Hőgyészi Döbrentei Gábor (Somlószőlős, 1785. december 1. – Buda, 1851. március 28.Pest-Deák téri magyar evangélikus egyházközség halotti anyakönyve, 12/1851.) költő, királyi tanácsos, az MTA tagja, a történelem szó megalkotója.

Életpályája Apja Döbrentei Lajos evangélikus prédikátor volt. Tanulmányait Pápán a Református Kollégiumban kezdte, és ott végezte a Donatust. A grammatikai osztályra Sopronba ment, ahol a líceumban 1805-ig maradt. Itt Baróti Szabó Dávid és Ányos Pál munkáinak hatása alatt a költészet iránti szeretet korán ébredt fel lelkében. Tagja lett a tanulók közt már ekkor fennálló magyar egyesületnek, melynek előbb könyvtárnokává, majd titoknokává választották. Az egyesület elhatározta jelesebb dolgozatainak kiadását, amely A soproni magyar társaság zsengéi (Sopron, 1804) cím alatt jelent meg és ebben kerültek nyilvánosság elé Döbrentei első versei is. Nagy befolyással volt művelődésére a Kis János és Kazinczy Ferenc között folyt levelezés is.

1806-ban az év elején, miután meglátogatta Pesten Révai Miklóst és Virág Benedeket, Bécsen keresztül, ahol Batsányi Jánost, Korabinszky János Mátyást, Decsy Sámuelt, Kovachich Márton Györgyöt, de főképp Báróczi Sándort kereste fel, május 1-jén Wittenbergbe érkezett. Itt Schröckhnek világtörténelmi és Pölitz széptani leckéit és estélyeiket látogatta, Klotzschnál a széptudományok és művészetek encyclopaediáját és Horatius leveleinek magyarázatát, Grohmann-nál a bölcseletet, Nitzschnél az erkölcsi hittudományt hallgatta, a francia nyelvet tanulta és az olaszban gyakorolta magát.

A jénai ütközet (október 14.) után a francia seregeknek Wittenbergen átvonulása miatt Lipcsébe ment, ahol Platnernél filozófiát, Carusnál tapasztalati lélektant, Ecknél költészettant, Rostnál Cicero, Becknél Homérosz magyarázatát és a történelmet, Raunál római jogot, Keilnál szentírás-magyarázatot és Tittmann-nál hitágazattant hallgatott. Ossziánt annyira szerette, hogy az angol nyelv tanulására is szentelt időt.

Kazinczy gróf Gyulay Ferencnének (1767–1826) ajánlotta őt fia Lajos (1800–1869) nevelőjéül. Pestre utazott, itt barátságot kötött Szemere Bertalannal. November 2-án már Oláhandrásfalván volt, Küküllő vármegyében, ahol megkezdte a Gyulay fiú nevelését. 1809-ben Széphalomra ment Kazinczynak megköszönni közbenjárását. Innen Pestre került, ahol megismerkedett Horváth Istvánnal és Fejér Györggyel, összebarátkozott Vitkovics Mihállyal, Schedius Lajos pedig bevezette Pest úri házaiba. Ezután visszatért Erdélybe, és a nevelés mellett új buzgósággal kezdett irodalommal foglalkozni.

1813-ban Kolozsvárra ment növendékével, és megalapította az Erdélyi Muzéum című folyóiratot. 1814-ben gróf Gyulaynét Széphalmon át Bécsbe kísérte, júniusban pedig csatlakozott Wesselényi Miklós báróhoz, és nevelőjével, Pataki Mózessel együtt Itáliába kísérte Veronáig. A hazaúton Niklán meglátogatta Berzsenyi Dánielt – akit 1812-ben keresett föl levelével –, Sümegen Kisfaludy Sándort – akinél már 1807-ben megfordult –, Dukán pedig Takách Juditot. Október 16-án érkezett Kolozsvárra.

Irodalmi érdemei elismeréséül 1817-ben kinevezték Hunyad megye táblabírójává, barátja Cserei Miklós pedig 1818-ban ezüst érdempénzzel tisztelte meg. 1817 végén Marosvásárhelyre kísérte Gyulay Lajos grófot, itt együtt hallgatta vele az erdélyi törvényt és a királyi táblánál föl is esküdött.

Aranka György halála (1817) után kidolgozta egy új tudós társaság alaprajzát, mely azonban nem nyert megerősítést. 1819 júliusában elhagyta Marosvásárhelyt és Marosnémetibe (Hunyad megye) költözött. Később megfordult Hevesben, Pesten, 1820-ban ismét a radnai fürdőben, Szentmihályon Dessewffy József grófnál és Széphalmon. Végül novemberben Pesten telepedett le, ahol minden idejét az irodalomnak szentelte. Mivel fontosnak tartotta a színházügyet, igyekezett előmozdítani színdarabok fordításával és átdolgozásával.

1823-ban Bécsbe költözött, ahol megfordult a kormány legbefolyásosabb embereinél és Hormayr Archivjába több cikket írt a magyar irodalomról. Szerkesztett egy bécsi kalauzt turisták számára Magyar dolgok Bécsben címen, de ez nem jelent meg. (Mutatvány belőle Berzsenyi összes műveiben a Döbrentey levelei közt a 266. és köv l.)

1824. november 5-én kinevezték tartományi másodalbiztossá a budai kerületbe.

1825 szeptemberében Pozsonyba ment a császárné magyar királynévá koronázására, itt ismerkedett meg Széchenyi István gróffal. Az országgyűlés után a nemzeti kaszinó és lóversenytársaság jegyzője lett.

1828-ban a felállítandó magyar akadémia rendszabásait átdolgozó országos küldöttség tagja és jegyzője volt; 1830-ban az igazgatóságnak, a társaságot megalakító gyűlésében, tollvivőjévé, az akadémia filozófiai osztályában helybeli első rendes taggá, majd 1831. február 20-án akadémiai titoknokká választották meg. Az akadémiánál nyert kitüntetései miatt Kazinczy, aki szintén vágyott az akadémiai titoknokságra, elidegenedett tőle és az eddigi szoros barátság közöttük végleg megszűnt.

1830-ban, míg Döbrenteinek az előkelőkre és az akadémia alapítóira tett befolyása elérte tetőpontját, az irodalomban tekintélye mély sebet kapott a Conversations-Lexikoni per által. Kazinczy és Kisfaludy köre, akik meg akarták torolni Döbrentei állítólag ellenük folytatott ármányait, nyíltan feltüntették a Otto Wigand által kiadott Közhasznú Esmeretek Tára hibáit, melynek titkos intézője Döbrentei volt. Döbrentei kivonta magát a nyílt harcból, de annál nagyobb elkeseredéssel vitte át pártoskodásait az 1831-ben megindult akadémiába. Ezen szakadások csak akkor kezdtek kiegyenlítődni, amikor Döbrenteit 1834 áprilisában tartományi albiztossá nevezték ki és az akadémiai titoknokságról lemondott. 1835. szeptember 17-én távozhatott hivatalából azt követően, hogy utódot kapott.

Ez időbe esik a Pest vármegyétől pártfogás alá vett színügyben való munkássága; 1833. októbertől 1835. május 1-jéig a színháznak a megyétől kinevezett igazgatója volt. 1841 januárjától kerületében főbiztos és 1844-ben királyi tanácsos lett.

Az azóta felszámolt Tabáni temetőbe temették.

A dűlőkeresztelő

Hosszas előkészítés, újságcikkek sora után elérte, hogy 1847-ben Buda számos területe magyar nevet kapjon. Az ünnepélyes névadás volt a dűlőkeresztelő. E nevek egy része ma is él.

Dugovics Titusz létezését igazoló cikke 1824-ben tudományos igénnyel cikket írt Dugovics Tituszról (Dugovics Titus, ki magát, csakhogy nemzete győzzön, halálra szánta Belgrádban; megjelent: Tudományos Gyűjtemény), melyben Dugovics Titusz nándorfehérvári védő történelmi létezését igazolta nemesi levelek alapján. E cikk hatására terjedt el széles körben a nándorfehérvári hős legendája Dugovics Titusz nevéhez kötődve Magyarországon.

Döbrenteinél jelentkezett egy Dugovics Imre nevű vasi nemes, miszerint bizonyítékai vannak arra, hogy a legendákban emlegetett nándorfehérvári hős nem más, mint az ő felmenője, Dugovics Titusz. Három iratot mutatott be: Egy 1459-es oklevelet, amely szerint Mátyás király Titusz hősiessége jutalmául fiának, Bertalannak adományozza a Pozsony vármegyei Tejfalut, egy 1588. évben kelt okiratot, továbbá egy Bercsényi Miklóstól származó menlevelet, melyek megemlítik a Nándorfehérvárnál elesett Dugovics Tituszt. A bizonyítékok meggyőzték Döbrenteit, és megírta cikkét a Tudományos Gyűjteménybe.

Emlékezete

A Magyar Tudományos Akadémián 1851. május 26-án Toldy Ferenc tartott felette gyászbeszédet. A soproni evangélikus iskolában alapítványt tett, amelynek kamataiból évenként egy aranyat a magyar irodalom tanára kapjon, egyet pedig az az ifjú, ki a legjobb magyar művet készíti. 1995. október 29-én mellszobrot avattak szülőfalujában. Somlószőlősőn emlékmúzeum található az evangélikus paplakban. Budapest I. kerületében utca és tér viseli a nevét.

Művei A szerelem kellemei. Hat dalokban. Tiszt. Bilnitza Pál úrnak, a pozsonyi ev. főoskolák professzorának, Kaizer Jetta kisasszonynyal való öszvekelésekor. Sopron, 1804. A soproni társaság búcsúszavai, Halasy Mihály professzor úrtól, szintén a társaság itélő-társától máj. 21. 1805. Uo. (Költemény.) Gyászoló érzések méltgs gróf Bossányi Juliánna asszonyságnak, néh. Tolnai gróf Festetits Pál özvegyének utolsó halotti tiszteltet tételekor ápr. 18. 1805. Uo. Köszönet Nagy István úrhoz, a Dunáninnen való ev. gyülekezetek szuperintendenséhez, midőn a sopronyi főoskolákat meglátogatni méltóztatott volna, júl. 1805. a magyar társaság és tanuló ifjúság nevében. Uo. (Költemény.) Planum egy tökéletes magyar bibliografia és szókönyv iránt. Pest, 1814. Döbrentei Gábor külföldi színjátékai. Bécs, 1821–22. Két kötet. (I. Német játékszin: Vétek súlya, szomj. 4 felv. Müllner élete és munkái. Emlékeztetés magyar játékszineinkre és szinjátszóinkra nézve. A német szinjátszás rövid előadása. Német színjátszók és szinjátszónék; előadták Miskolczon 1833. márcz. 28. II. Franczia játékszin: A fösvény, vígj. 5 felv. Moličretől. Moličre élete és munkái. Franczia vigjáték költők. Rövid előadása a franczia játékszin származásának. Franczia szinjátszók és szinjátszónék.) Charaktert festő s elmés mulatságos anekdoták. Pest, 1827. (2. kiadás. Uo. 1839.) Yorick és Eliza levelei. Angolyból. Uo. 1828. Online Pali és Minka olvasni tanul. Betűk ismeretére és olvasására tanító abéczés könyv 38 képpel. Uo. 1829. A kis Gyula könyve, vagy fiú- és leánygyermekek számára irt elbeszélések. Uo. 1829. (2. bőv. kiadás 1845. 3. k. 1858. 4. k. 1861. Uo.) Shakespeare remekei. I. kötet. Macbeth, szomj. 5 felv. angolból, mai előadhatáshoz alkalmaztatva. Uo. 1830. (Magyarázó toldalékkal. Előadták Budán, 1834. jún. 17.) Magyar ábécze, s olvasásban gyakorlás végett előleges oktatás. Uo. 1834. Terve a nagy magyar szótár belső elrendelésének, Buda, 1834. Virág Benedek emléke készen áll Budán, Ferenczy műtermében 1834. nov. óta. Buda, máj. 20. 1835. Döbrentei Gábor kérdései s Petrás Incze feleletei a' moldovai magyarok felől; Egyetemi Ny., Buda, 1842 Huszárdalok. Uo. 1847. (2. kiadás, Magyarország önkénytesei számára irtakkal. Uo. 1848.) V. Ferdinándhoz. Budán, május 21. 1848. Ára egy kongó garas. (Költemény.)

Régi magyar nyelvemlékek (szerkesztő) Temetési beszéd és könyörgés. O Testamentomi néhány könyv, Bécsi codex, Buda, 1838 Kinizsy Pálné Magyar Benigna imádságos könyve. Vegyes tárgyu régi magyar iratok, 1342-1599, Buda, 1840 Tatrosi másolat 1466-ból. Vegyes tárgyu régi magyar iratok, 1540-1600, Buda, 1842 Góry sziromirat-codex, Pest, 1846

Levelei D. és Kölcsey leveleikből 1813–1817. (Élet és Literatura 1827.) A Digitális Klasszika oldalán D. levelezése Kazinczy Ferenczczel, 1822–30. (Uj M. Muzeum 1856. I.), Frankenburghoz, 1844. nov. 7. (Főv. Lapok 1866. 132. sz.) b. Wesselényi Miklóshoz, Kolozsvár, 1813. febr. 22. M.-Vásárhely, Judit napján, jún. 11. 1818. M.-Németi 1819. márcz. 21., Budap 1825. nov. 10., Buda 1825. nov. 13., 1828. ápr. 8. és szept. 15. Cserey Helena, özv. b. Wesselényi Miklósnéhoz, Kolozsvár, 1815. jan. 25. (Tört. Lapok 1874–76.) Kisfaludy Sándorhoz, Buda, 1828. jún. 30. (M. és a Nagyvilág 1880. 30. sz.) levelezése Kozma Gergelylyel, 1809–1817. (Figyelő II. 1877.) Berzsenyihez 1842. jún. 2. (Uo. XIX. B. utolsó éveiben csak D.-vel levelezett egyedül.), *Burczy Emilhez, verses levele, Kolozsvár, 1817. ápr. 2. (Uo. XXIV.), gr. Wesselényi Miklóshoz, Buda, 1827. decz. 1., 1828. aug. 24. (a kolozsvári Hölgyfutár 1877. 12. sz.) Nagy Jánoshoz, Buda, 1844. őszelő 11. (Zala, 1888. 49. sz.)

Szerkesztette az Erdélyi Múzeumot 1814-től 1818-ig, Kolozsvárt és Pesten; a Pesti lóversenykönyvet 1828-ról és 1829-ről (Széchenyi István gróffal.), az 1830-kit (Andrássy György gróffal), a Magyar Tudományos Akadémia Évkönyveit (I. II. Pest, 1833. és 1835. sok becses irodalomtörténeti adatokkal), a Régi Magyar Nyelvemlékeket (I–III. és a IV. kötet első osztályát, Buda, 1838., 1840., 1842. és 1846). Ezek mellett gyűjtött XVII. századbeli magyar leveleket, melyeknek nyomtatását is megindította, de 1848-ban fennakadván, halála után az akadémia számára vétettek meg.