I. Katalin (1470 (1468?) – Mont-de-Marsan, 1517. február 12.A források adatai eltérőek, egyes források szerint 1470-ben, más források szerint 1468-ban született I. Katalin királynő. A „Real Academia de la Historia DB~e” („Diccionario Biográfico Español de la Real Academia de la Historia”), I. Katalin királynőről szóló szócikke ( - hozzáférés: 2022. szeptember 18.), a királynő életének ismertetése kapcsán, tizenhárom évesen történő trónra lépésről szól, és arról, hogy az 1484-ben történt házasságkötésekor (e szócikkben ezt lásd lejjebb), Katalin kétszer volt idősebb, mint a hét éves férje; ezek a közlések az 1470-ben történt születését valószínűsítik. Ugyanakkor, a lexikon szócikkének a fejrészében, a születési adatoknál, kérdőjelet követően, mégis az 1468-as év szerepel. A lexikon szócikkének a tartalmi részére figyelemmel, e szócikk Katalinnak az 1470-ben történt születését tekinti valószínűsítettnek.), spanyolul: Catalina de Foix, baszkul: Katalina I. a Foixkoa, franciául: Catherine de Foix, katalánul: Caterina de Foix, occitánul: Catarina de Fois, navarrai királynő; a királyságnak a második – és egyben az utolsó – uralkodója volt a Foix-házból. Katalin Foix és Bigorre grófnője, Béarn algrófnője és Andorra társúrnője, Candale-i Anna (1484-1506), magyar királyné elsőfokú unokatestvére, Cesare Borgia (1475-1507) sógornője, és IV. (Bourbon) Henrik (1553-1610), francia – egyúttal III. Henrik navarrai – királynak a dédanyja.
Származása
I. Katalin navarrai királynő a Foix-házból, pontosabban szólva, a második Foix-házból, avagy Foix–Grailly-i házból származott. Az apja Gaston (1444-1470) infáns, Viana hercege, a Navarrai Királyság trónörököse; az anyja Valois Magdolna (1443-1495), a Navarrai Királyság régensnője volt (Valois-ház). Katalin apai nagyszülei – IV. Gaston (1423-1472), Foix grófja, és I. Eleonóra (1426-1479), navarrai királynő (ő a Trastámara-házból származott) – túlélték Katalin apját, ez a tény, kinek, milyen hivatkozási alapot jelentett, annak taglalása Katalin uralkodásának ismertetéséhez kapcsolódik.
Élete és uralkodása
Katalin királynő trónra lépését követően, az életében és az uralkodásában, három időszak jól elkülöníthető. Az első időszak 1483-tól, tehát a trónra lépésétől, 1494-ig, a Pamplonában történt koronázásig terjedt. A második időszak 1494-től 1512-ig tartott, amely a királynőnek és férjének a tényleges felső-navarrai uralkodását öleli fel. A harmadik időszak 1512-től, Felső-Navarra elvesztésétől, a királynő haláláig (1517) tartott. A királynő uralkodásának vázolása kapcsán, többször is, elengedhetetlenül szükséges, a nemzetközi viszonyok, kapcsolódások ismertetése.
Az első időszak (1483-1494)
1483. január 30-án meghalt Katalin bátyja és elődje, I. Ferenc Phoebus (1467-1483) navarrai király. Az édesanyja, Magdolna régensnő gyámsága alatt álló Katalin infánsnő, ekkor, tizenhárom évesen trónra lépett, ő lett I. Katalin navarrai királynő. A Cortes (a Navarrai Királyság rendi gyűlése) már 1483. februárban, elfogadta Katalin trónra lépését, illetve azt is, hogy a királyságot, mint egy helytartóként, Pierre de Foix (1449-1490), a bíborossá kreált infáns (Katalin apai ágú nagybátyja) kormányozza.A királyságot kormányzó Pierre de Foix bíboros régensként, de alkirályként is szerepel a forrásokban. Ez utóbbira azért is szükség volt, mert Katalin és édesanyja a Pireneusok túloldalán, jellemzően Pau városában tartózkodott. Katalin – 1483-ban – az öccse utódaként, Foix grófnője is lett, Pau városa pedig a Foix grófjai által uralt, Béarni Algrófságnak volt a székhelye. A Pau-ban történő tartózkodásnak azonban más oka is volt: Felső-Navarrát, évtizedek óta, pártviszály sújtotta, a beaumonteses-nek és agramonteses-nek nevezett nemesi frakcióknak az ádáz küzdelme.A beaumonteses néven említett csoportosulás a nevét, e „pártnak” a vezetőerejéről, a Beaumont-családról kapta. Az „agramonteses” néven említett csoportosulás a nevét egy, az eredetét a XII. századra visszavezető navarrai családról, az Agramont-családról kapta (a család neve franciául: Gramont, avagy de Gramont). E „pártnak” a vezetőereje azonban, ebben az időszakban, már nem az Agramont-család volt, hanem a Navarra-család. A közös a Beaumont-családban és a Navarra-családban az, hogy mind a két család – a XIV. században Navarra királyait adó – Évreux-házból származott. Lásd: és - valamennyihez hozzáférés: 2022. szeptember 18. A belviszály miatt, a régensnő Pau-ban érezte magát biztonságban; Pamplonát, 1481, illetve 1482 január óta, Luis III de Beaumont (1430?-1508), Lerín második grófja, a beaumonteses frakció vezére uralta: Az I. Ferenc Phoebus koronázásához kapcsolódó, nagyon rövid időszakot (1481. november – 1482. január) jelentő, pamplonai, illetve felső-navarrai tartózkodás után, az intrikáktól tartó régensnő, és I. Ferenc Phoebus, visszatértek a Béarn-i Algrófságba.Lásd: , és - mind a háromhoz hozzáférés: 2022. szeptember 18. – Luis III de Beaumont, a családi számozásban, III. Luis (Lajos), míg Lerínnek a második grófja volt. Lásd: -hozzáférés: 2022. szeptember 18.
Tekintettel arra, hogy a kánonjog lehetővé tette a lányok számára tizenkét évesen a házasságkötést, szinte azonnal „napirendre” került Katalin férjhez menetele, és spanyol kérő jelentkezett. Navarrát, Portugáliát, és a Granadai Emírséget kivéve, a Hispániai-félsziget felett, I. (Katolikus) Izabella (1451-1504) kasztíliai és leóni királynő, valamint a férje, II. (Katolikus) Ferdinánd (1452-1516) aragóniai király uralkodtak (II. Ferdinánd egyébként I. Katalin apai ágú nagyanyjának, I. Eleonóra navarrai királynőnek, a féltestvére volt). E királyi párból, elsősorban II. Ferdinándnak, a „szívügye” volt Felső-Navarra megszerzése, a spanyol területek egyesítése. Az aragóniai uralkodó Felső-Navarrától a franciákat távol akarta tartani, de motiválta az is, hogy az apja, II. (Öreg) János (1398-1479), nem csak Aragóniának, hanem Navarrának is a királya volt. A Katolikus Királyok ezért, az elsőszülött fiúk, János (1478-1497) herceg részére, megkérték Katalin királynő kezét. Magdolna régensnő azonban visszautasította ezt a házassági ajánlatot, nem tudta elfogadni azt, hogy – a házasságkötés révén – a Francia Királyság részét képező, Foix Grófság ura, a spanyol királyságok leendő uralkodója legyen.
A régensnő, a származása, a családi kötödései folytán, a franciákkal való jó kapcsolat fenntartását szorgalmazta. Katalin férje Jean d’Albret (1477 – 1516), Tartas algrófja (vikomtja) lett. Az esküvőre 1484. június hónapban, Lescar városka katedrálisában került sor. Az ekkor még csak hét éves férj, a házasságkötéssel, a felesége jogán, III. János néven, navarrai királlyá vált, ő az első navarrai uralkodó az Albret-házból.III. János király születési időpontjait illetően, a források teljesen eltérő adatokat közölnek. A Wikipédiának, a III. Jánosról szóló, magyar nyelvű szócikke szerint, 1477-ben, az idegen-nyelvű szócikkek szerint viszont 1469-ben született (valamennyihez hozzáférés: 2022. szeptember 18.). Ugyanakkor, a „Real Academia de la Historia DB~e” („Diccionario Biográfico Español de la Real Academia de la Historia”), Katalin királynőről szóló szócikke ( - hozzáférés: 2022. szeptember 18.) szerint is, 1484-ben, a házasságkötéskor, III. János még csak hétéves volt. Ezt az adatot alátámasztja a Wikipédia III. Jánosról szóló, magyar nyelvű szócikkében (és a jelen szócikkben is) hivatkozott forráson (Raoul Anthony: Identification et Etude des Ossements des Rois de Navarre inhumés dans la Cathédrale de Lescar, Masson, Párizs, 1931.) túl az, hogy a királyi pár házasságából, az első gyermek, csak 1492-ben született. Azaz, a házasság elhálására, az 1484. évi esküvő után, csak jóval később került sor, 1491-ben, a házasságkötés megerősítése után (erre lásd e szócikk későbbi bejegyzését). Az első gyermek megszületését követően pedig, sűrűn, egymás után, még további tizenhárom gyermeket szült Katalin királynő.
III. János apja, Alain d’ Albret (1440/1448-1522), Nagy Alain, Albret ura, Tartas algrófja (vikomtja) volt.Alain d’ Albret, a szócikkben, a továbbiakban: Nagy Alain. – Katalin és férje, harmadfokú unokatestvérek voltak, mind a ketten I. Károlynak (?-1415), Albret urának, aki az azincourti csatában elesett, az ükunokái. Katalin apai ágú nagyapjának, IV. Gastonnak (1423-1472), Foix grófjának, az édesanyja Albret Johanna (1403-1435) volt, III. János dédapjának, II. Károlynak (1407-1471), Albret urának a nővére. Az erőteljes egyéniségű francia nemes úr, a kezdetektől fogva, jelentős szerepet játszott az ifjú királyi pár életében, és a navarrai politikában.
A házasságkötést Pierre de Foix bíboros (aki Felső-Navarrát kormányozta) ellenezte, egyébként a Cortes többsége is a spanyol házasságot támogatta, nem a franciát. Magdolna régensnő ezért menesztette is a bíborost a kormányzói tisztségből. Az új kormányzó az ifjú Jacques de Foix (1463?, 1469?-1500?, 1508?) infáns, Cortes grófja lett, a bíboros öccse (aki tehát szintén Katalin apai ágú nagybátyja volt).
Katalinnak már ekkor trónkövetővel kellett szembenéznie. Jean de Foix (1450 körül -1500) infáns, Narbonne algrófja (vikomtja), aki Katalinnak szintén az apai ágú nagybátyja volt, követelte mind a navarrai trónt, mind Foix Grófságot. Az algróf a következőkre hivatkozott: Nem ismerte el a nők öröklési jogát, ezért – mivel bátyja, Pierre de Foix bíboros lett, tehát egyházi személlyé vált –, a három testvér (Gaston, Viana hercege, Pierre bíboros, és saját maga) közül, a szüleik (IV. Gaston gróf és I. Eleonóra királynő) halála után, ő lett a legközelebbi férfi örökös. Jean de Foix, igényének érvényesítése végett, eredményesen fordult a bíróságként működő Párizsi Parlamenthez, és 1497-ig tartó küzdelem kezdődött közte, és I. Katalin között; azonban a Navarrai Királyságban nem vették figyelembe a Jean de Foix számára kedvező parlamenti döntést, mert Navarrában nem volt akadálya a női öröklésnek.
Közben Nagy Alain, Albret ura, „aktivizálta” magát. A Francia Királyság régensnője ekkor (1483-1491 között) Anne de Beaujeu (1461-1522) volt, az öccse, VIII. (Nyájas) Károly (1470-1498) király kiskorúsága miatt. A régensnő az apjuknak XI. (Óvatos) Lajos (1423-1483) királynak, az önálló főnemesi tartományok számának csökkentésére irányuló politikáját akarta folytatni. Az ellenálló főnemesek, 1485-ben, kirobbantották az ún. „őrültek háborúját”, amely 1488-ig tartott, és az ellenálló főnemesek vereségével ért végett. A főnemesi szervezkedés élén, II. Lajos, Orléans (1462-1515) hercege állt, a későbbi XII. Lajos király, de Nagy Alain is főszerepet játszott. Ő közben, 1486-ban, Jacques de Foix helyett, Navarra kormányzója („alkirálya”) lett, így a kis királyság belesodródott a konfliktusba. Beaujeu-i Anna nem felejtette el Nagy Alain fellépését, a régensnő támogatásával, a Foix Grófság a trónkövetelő Jean de Foix birtokába került.
Ez alatt Felső-Navarrában sem a királyi pár javára alakultak a körülmények. Az ún. „őrültek háborúja” adta a helyzetet, a beaumonteses nemesi frakció vezére, Luis III de Beaumont, Lerín második grófja, a maga javára ki is használta, tovább növelte a befolyását, a hatalmát, amit elősegített a királyság fővárosának, Pamplonának a birtoklása. Luis III de Beaumont, tulajdonképpen, akadályozta azt, hogy a királyi párt – a királyság fővárosában – megkoronázhassák. A gróf magabiztosságát erősítette az, hogy számított II. Ferdinánd aragóniai király támogatására, ugyanis az aragóniai uralkodó a sógora volt: Luis III de Beaumont felesége, Aragóniai Eleonóra, II. János aragóniai királynak a házasságon kívül született leánya, azaz, II. Ferdinándnak a féltestvére volt.