Ukrajna (, ) kelet-európai állam. Keletről és északkeletről Oroszország, északnyugatról Fehéroroszország, nyugatról Lengyelország, Szlovákia és Magyarország, délnyugatról Románia és Moldova, délről pedig a Fekete-tenger és az Azovi-tenger határolja. Fővárosa és legnépesebb városa Kijev.
Oroszország után Európa második legnagyobb területű állama. 1991-ig a Szovjetunió tagállama volt. A Szovjetunió felbomlása után visszanyerte szuverenitását, majd lemondott a területén tartott szovjet nukleáris fegyverekről, cserébe Oroszország, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia az 1994-es ún. budapesti memorandumban garantálta az ország függetlenségét és területi integritását.
Európa egyik legszegényebb országa, amely nagyon magas szegénységi rátával és súlyos korrupcióval küzd, azonban hatalmas termékeny mezőgazdasági területeinek köszönhetően a világ egyik legnagyobb gabonaexportőre.
2014-ben egy nemzetközileg el nem ismert regionális népszavazás után Oroszország annektálta a Krímet, majd az évekig tartó, lokális jellegű kelet-ukrajnai háborút eszkalálva 2022. február 24-én háborút indított Ukrajna ellen. Ukrajna 2022-től az Európai Unió tagjelöltje, 2022 őszén pedig hivatalosan is beadta a NATO-hoz csatlakozási kérelmét.
Földrajz bélyegkép|balra|220px|Ukrajna domborzati térképe
Az ország legnagyobb részén a Kelet-európai-síkvidék terül el, ezt délről a Kárpátok vonulatai övezi az Alföld peremvidékeivel. A Dnyeszter völgyétől északra továbbá hátsági területek (Podóliai-, Volhíniai- és Dnyeper-hátság) vannak. Donecktől délre emelkedik az Azovi-hátság, amelytől délre egészen az Azovi-tengerig a Donyec-medence terül el. A Fekete-tenger nagy félszigete, a Krím déli részén a Krími-hegységgel. Az Ukrajna nyugati részén húzódó Kárpátokban található az ország legmagasabb pontja, a Hoverla (2061 m).
Ukrajna éghajlata mérsékelt-szárazföldi, de a Krím déli részén szubtrópusi hatás érvényesül.
Legjelentősebb folyók: Dnyeper, Dnyeszter, Donyec.
Legnagyobb tavak: Kremencsuki-víztározó, Kahovkai-víztározó, Kijevi-víztározó, Kamjanszkei-víztározó, Jalpuh tó.
Élővilág Az ország növényvilága változatos, 25 ezer vadon növő és több mint 400 kultúrnövény fajjal. A természetes növényzet csaknem 19 millió hektáron maradt meg. A főbb élőhelytípusok az erdők, erdős sztyeppek, sztyeppek, rétek és mocsarak. A folyókban, a tavakban és a tengerekben vízi növények élnek.
A legősibb növénykövületek a krétai időszakból maradt fenn a Krími-hegységben és a Donyeci-hátságon ezek a területek akkortájt szigetekként emelkedtek ki a területet borító tengerből. A paleogén és a neogén időszakban a mai Ukrajna már szárazföld volt, amin szubtrópusi és trópusi növénytársulások telepedtek meg. Ezek hírnökei egyes maradvány növények: törpe kecskerágó, sárga rododendron, kardfű, bogyós tiszafa stb.
A pleisztocén eljegesedés ezeket a társulásokat eltüntette. A jég elolvadása után az északi területeken tundra és erdők borították be. Nyugat felől idetelepedtek a lomblevelű és elegyes erdők – délen, ahol kevesebb volt a csapadék, sztyepp alakult ki. A növényzet jelenlegi képét a holocénben érte el.
Az ország teljes területe az északi flórabirodalom (Holarktisz) része: északnyugati fele (Kijev környékét is beleértve) a kontinentális-pusztai flóraterülethez; délkeleti fele (Harkiv környékét is beleértve) a pontuszi flóraterülethez; a Krím déli, keskeny partszegélye a szubmediterrán flóraterülethez tartozik.
Jelenleg a Krím növényzete a legváltozatosabb – ez a terület a paleogénig szoros kapcsolatban állt a Földközi-tenger vidékével, és az eljegesedés idején is a melegkedvelő növényzet menedéke maradt.
Az ember gazdasági tevékenysége csökkentette az erdővel borított területeket, megváltoztatta az erdők fajösszetételét. A természetes sztyeppnövényzet majdnem teljesen eltűnt.
Nemzeti parkok bélyegkép|A Kárpátok egy része a Hoverla-csúcs közelében
Lásd még: Ukrajna védett természeti területei
Ukrajna nemzeti parkjai a következőképpen csoportosíthatók:National Parks in Ukraine | By Ukraine Channel Vegyes erdők Sacki Nemzeti Park (Національний природний парк «Шацький»): fenyvesekkel övezett tóvidék, veszélyeztetett állat és növényfajokkal. Bioszféra-rezervátum. Desznyanszko-Sztarohutszkij Nemzeti Park (Національний природний парк «Деснянсько-Старогутський»): közös orosz–ukrán bioszféra-rezervátum. Erdős sztyepp Javorivi Nemzeti Park (Національний природний парк «Яворівський»): kolostorok tölgyerdőben. Tovtri Nemzeti Park Podóliában (Національний природний парк «Подільські Товтри»): Különleges geológiai alakzatok. Ásványvíz-forrás körül kulturális, történelmi emlékek. Kárpátok Kárpáti Nemzeti Park (Національний природний парк «Карпатський») Szineviri Nemzeti Park (Hаціональний природний парк «Синевир»)
Természeti világörökség
Ukrajnában egy területet nyilvánított természeti világörökséggé az UNESCO, az is Szlovákiával közös: a Kárpátok ősbükköseit.
Történelem
Ukrajna területe az ókorban A mai Ukrajna területén az ókorban szkíták éltek. Az i. e. 7. században érkeztek meg a Krímbe a görög gyarmatosítók. A görögök által alapított nagyobb városok: a dór Kherszonészosz (a mai Szevasztopol és Jalta közötti tengerparton), illetve az ión Pantikapaion (a mai Kercs környékén) voltak. Az első időkben jellemző komolyabb kereskedelmi kapcsolatok az anyaország és a gyarmatok között hamarosan lazulni kezdtek. A Nagy Sándori időkben már mint független Boszporoszi Királyság létezett, később Pontosztól, majd Rómától függő terület. A gótok 236-os, majd a hunok kb. 375-ös betörése pár tengerparti kikötővároson kívül szinte mindent elpusztított. Az ókorban a Krím és környéke nagy mennyiségű gabonát, mézet és kendert exportált a fejlett államok felé, cserébe főként iparcikkeket és textíliákat kapott. Ukrajna északi részén feltételezhetően már az 1. században megjelentek a szláv néptörzsek, őket a 3–4. században germán törzsek, köztük a nyugati gótok követték.
Korai középkor bélyegkép|jobbra|180px|A Kijevi Rusz részfejedelemségei 1054–1132 között (egyes történészek alapján)Szvjatoszláv és I. Vlagyimir hódításai ellenére a kijevi Rusz nem rendelkezett tartósan fekete-tengeri partvidékkel. A krími szláv jelenlét – jóllehet a szovjet szakirodalomban elterjedtnek számított – történetileg nehezen bizonyítható. Az 5. századtól kezdve a Krím lakossága felvette a keresztény vallást, amint Bizánc megszerezte a területet. A 7. század körül kialakuló, a mai Ukrajna keleti felét is magában foglaló Kazár Kaganátusban a zsidó vallás államvallássá lett, ezért itt jelentős zsidó telepek jöttek létre.
Ukrajna területére feltehetően a 7. század körül érkeztek a magyarok. Etelköz és Levédia is a különböző tudományos elképzelések szerint Dél-Ukrajna területén található, ám pontos helyükről a történészek vitatkoznak. A magyarokat 893 körül a besenyők követték. A 9. században varég törzsek vonultak végig északról a Dnyeper folyó mentén új kereskedelmi telepeket alapítva. 860-ban így jött létre Kijev, amely később a keleti szlávok központi városává vált. A 10. századtól kezdve egyre erősödött a szlávok hatalma. Egy 943-ban indított kalandozás során a Kubányi-síkság kazár területeit sikerült meghódítani, és végül 965-ben a sarkeli csatában megdöntötték a Kazár Kaganátust.
A kijevi szláv állam bélyegkép|balra|200px|Klavgyij Lebegyev (1852–1916) festménye: A kijeviek megkeresztelése
1019-ben Novgorod és Kijev egyesülésével létrejött a Kijevi Nagyfejedelemség, amely a Kárpátoktól egészen a Ladoga-tó partjáig terült el. Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem felvette a kereszténységet. Egyéb keresztény jellegű építkezések mellett, ő alapította a Kijev melletti Pecserszka lavra barlangkolostort is. Politikájával Róma helyett a görögkeleti Bizánc felé fordult. 1054-es halálával a birodalom fénykorának is vége szakadt, és 1125-ben az állam kis fejedelemségekre (Novgorod, Szuzdal, Lodoméria, Halics, Vlagyimir) esett szét. A legsúlyosabb csapást 1238 és 1240 között a Batu kán által vezetett mongol seregek mérték a keleti szlávokra: a későbbi ukrán területek – köztük Kijev is – az Arany Horda fennhatósága alá kerültek.
A 14. században több szomszédos állam is terjeszkedni kezdett Ukrajna felé, északnyugatról a Litván Nagyfejedelemség, délnyugatról a Lengyel Királyság, északkeletről pedig a Moszkvai Nagyfejedelemség. A század közepére Halics Lengyelországhoz, Ukrajna északi vidéke Litvániához, a kijevi patriarchátus pedig Moszkvához került (1326). A mongol befolyás alatt lévő Krímben található genovai birtokról, Kaffából indult 1346-ban az egész Európán átgázoló pestisjárvány, amely sok halálos áldozatot követelt magának Ukrajnában is. thumb|Kamjanec-Pogyilszkij középkori vára 1386-ban létrejött a Jagellók által vezetett lengyel-litván perszonálunió, amely a lengyel dominancia miatt sokszor csak mint Lengyel Királyság szerepel, és amely a 15. századtól mind délről, mind keletről egyre nagyobb fenyegetettségnek volt kitéve. A terjeszkedő Moszkvai Nagyfejedelemség a század végére elfoglalta a mai Északkelet-Ukrajnát, délen a gyengülő Mongol Birodalom három részre szakadt (Kazanyi, Asztrahányi és Krími Tatár Kánság). A Krími Tatár Kánság 1475-ben az Oszmán Birodalom hűbérese lett.
Lengyel, orosz és Habsburg uralom alatt bélyegkép|250px|Ilja Jefimovics Repin: A zaporozsjei kozákok levele IV. Mohamednek bélyegkép|balra|190px|Bohdan Hmelnickij zaporozsjei hetman 1648 és 1657 között
A 16. században a törökök elfoglalták Lengyelország déli vidékeit is, ahol autonómia elérése céljából megindult az önálló kozák (ukrán) állam szervezése. A Bohdan Hmelnickij vezetésével 1648-ban fellázadt kozákok 1654-ben hűségesküt tettek Alekszej orosz cárnak. 1667-ben Oroszország és Lengyelország között felosztották Ukrajnát. 1707-ben kitört a Bulavin-felkelés, a függetlenségért küzdő zaporizzsjai kozákok lázadása, amelyet 1709-ben XII. Károly svéd király támogatása ellenére Poltavánál I. Nagy Péter levert. 1772-ben, Lengyelország első felosztásakor Galícia a Habsburg Birodalomhoz, 1795-ben a harmadik felosztáskor pedig Ukrajna többi része Oroszországhoz került. 1775-ben az orosz kormány felszámolta az ukrán kozákokat, és minden levéltári dokumentumát, amely Ukrajna 16. és 17. századi történelmének bizonyítéka, sokáig a Szent Erzsébet erődben őrizték (egészen a kiürítésig Kijevbe 1918-ban). A 19. század során az ukrán területek a cári Oroszország legiparosodottabb, legfejlettebb vidékévé fejlődtek. Az antiszemitizmus Ukrajnában is felütötte a fejét, a zsidó lakosság pogromok (fosztogatások, kiközösítések) áldozatává vált.
20. század bélyegkép|Tüntetés Kijevben 1917-ben A 20. században mint minden iparosodott vidéken, Ukrajnában is megindulnak kisebb-nagyobb tüntetések, sztrájkok, amelyek közül az 1905-ös odesszai a szovjet történelemszemléletben nagy hangsúlyt kapott.
1917 végén megalakult egy független Ukrán Köztársaság, amelyet 1920-ra a Vörös Hadsereg elfoglalt, 1922-től pedig Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság néven a Szovjetunió egyik tagállama lett. A mai Ukrajna nyugati vidékei az újonnan létrejött Lengyelország részévé váltak. A Magyarországtól elcsatolt Kárpátalja ugyanakkor Csehszlovákiához került.
A Szovjetunión belül
bélyegkép|Egy kiéhezett ember fekszik Harkov utcáján, 1933-ban. A termények kollektivizálása és a szovjet hatóságok általi elkobzása hatalmas éhínséghez vezetett Szovjet-Ukrajnában, amelyet holodomor néven ismernek bélyegkép|Harkivi utcakép 1981-ből
A kollektivizálás csúcsán, az első ötéves terv idejében (1928 és 1933 között) egyes becslések szerint mintegy 6–7 millió ember halt meg az éhínség, a holodomor miatt abban az Ukrajnában, ahol a 19. században a világon a legtöbb gabonát termelték.