Az ellenpont (kontrapunkt) a zeneművészetben polifon több szólamú szerkesztésmód, mely a szólamokat önállónak és egyenrangúnak tekinti, ellentétben a főként hangzatokban gondolkodó homofóniával.
Elnevezése a punctus contra punctum kifejezésből ered (jelentése: kottafej kottafej ellenében), s ez egyszersmind a legegyszerűbb technikája is. Az egész művön végigvitt, szigorúan imitációs kontrapunkttechnika valósul meg a kánonban, s ugyancsak az imitációs kontrapunkt legmagasabb rendű formája a fúga.
Ezzel analóg jelenségek – a hanglejtés, a mondatfelépítés vagy akár a gondolatmenetek, a cselekményszövés stb. szintjén – az irodalmi művek szerkezeteiben is megtalálhatók, s ezért itt is szokás kontrapunkttechnikáról beszélni.
Kapcsolódó szócikkek A technika megfigyelhető például Aldous Huxley: Pont és ellenpont, illetve Zsoldos Péter: Ellenpont című regényében.
Források A Pallas nagy lexikona Lapoda Multimédia (?)
További információk Siegfried Wilhelm Dehn: Az ellenpont tana; átdolg. Scholz Bernát, ford. Kereszty István; Pesti Ny., Budapest, 1893 Gárdonyi Zoltán: J. S. Bach ellenpont-művészetének alapjai; Zeneműkiadó, Budapest, 1967 Knud Jeppesen: Ellenpont. A klasszikus vokális polifónia tankönyve; ford. Ormay Imre; Zeneműkiadó, Budapest, 1975 Gárdonyi Zsolt: J. S. Bach ellenpontművészete; ford. Terray Boglárka; EMB, Budapest, 2022
Kategória:Zeneelmélet