Klagenfurt am Wörthersee, 2008-ig Klagenfurt, (szlovénül: Celovec, horvátul: Celovac, bajorul: Klognfuat) osztrák város, Karintia szövetségi tartomány fővárosa. 101 303 lakosával (2020. január 1. szerint) a tartomány legnépesebb és Ausztria hatodik legnépesebb települése. Mintegy 120 km²-nyi területe a Klagenfurti-medencében, a Wörthi-tó mellett helyezkedik el.
Klagenfurtot 1192-99 között említik először és sokáig jelentéktelen mezővároska volt, míg I. Miksa császár 1518-ban át nem adta a karintiai rendeknek. Ezután gyors fejlődésnek indult és megépültek meghatározó épületei, mint a székesegyház vagy a megyeháza.
Ma az önálló tartományi városi ranggal rendelkező Klagenfurtban működik a karintiai tartományi kormányzat, itt található a Klagenfurtvidéki járás és a Gurki egyházmegye központja, az Alpok-Adria Egyetem, egy nemzetközi repülőtér és számos más szervezet és intézmény. Történelmi óvárosával és kulturális intézményeivel kedvelt turistacélpont.
Fekvése bélyegkép|balra|Klagenfurt látképe Klagenfurt Karintia középső-délkeleti részén fekszik, a Klagenfurti-medence közepén. Területe mind észak-dél, mind kelet-nyugat irányban kb. 15 km-re terjed ki. A városhoz tartozik a Wörthi-tó keleti partja. Déli része eléri a kelet-nyugat irányú Sattnitz-gerinc előhegyeit.
A városközpont 450 méterrel fekszik a tengerszint fölött. Területének legmagasabb pontja az 1022 méteres Ulrichsberg, a legalacsonyabb pedig a 420 méteren található Gurkerbrücke a város keleti határánál. Az önkormányzat 120 km²-nyi területének 33,4%-a mezőgazdasági hasznosítású, 32,9%-a erdő, 19,3% beépített terület, 2,2% víz, 1,3% kert. A maradék 10,9%-ra utak, bányaterületek, parlagok esnek.
Klagenfurt északi részén északnyugat-délkelet irányban folyik át a Glan, amely nem sokkal a várostól keletre a Gurkba (a Dráva mellékfolyójába) torkollik. A Gurk szintén érinti Klagenfurt keleti határát. A városközpontban két, 16. században ásott mesterséges csatorna található: a Wörthi-tóba vezető Lend és a csatornarendszerben mára szinte teljesen eltűnt Feuerbach. A város déli részén halad át a Wörthi-tó vízfölöslegét a Glanba levezető Glanfurt csatorna. Az egyéb, kisebb patakok a Kerbach, Raba, Strugabach, Wölfnitzbach és Viktringerbach.
Éghajlat A város éghajlata mérsékelt kontinentális, viszonylag nagy évszakok közti hőmérséklet különbségekkel. A medencében elforduló légköri inverzió miatt (amikor a magasabb légrétegek melegebbek) gyakori a párás-ködös levegő. Az osztrák átlagnál hidegebb telet a délre fekvő Karavankák hegyeiről érkező főn enyhítheti.
Közigazgatási beosztása Klagenfurt 15 kerületre oszlik. 1848-ig a város csak a mai Belvárosból állt, a vele közvetlenül szomszédos négy kerület (St. Veit-i, Völkermarkti, Viktringi és Villachi külvárosok) 1850-ben csatlakoztak az önkormányzatához. Egy 1893-as kisebb módosítástól eltekintve a város a 20. században érte el mai, jóval nagyobb kiterjedését, mikor a környező községi önkormányzatokat kerületbe szervezve hozzácsatolták. Az első ilyen esemény 1938-ban (IX-XII kerületek), a második 1973-ban (XIII-XV) történt.
A kerületeken belül 25 alacsonyabbrendű közigazgatási egység, katasztrális község található (zárójelben nem hivatalos szlovén nevük): Klagenfurt, Blasendorf (Blažnja vas), Ehrenthal, Goritschitzen (Goričica), Großbuch, Großponfeld, Gurlitsch I, Hallegg (Helek), Hörtendorf (Trdnja vas), Kleinbuch, Lendorf (Dhovše), Marolla, Nagra, Neudorf (Nova vas), St. Martin bei Klagenfurt, St. Peter am Karlsberg, St. Peter bei Ebenthal, St. Peter bei Tentschach, St. Ruprecht bei Klagenfurt, Stein (Zakamen), Tentschach, Viktring (Vetrinj), Waidmannsdorf (Otoče), Waltendorf (Vapoča vas), Welzenegg. bélyegkép|A belváros a megyeházával bélyegkép|A viktringi apátsági templom Klagenfurt kerületeinek lakossága 2011. október 31.Statistik Austria, Registerzählung vom 31. Oktober 2011 (PDF; 8 kB), Stand Volkszählung 2001. I-IV Belváros 2 447 V Sankt Veit-i külváros 3 113 VI Völkermakti külváros 4 408 VII Viktringi külváros 3 334 VIII Villachi külváros 8 136 IX Annabichl 11 227 X Sankt Peter 19 269 XI Sankt Ruprecht 7 155 XII Sankt Martin 19 636 XIII Viktring 8 378 XIV Wölfnitz 4 996 XV Hörtendorf 2 384
Története bélyegkép|A Lindwurm-kút bélyegkép|Bernhard von Spanheim szobra A leginkább elfogadott elmélet szerint Klagenfurt neve római eredetű és szlovén közvetítéssel jutott a németbe. Az eredeti l'aquiliu („vizes hely”) elnevezést a betelepülő szlávok cvilj alakban vették át, amit saját nyelvük szabályai szerint kiegészítettek Cviljovecre. Mivel a cvilja panaszkodást, sirámot jelent, a németek ennek megfelelően fordították le a saját nyelvükre (Klagenfurt = „panaszok gázlója”).Heinz Dieter Pohl: Unsere slowenischen Ortsnamen. Mohorjeva/Hermagoras, Klagenfurt 2010, , S. 71–72, 182–183.Heinz Dieter Pohl: Kärnten. Deutsche und slowenische Namen/Koroška. Slovenska in nemška imena. In: Österreichische Namenforschung. Jahrgang 28, 2000, Heft 2–3. Mohorjeva/Hermagoras, Klagenfurt 2000, , S. 83.Paul Gleirscher: Wie Aquiliu zu Klagenfurt wurde. In: ders.: Mystisches Kärnten. Sagenhaftes, Verborgenes, Ergrabenes. Carinthia, Klagenfurt 2007, , S. 59–65.Robert Sedlaczek: Wie Cviljovec zu Klagenfurt wurde. Wiener Zeitung, 7. Juli 2010. Korábban népszerűek voltak más etimológiai magyarázatok, mint hogy a „sirámok helye” a szláv mitológia jajgató víziboszorkányairól, vagy hogy Claudiforum római városról kapta a város a nevét.Joannem Hvserum, Erster Theil der Schrifften des Edlen/Hochgelehrten und Bewehrten Philosophi und Medici, Philippi Theophrasti Bombast von Hohenheim/Paracelsi genannt (Frankfurt 1603) S.313 Noricum római provincia fővárosa, Virunum másik neve valóban Forum Claudii volt és viszonylag közel feküdt, de a mai Klagenfurt helyén nem volt római város.
A legenda szerint a város helyén valamikor mocsár volt, ahol egy hatalmas lindwurm (sárkány) lakott, amely a környező falvak lakosait falta fel, míg néhány bátor ember nem épített egy tornyot, amelynek tetejére egy erős lánchoz és kampóhoz erősített ökröt helyeztek. Amikor a sárkány megette az ökröt, fennakadt a kampón, és így már meg tudták ölni. A történet alapján került a sárkány és torony a város címerébe és ezt ábrázolja a városközpontban a reneszánsz szökőkút (Lindwurmbrunnen) is.
A Lendorfban, Waidmannsdorfban és Viktringben talált leletek alapján i. e. 4000 és 2000 között kezdtek az emberek megtelepedni és kiirtani az erdőt a város mai területén. A régészek a Sattnitz-hegység lábánál fekvő mocsárban bronzkori fatörzsből vájt csónakot, Wölfnitzben és Waidmannsdorfban pedig az urnamezős és a hallstatti kultúra nyomait találták meg.
Noricum kelta királyság, majd római provincia fővárosa, Virunum közel volt a mai Klagenfurthoz, ennek ellenére korabeli település – egy római villa és néhány sír kivételével – nem ismert a helyszínen. Nincsenek tárgyi nyomai a népvándorlás-korabeli szláv betelepülésnek sem. Miután a Frank Birodalom meghódította a szláv Karantánia államot, a leendő Klagenfurt területe a feltételezések szerint a közeli Karnburg 828 körül épített várának birtokába került.
Középkor A 12. században a befolyásos Spanheim-család (1122–1279 között Karintia hercegeit adta) szerezte meg a terület birtokjogát. Bernhard von Trixen 1142-ben megalapította a viktringi ciszterci apátságot, mellette pedig létrejött egy kiszolgáló település. Klagenfurt tényleges alapítóiként Hermann (†1181) és Bernhard von Spanheim (†1256) hercegeket tartják: az előbbi vásárteret létesített, az utóbbi pedig a Glan folyó rendszeres áradásai miatt 1246-ban áttelepítette a falut egy árvízbiztos helyre, a mai Alten Platzra. A település első írásos említése 1192-1199 közül származik, amikor a „Chlagenuurt” útvámját a Sankt Paul-i kolostor kapta meg.
A település védelmére várat (első említése 1268-ból) és hat méter magas falat emeltek, elé pedig tíz méter széles árkot ástak. A vár feltehetően a mai megyeháza helyén állt és a herceg csatlósa (ministerialis) irányította. Az első névről ismert klagenfurti papot (Dominus Friedericus, 1255) Maria Saalból küldték a településre. Az első templom valószínűleg a mai Szt. Egyed-plébániatemplom volt, amely a 14. században választotta védőszentjéül Szent Egyedet. A falakon kívül megépült a Szentlélek-templom, amely mellett 1355-ben temető, 1381-ben kórház létesült. Karintia többi városához képest Klagenfurtnak ekkor még igen kis lakossága volt és eltörpült a hercegi székhely Sankt Veit vagy a kereskedelmi központ Villach mellett. bélyegkép|Miksa császár a nemesi rendnek adományozza Klagenfurtot (1740) 1500-ban a gazdag Görz-család kihalásakor I. Miksa német-római király (később császár) örökölte birtokaikat, köztük Klagenfurtot. A karintiai rendek helyzetét erősítette a távol élő hűbérúr, másrészt viszont el kellett bánniuk az 1515-ben fellángoló parasztfelkeléssel, amely magát a fővárost, Sankt Veitet is veszélyeztette. Klagenfurtot 1514-ben majdnem teljesen elpusztította egy tűzvész. Miksa császár, aki nem tudta biztosítani az újjáépítést, a rendek kérésére egy 1518-as rendelettel átadta nekik a várost. bélyegkép|Klagenfurt térképe kb. 1735-ben. Látható a belváros sakktáblaszerű, tervezett elrendezése Megindult a város újjáépítése, amely során a védművek megtervezésével a híres olasz Domenico dell'Alliót bízták meg. Az építkezés finanszírozását elősegítette, hogy I. Ferdinánd 1529-ben haszonbérbe adta a pénzverési jogot és a pénzverde átkerült Sankt Veit-ből Klagenfurtba.Claudia Fräss-Ehrfeld: Geschichte Kärntens. Die ständische Epoche. Verlag Joh. Heyn, Klagenfurt 1994, , S. 254 ff. Megépült a Wörthi-tavat a várossal összekötő Lend-csatorna, aminek vizén árut szállítottak, bevezették a várárokba és szükség esetén tűzoltásra is használhatták. A jóval kisebb Feuerbach a Glan vizét vezette a be a településre. Az új városközpont modern tervek szerint, sakktáblaszerűen épült ki. 1574-ben elkészült a megyeháza (Landhaus), 1581-ben pedig a mai székesegyház (akkor még protestáns templom). A 16. század végére elkészültek a védművek is, amelyek az egész régió legmodernebb és legerősebb erődjévé tették a várost. 1587-ben a rendek a városi tanács és a bírák kérésére polgármestert (Christoph Windisch, †1597) állítottak Klagenfurt élére, ő volt a város első polgármestere.Bojan-Ilija Schnabl: Windisch, Christoph. In: Katja Sturm-Schnabl, Bojan-Ilija Schnabl (Hg.): Enzyklopädie der slowenischen Kulturgeschichte in Kärnten/Koroška, Von den Anfängen bis 1942. Wien-Köln-Weimar, Böhlau Verlag 2016, 3. Bd., S. 1514.D. Jandl: Bürgermeister der Landeshauptstadt Klagenfurt am Wörthersee. In: Statistisches Jahrbuch der Landeshauptstadt Klagenfurt am Wörthersee 2009, Berichtsjahr 2008/09. Hg. Magistrat der Landeshauptstadt Klagenfurt am Wörthersee Klagenfurt am Wörthersee, Magistratsdirektion/Stabsstelle Public Management – Statistik und Informationsmanagement. Klagenfurt am Wörthersee, S. XXIIPaul Kheppiz: Clagenfurterische Chronik, ediert von D. Jandl. Klagenfurt 2008 (2. Auflage), S. 31, 32.
A 16. század második felére Karintia lakosságának nagy része áttért a protestantizmusra, az 1570-es évekre Klagenfurt lakóinak többsége is ezt a vallást követte.Wilhelm Deuer: Die protestantische Dreifaltigkeitskirche in Klagenfurt und ihre Umwidmung in eine Jesuitenkirche. In: France Martin Dolinar (Hrsg.): Katholische Reform und Gegenreformation in Innerösterreich 1564–1628. Hermagoras, Klagenfurt 1994, , S. 638. A Szt. Egyed- és Szentlélek-templomokban is az új tanokat hirdették, akár csak az újonnan épült Szentháromság-templomban (később katolikus katedrális). A Habsburgok azonban 1595-ben elindították az ellenreformációt és a polgároknak választaniuk kellett a katolikus egyházba való visszatérés vagy a száműzetés között. A protestáns templomokat bezárták, könyveiket elégették.