I. Eleonóra (Olite, Navarra, 1426. február 2.L. Anthony (1931: 9). – Tudela, Navarra, 1479. február 12.), baszkul: Leonor I.a Nafarroakoa, occitánul: Alienòr Ièra de Navarra, franciául: Éléonore de Navarre, spanyolul: Leonor de Trastámara, navarrai királynő. Anyja I. Blanka (1387–1441), az Évreux-házból származó utolsó navarrai uralkodó. Apja a Trastámara-házból, mégpedig annak aragóniai ágából származó első navarrai uralkodó, II. János (1398–1479).Aragónia, Nápoly, Szicília, Valencia királya: 1458–1479. II. Ferdinánd aragóniai király féltestvére (nővére) és Candale-i Anna magyar királyné anyai nagyanyja.
Élete 1441-ben, I. Blanka királynő halálakor, II. János király jogtalanul megakadályozta azt, hogy Eleonóra bátyja, Vianai Károly herceg (1421–1461), mint édesanyjának örököse, Navarra királya lehessen. II. János magának tartotta meg a Navarra királya címet, mégpedig a haláláig, 1479-ig. Ezért egyes források II. Jánost mint navarrai királyt, "Bitorlóként” említik. II. János eljárása miatt véget nem érő és bonyolult, polgárháborúba fordult küzdelem kezdődött meg az apa és a fia között, hiszen Károly a jogos örökségét, Navarra trónját meg akarta szerezni, ami azonban nem sikerült neki. A források többsége emiatt Károlyt mint Viana hercegét említi, nem navarrai királyként hivatkoznak rá, bár vannak olyan történelmi munkák, amelyekben IV. Károly néven, mint címzetes király (1441–1461) szerepel.A pamplonai rendi gyűlés, a Cortes, 1457-ben Károly herceget Navarra királyává nyilvánította, de megkoronázására nem került sor.
1461-ben II. János az unokája, Eleonóra elsőszülött fia, Gaston számára megkérte a francia király, VII. Károly lányának, Valois Margit francia királyi hercegnőnek, V. László magyar király korábbi menyasszonyának a kezét, és az unokáját megtette Viana hercegének, amellyel a francia király 1461-ben elismerte Eleonóra trónörökösségét, akit apja II. János navarrai király a két idősebbik gyermekének a trónöröklésből való kizárásával tett meg utódjának Navarrában.
1461-ben Károly herceg váratlanul, törvényes utódok hátrahagyása nélkül, meghalt. A navarrai nemességnek a vianai herceget támogató része ekkor Károly húgát – Eleonóra nővérét – Blankát (1424–1464) választotta királynőnek, ezért őt II. Blanka néven jog szerinti (de iure) navarrai királynőként (1461–1464) is számontartják. (Blanka a Trastámara-ház kasztíliai ágából származó IV. Henrik (1425–1474), Kasztília és León királyának volt az első felesége, de házasságukat gyermektelenség miatt érvénytelenítették.) II. János azonban ezt a választást sem fogadta el, mert ő a navarrai trónt Eleonórának szánta, ugyanis a Károly herceg elleni küzdelemben Eleonóra és a férje, Gaston de Grailly, IV. Gaston, Foix grófja, a Foix-Grailly-házból, őt támogatta.
II. János Blankát elfogatta és kiszolgáltatta Eleonórának és a férjének, akik továbbra is fogva tartották. Blanka később lemondott a húga javára, apáca lett, de 1464-ben mégis meggyilkolták, korabeli feljegyzés szerint a halálához „köze lehetett” Gaston grófnak és feleségének, Eleonórának.
Amíg élt a két idősebbik testvér, addig teljes volt az összhang II. János és Eleonóra, apa és lánya között, de miután 1464-ben, nővére II. Blanka halálával Eleonóra lett Navarra jogos örökösnője apjával szemben, akit a két idősebb gyermeke mindvégig trónbitorlónak tartott, ugyanis a navarrai trón az anyjuk, I. Blanka királynő jogán járt nekik, ekkor apa és lánya szembefordult egymással. II. János ezért a lányával szemben és lánya helyére, aki addig az apja helyetteseként uralkodott, az unokáját, Eleonóra legidősebb fiát, aki 1462-ben feleségül vette Magdolna hercegnőt, 1469. május 11-én tette meg Navarra kormányzójává, de a következő évben Gaston egy lovagi tornán megsebesült, és 1470. november 23-án a franciaországi Libourne-ban fiatalon életét vesztette. Ekkor apa és leánya, II. János és Eleonóra kibékültek egymással.
Eleonóra, aki már 1455 óta, apja helyett, a férjével együtt, részt vett Navarra kormányzásában, most már lehetséges vetélytársak nélkül látta el ezt a feladatát, férje halála (1472) után mint egyedüli helytartó a királyságban. A két navarrai párt, a spanyol elnevezéssel „beaumonteses”-nek nevezett, II. János ellenes csoportosulás, és a szintén spanyol kifejezéssel „agramonteses”-nek nevezett, II. Jánost támogató csoportosulás vetélkedésén és az ebből eredő viszályokon, harcokon azonban ő sem tudott úrrá lenni.A II. János elleni „párt” arról a Beaumont-családról kapta a nevét, amely család Lajos infánstól (1331-1372), Beaumont grófjától (Luis I de Beaumont), III. Fülöp navarrai király (1301-1343) fiától származott. – A II. Jánost támogató „párt” az Agramont (franciául: Gramont) családról kapta a nevét; ez a navarrai nemesi család a XII. századig vezette vissza a családfáját. A csoportosulás vezetői azonban nem a „névadó” családból kerültek ki. Vezető szerepe a Navarra-családnak volt. Felipe I de Navarra (1408 körül-1450, Leónel de Navarra (1378-1413) házasságon kívül született fia, aki II. (Gonosz) Károlynak volt a házasságon kívüli gyermeke; mindketten Muruzábal várgrófjai; ez a Navarra-család eredete.
Uralkodása II. János király 1479. január 19-én elhunyt, az 53. életévét február 2-án betöltő Eleonóra ekkor pár hétig I. Eleonóra néven Navarra királynője lett. A koronázását sikerült megtartani még e rövid időn belül is, annak ellenére, hogy hagyományosan nem siettek a királykoronázással a Navarrai Királyságban. Anyját, I. Blankát is csak négy évvel a trónra lépte után koronázták meg a férjével, II. Jánossal, I. Eleonóra apjával együtt 1429-ben. Unokáját, I. Katalint pedig csak 11 évvel a trónra lépése után sikerült megkoronázni szintén a férjével együtt Pamplonában 1494-ben. Tudelában érte az apja haláláról érkező hír. Számára a fővárosból hozták el a koronát és a koronázási ékszereket. A koronázás 1479. január 28-án zajlott le Tudelában, az Esperesi Palotában (Palacio Decanal).Palacio Decanal (Hozzáférés: 2015. február 4.) Még két hetet élt utána. Trónra léptével a gyerekei a grófi cím mellé felvehették a királyi herceg (infáns) és királyi hercegnő (infánsnő) címet is. A trónutódlás miatt is fontos volt a királlyá kenés és felszentelés szertartása, és ez mindenképp törvényesítette az uralmát, így unokája és örököse, Ferenc Phoebus, akit 1479. február 10-én kelt végrendeletében Eleonóra utódává nevezett ki,Histoire des Comtes de Foix/François-Febus Navarre-Foix-Grailly (Hozzáférés: 2015. február 4.) nagyanyja halála (1479. február 12.) után akadálytalanul foglalhatta el a trónt. I. Eleonóra volt az utolsó – és ha IV. Károly címzetes királyt, valamint II. Blanka címzetes királynőt nem soroljuk be az uralkodók közé – akkor a második navarrai uralkodó a Trastámara-házból, aki Navarra egészében uralkodott.Eleonóra féltestvére, a szintén a Trastámara-házból származó II. Ferdinánd aragóniai király 1512-ben elfoglalta Navarra nagy részét, és felvette a Navarra királya címet, de ő csak Felső-Navarrában uralkodott, Alsó-Navarrában Eleonóra utódai uralkodtak tovább. Eleonórát a királyi szertartással járó fáradságok és kötelezettségek meríthették ki annyira, hogy ilyen váratlanul, pár heti tényleges királynői uralkodás után hunyt el, bár már több mint 20 éve kisebb megszakításokkal apja nevében ő kormányozta Navarrát, még ha önálló (de iure és de facto) királynőként a saját jogán (suo iure) csak pár hétig.
Utódai I. Eleonóra és IV. Gaston gróf elsőszülött fia, Foix Gaston (1444–1470), aki Károlynak, Eleonóra bátyjának a halála után Viana hercege lett, már a szülei életében meghalt. I. Eleonóra utóda az unokája, Gaston vianai herceg fia, I. Ferenc Phoebus (1467 – 1483) volt, aki Navarra első királya a Foix-házból.
Négy királynő: Három a Foix-Grailly-házból I. Eleonórának ugyan a gyerekeiből nem lettek királyok vagy királynék sem életében, sem később sem, de négy különböző gyermekétől származó négy lányunokájából a halála után kortárs királynők, illetve királynék lettek. A négy unokatestvér Európa számos meghatározó és kulcsfontosságú királyságainakNavarra kis mérete ellenére ütközőállam volt Franciaország és Kasztília között, Franciaországot rajta keresztül lehetett megtámadni. Épp ez lett a veszte, hogy semleges próbált maradni 1512-ben a két ország közötti háborúban. élére került, amelynek révén ezek az államok szövetségesekké váltak egy időre, és e királynők így befolyásolhatták Európa nagyhatalmi politikáját a XV. század végén és a XVI. század elején, de az 1483 (I. Katalin navarrai királynő trónra lépése) és az 1517 (I. Katalin halála) közötti időszakban csak 1506-ban néhány hónapig létezett olyan időszak: március 22. (Foix Germána házassága II. (Katolikus) Ferdinánddal) és július 26. (Candale-i Anna halála) között, amikor mind a négy királynő (királyné) egyszerre, egy időben a trónon ült.
Navarra királynője I. Ferenc Phoebus navarrai király húga, Foix Katalin Navarra királyává, aki kilencéves volt nagyanyja halálakor, vált a bátyja halála után 1483-ban, és uralkodott 1517-ig. Navarra 1512-es kasztíliai elfoglalása után utódaira már csak az ország északi csücskét hagyhatta, de akik így is egész Navarra királyainak címezték magukat. Ehhez 1589-től, Navarrai Henrik franciaországi trónraléptével a francia királyi cím is társult. Ettől fogva a francia királyok egészen a francia forradalomig a Franciaország és Navarra királya címet viselték.
Aragónia királynéja Eleonóra másik fiától, a Foix János navarrai trónkövetelőtől származó unokája, Foix Germána,Franciásan Germaine de Foix. aki már nagyanyja halála után született, Eleonóra 26 évvel fiatalabb féltestvére, II. Ferdinánd aragón, nápolyi, szicíliai, valenciai, navarrai1512-től, de ténylegesen csak Felső-Navarrában uralkodott. király és kasztíliai régens1509-től a lánya, II. (Őrült) Johanna királynő nevében kormányozta Kasztíliát. második feleségeként 1506-tólMiután a tényleges egybekelés 1506 márciusában megtörténik, még Anna magyar királyné életében szerepet játszik. Ő volt II. Ulászló számára a másik feleségjelölt Anna mellett, emiatt a közeli rokonság ellenére a személyes kötődés is erős volt közöttük a francia udvarban. Királynénk ez év július 26-án halt meg. I. Ferdinánd magyar király hispaniai gyermekkorának meghatározó személyisége volt. Egy fia született csak, János (1409–1409), aki röviddel a születése után meghalt, így utódai nem maradtak.A végrendelete szerint állítólag a mostohaunokájától, V. Károly német-római császártól, akinél mindössze 10 évvel volt idősebb, egy lánya született, aki Izabella infánsnőként volt számon tartva. Viszont az ő házassága és jogcíme a navarrai trónra vezetett Navarra 1512-es elfoglalásához, mellyel a Pireneusokon túli területeinek kivételével Navarra nagyobbik része a spanyol Trastamara-ház birtokába került, akik szintén Navarra királyainak címezték magukat, és ezt örökül hagyták a spanyol Habsburgokra. 1516-ig volt Aragónia, Nápoly, Szicília, Valencia és Navarra királynéja, de utána is meghatározó és befolyásos személyisége maradt országainak.Az ő udvarában élt egy ideig apródként a baszk származású Loyolai Szent Ignác, aki Pamplona 1521-es ostromakor kapott sebeinek hatására fordult erősen a vallásosság felé. Ekkor próbálta visszafoglalni Navarra jogos királya, I. Katalin navarrai királynő fia és utóda, az Albret-házi II. Henrik (1503–1555) a baszk eredetű országának a fővárosát.
Franciaország királynéja