bélyegkép|jobbra|250px|A Tokugava család címere
az Edo-bakufu megalapítója, Japán sógunja 1603 és 1605 között. Bár 1605-ben hivatalosan fia, Tokugava Hidetada lett a sógun, haláláig ő határozta meg az ország politikáját.
Iejaszu életét és eredményeit használták mintaként a japán államférfi, Josi Toranaga daimjó alakja számára, akit James Clavell A sógun című történelmi regényében ábrázolt.
Korai évei
Tokugava Iejaszu a régi japán időszámítás szerint Tenbun 11. évében, a 12. hónap 26. napján (1543. január 31.) született a Mikava tartománybeli Okazakiban, a Macudaira család feje, Macudaira Hirotada elsőszülött fiaként, édesanyja Mizuno Tadamaszának, a Karija vár urának lánya, Odai volt. Születése után a Takecsijo nevet kapta. A Macudairák még Takecsijo nagyapjának, Macudaira Kijojaszunak az idején egész Mikava urai voltak, az ő meggyilkolása után fokozatosan visszaszorultak, nagy hatalmú szomszédaik (keletről Imagava Josimoto, nyugatról Oda Nobuhide) folyamatos nyomás alatt tartották őket.
1547-ben Hirotada, hogy az Imagavák felől biztosítsa birtokait, szövetséget ajánlott Imagava Josimotónak, s a szövetség biztosítékául a kor szokásainak megfelelően fiát túszként az Imagavák központjába, Szunpuba kellett küldenie. A küldöttséget azonban a Mikavát nyugatról határoló Ovari tartomány urának, Oda Nobuhidének a parancsára megtámadták, s a kisfiút elragadva Ovariba hurcolták. Két évvel később, 1549-ben apja, Hirotada meghalt, az Imagavák pedig Takecsijót visszaszerezve Odától Szunpuba vitték. A következő 11 évet ott töltötte - valószínűleg szép emlékei maradtak erről az időről, mert amikor majd 1605-ben lemond a sóguni méltóságról és visszavonul, visszavonulása helyéül éppen Szunput választja.
1557-ben Imagava Josimoto akaratának megfelelően feleségül vette az Imagavák egyik vazallusának, Szekigucsi Csikanagának (Josihiro is) a lányát, Cukijama-donót. Ebben az időben a nevét Motojaszura változtatta, amiből a "moto" (元) Imagava Josimoto nevéből származott, a "jaszu" (康) pedig tisztelgés volt a nagyapja, Macudaira Kijojaszu emléke előtt. A következő évben, 1558-ban Josimoto parancsára megtámadott és elfoglalt egy ellenséges erődöt Mikavában, ezzel végrehajtva első haditettét.
1559-ben külön engedéllyel visszatérhetett egy látogatásra Okazakiba, ahol a Macudaira-ház emberei nagy örömmel fogadták. Megszületett első fia, Nobujaszu. 1560-ban Imagava Josimoto hadjáratot vezetett Ovariba, de Okehazamánál Oda Nobunaga rajtaütött a seregén, Josimoto elesett. Az Imagava-házon belül Josimoto halálával kitört fejetlenséget kihasználva Motojaszu visszatért Okazakiba, és átvette a Macudaira nemzetség irányítását.
Mikava egyesítése, harc a Takedákkal Miután 1561-ben béke jött létre közte és Oda Nobunaga között, Mikava tartomány egyesítését tekintette a küldetésének: sorra hódoltatta meg a mikavai birtokosokat, közben saját családjának, a Macudairának a széthúzásával is meg kellett küzdenie (a Macudairák 14 ágra szakadtak, amelyek kisebb-nagyobb területeket birtokoltak a tartományban).
1563-ban szövetségre lépett Oda Nobunagával, amelynek keretében fia, Nobujaszu eljegyezte Nobunaga lányát, Toku-himét. Megszakította a kapcsolatát az Imagavákkal, nevéből eltávolította a még Josimotótól kapott "moto" írásjegyet, ekkor vette fel az Iejaszu nevet. Mikava tartományban közben vallási alapú felkelés (ikkó ikki) tört ki, ennek leverése a következő évig húzódott - 1564-re végre sikerült megvalósítania régi álmát, Mikava tartomány újra a Macudairák uralma alatt állt. 1566-ban sikereit a császári udvar is elismerte, udvari rangot és a "Mikava no kami" („Mikava tartomány kormányzója”) tiszteleti cím használatának jogát kapta meg - ez alkalommal megváltoztatta a családnevét, felvéve a Tokugava nevet, s ettől fogva Tokugava Iejaszuként szerepel a történelemben. 1567-ben került sor fia, Nobujaszu és Oda Nobunaga lányának az esküvőjére.
1568-ban megállapodás jön létre Iejaszu és Takeda Singen, Kai ura között: az addigra az összeomlás szélére került Imagava-ház két tartományát felosztották egymás között, Singen Szurugát, Iejaszu Tótómit kapta, ahová még ebben az évben behatolt seregével. 1569-re elűzte az Imagava-ház új urát, Imagava Udzsizanét, s Tótómi legnagyobb részét az uralma alá kényszerítette.
1570-ben Iejaszu a fővárosba, Kiotóba látogatott (amely ekkor már Oda Nobunaga ellenőrzése alatt állt), majd hazatérve székhelyét Okazakiból Hamamacuba, Tótómi tartományba helyezte át - ez a tette kiváltotta a Takedák rosszallását, akik ebben további, immár ellenük irányuló hadjáratokra való felkészülést láttak. A Tokugavák és a Takedák viszonya ettől kezdve feszült volt, Iejaszu immár mint potenciális ellenfél szerepelt a Takeda-ház számításaiban.Szaszamoto Sódzsi: Takeda Singen – denszecuteki eijúzó kara no dakkjo Csúókóronsa, 1997.
A főváros körüli hatalmi harc során Oda Nobunaga összetűzésbe került Aszakura Josikagéval, aki szövetségesével, Azai Nagamaszával hadba szállt ellene. Nobunaga segítséget kért Iejaszutól, 1570-ben az Oda-Tokugava hadsereg az anegavai ütközetben legyőzte az Aszakura-Azai házak egyesült hadát. 1571-ben Takeda Singen megtámadta a Tokugavák birtokait, ezzel Iejaszu karrierjének az egyik legnehezebb időszaka vette kezdetét. A Takeda-haderő Tótómiba is, Mikavába is betört, több, a Tokugavákhoz tartozó erődöt elfoglaltak. A támadást a következő évben folytatták, mindkét tartomány a Takedák nyomása alá került, egyértelművé vált, hogy Singen a Tokugava nemzetség elpusztítását tekinti következő feladatának. Iejaszu végül a Hamamacu felé törő ellenséggel nyílt terepen, Mikatagaharánál vette fel a harcot, s pályafutása legnagyobb vereségét szenvedte el, maga is éppen csak vissza tudott vonulni vára védelmébe. A Takedák a következő évben (1573) végső csapást kívántak mérni a Tokugavákra, ám Takeda Singen a hadjárat kezdeti szakaszában váratlanul meghalt, a Takeda-sereg visszavonult.
1574-ben megszületett Iejaszu második fia, a későbbi Hidejaszu. Az év végén a közben a Takedák vezetőjévé, Singen örökösévé lett Takeda Kacujori felújította a Tokugavák elleni hadjáratot, megtámadva és elfoglalva Takatendzsin várát. A támadást a következő évben folytató Kacujori ellen Iejaszu Oda Nobunaga segítségét kérte, s az egyesült Oda-Tokugava haderő júniusban döntő vereséget mért Takeda Kacujorira (nagasinói csata).
Az 1579-es év, bár harmadik fia, a későbbi Tokugava Hidetada születésével kezdődött, szerencsétlenül alakult: elsőszülött fiát, Nobujaszut Oda Nobunaga összeesküvéssel vádolta meg (állítólag Takeda Kacujorival szövetkezett), Iejaszu végül fiának szeppuku (rituális öngyilkosság) végrehajtását parancsolta meg, Nobujaszu anyját, első feleségét pedig kivégeztette. Az események háttere, a szereplők indítékai máig vita tárgyát képezik.
1581-ben Iejaszu ellentámadást indított a Takedák ellen, visszafoglalta Takatendzsin várát, a következő év elején pedig csatlakozott Nobunaga átfogó támadásához Takeda Kacujori ellen, Szuruga felől támadva a Takedák megmaradt területeire - a Takeda nemzetség nem volt képes ellenállni, Kacujori menekülésre kényszerült, majd pedig márciusban végleg bekerítve családjával és utolsó híveivel együtt öngyilkosságot követett el.
Tojotomi Hidejosi alatt A győzelem után Nobunaga Szuruga tartományt adta a Tokugaváknak jutalmul, Iejaszut pedig a fővárosba rendelte. Mielőtt azonban odaérhetett volna, Nobunaga ellen merényletet követett el egyik tábornoka, Akecsi Micuhide, meggyilkolva őt és legidősebb fiát is (Honnódzsi-összeesküvés). Micuhide ezt követően hajtóvadászatot indított minden, számára veszélyes főúr, így Iejaszu ellen is, akinek menekülnie kellett, kalandos úton, Iga tartományon keresztül (a legenda szerint Hattori Hanzó és nindzsái segítségével) jutott el a tengerpartra, onnan pedig hajóval vissza a birtokaira. Iejaszu két híres menekülése közül volt ez az első - a másodikat majd a szekigaharai csata előtt lesz kénytelen megtenni.Kirino Szakudzsin: Sinszecu Honnódzsi Gakusú kenkjúsa, 2001. Nobunaga gyilkosán hamarosan bosszút állt egy másik tábornoka, Hasiba Hidejosi (a későbbi Tojotomi Hidejosi), aki az ezt követő időszakban sorra győzte le riválisait az Oda Nobunaga örökségéért folyó harcban. Tokugava Iejaszu ezalatt nem vett részt az ország központjában dúló küzdelemben, csapatai a volt Takeda-birtokokra, Kai és Sinano tartományokba hatoltak be, politikailag pedig a hátát igyekezett megvédeni, egyik lányát hozzáadva a kantói Hódzsó Udzsimasza fiához, Udzsinaó-hoz. Az országos politikában 1584-ben vállalt újra szerepet, amikor Nobunaga egyik fia, Oda Nobukacu (Nobuo) szembekerült Hidejosival, és szövetséget ajánlott a Tokugaváknak - Iejaszu elfogadta ezt, és Hidejosi ellenfeleként lépett fel. Mindketten háborúra készültek, seregeik végül az Ovari-beli Komakinál találkoztak, ám a több hónapig tartó hadjárat, ami mindössze egyetlen komolyabb összecsapást hozott (nagakutei csata, ezt Iejaszu nyerte meg), végül értelmét vesztette, amikor az év végén Oda Nobukacu kiegyezett Hidejosival. Iejaszu az ügyet veszni látva maga is elfogadta Hidejosi békeajánlatát, legidősebb fiát, Hidajaszut túszként küldte el hozzá.
1585-ben egyik vezető tábornoka, Isikava Kazumasza elhagyta, családjával együtt Ószakába ment, és Hidejosi szolgálatába állt - az eset megrázta a Tokugava-házat, Kazumasza belső emberként pontosan ismerte a Tokugava-hadszervezet minden részletét. Ezt követően Iejaszu teljesen átszervezte a hadseregét, messzemenően felhasználva a volt Takeda-szamurájok szakértelmét és ismereteit, új rendszerének modelljeként Takeda Singen rendszerét követve. A következő évben újra Ószakába látogatott, tiszteletét tenni Japán új ura, az időközben a kanpaku méltóságára emelkedett Tojotomi Hidejosi előtt, akinek féltestvérét, Aszahi-himét feleségül is vette, így is szorosabbra fűzve a két család szövetségét. 1589-ben Tokugava Iejaszu öt tartomány (Mikava, Tótómi, Szuruga, Kai és Sinano) ura, Japán egyik leghatalmasabb daimjója volt már. Birtokai népe számára rendeleteket bocsátott ki, teljes föld-felülvizsgálatot végeztetett.
1590-ben Tojotomi Hidejosi megtámadta és megsemmisítette utolsó ellenfelét, a hatalmának makacsul ellenszegülő kantói Go-Hódzsó családot. Iejaszu, bár rokonság fűzte a Hódzsókhoz (a daimjó, Hódzsó Udzsinao a veje volt), részt vett a támadásban, de a győzelem után sikerült megmentenie Udzsinao életét, akit Hidejosi csak száműzött. A kantói győzelem után Hidejosi megparancsolta Iejaszunak, hogy hagyja el addigi birtokait, és vegye át a Kantó irányítását - az áthelyezés, bár névleg birtokainak a növekedését jelentette, valójában a Tokugavákat veszélyesnek tartó Hidejosi kísérlete volt arra, hogy csökkentse Iejaszu hatalmát. Az áthelyezéssel a Tokugavák elveszítették addigi birtokaikat, ahol már ki tudták építeni saját, jól működő katonai és civil szervezetüket, szoros kapcsolatban álltak a terület népével, azok vezetőivel - mindezt újra kellett kezdeni a Kantóban, ezen a potenciálisan ellenséges vidéken, ami 90 évig állt a Hódzsók ellenőrzése alatt, ráadásul a fővárostól jóval messzebb, ami Hidejosi biztonságérzetét nyilván növelte. Iejaszunak le kellett csitítania tábornokai haragját, akiknek nagy része felháborodásában azonnal háborút akart a Tojotomi-házzal. A Tokugavák végül mintegy egy év alatt lebonyolították az átköltözést, Iejaszu pedig úgy döntött, hogy fővárosául nem a már a Hódzsók által is használt Odavarát választja, hanem egy kis, tengerparti településen, az akkor jószerivel jelentéktelen Edóban épít magának új székhelyet.Kitadzsima Maszamoto: Tokugava Iejaszu Csúókóronsa, 1978.