Boldog Scheffler János (Johann Scheffler) szatmári római katolikus megyés püspök, vértanú.

Pályafutása Ifjúkora 1887. október 29-én született a Szatmár vármegyei Kálmándon. Szülei szegény, de mélyen vallásos emberek voltak, akiknek a hit gyakorlása a mindennapjaikhoz tartozott. A szegény sorsú fiú fejlődésében meghatározó szerepet játszott a falu plébánosa, aki felkarolta és egy életre szóló lelki útmutatást adott a számára. Középiskoláit Szatmárnémetiben végezte, ahol a székesegyház sekrestyése biztosított számára szállást, étkezését pedig a jezsuita atyák biztosították. Nagy tehetségével és szorgalmával csakhamar kitűnt diáktársai közül. A sorsát végig figyelemmel kísérő plébánosa hatására már hatodikos gimnazista korában elhatározta, hogy pap lesz. A nyolcadik osztályt már a papnevelő intézetben végezte. A kitűnő eredménnyel végzett papnövendéket 1906-ban a Budapesti Tudományegyetem teológiai karára küldték, ahol szintén kitűnt társai közül. Már harmadik évfolyamos hallgató korában jelentek meg teológiai tárgyú írásai.

Papi működése 1910. július 6-án szülőfalujában, Kálmándon szentelték pappá. Ezután rövid ideig Csomaközön volt káplán, majd ösztöndíjjal Rómába küldték tanulni, ahol kiváló eredménnyel kánonjogi doktori címet szerzett. Ezt követően a szatmári püspökségen szertartó, majd segédlelkész Ungváron. 1914-től Szatmárnémetiben filozófiai tanár, a teológusok tanulmányi felügyelője. 1915-ben teológiai doktorrá avatták. 1920-ban a szatmárnémeti Katolikus Gimnázium tanára, majd 1923-tól nagymajtényi plébános lett. Nagymajtényban kemény harcokat vívott a magyar nyelven folyó oktatásnak az új román adminisztráció által szorgalmazott visszaszorítása ellen, a templomot pedig helyreállíttatta. 1926-tól újra teológiát tanított a szatmári és a nagyváradi egyházmegyében. 1940 őszén a kolozsvári egyetem egyházjogi tanszékének vezetője volt.

Püspöki pályafutása 1942-ben XII. Piusz pápa szatmári megyés püspökké nevezte ki. Apostoli kormányzóként ő vezette a nagyváradi egyházmegyét is, melyet (1930–1941 után) 1948-tól ismét összevontak a szatmári egyházmegyével. Visszaállította a katolikus tanítóképző intézetet, új plébániákat, Nagykárolyban és Ungváron kisszemináriumokat szervezett. 1944. szeptember 15-én Szatmárnémetit is elérte a háború, a püspöki palotát bombatámadás érte, így kénytelen volt az Irgalmas Nővérekhez átköltözni. Személyesen kiállt a bevonuló szovjet és román csapatok által sok ezer sváb származású férfi és nő elhurcolása ellen, de sokat nem tehetett.

Vértanúsága 1948. március 18-án memorandumban fordult Petru Groza miniszterelnökhöz, melyben az új román alkotmánynak az egyházat sújtó cikkelyeit kifogásolta. Április 9-én egyesítették a Szatmári és a Nagyváradi egyházmegyét. A román Securitate őt szemelte ki arra, hogy vezesse a pápát el nem ismerő romániai katolikus egyházat. Ő erre a felkérésre ennyit válaszolt: „Non possum!” (Nem tehetem!). A román kormány 1948. szeptember 17-én működését felfüggesztette. 1950-ben elutasította a békepapi mozgalom megszervezését, ezért 1950. május 23-án kényszerlakhelyre, Körösbányára vitték. 1952. március 19-én letartóztatták és a bukaresti fogdában folytatták kihallgatását. Arra próbálták rábírni, hogy Gyulafehérváron vegye át az állami egyházmegye kormányzását. Miután ezt nem fogadta el, előbb Máramarosszigeten került börtönbe, majd a jilavai föld alatti (megsemmisítő) tömlöc foglya lett, ahol 1952. december 6-án hunyt el. Az embertelen körülmények között végig megtartotta hitét és emberségét. Soha, semmilyen kedvezményt nem kért, mindenét megosztotta társaival.

Emléke Koporsó nélküli jeltelen sírba temették, de a börtön ortodox lelkésze megjegyezte a sír helyét és 1965 őszén csontjait titokban, útitáskájában hozta haza Galambos Ferenc nagyprépost. Hám János mellett találtak számára végső nyughelyet a szatmárnémeti székesegyház kriptájában.

Boldoggá avatásának aktáit Márton Áron ügyével együtt 1996. december 6-án nyújtották be a Szentté Avatási Kongregációhoz. A Szentatya 2010. július 1-jén jóváhagyta azt a dekrétumot, amely elismeri Isten szolgája, Scheffler János szatmári püspök vértanúságát. Ezzel szabaddá vált az út, hogy a Szatmári egyházmegye vértanú püspökét a boldogok sorába iktassák. A boldoggá avatásra 2011. július 3-án került sor a szatmárnémeti székesegyházban.

Családja Öccse: Scheffler Ferenc.

Testvére: Scheffler Borbála, Scheffler Antal (névmagyarosítás után Sziklai Antal), akinek gyermekei: Sziklai Antal, Sziklai László, Sziklai Sándor

Díjak Corvin-koszorú (1940)

Művei VIII. Sándor pápa és a bécsi udvar. 1689–1691. A Vatikáni Levéltár okmányai alapján. Disszertáció; Székely-Illés Ny., Ungvár, 1914 A világi papok kánoni engedelmessége; Stephaneum Ny., Bp.1916 Szabad-e a papoknak nyerészkedniök? Kánonjogi tanulmány; Stephaneum Ny., Bp., 1917 Az egyke. Egy lap a keresztény erkölcstanból; Simon Ny., Satu-Mare, 192? (Világnézeti kérdések) A családi szentély papja; Simon Ny., Satu-Mare, 192? (Világnézeti kérdések) Kathólikus hittan. Dogmatika. Tankönyvül középiskolák számára. Olvasmányul művelt kathólikusok számára; Minerva, Cluj-Kolozsvár, 1923 Katholikus egyháztörténelem középiskolák részére; Minerva, Cluj-Kolozsvár, 1923 Szatmártól Chicágóig. Úti élmények és tapasztalatok; Pallas Ny., Satu-Mare, 1926 A szatmári egyházmegye statutumai; összegyűjt. Scheffler János; Pallas Ny., Satu-Mare, 1926 Katolikus szertartástan középiskolák számára; 2. jav. kiad.; Minerva, Cluj-Kolozsvár, 1928 A szerzetesi élet katekizmusa; Szent László Ny., Oradea, 1937 A katolikus egyház jogi helyzete Romániában; Stephaneum Ny., Bp., 1941 A pap; Szt. Maximilian, Miskolc, 1998 Szentségimádás. Boldog Scheffler János elmélkedéseiből; szerk. Egeli Ferenc; Szatmári Római Katolikus Püspökség, Szatmárnémeti, 2012 Hám János szatmári püspök és kinevezett prímás emlékiratai 1848/49-ből

Jegyzetek

További információk Bishop Bl. János Scheffler, Catholic-Hierarchy Scheffler János életrajza a szatmári egyházmegye honlapján

Az Új Ember cikke Az Új Ember cikke Boldog Scheffler János püspök és vértanú. In: Magyar Kurír, 2019. május 17.

Erdő Péter bíboros beszéde Scheffler János boldoggá-avatásán Angelo Amato bíboros beszéde Scheffler János boldoggáavatásán Bura László: Hűségesen, fáradhatatlanulScheffler János szatmári megyéspüspök életútja; Római Katolikud Püspökség, Szatmárnémeti, 1991 Tempfli Imre: Dr. Scheffler János szatmári püspök és nagyváradi apostoli kormányzó pásztorlevelei és utolsó írásai; Szent-Györgyi Albert Társaság–EMKE, Satu Mare, 2002 (Otthonom Szatmár megye) Bura László: Köztünk élt. Scheffler János – Szatmár vértanú püspöke; Identitas Alapítvány, Szatmárnémeti, 2004

Kategória:1887-ben született személyek Kategória:1952-ben elhunyt személyek Kategória:Romániai magyar egyházi személyek Kategória:Szatmári püspökök Kategória:Corvin-koszorúsok Kategória:Magyar boldogok Kategória:A kommunizmus üldözöttjei Romániában Kategória:20. századi keresztény vértanúk Kategória:Szatmárnémetiek Kategória:Magyar politikai foglyok Romániában Kategória:Bebörtönzött egyházi személyek