A navatl nyelv (gyakori köznyelvi nevén azték nyelv) az uto-azték nyelvcsalád déli ágába tartozó, Közép-Amerikában – főleg Mexikó területén – elszórtan beszélt, több változatban élő inkorporáló (avagy bekebelező) típusú indián nyelv. További elnevezései: náhuatl, náhua vagy náhoa, mexikói nyelv. Saját neve nāhuatl (), nāhuatlahtōlli, (IPA: ). A navatl makronyelv, amelynek több mint 20 változata ismeretes; ezeket összesen körülbelül másfél millióan használják, túlnyomórészt kétnyelvűségben a spanyollal, bár van köztük néhány ezer egynyelvű beszélő is. A spanyol hódítás idején beszélt nyelvállapot szokásos elnevezése klasszikus azték nyelv; ez a mai dialektusok őse.
Mexikóban az i. e. 7. századig követhető vissza. Az aztékok a mai Közép-Mexikó nagy részét uralták a késő posztklasszikus korban. A hivatalos nyelvváltozat a Tenocstitlanban beszélt azték nyelv volt. A spanyol hódítás után latin betűs írást kezdtek használni, és a 16.-17. században felvirágzott a navatl irodalom, krónikák, nyelvtanok, költemények, kódexek, sőt közigazgatási dokumentumok is íródtak navatl nyelven. Ezt a nyelvváltozatot klasszikus navatl néven emlegetik, és az egyik legtöbbet tanulmányozott és dokumentált amerikai indián nyelv.
Ma szétszórt közösségekben beszélik, többnyire vidéken, illetve a tengerparton. Nem minden változata kölcsönösen érthető. A legelterjedtebb a huazték navatl, több mint egymillió beszélővel. A nyelvet erős spanyol behatás érte, és ez alól még a legeldugottabb falu sem kivétel. A klasszikus navatlhoz leginkább a Mexikó-völgyben beszélt nyelvjárások állnak a legközelebb. 2003-ban a navatl nyelvet és 63 más indián nyelvet elismerték nemzeti nyelvként,. így azokon a területeken, ahol beszélik őket, egyenrangúak a spanyollal.By the provisions of Article IV: Las lenguas indígenas ... y el español son lenguas nacionales ... y tienen la misma validez en su territorio, localización y contexto en que se hablen. ("The indigenous languages ... and Spanish are national languages ... and have the same validity in their territory, location and context in which they are spoken.")
Morfológiáját bekebelezés és ragozás jellemzi. Az együttélés a többi közép-mexikói nyelvvel nem maradt hatás nélkül, így velük együtt a közép-amerikai nyelvterület része. A spanyol nyelv is számos jövevényszóval gazdagodott, amelyek leginkább közép-mexikói élőlényeket, illetve termékeket neveznek meg. A többi nyelv ezeket már a spanyolból vette át.
Hangtan Fonémák thumb|right|300px|Az azték nyelv elterjedése Mexikóban A navatl nyelv hangrendszere viszonylag egyszerűnek mondható: 4 (pár) magánhangzó- és 14 mássalhangzó-fonémával rendelkezik. A magánhangzók lehetnek hosszúak és rövidek, mint a magyarban: a, e, i, o, illetve ā, ē, ī, ō. (Az u nem magánhangzó-fonéma, hanem a [w] mássalhangzó jele.)
Mássalhangzói a következők: (IPA) . Ezek közül a ʔ hangszalagzárhang (egy rövid szünetet jelent két hang között), a [t͡s] magyar c, a [t͡ʃ] a magyar cs hanggal azonos; a [tɬ] zöngétlen oldal-zár-rés hang (affrikáta), csak a navatl nyelvben előforduló jellegzetes mássalhangzó: kiejtésekkor nyelvünket az l hang ejtésére állítjuk (a szájpadláshoz tapasztjuk), miközben megpróbálunk t hangot ejteni (hasonlít ahhoz, mint amikor a béka brekegését utánozzuk); az [s] magyar sz, az [ʃ] a magyar s-nek felel meg, az [m, n, j] azonos a magyar ejtéssel, a [w] olyan, mint az angol what szó w-je. Nyelvjárásokban előfordul még a [x] (zöngétlen veláris réshang). Teljesen hiányoznak a zöngés zárhangok [b, d, g], valamint az [ɾ] is csak spanyol jövevényszavakban fordul elő.
A hangsúly mindig az utolsó előtti szótagra esik.
A klasszikus navatl fonémái:
+Klasszikus nahuatl mássalhangzók LabiálisAlveolárisPalatálisVelárisGlottálisCentrálisLaterálisplainLabializált Nazális Plozíva Affrikáta Kontinuáns ()* Félmagánhangzó
+Klasszikus nahuatl magánhangzókElöl képzettKözépen képzettHátul képzetthosszúrövidhosszúrövidhosszúrövid Zárt Közép Nyílt
A glottális fonéma, melyet spanyol szóval saltillónak neveznek, csak magánhangzók után fordul elő. Sok modern nyelvjárásban -vá változott, míg másokban maradt .
Egyes nyelvjárásokban a -vé változott, mint az isthmus, a mexicanero és a pipil nyelvekben. Néhány másik nyelvjárásban helyettesíti, mint Pómaro és Michoacán környékén Néhány nyelvjárásban a hangsúly zeneivé változott, mint az Oapan, Guerrero navatlé. Sok modern nyelvjárásban feltűntek a spanyol nyelvből átvett mássalhangzók: .
Egyes nyelvjárásokban elmosódott, néhány nyelvjárásból eltűnt a magánhangzók hosszúsága közötti különbség. Ezek közül egyesekben új magánhangzók jelentek meg. Erre példa a tetelcingo navatl (nhg):
Hosszú magánhangzókRövid magánhangzókKlasszikus nahuatlTetelcingo nyelvjárás
Allofónok A legtöbb nyelvváltozatban egyszerű az allofónia, vagyis az, hogy milyen hangokat milyen környezetben használnak. Sok nyelvjárásban a zöngés mássalhangzók zöngétlenednek a szavak végén vagy mássalhangzó-torlódásokban. Így a átalakul az zöngétlen palato-alveoláris szibilánssá, a mássalhangzóból zöngétlen glottális frikatíva vagy zöngétlen labializált veláris approximáns lesz, és az az zöngétlen alveoláris laterális frikatívává zöngétlenedik.
Egyes nyelvjárásokban a mássalhangzó-torlódásokban az első mássalhangzó majdnem mind -vá alakul. Egyes nyelvjárásokban produktív leníció történik zöngétlen mássalhangzókon két magánhangzó között, amitől zöngésednek. A nazálisok hasonulnak az utánuk következő mássalhangzó képzési helye szerint. A zöngétlen alveoláris laterális affrikáta után hasonul, és szintén lesz belőle. Fonotaktika A fonotaktika csak egy-egy mássalhangzót enged meg a szótagok elején és végén, azaz a szótagszerkezet CVC, VC, CV vagy V lehet. Ez azt jelenti, hogy mássalhangzó-torlódás csak a szó-, illetve szótaghatárokon jöhet létre. Néhány morfémának van egy alternatív változata, amelyben egy i betoldása oldja fel a mássalhangzó-torlódást. Például az abszolutív személyjel két változata: a -tli mássalhangzók után és -tl magánhangzók után. Néhány nyelvjárásban egyes szavakból eltűntek magánhangzók, így hosszabb mássalhangzó-torlódások is keletkeztek. Néhány másikban a magánhangzók torlódhatnak, ami a hangsúly eltolódását és egyes magánhangzók meghosszabbodását okozza. and for a brief description of these phenomena in Nahual of Michoacán and Durango respectively
Hangsúly A legtöbb nyelvjárásban a szó utolsó előtti szótagja hangsúlyos. A Durango környékén beszélt mexicaneroban sok hangsúlytalan szótag eltűnt, így a hangsúly helye változó.
Kiejtés és helyesírás A navatl nyelv ma már a latin írást használja, a helyesírás azonban nem egységes, különösen a nagy számú nyelvváltozat miatt. A klasszikus nyelvben az egyes betűképeknek a következő hangok felelnek meg:
Magánhangzók a, ā – magyar rövid á, illetve á; e, ē – magyar e, illetve hosszú zárt e; i, ī – magyar i, í; o, ō – magyar o, ó.
A magánhangzók hosszúságát nem mindig jelölik.
Mássalhangzók A magyar olvasattól eltérő betűk és betűcsoportok az alábbiak: c – e, i előtt magyar sz [s], máskor k; ch – magyar cs [t͡ʃ]; cu (magánhangzó előtt), -uc (szótag végén) – a [kw] hangnak felel meg; h (szó és szótag végén) – hangszalagzár [ʔ]; hu (magánhangzó előtt), -uh (szótag végén) – a [w] hangot jelöli; j (nyelvjárásokban) – mint a ch a technika szóban [x]; qu (e, i előtt) – magyar k; tl – a [tɬ] hangnak felel meg; tz – magyar c [t͡s]; x – magyar s [ʃ]; y – magyar j [j]; z – magyar sz [s].
A hosszú mássalhangzókat – a magyarhoz hasonlóan – a betű megkettőzésével jelölik (pl. tlahtolli [tɬaʔˈtolli] ’szó, nyelv’).
Nyelvtan Nyelvtipológiai szempontból poliszintetikus inkorporáló nyelv, ami lényegében olyan agglutináló nyelvet jelöl, amely a toldalékoláson kívül sokszor mondatrészeket, névmásokat, teljes mondatokat tömörít egy szóban. Például: nimitztlamaca „adok neked valamit” (elemeire bontva: ni-mitz-tla-maca, szó szerint: „én-neked-valami-adni”).
A főnév és a melléknév
A főnevek kötelező elemei a szám (egyes vagy többes) és a birtoklás, amit a prefix helyzetű birtokos személyjel jelöl. A klasszikus navatl és a legtöbb nyelvjárás nem különböztet meg nemeket. Az élő és az élettelen főnevek megkülönböztetése a modern navatlban bizonytalanná vált, sok beszélő nem tesz különbséget ebből a szempontból. A Kelet-Huastecaban beszélt nyelvjárásban a többes szám jele különböző élő és élettelen főneveknél.
A főnevek -tl, -tli, -li, -in végződésűek lehetnek (pl. ocelotl „jaguár”, coatl „kígyó”, oquichtli „ember”, talli „alap”, tichin „nyúl”); ragozáskor a végződés el is maradhat. Klasszikusan többes száma csak az élőlényeket jelentő főneveknek van, az élettelenek megszámlálhatatlanok; jele -meh, -tin vagy -h (pl. oquichmeh vagy oquichtin, „emberek”), de emellett képezhetik a többes számot reduplikációval – a gyökérszótag megduplázásával – is (cocoah „kígyók”; vagy coyotl „vadkutya” és cocoyo „vadkutyák”). Néhány főnévnek több különböző többes száma is van.
A legtöbb változatban a nem birtokolt egyes számú főnévhez abszolutív személyjel járul, ez magánhangzók után -tl, l-től különböző mássalhangzók után -tli, és l után -li. A birtokolt főnevek birtokos személyjelüket elejükre kapják, és nem kapnak abszolutív személyjelet. Ez a személyjel jelöli a birtokos számát és személyét.
Abszolutív főnév:
ház-ABSZOLUTÍV "ház" (klasszikus navatl)
Birtokolt főnév:
én-ház "házam" (klasszikus navatl)
Birtokolt többes számú főnév:
én-ház-TÖBBES SZÁM "házaim" (klasszikus navatl)
A megszólító esetet az -é rag jelzi (pl. Quetzalcoatlé „Ó, Tollas Kígyó!”). Ezen kívül több rag és jel is létezik. A melléknév előragként kapcsolódik a jelzett főnévhez (pl. tlil- fekete → tlilcoatl „fekete kígyó”).
A főnevek térbeli helyzetét névutók re Malinche Nahuatl és ragok Chapter 13 re classical Nahuatl fejezik ki. Ezek nem fordulhatnak elő önállóan, csak főnevet vagy birtokos személyjelet követően. A legtöbb modern nyelvjárás elöljárószavakat is átvett a spanyolból, melyek részben kiszorítottak egyes névutókat.
A viszonyító -pan névutó/rag használata birtokos személyjellel:
én-ban/-ben/rajta "bennem/rajtam" (klasszikus navatl)
ő-ban/-ben/rajta "benne/rajta" (klasszikus navatl)
-ban/-ben/ ház-ABSOLUTIVE "házban" (klasszikus navatl)
Megelőző főnévi szótővel:
ház-ban "házban" (klasszikus navatl)
Összetett névszók alkothatók névszók összetételével vagy névszó és ige vagy határozószó összetételével.
A névmások A személyes névmásoknak van önálló alanyi alakjuk, a ragozott alakjaik pedig az igéhez előragként kapcsolódnak. A Ø azt jelenti, hogy nincs külön esetrag (vagyis az ige önmagában, előrag nélkül harmadik személyű, mint a magyarban).
Személy Alanyeset (önálló) Birtokos eset Igei alanyrag Tárgyeset E/1 nehhua'(tl) || no- || ni- || nech-|- | E/2 || tehhua'(tl) mo- ti- mitz- E/3 yehhua'(tl) || i- || Ø || c-/qui-|- | T/1 || tehhuan'(tin) to- ti-...-h tech- T/2 amehhuan'(tin) || amo- || an-...-h || anmech-|- | T/3 || yehhuan'(tin) in-/i- Ø quim-
Példák: noyollo „szívem”, tocal „házunk”, tinechitta „te látsz engem” (szó szerint: „te-engem-látni”), nimitzitta én látlak téged („én-téged-látni”).
A legtöbb nyelvjárás három személyt különböztet meg, egyes és többes számban. Az isthmus-mecayapan nyelvjárásban azonban van külön beleértő és bele nem értő mi is.
Többes számú első személyű személyes névmás a klasszikus navatlban:
"mi"
Többes számú első személyű személyes névmások az isthmus-mecayapan navatlban:
nejamēn () "mi, nélküled" (= én & ő/ők) tejamēn () "mi, veled együtt" (= én & te (& ő/ők))
Gyakoribb a tiszteletbeli forma, melynek második és harmadik személye van, de első nincs.
Nem tiszteletbeli alakok: "te" "ti" "ő"
Tiszteletbeli alakok:
"ön" "önök" "ő (tiszteletbeli)"
A mutatónévmások az inin „ez”, inon „az”. A kérdő névmások az aquin(tin) „ki?”, tlein „mi?”, a vonatkozó névmás pedig az in „aki, ami, amely”.
A számnevek