Antoni Baraniak (1904. január 1. – 1977. augusztus 13.) SDB, a Poznańi főegyházmegye metropolita érseke.
Életrajza
A poznańi főegyházmegyében, Poznańtól mintegy 50 kilométernyire délkeletre, Sebastianów községben, 1904. január 1-jén született. Az általános iskola elvégzése után elhatározta, hogy Don Bosco követője lesz. Oświęcimbe (Auschwitz) utazott, ahol belépett a Szaléziak rendjébe. Oświęcimben, majd Krakkóban végezte a középiskolai tanulmányait, majd 1924-től három évig Czerwińskben és Varsóban nevelő volt. Ezt követően a rend Rómába küldte, ahol 1931-ben a Gregoriánus Tudományegyetemen teológiából, majd 1933-ban a római Szt. Apolinárius Tudományegyetemen a kánonjogból doktorált. Közben a Zsinati Szent Kongregációnál dolgozott. Rómából többször átugrott Magyarországra, hogy Esztergomtáborban, Óbudán, Rákospalotán, Újpesten és Nyergesújfalun meglátogassa a szalézi testvéreket, 1930-ban pedig – útban Lengyelországba – a kőbányai lengyel templom avatására is eljött, s ekkor alkalma volt találkozni August Hlond bíboros–hercegprímással, akinek később a legközelebbi munkatársa lett. A magyarországi lengyelekkel a második világháború éveiben is élénken tartotta a kapcsolatot. bélyegkép|263px|Antoni Baraniak poznańi metropolita érsek 1976-ban. Fotó: Roland von Bagratuni öröksége
Pappá szentelése Antoni Baraniak SDB Krakkóban, 1930. augusztus 3-án, herceg Adam Stefan Sapieha metropolita érsek, bíboros (*1867 †1951) kezéből nyerte a papi felszentelést. (Így már érthető, miért lett a legjobb barátja Karol Wojtyła későbbi krakkói érsek, majd II. János Pál pápa, akit közvetlenül a második világháború befejezése után, szintén a herceg bíboros szentelte pappá.) Három évvel később, 1933 szeptemberében, August Hlond (*1881 †1948, 1926–1948) gnieznói és poznańi hercegérsek, bíboros-hercegprímás személyi titkára lett, közben tudományos és kiadói tevékenységet folytat, nevelési és missziós tárgyú írásokat publikál. Amikor 1939-ben Sztálin és Hitler közös agressziót követtek el Lengyelország kárára, Hlond bíboros–hercegprímás társaságában Romániába, majd onnan Franciaországba menekült, ahol változatlan lelkiismeretességgel vezette a kancelláriáját.
Emigrációban Franciaországban Antoni Baraniak páter Kapcsolatba került a londoni lengyel emigrációs kormánnyal és annak szerveivel. Zdzisław Antoniewiczcsel is levelezett, akit még a háború előtt ismert meg, mert Antoniewicz családja mindig közvetlen kapcsolatokat tartott fenn a poznańi–gnieznoi bíboros-érsekkel, hercegprímással, így August Hlond bíborossal is. A balatonboglári lengyel gimnáziumnak és Hanauer Árpád váci püspök szárnyai alatt a lengyel zsidógyerekek részére létesített iskolának nyújtott hatékony, széles körű magyar egyházi támogatás, nagymértékben Hlond bíborosnak és nem utolsósorban a titkárának, Antoni Baraniak atyának is köszönhető volt, akik a magyarországi lengyel menekültek támogatása érdekében nem egy levelet váltottak Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímással (1927–1945) és Angelo Rotta pápai nunciussal.
Ismét odahaza bélyegkép|balra|263px|Antoni Baraniak metropolita érsek VI. Pál pápánál – Fotó: Roland von Bagratuni öröksége A második világháború befejezése után az egykori magyarországi lengyel menekültek mellett, általában az emigrációból Lengyelországba hazatértek intenzíven keresték egymással a kapcsolatot, egymást támogatták, segítették. Így amikor – 1950-ben – Antoniewicz Zdzisław Jan kiszabadult a lengyel ávéhások fogságából, az elsők között Antoni Baraniakot kereste meg, aki Hlond hercegprímás 1948-ban bekövetkezett halála után, Stefan Wyszyński (sz.1901 megh.1981, 1948 1981) varsói-gnieznoi hercegérsek, bíboros-hercegprímás titkára lett. „Bölcsen tette, mert ezzel átmeneti munkához jutott, és így megmentette a családunkat az éhhaláltól“ – írja a fia. Másokkal együtt magyarra fordította a bolsevista állam és a lengyel egyház között megindult tárgyalások dokumentumait, amelyek rövid időn belül – többek között id. dr. Antall József közvetítésével – Mindszenty József bíboros–hercegprímás és más magyar egyházi vezetők kezébe kerültek, aminek köszönhetően a magyar egyház – sajnos nem sok eredménnyel – megcáfolhatta Rákosiék azon hazugságait, hogy „a lengyel egyház elfogadta“ a kommunisták egyházellenes intézkedéseit. De átültette lengyelre a hasonló úton a lengyel egyházvezetéshez érkezett, hasonló tartamú magyar egyházi anyagokat is. „A néhány hónapig tartó munkát az ávósoknak köszönhetően vesztette el, mert – habár Baraniak püspök úr őexcellenciája – írja Magyarországon élő fia – a bolsevista üldöztetésére való tekintettel az édesapámat nagy titokban foglalkoztatta, valószínűleg éppen emiatt – 1953-ban ismét letartóztatták. Amikor kiszabadult, nagy megdöbbenéssel értesült arról, hogy Mindszentyhez hasonlóan, Antoni Baraniakkal együtt Wyszyński bíboros is a bolsevisták börtönébe került.“ Az akkori egyházellenes intézkedések nemcsak a lengyel egyházat sújtották. „Mindennek nemzetközi hátterét az képezte – írja Gergely Jenő –, hogy 1948-ra – nem utolsósorban a Kominform által összehangoltan – folyt a hadjárat az imperializmus eszközének minősített egyház ellen. Így Varsótól Prágán és Budapesten át Zágrábig nagyjából azonos vádakkal folyó koncepciós perek alkalmazásával távolították el a megegyezés akadályainak megtett főpapokat. (…) A hatalom úgy vélte, hogy a katolikus egyház együttműködése adminisztratív eszközökkel kényszeríthető ki. Ennek legsúlyosabb megnyilvánulása volt Mindszenty József bíboros 1948. december 26-i letartóztatása. “ bélyegkép|260px|Antoni Baraniak metropolita érsek és Stefan Wyszyński bíboros-hercegprímás Rómába mennek. Fotó: Roland von Bagratuni öröksége
Püspökké szentelése Antoni Baraniak SDB atya életében 1951 új fordulatot hozott: XII. Piusz pápa április 30-i dekrétumával az örményországi theodoziopoliszi címzetes püspökké és gnieznoi segédpüspökké nevezte ki. Méltó volt erre a megtiszteltetésre, hiszen a Szentírás szerint: „A püspöknek ugyanis, mint Isten intézőjének, feddhetetlennek kell lennie, nem kevélynek, nem haragosnak, nem iszákosnak, nem verekedőnek, nem rút haszonlesőnek, inkább vendégszeretőnek, jóakaratúnak, józannak, igaznak, szentnek, önmegtartóztatónak, aki helytáll a hiteles tanítás megbízható végzésében, hogy az egészséges tanítás alapján képes legyen inteni is, és azokat, akik ellentmondanak, megcáfolni. (Tít 1,7-9) A gnieznoi főszékesegyházban, 1951. július 8-án, Stefan Wyszyński bíboros-hercegprímás színe előtt nyert felszentelést és felkenést.
A kommunista börtönben Ekkor már egyre nagyobb bolsevik–fasiszta nyomás nehezedett a lengyel egyházra is, hiszen gyászos garázdálkodásuk első napjaitól kezdve, Sztálin és internacionalista bérencei nyíltan és szégyentelenül hirdették az egyházak elleni háborút. A bolsevista Gestapó – a lengyel ávéhá, az Urząd Bezpieczeństwa – pribékjei egyre több pap, szerzetes és apáca ellen indítottak a hitlerista tejtestvéreiket is megszégyenítő fasiszta hajtóvadászatot. Sokukat rejtélyes körülmények közepette ölték meg, a szerencsésebbek börtönbe kerültek. 1953-ban Stefan Wyszyński bíboros-hercegprímással együtt, Antoni Baraniak püspököt is letartóztatták és a hírhedt varsói Rakowiecka utcai börtönbe vitték, ahol több éven át embertelen körülmények közepette, semmiféle bírósági ítélet nélkül raboskodtak. A két főpap felemelt fejjel, büszkén tűrte a szenvedéseket, mert jól tudták: „amikor Isten igazságos ítélete megnyilvánul, s ő majd megfizet mindenkinek tettei szerint [Zsolt 62,13;]: örök élettel azoknak, akik a jócselekedetben való kitartásukkal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, haraggal és bosszúval a viszálykodóknak és azoknak, akik nem engedelmeskednek az igazságnak, hanem a gonoszságnak hisznek. Gyötrelem és kín lesz az minden embernek, aki gonoszat tesz (…); viszont dicsőség, tisztesség és béke mindenkinek, aki jót cselekszik“ (Róm 2,5-10)
Władysław Gomułka szabaddá teszi a lengyel egyházat
A hercegprímást és Baraniak püspököt 1956-ban Władysław Gomułka szabadíttatta ki, Antoni Baraniak püspök súlyos betegségére, kórházi műtéten történt átesésére való tekintettel korábban, 1955. december 30-án hagyhatta el a börtönt, ahonnan afféle házi fogságba került: 1956-ig a Poznańi főegyházmegye területén lévő, Ostrzeszów melletti Marszałkiban, a Szaléziak ottani rendházában nyert kényszerelhelyezést, de az egyre inkább súlyosbodó egészségi állapotára való tekintettel, szanatóriumi kezelésre Krynicába utazhatott, ahol végig az állambiztonságiak lankadatlan figyelmének középpontjában volt. A poznañi forradalmat követő 1956-os októberi fordulatnak köszönhetően térhetett vissza a munkájához a hercegprímási titkárságon. Baraniak püspök első külföldi útja a hercegprímás társaságában Rómába vezetett. Ez az út a lengyel egyház nagy erődemonstrációja is volt: a várható repressziók ellenére, Varsóban hívek tízezrei templomi zászlókkal, Szűz Mária képekkel, templomi énekkel búcsúztatták a két főpapot.
A Poznańi főegyházmegye élén bélyegkép|263px|Poznań – Szent Péter és Szent Pál Főszékesegyház. Fotó: Roland von Bagratuni Antoni Baraniak püspök Rómában tudta meg azt, hogy a Szent Atya, XII. Pius (1939–1958) pápa 1957. május 30-i bullával a Poznańi főegyházmegye vezetésével bízta meg, amely Walenty Dymek metropolita hercegérsek 1956. október 22-én bekövetkezett halálával főpásztor nélkül maradt. „A főegyházmegye vezetését 1957. július 2-án vette át, ünnepélyes beiktatására 1957. október 6-án a poznańi főszékesegyházban került sor, amelyen – írja Budapesten élő egykori ministránsa – a szüleimmel együtt én is jelen voltam. Ezen a napon óriási tömeg gyűlt össze a főszékesegyház előtt. Emlékszem: mivel az Ostrów Tumski szigeten – amelyen a főszékesegyház, az érseki, a püspöki és a kanonoki paloták mellett, zömében egyházi intézmények találhatók – átvezető akkoriban egyetlen, Poznań bal és jobb parti részét, és egyben Berlint Varsóval és Moszkvával összekötő úton kora hajnaltól órákig állt a forgalom, így nem közlekedtek a trolibuszok sem, ezért az ünnepi szertartásra gyalog mentünk el.“ Kerek húsz évi főpásztori tevékenysége során, Antoni Baraniak metropolita hercegérsek ötszáznál több papot szentelt fel, számos új parókiát létesített a túl nagy városi parókiák kettéosztásával, de a legtöbbet a gyerekekkel és az ifjúsággal foglalkozott. Mert „Az igaz, aki tökéletességben jár, boldog gyermekeket hagy maga után.“ (Péld 20,7) „Majď tíz évig voltam a ministránsa – emlékezik könnyező szemekkel Budapesten élő egykori ministránsa –, s Ő bérmált engem. Nagyon szerettem és tiszteltem, szinte a második édesapámnak tekintettem. Minden egyes találkozásunk során érezhetően sugárzott belőle a felnövekvő nemzedékbe vetett don-boscói hit, a gyerekek és az ifjúság odaadó szeretete. Igen fontos tény az, hogy 1959. november 21-én Antoni Baraniak metropolita érsek indította útjára a Pápai jogú Krisztus Király Misszionárius Nővérek Társaságát a Külföldön Élő Lengyelek Számára, amely Budapesten is működik (1103 Budapest, Óhegy u. 11. Tel.262-5502).
Karol Wojtyła legjobb barátja