Bamako Mali fővárosa és egyben legnagyobb városa. Itt található az ország közigazgatási, politikai, gazdasági és közlekedési központja is. A város a Niger folyó mentén terül el. A város 1 690 471 fős lakosságával (2006) Mali legnépesebb települése is. Itt ért véget a Budapest–Bamako-rali.
Éghajlat Éghajlata szavanna éghajlat, évi középhőmérséklete 28 °C. A nagy meleg és a viszonylag kevés csapadék jellemzi (1000 mm). A nyári hónapok középhőmérséklete 26-27 °C, de a 85%-ot is meghaladó páratartalom még az edzettebb helyi lakosokat is megviseli. Csapadékának nagy részét a főváros a júniustól októberig tartó esős évszakban kapja. A novemberben kezdődő száraz évszak elején a középhőmérséklet tovább csökken, decemberben átlag 24 °C, de áprilisra újra 33 °C-ra forrósodik fel.
Történelem bélyegkép|jobbra|250px|Bamako egy látképe thumb|250px|A város a Hotel de lAmitie-ból bélyegkép|jobbra|220px|Bamako kézműveseinek munkái Bamakót 1650-ben alapították, hosszú ideig jelentéktelen halászfalu és sókereskedelmi központ volt. A település nevét valószínűleg a krokodilokban gazdag folyóról kapta. Bamako jelentése egyes feltevések szerint "város a krokodil folyón". A falánk krokodilok a város címerébe is bekerültek.
Mali mai területén a francia gyarmatosítók az 1800-as évek közepe táján jelentek meg. Először a Niger középső szakaszán fekvő Timbuktut hódították meg. Az akkor 800 lakosú Bamakót 1883-ban foglalták el.
A 19. század vége felé Franciaország teljesen hatalmába kerítette Malit. A kis városkából Felső-Szenegál-Niger gyarmat egy körzetének közigazgatási központja (1899), majd az egész gyarmat székhelye (1908), 1920-tól pedig Francia Szudán fővárosa lett. Fejlődését nagyban elősegítette a Kayesbe vezető vasútvonal megnyitása (1904).
Gazdaság bélyegkép|jobbra|140px|Kislányportré Bamakóból Bamako Mali központja, melynek vonzereje a fejletlen agrárország egész területére kiterjed. Az ország feldolgozóiparának csaknem a fele a fővárosba összpontosul. Az itt levő - nagyobbrészt közepes méretű - üzemek gyapotot, bőrt dolgoznak fel, motorkerékpár összeszerelő üzem, mezőgazdasági gépgyár, olajütők, rizshántoló üzem található még itt. Bamako közelében a Niger folyón kis vízerőmű (Sotouba) is működik.
Kézműiparát elsősorban az elefántcsont-faragványok, az ötvösékszerek és a bőráru kikészítés jellemzi.
Az ország külkereskedelmének nagy része is Bamakón keresztül bonyolódik. A fővárosból sugárirányba szétfutó közutakon érkeznek ide a legfontosabb exporttermékek, mint például a rizs, gyapot, földimogyoró, gumiarábikum és az élőállat.
Közlekedés A főváros országos jelentőségű közlekedési csomópont. Mali közlekedési tengelye a Niger, mely az év második felére eső magas vízállás idején két hosszú szakaszon hajózható.
A Bamako-Dakar vasútvonal 1923-ra épült meg, melynek végállomása is itt található. A két hajózható Niger szakasz között, valamint a Szenegál-folyó vidéke és a tengerpart felé a Koulikoro-Bamako-Dakar vasútvonal teremt kapcsolatot.
A közelmúltig (2007-ig) gyakorlatilag nem létezett szervezett tömegközlekedés Bamakoban, a feladatot magánvállalkozás keretei között működő kisbuszok és taxik látták el. A hagyományos közlekedési eszközök használatát (lovaskocsi, szekerek, kordék) már az 1990-es években betiltották.
Nemzetközi repülőtere (mely egyben Mali legnagyobb ilyen létesítménye) a Bamako-Sénoui nemzetközi repülőtér.
Oktatás Kultúra Néhány bamakói intézmény, kulturális létesítmény: Bamakói Nagy Mecset Mali Nemzeti Múzeum Muso Kunda Múzeum Bamakói Regionális Múzeum Bamakói Állatkert
Ismert Emberek Adama Traoré, mali válogatott labdarúgó
Testvértelepülések Angers, Franciaország Bobo Dioulasso, Burkina Faso Dakar, Szenegál Lipcse, Németország Rochester, USA São Paulo, Brazília
Források Világ fővárosai
Jegyzetek
További információk
Bamako-culture.org Bamako at Cités du Monde The Bamako Appeal Budapest–Bamako-rali
Kategória:Mali települései Kategória:Afrikai fővárosok