével növelte a vidék népességét, akik jobbára erdőirtással és hamuzsír égetéssel foglalkoztak.

1779-ben a birtok Gróf Batthyány György (1737–1806) birtokába került. Fia Gróf Batthyány József (1770–1851) a 19. század elején barokk kastélyt épített Élesden. Felesége Gyulakúti Lázár Anna grófnő (1787–1831) két fiúgyermeknek adott életet, gróf Batthyány Ferenc (1815–1818) és gróf Batthyány Lajos (1810–1818), de mindkettő fiatalon meghalt, és hamarosan anyjuk is. A gróf 1821-ben az egykori Sólyomkővár két szélső romja közé kápolnát építtetett, ahova két fiát, és feleségét temette el. Gróf Batthyány József második felesége Tarnóczy Antónia (1791–1876) volt, aki megajándékozta őt egy fiú örökössel, akit szintén Józsefnek hívtak. Ifj. gróf Batthyány József (1836–1897) örökölte apja élesdi birtokait annak halála után. Az új földesúr feleségül vette Kornis Antónia grófnőt (1835–1917), a frigyből nyolc gyermek született. Az élesdi birtoknak 1887-ben új tulajdonosa lett, Gróf Bethlen Pál fia (1798–1859), Gróf Bethlen Aladár (1854–1941) személyében, azt követően, hogy feleségül vette Batthyány József lányát, Batthyány Vilma grófnőt (1867–1951). +Ismert élesdi 1848-as szabadságharcosok Alsódombi Kocsiss József gyógyszerész és felesége, mint markotányosnő Dávid József honvéd Friedmann Jakab honvéd Honvéd Mihály lovashuszár és felesége, mint markotányosnő Juricskai Mór nemzetőr főhadnagy 1848 március 20-án Sánta György másodalispán rendkívüli tanácskozási gyűlést hívott össze Váradra, ahol Batthyány Lajos miniszterelnök első körrendeletét olvasták fel és vitatták meg. A gyűlés során elfogadták a 12 pontot, és kimondták a polgárőrség megszervezését. E nevezetes gyűlésen Élesdet Váczi József református lelkész és Tóth Eduárd tanító képviselte. 1848 decemberében az erdélyi seregek élén Bem József bevonult a városba. Arról, hogy pontosan hány élesdi honvéd vett részt a szabadságharcban, pontosan nem ismert. A város temetőjében több élesdi honvéd sírja megtalálható ma is.

Az 1867-es kiegyezés után Élesd már a vidék gazdasági és közigazgatási központja, járási székhely, melynek fejlődését kereskedelme és kiépülő ipartelepei serkentették.