Marvin Lee Aday, művésznevén: Meat Loaf (Aday)A meatloaf angolul fasírtot jelent. (Dallas, 1947. szeptember 27. – Nashville, 2022. január 20.) Grammy-díjas amerikai rockénekes és színész. Leginkább Bat Out of Hell albumtrilógiájáról ismert, amely a Bat Out of Hell (1977), Bat Out of Hell II: Back Into Hell (1993) és Bat Out of Hell III: The Monster Is Loose (2006) című lemezeit jelenti. A Bat Out of Hellből több mint 43 millió példányt adtak el, és harminc évvel később is évi kel el belőle, kilenc évig szerepelt a toplistákon, és minden idők egyik legnagyobb példányszámban eladott lemeze. A Bat Out of Hell II: Back Into Hell 22 hétig szerepelt a MAHASZ Top 40 albumlistáján, a rajta szereplő I’d Do Anything for Love (But I Won’t Do That) pedig Grammy-díjat kapott a legjobb szólórockénekesi teljesítmény kategóriában.
A siker ellenére Meat Loafnak kezdeti nehézségei akadtak, hogy stabil karriert építsen az USA-ban. Ezzel szemben Európában ikoni státuszt vívott ki magának, kiváltképp Nagy-Britanniában, ahol 23. a legtöbb hetet a toplistákon töltöttek listájában. A VH1 „a hard rock 100 legnagyobb művésze” listájában 96. helyezett volt.
Meat Loaf több mint ötven filmben és televíziós műsorban szerepelt, gyakran a színpadi személyiségéhez hasonló szerepkörben. Leghíresebb szerepei közt található Eddie és Dr. Scott a The Rocky Horror Show amerikai színpadi bemutatóján és Eddie a Rocky Horror Picture Show filmváltozatában, Robert „Bob” Paulson a Harcosok klubjában és Jack Black apja a Tenacious D, avagy a kerek rockerekben (egy karakter, aki utálja a rockzenét).
Pályafutása Meat Loaf Marvin Lee Aday néven született Dallasban, Texas államban. Orvis Wesley Aday rendőr és Wilma Artiel Hukel tanár elsőszülött gyermeke. Anyja a Vo-di-o-do Girls gospelkvartett tagja volt. Apja alkoholista volt, s gyakran napokra eltűnt az ivómulatságai után. Marvin és édesanyja sorra járták a dallasi kocsmákat, hogy hazavigyék Orvist. Ezért Marvin gyakran nagyanyjával, Charlsee Norroddal maradt.
To Hell and Back című önéletrajzi kötetében Meat Loaf leírja, hogy egyik barátjával, és annak apjával kiautóztak a Love Field reptérre, hogy megnézzék John F. Kennedy landolását. Az eseményt követően elhagyták a repteret, és elindultak a Market Hallba, mely Kennedy felvonulási útvonalára esett. Útközben hallották, hogy Kennedyt lelőtték, és a Parkland kórházhoz siettek, ahol látták Jackie Kennedyt kiszállni az autóból, és azt is ahogy John Connally texasi kormányzót kihúzzák, azonban nem látták, hogy az elnököt kivették volna.
Marvin 1965-ben végzett a Thomas Jefferson High Schoolban, de addigra már elkezdte színészi pályafutását: olyan darabok iskolai bemutatóin vett részt, mint a Where’s Charley? és a The Music Man musicalkomédiák. Felsőfokú tanulmányait a Lubbock Christian College-ban kezdte, majd a dentoni Észak-texasi Állami Egyetemen folytatta (ma University of North Texas).
Középiskola után nem vették fel katonának, mert színvak volt. Látása egyre romlott amíg kórházba nem került, ahol sikerült segíteni rajta. Később önálló életet akart kezdeni, elege volt otthoni zűrjeiből, ezért ellopta apja hitelkártyáját és Los Angelesbe költözött, ahol tizenévesen egy night club kidobófiúja lett. Nem sokkal később anyja meghalt, és visszament elkérni az örökséget, de apja rátámadt egy késsel. Kis híján komoly sérülés lett belőle. Meat Loaf végül megkapta az anyja után járó örökséget és Dallasban bérelt egy lakást és három és fél hónapon keresztül elszigetelte magát. Végül egy barát megtalálta őt és közösen vettek egy autót Kaliforniában.
A zenei pályafutás kezdete Los Angelesben sikerült annyi pénzt keresniük, amiből felvették első dalukat, és megalakult a Meat Loaf Soul zenekar. A dal felvétele közben Meat Loaf kiénekelt egy olyan magas hangot, mely kiverte a felvevőmonitor biztosítékát. Rögtön három szerződést ajánlottak neki fel, de Meat Loaf egyiket sem tartotta megfelelő ajánlatnak. A Meat Loaf Soul első fellépése Huntington Beachben volt a Cave szórakozóhelyen, a Them – Van Morrison együttesének – előzenekaraként. Míg a Howlin’ Wolf „Smokestack Lightning” című számának feldolgozását énekelték, a füstgép túl sok füstöt fújt, így a helyet ki kellett üríteni. Később a Renaissance, Taj Mahal és Janis Joplin előzenekara volt a Kaliforniai Egyetemben. A zenekar gitárosa többször változott, így a banda nevét is mindig lecserélték, így volt többek között Popcorn Blizzard és Floating Circus is. Felléptek a The Who, The Fugs, The Stooges, MC5, Grateful Dead és a The Grease Band előtt is. Helyi sikereik tették lehetővé, hogy kiadják „Once Upon a Time” című kislemezüket, melynek B-oldala a „Hello” volt. Csatlakozott a Hair Los Angeles-i produkciójához. Az új-zélandi ZM rádiócsatornának adott interjújában bevallotta, hogy az egyik legnehezebb dolog az életében az volt, hogy elérje, hogy komolyan vegyék a zeneiparban, és ne amolyan ’cirkuszi bohócként’ tekintsenek rá.
Stoney & Meatloaf A Hair keltette ismertségnek köszönhetően a Motown felkérte Meat Loafot egy lemezre. Azt javasolták, hogy duettezzen Shaun „Stoney” Murphyvel, akivel együtt szerepelt a Hairben, és ő ebbe beleegyezett. A Motown produkciós csapata megírta és kiválogatta a dalokat, Meat Loaf és Stoney csak felénekelni jelentek meg a stúdióban. Az album, melynek címe Stoney & Meatloaf lett, 1971 nyarán elkészült, s az év szeptemberében meg is jelent. Az albumról megjelenő kislemez, a What You See Is What You Get harmincadik lett az R&B listán és hetvenegyedik a Billboard Hot 100-on. A lemezüket támogatandó Stoney és Meat Loaf a Jake Wade and the Soul Searchersszel turnéztak mint Richie Havens, The Who, The Stooges, Bob Seger, Alice Cooper és a Rare Earth nyitószámai. Meat Loaf nem sokkal később szakított a Motownnal, amikor az lecserélte az ő és Stoney hangját Edwin Starréra az általa kedvelt „Who Is the Leader of the People?” című dalban. Mikor Meat Loaf sikeressé vált, az album ismételten megjelent, de Stoney éneke nélkül. Meat Loaf „Who Is the Leader of the People?”-változatát is kiadták, azonban az album megbukott. Stoney, miután Meat Loaf kilépett, megjelentetett egy szólókislemezt, ám kudarcot vallott, így nem sokkal később ő is szakított a Motownnal. Stoney vokalistaként működött többek között Bob Seger és Eric Clapton mögött, mígnem 1993-ban a Little Feat tagja lett, ahol 2009 februárjáig működött. Utána saját együttesével, a The Shaun Murphy Banddel szóló-blueskarrierbe kezdett.
More Than You Deserve A turné után Meat Loaf ismét egy Hair-produkcióhoz csatlakozott, ez alkalommal a Broadwayen. Miután ügynököt fogadott, elment a Public Theaterben bemutatásra kerülő More Than You Deserve meghallgatására. Itt találkozott a későbbi dalszerzőjével, Jim Steinmannal. Elénekelte az egyik korábbi Stoney & Meatloaf kedvencét, az „(I'd Love to Be) As Heavy as Jesus”-t („[Szeretnék] olyan súlyos lenni, mint Jézus” – később a VH1 Storryteller koncertvideójában Meat Loaf azt mondta, hogy Steinman válasza erre az volt, hogy „Hát, ami azt illeti, szerintem vagy olyan súlyos mint két Jézus együttvéve!”) Ezzel a dallal megkapta Rabbit, az elmebajos szerepét, aki felrobbantja katonatársait, hogy „hazaküldje” őket. Az előadássorozat után szerepelt az Ahogy tetszikben Raúl Juliával és Mary Beth Hurttel.
Felvette a „More Than You Deserve” című dalt egy kislemez számára az „In the Presence of the Lord” feldolgozásával a B-oldalon. Csak három példányt sikerült megmentenie belőle, mivel a kiadó nem engedélyezte a megjelenését. 1981-ben ismételten felvette a dalt, némileg nyersebb hangon.
A film elkészült és sikert aratott. Jim fantáziát látott Meat Loafban ezért közös munkára hívta Őt.
The Rocky Horror Picture Show
1973 telén, miután rövid ideig Washingtonban játszott a Rainbow in New Yorkban, Meat Loaf meghívást kapott, hogy szerepeljen a The Rocky Horror Showban, ahol Eddie és dr. Everett Scott szerepeit játszotta. Az előadás sikerének köszönhetően filmváltozat is készült Rocky Horror Picture Show (magyar) címen, amelyben viszont Meat Loaf már csak Eddie szerepét játszotta el. Körülbelül ezzel egyidőben Meat Loaf és Jim Steinman elkezdek dolgozni a Bat Out of Hellen. Meat Loaf meggyőzte az Epic Recordst, hogy forgassanak le vele négy videóklipet („Bat Out of Hell”, „Paradise by the Dashboard Light”, „You Took the Words Right Out of My Mouth” és „Two Out of Three Ain’t Bad”). Ezután Lou Edlert, a Rocky Horror Picture Show producerét is sikerült rábeszélni, hogy tegye be a film elé előzetesként a „Paradise by the Dashboard Light” című klipet. Az utolsó színházi előadás, amiben részt vett New Yorkban Gower Champion Rockabye Hamlet című Hamlet-musicaljében szerepelt.
Meat Loaf később is többször énekelte a „Hot Patootie – Bless My Soul”-t, az egyik dalát a Rockyból a darabhoz kapcsolódó összejöveteleken, koncerteken, de szólókoncertjein is. A dal élő felvétele szerepelt a Live Around the World albumán (1996) és az If I Can’t Have You középlemezén (2010). Amikor a filmzenét rögzítették, Meat Loaf további két dalt is rögzített: a „Stand by Me” Ben E. King-feldolgozást és a „Clap Your Hands”-t. Kiadatlanok maradtak 1984-ig, amikor a „Nowhere Fast” kislemez B-oldala lettek. 1976-ban Ted Nugent Free-for-All albumán öt számot a kilencből ő énekelt föl, mert Derek St. Holmes kilépett az együttesből.
Bat Out of Hell Meat Loaf és dalszerző barátja, Jim Steinman 1972-ben kezdtek el a Bat Out of Hell című albumon dolgozni, de a munkálatok csak 1974-ben váltak komollyá. Meat Loaf otthagyta a színházat és csak énekesi karrierjére koncentrált. Nem sokkal később John Belushi beugrójaként szerepelt – akinek ’72 óta közeli barátja volt – a National Lampoon Show című darabban a Broadwayen. Itt ismerkedett meg Ellen Foley-val, akit meghívott a „Paradise by the Dashboard Light” című dalhoz duettpartnernek a Bat Out of Hell albumon. Miután a Lampoon Show véget ért, Meat Loaf és Steinman több időt fordítottak a lemezszerződés megkötésére, de mindegyik lemezkiadó-vállalat elutasította őket, mert dalaik nem illettek egyik, a zeneipar által elfogadott stílusba sem. Végül eljátszották a szerzeményeket Todd Rundgrennek, aki úgy döntött vállalja a készülő lemez produceri munkáit és (Utopia nevű együttesével együtt) játszik is az albumon. Sorra járták a lemezkiadókat a felvételekkel, mígnem a Cleveland International Records kockáztatott és 1977. október 21-én kiadta a Bat Out Of Hellt.
Meat Loaf és Steinman megalapították a Neverland Express (’sohaországi gyors’) nevű együttes, mely őket kísérte a Bat Out of Hell turnéján. Első koncertje Chicagóban volt a Cheap Trick előtt. Meat Loaf az amerikai ismertséget a Saturday Night Live zenei vendégeként érte el 1978. március 25-én. Christopher Lee, a házigazda vendég így mutatta be: „Hölgyeim és uraim, hadd mutassam be önöknek Loaft [I would like you to meet Loaf]! [szünet, döbbenten néz] Elnézést, mi? [oldalról a rendező szavait hallgatja] Ó! Ezért… ezért bocsánat, igen, természetesen… áh… Hölgyeim és uraim, Meat Loaf!” A nagy siker rést ütött Meat Loaf és Steinman közé: míg a csapat Meat Loaf nevét vette fel, Steinman, az alkotó neve kevésbé vált fontossá.
A turnét hatalmas siker övezte, mígnem Torontoi koncertjén leesett a színpadról és eltörte a lábát, ezért le kellett mondani a turnét. Meat Loaf kokainhoz nyult és idegösszeomlást kapott, majd öngyilkossággal fenyegetőzőtt, hogy leugrik egy New York-i toronyház ablakából. 1978-ra Meat Loafnak sikerült kilábalnia a nehézségekből és feleségül veszi Leslie G. Edmondst. A Bat Out Of Hell lemezből világszerte 37 millió darabot adtak el, csak Angliában 2,1 milliót! Meat Loafnak sikerült leszoknia a drogokról. A lemezzel Meat Loaf tiszteletet parancsolt magának a kritikusok szemében.
A 80-as évek