thumb|Az Arab palota alaprajza (1889)
Az Alhambra (arab eredetű spanyol szó, a spanyolok h nélkül ejtik: ) egy mór építésű erőd és palota Granadától északkeletre, a Darro folyó mentén elterülő teraszos Sabika dombon, Dél-Spanyolországban (megépítésekor az erőd még Al-Andaluszban terült el). A város óriási műemléke 1984 óta az UNESCO világörökség része.
Története
Neve a spanyolban az arab al-hamra (الحمراء) szóból származik, amelynek jelentése „a vörös”; teljes neve ugyanis arabul Kaszr al-Hamra: „A vörös erőd” volt.
1223-ban, az első Naszrida uralkodó, I. Muhammad idején kezdték meg az építkezéseket. Utódai, I. Júszuf, V. Muhammad és III. Júszuf granadai emírek 1408-ig folytatták azt.
A komplexum szerencsésen vészelte át az 1492-es reconquista időszakát. Az ostrom során nem pusztították el az Alhambra épületeit, hanem amint elfoglalták azt, hozzáláttak restaurálási munkálatainak. A Katolikus Királyok pár évig itt tartózkodtak, és innen irányították országaikat. Ám V. Károly német-római császár és spanyol király mégis lebontatott egy épületet, hogy helyére reneszánsz királyi palotát emeltessen magának.
Az igazán nagy pusztítást mégis az 1812-ben távozó francia megszállók okozták, akik távozásukkor felrobbantották az Alhambrát.
A 19. században ismét megindult a restaurálás, amely mind a mai napig tart.
Az épületkomplexum részei bélyegkép|220px|Az Alhambra bélyegkép|220px|Az Alhambra jellegzetes udvara bélyegkép|220px|Alhambra: Patkóivek bélyegkép|220px|A Partal thumb|Alhambra (2010) Az épületegyütteshez mórok és keresztények által alkotott épületrészek tartoznak: az Alcazaba, a Naszridák palotái és a Generalife arab munka, míg V. Károly palotája és a Szűz Mária-templom már a keresztény spanyolok alkotása volt.
Az Alhambra építészeti szempontból valóban elüt az európai szellemben emelt királyi palotáktól, hiányzik itt az egységes homlokzat, a főtengely, a különböző épületszárnyak jelenléte.
„Nem szabad elfelednünk, hogy az Alhambra nem egyházi, hanem profán épület, és ez az életforma sehol Európa más részében ebben a korban nem létezett. Az európai uralkodók kastélyai ehhez képest rideg börtönök, zord várak voltak. Alhambrában a lépték emberi, a víz, a növényzet a lakás szerves tartozéka, a fedett tér egybefolyik a patiók narancs- és mirtuszillatú terével; a helyiségek közepén levő kis csorgókutak vize, a padozatból alig kiemelkedő vízsugár keskeny padlócsatornákba vezetve csörgedez a patio közepén álló kút medencéjébe. Az Alhambrában az építészeti díszítésé a főszerep, a Generalifében ezt a növényzet, a parkművészet veszi át.” (in.: Bardon A., 21. old.)
Az egész épületkomplexumban fontos szerepet játszott a Darro folyóból származott víz. Innen vezették fel a dombra mind kertöntözés, mind fürdés számára.
Az Alhambrát a dombra vezető meredek úton, a Paseo de la Alhambrán feljutva lehet megközelíteni. A dombon az első látványosság, mely szembeötlik, V. Károly szökőkútja, amely 1545-ből származik, s Pedro Machuca, illetve az olasz Nicolao de Corte munkáját dicséri. A reneszánsz mű tümpanonján a császár címere látható egy neki szóló dedikációval. A dombtető – ahol az Alhambra fekszik – kétoldalt meredeken ereszkedik lefelé, de a város felőli oldala a meredekebb, míg az ellentétes oldalon inkább lankásan olvad bele környezetébe.
Falak és tornyok
Az Alhambra falain végig lehet sétálni. Összesen 27 torony védi, melyek a különböző épületrészekből nyílnak és különböző korokból származnak: Vörös tornyok (Torre Bermejas) Tyúkok tornya (Torre de las Gallinas) Kések tornya (Torre de las Puñales) Színes Üvegablakok tornya (Torre de Comares) Dámák tornya (Torre de las Damas) Ormok tornya (Torre de los Picos) Cadí tornya (Torre del Cadí) Foglyok tornya (Torre de la Cautiva) Torre del Candil Torre del Arrabal Infánsnők tornya (Torre de las Infantas) A versenypálya végének tornya (Torre del Cabo de la Carrera) Víztorony (Torre del Agua) Torre de Juan de Arce Torre de Baltasar de la Cruz Hétemeletes torony (Torre de Siete Suelos) Kapitány-torony (Torre del Capitán) Boszorkány-torony (Torre de las Brujas) Fejek tornya (Torre de las Cabezas) Torre de Abencerrajes Lőportorony (Torre de la Pólovora) Törött torony (Torre Quebrada) Öregtorony (Torre de Homenaje) Fegyvertorony (Torre de las Armas) Nemesek tornya (Torre de los Hidalgos) Őrtorony (Torre de la Vela) Torre de la Tohana.
Igazság-kapu (Puerta de la Justicia)
A kapu előtt hatalmas patkóíves kapu, egyúttal az egész Alhambra bejárata emelkedik, 1348-ban, I. Júszuf uralkodása idején épült. Arab neve Bab-al-Saría (azaz Előtér-kapu) volt, s a granadai emírek citadellájának főkapujaként szolgált. A kapu belső felirata jelzi az építés esztendejét és hirdeti Allah és Mohamed próféta dicsőségét. Zárókövében egy kifaragott nyitott kezet vehet észre a szemlélődő. A kéz ujjai a Korán 5 alaptörvényére utalnak.
A kapun bejutva a Madonna szobra magasodik, melyet a Katolikus Királyok emeltettek és helyeztettek ide.
Bor-kapu (Puerta de Vino)
A Mária-szobrot követő bejárat neve Bor-kapu, mivel a borkereskedők egykor itt rakták le árujukat. A kapu falán szintén Koránból vett idézetek, Allahot dicsőítő feliratok olvashatók. Ívét a Naszridák címerei díszítik, a kapuív csúcsában „Csak Isten a győztes” arab felirat látható, I. Muhammad uralkodó jelszava.
Ciszternák tere (Plaza de los Ajibes)
A Bor-kapun keresztülhaladva visz az út a Ciszternák terére. Neve onnan származik, hogy az első keresztény városparancsnok ciszternákat alakíttatott ki a téren, ahonnan belátni az Albaicínt, a Darro-völgyet és a Sacromontét.
Fellegvár (Alcazaba)
A Ciszternák teréről nyílik a nyugati oldalon az Alhambra legrégebbi része, az Alcazaba. Arabul al-kasaba, azaz fellegvár. I. Muhammad Ben Alhamar, a granadai mór birodalom alapítója a 13. században építtette egy régi római, nyugati gót és zíri erőd helyén. Alapjai alatt ma is ott rejlenek a mór idők előtti maradványok. Stratégiailag fontos helyen áll. A király tornyokkal, falakkal és kapukkal vetette körül, hogy meg tudja védeni az Alhambra citadelláját és palotáját. Ám a mai épület már nem teljes mértékben azonos az eredetivel, annak csak régi külső falai és tornyai maradtak fenn. Az Alcazaba közel 140 méterrel fekszik magasabban, mint Granada főtere. Külön áll a palotaépületektől, s csak az egész dombot körülvevő fal köti össze egy egységgé őket.
Régebben épült tornyai a Torre del Adarguero, a Torre de los Hidalgos és a Torre de la Pólvora. A kis Lőportornyon (Torre de Polvóra) Francisco de Izaca sorait olvashatjuk.
I. Muhammad aztán új tornyokat is építtetett a régebbiek mellé, ekkor született meg a Torre del Homenaje, a Torre Quebrada és a Torre de la Vela.
Az Öregtorony (Torre del Homenaje): ötszintes, 26 méter magasba emelkedő torony. Itt volt az erődparancsnok szálláshelye a 16. században. Az Őrtorony (Torre de la Vela): A Puerta de Alcazaba nevű kapu a vár déli felén fekvő kertek felé vezet, végén az Őrtorony magasodik. Ez az egész Alhambra feljárója. Négyemeletes, 26,8 méter magas védő-és őrtornyából be lehet látni egész Granadát. Más nevén Torre de Campanának, azaz Harangtoronynak is hívták. Granada elfoglalásakor erre a toronyra vonták fel a Katolikus Királyok zászlaját. Az épület belsejében a múlt tanúit láthatjuk: a gouverneurök és helyőrségi katonák szálláshelyét, a fürdőhelyeket, a tűzhelyeket, a ciszternát és a börtönt.
Az Alcazabát további tornyok is védik: a Torre de La Tohana és a Torre de las Armas.
V. Károly palotája (Palacio de Carlos V)
thumb|left|220px|V. Károly palotája, udvar
1527-ben V. Károly részére épült Pedro Machuca tervei alapján, de soha nem készült el teljesen. Építését a Granadában maradt mórok adóiból fizették.
A kétemeletes palota mégis egyik legjelentősebb példája az olasz építőművészet hatásának Spanyolországban. Masszív architektonikai formák, szigorú struktúra, kifejező karakter jellemzi. A palota alaprajza négyzet alakú, területe 63 × 63 méter. Magassága 17 méter.
Két főhomlokzatának középrésze szürke márványból a legszebb része az épületnek, a spanyol reneszánsz leginkább említésre méltó alkotása. Ugyancsak figyelmet érdemel a dór, illetve jón oszlopok alkotta csarnok. Az oszlopokat reliefek díszítik, a császárról ábrázolva mitológiai jeleneteket – a milánói Niccolo di Corte, Andrés de Ocampo és Juan de Orea munkái.
Belső udvara kör alakú, a bikaviadalok arénáihoz hasonló, ami nem véletlen, hiszen V. Károly nagy rajongója volt a rendezvényeknek. Főleg nagysága és díszítése meglepő. Átmérője 30 méter. Egyike a reneszánsz építészet legszebb példáinak. Luis Machuca készítette apja tervei alapján 1557-1568 között. A földszinten 32 dór oszlop található. Koncerteket és nemzetközi zenei és táncfesztiválok előadásait tartják az udvarban.
Az épületben több gyűjtemény számára adtak helyet, a két legnagyobb: Tartományi Szépművészeti Múzeum (Museo Provincial de Bellas Artes): a granadai iskola művészeit mutatja be az emeleti termek sora. Jacobo Florentino, Alonso Cano, Pedro de Mena, Diego de Siloé, Fray Juan Sanchez Cotán, Pedro Raxis, Pedro Anastacio Bocanegre, Juan Ramírez, Juan de Sevilla alkotásait őrzik a gyűjteményben. A Spanyol-Iszlám Művészet Nemzeti Múzeuma (Museo Nacional de Arte Hispano-Musulman): a földszinten kialakított kollekció a mór korszak dísztárgyainak gazdag kincsestára. Az Alhambra egykori berendezési tárgyai, kerámiák, üvegtárgyak, frízek láthatók a múzeumban.
Szűz Mária-templom (Iglesia de Santa María) bélyegkép|220px|A Santa Maria templom a legmagasabb épület ezen a képen
V. Károly palotájától keleti irányban áll a Szűz Mária-templom, amely 1581-1618 között keletkezett a régi Alhambra-mecset helyén. Átalakítása Juan de Herrera tervei alapján történt. A főkapu mellett jobb oldalon álló kőoszlop két keresztény emlékére készült, kik 1397-ben haltak vértanúhalált. Oltárképe Juan López Almagro alkotása, a Krisztus-kereszt pedig Alonso de Mena műve. Granada elfoglalása után ebben a templomban zajlott az első mise.
Ugyancsak a keresztény épületek sorát gazdagítja a Szent Ferenc-konvent (Convento de San Francisco) 1495-ből, amelyben jelenleg ún. parador szálló működik.
Alhambra-palota (Palacio Real / Casa Real / Alcázar)
Az Alhambra a Naszridák palotáinak rendszere, az iszlám palotaépítés jellegzetes példáját követi: az ülés-illetve bíráskodás termeire (Mexuar), a tulajdonképpeni királyi rezidenciára (Szeráj vagy Diván), és a női lakosztályokra (Hárem) osztható. Ennek megfelelően három palotája a Mexuar, a Comares-palota és az Oroszlános palota.
A palota egésze nem mutat szervezett tervszerűséget, a termek nincsenek egymással átjárókkal összekötve, egyik patióból pedig nem lehet közvetlenül bejutni vagy akár belátni a másikba. Az átjárókat inkább eltüntették, észrevehetetlen helyekre építették be. Az elrendezés inkább azt a módszert követi, hogy központi udvarokat alakítottak ki, s hozzájuk kapcsolódó termeket hoztak létre. A termek ezekből az udvarokból nyílnak. Emellett azonban egymással is összefüggenek. A mór építészet legmagasabb fokát érte el a térélmény változatos kialakításával.
Az Alhambrában uralkodik a díszítőelemek sokasága, mint például a stukkók, az azulejók felhasználása. Itt találkozhatunk először az európai és egyúttal az iszlám építészet történetében is a sztalaktitboltozat kialakításával, amely könnyed, de varázslatos hatást kölcsönöz az épület mennyezetének és a belső térnek.
El Mexuar
bélyegkép|170px|Aranyozott terem
1365-ben épült, ez a Naszridák palotáinak legrégebbike. I. Muhammad építtette, utódai azonban több alkalommal átépíttették, kibővíttették. Egykor ülésteremként és törvényszéki kihallgatási teremként funkcionált. A keresztény reconquista után kápolna lett. Színes csempe borítja falait. Hozzá csatlakozik a Mexuar-udvar bal oldalán az Aranyozott teremmel.