A vend nyelv, más néven muravidéki nyelv a délszláv nyelvek közé tartozó szlovén nyelvváltozat (nyelvjárás), amit a Muravidék régióban és Magyarországon, Vas vármegye néhány településén beszélnek. A vend nyelv beszélői már századok óta szlovénként határozzák meg magukat, történelmi helyzetükből adódóan azonban saját nyelvjárásukat emelték irodalmi nyelvvé. A szlovén nyelvtudomány sokáig negatívan ítélte meg szerepét, és a vend nyelv jelentőségét igyekezett elvitatni. A 2000-es évektől a helyzet jelentősen változott, és ma már a vend nyelvnek a szlovén nyelven belül kimagasló nemzeti és kulturális szerepet tulajdonítanak, jóllehet a Muravidék Szlovéniához való tartozása és a nemzeten belül elfoglalt helye még mindig inkább egyfajta tabu a szlovén társadalomban.
A vend ábécé A vend nyelvet ma a szlovén alapú latin ábécé betűivel írják, apróbb kiegészítésekkel, amelyek a két jellegzetes hangra, az ü-re és az ö-re terjednek ki.
A betűk: A, B, C, Č, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, Ö, P, R, S, Š, T, U, Ü, V, Z, Ž
Sokan használják még a horvátból kölcsönzött đ betűt is, a jellegzetes dž [dzs] és dj hang leképezésére, bár ezek nem minden nyelvjárásban fordulnak elő, így használatuk az adott területtől is függ.
A korábbi századokban a szerzők magyar ábécét használtak műveikben, amit később kis kiegészítéssel elláttak. Egész a második világháborúig nyomtattak magyar helyesírással vend könyveket. A Gaj-féle latin ábécé (amelyre a szlovén alapszik) az 1870-es évektől kezdett elterjedni, majd a 20. századtól általánossá válni.
Elnevezése A vend elnevezés a nyelvre és beszélőire kizárólag a magyar nyelvben érvényes, még maguk a beszélők is slovenski-ként definiálják magukat. A vend név a 18. század végéig nem bukkan fel a magyarban, azok az állítások, amelyek korábban is feltételezik a vend elnevezés létét akár a magyar, akár a vend, akár a latin nyelvben pusztán hamis bizonyítékokra alapozó kitalációk.
A vend név a mai napig érzékeny kérdéseket vett fel, több szlovén szerint sértő, ha a magyarországi szlovén kisebbséget, vagy a muravidékieket vendeknek nevezik. Erről bővebben a vendkérdés c. cikkben.
A magyarok a Mura és Rába mellékén élő szlovénokat még gyakran a 19. században is tót-nak nevezték, lakóhelyüket pedig Tótságnak. Miután egyre inkább előtérbe került a vend-elmélet, amelynek célja a vend nyelv beszélőinek elválasztása a szlovénségtől, valamint elmagyarosítása (a vendelmélet egyik tézise ugyanis azt állítja, hogy a vendek valójában csak elszlávosodott magyarok, ezért magyarosításuk inkább egyfajta visszatérítés), a tót és Tótság név végleg kiszorult, helyét elfoglalta a Vendvidék megnevezés.
A latin nyelvű forrásokban körülbelül a 16. századtól vandálok-nak (Vandali) nevezték a vendeket, nyelvüket pedig vandál nyelv-nek (lingua vandalica). Ma sem tisztázott, hogy milyen alapon jött létre az az elgondolás, hogy a mura- és rábavidéki szlovénok az ókori vandálok leszármazottjai lennének. A vandál elnevezés a latin nyelvű forrásokban való feltűnése végett korabeli tudományos elnevezésnek tekintendő. A vendek lakta vidéket Transmurania-nak (Murántúl), olykor Vandalia-nak is nevezték.
A vendül beszélők, mint szlovén identitásúak saját vidéküket előbb Slovenska okrogliná-nak (ez a Tótság megfelelője), majd pedig Slovenska krajiná-nak nevezték (ez a Vendvidék névvel azonosítható). A stájervidéki szlovénok alkották meg a ma is használatos Prekmurje (Murántúl, a latin Transmurania tükörfordítása) nevet. Ennek meghonosítására a vendben létrejött a Prekmürje, Prekmörje névalak, ami azonban hamar kiesett, mivel a muravidéki lakosság kissé pejoratívnak találta a prekmurski titulust. Sokkal inkább szerették használni a már megszokott Slovenska krajina nevet, esetleg a Murska krajina vagy Mürska krajina (Muravidék) alakot. Ez utóbbi végül csak a magyar nyelvben honosodott meg.
A magyarosítók és a vendelmélet terjesztői által erőltetett Vendszka krajina vagy a Mikola Sándor által alkotott Vendocija sosem terjedtek el. A magyarországi szlovénok is csak azért mondják magukat ma is vendeknek, ha magyarul beszélnek, mivel náluk ez a fajta késztetés még a második világháború után is fennmaradt (amelynek oka a jugoszláv-magyar ellenségeskedés), de anyanyelvükön ők is szintén Slovenci-ként határozzák meg magukat.
A jelenkorban nevezik kelet-szlovén és pannonszlovén nyelv-nek is a vendet, de ez az elnevezés így önmagában nem érvényes csak a vendre. A szlovén nyelvészet napjainkban (egy korábbi tévedést korrigálandó) a nyelv fejlődését az alpesi (középső) és a pannon (keleti) területre osztja. Ezt a tényt korábban a tudósok nem vették figyelembe, egyesek szándékosan nem, mert konkurenciát véltek felfedezni az általános szlovén irodalmi nyelvvé váló közép-szlovén nyelv számára. Ennek az új felosztásnak megfelelően a vend nyelv egy nagyobb, különálló csoportban, a pannon vagy kelet-szlovén nyelvbe tartozik, annak egy változata. Másik változata az ún. kelet-stájer nyelv, amely a Murán inneni területeken jött létre, de hamar megszűnt irodalmi nyelv lenni.
A nyelv hangtana A vend vagy muravidéki nyelvre dinamikus hangsúlyozás, gazdag diftongizáció és erőteljes hosszú magánhangzók használata a jellemző. A legjellemzőbb diftongusok az ei [ej] vagy az ou (esetleg au). Több nyelvjárásban is vannak ii [ij] és üi [üj] kettőshangzók. Ritkábban az öi [öj] vagy az uo diftongusok, amelyek főleg a Rába mellékén jellemzők.
A vend nyelv közismert és sokat emlegetett jellemzője az ü és ö hangok használata, amik a szlovén írott nyelvből hiányoznak. A stájervidéki nyelvjárások is használnak sűrűn ü hangot, szórványosan a többi nyelvjárásban is előfordul.
Gyakori hang még a vendben a rövid, nem hangsúlyos a (különösen az északi és középső nyelvjárásban). A szóvégi nazális ł gyakorta vált u-vá, ami viszont nem vonja maga után a nyelvtani nem esetleges változását. A szlovénra jellemző szóvégi m hangok gyakran n-é változnak a vendben, mely jellemző a stájer nyelvjárásokban és ča-horvátban is.
Nyelvtan A vendet néhány nyelvtani jellemzője elkülöníti a szlovéntól és bizonyos mértékig a horváthoz viszi közelebb.
A szlovénhez hasonlóan a vendben is három szám (egyes, kettes és többes) szám van. Rajtuk kívül a kettes számot még a szorb nyelv ismeri a szláv nyelvek közül.
Az esetek ragozása gyakorta sokkal egyszerűbb a vendben, mint a szlovénban. Egy-egy esetben mind a három számban ugyanolyan végződésekkel rendelkezik minden főnév. Pl.:
cesta (út, nm.) – helyhatározói alakok: na cesti (1.sz.), na cestaj (2.sz.), na cestaj (t.sz.). rogožar (gyékényszőnyeg, hm.) – helyhatározói alakok: na rogožari (1.sz.), na rogožaraj (2.sz.), na rogožaraj (t.sz.) srce (szív, sm.) – helyhatározói alakok: v srci (1.sz.), v srcaj (2.sz), v srcaj (t.sz.)
Eszközhatározó esetében többes számban is mindhárom esetben ugyanazok a végződések. A fent említett főnevek eszközhatározói többes számban: cestami, rogožarami, srcami.
A melléknévragozás esetében a nőnem alakjai egyes számban a részes- és helyhatározók esetében ugyanaz, mint a horvát nyelvben. Így pl.
nagynak, nagyban (nm.) – vend: (v) velkoj, szlovén: (v) veliki, horvát: (u) velikoj
A szlovén és horvát nyelvre jellemző, hogy a c, č, ž, š, j, s mássalhangzók után e hang következik, amennyiben az valamely melléknévben áll és a neme semleges, vagy pedig éppen valamely esetben áll. Ezt a tulajdonságot a vend nyelv dolinskói nyelvjárása ismeri, a ravenskói és goričkói viszont nem, ott az említett mássalhangzókat. Ennek megfelelően pl. az égő szív összetett alak, amely semlegesnemű a szlovén és horvát nyelvben, valamint a dolinskói vend nyelvjárásban goreče srce lenne, tárgyesetes alakja pedig a gorečega srca. A két másik nyelvjárásban ezzel szemben gorečo srce-t mondanak és az eset változásakor gorečoga srca lenne.
Az -oga, -on melléknévi végződések a hím- és semlegesnemben is lényegében azonosak a horvát -oga, -og, -om képzőkkel (vend: velkoga, velkon; horvát: velikog, velikoga, velikom).
Nyelvjárások A vend nyelv kis területen helyezkedik el, amely földrajzilag bár tagolt és ez megmutatkozik a nyelvjárásokon is, ennek ellenére az eltérések zömmel a hangtanban ütköznek ki. A vend nyelv aránylag homogén, a beszélők problémamentesen megértik egymást.
Az északon levő Goričko nyelvjárása a dombos vidéknek köszönhetően megőrzött számos archaizmust. Itt a palatális zárt j hang gyakran változik g vagy dž [dzs], esetleg k fonémává. A goričkói nyelvjárás részét képezi a rábavidéki nyelvjárás is, amit a magyarországi szlovén kisebbség használ. Itt a zárt j sokszor változik dj-vé (különösen Apátistvánfalván és vidékén), valamint sűrűn előfordulnak öi kettőshangzók. Egy-egy zártabb goričkói falunak is erősebbek, elkülönölőbbek a tájszólási jellegzetességei.
A középső Ravensko vidéke nem mutat lényegi különbséget a goričkóitól, a jellemzői többnyire megegyeznek az északi nyelvjárással. Esetlegesen itt nagyobb számban vannak üi kettőshangzók és a szókincsben lelhetünk e vidékre jellemző sajátságokra.
A déli, ún. Dolinsko nyelvjárása már jóval érzékelhetőbb különbséget mutat a két másik dialektustól. Itt a palatális j megőrződött, mint a szlovén és a horvát nyelvben. A terület, mint Zala vármegye része 1777-ig a zágrábi püspökség részét alkotta és itt volt legerősebb a kaj-horvát nyelv hatása is. A dolinskói nyelvjárás kontinuumot alkot a szomszédos muraközi kaj-horvát nyelvjárssal.
Szókészlet A vend nyelv szókészlete gazdag, köszönhetően annak, hogy hosszú időn át irodalmi nyelvként funkcionált és a helyi szerzők törekedtek fejleszteni az irodalmat akár saját alkotású neologizmusokkal, akár átvétellel. Bár a Muravidéken a nyelv erősen befolyásolt a szlovén írott nyelvtől, ennek ellenére a régi szavak jelentékeny részét a beszélők még viszonylag ma is jól megértik. Elsősorban a túlzottan régi kifejezések és az olyan ún. szolgai fordítások estek ki használatból, amit egyes szerzők magyar kifejezések szószerinti lefordításával alkottak.
A vendre a német és a magyar nyelv jelentős hatást gyakorolt mind a szókincsben, mind a hanglejtésben. Ma is használatos magyar jövevényszavak a beteg (betegség), betežen (beteg), varaš (város), bauta (bolt), falat (falat, darab), hasek (haszon), pajdaš (barát, pajtás). Jellemző német jövevényszavak cajt (idő, időjárás), cigeu (tégla), cug (vonat), farba (szín), flanca (palánta), glaž, glažojna (üveg), gvant (ruha), kaštiga (büntetés), lampe (száj), luft, lüft (levegő), mantra (kín), nücati (használni), pejnezi (pénz), plac (tér), püngrad (virágoskert), šker (szerszám), štala (istálló), štrik (kötél). A német és magyar hatás mértéke területenként eltérő. A rábavidéki nyelvjárás a magyar nyelvnek van erősen kitéve, mivel a beszélők hosszú időn át elszigetelve éltek a vasfüggöny mögött, ezért nem ismerték a muravidéki vend változásait, a szlovén média elérhetetlen volt számukra, s az iskolában engedélyezett szlovén nyelvű oktatás sem volt hatékony.
Előfordulnak még latin, sőt olykor török jövevényszavak is, amelyek magyar, német avagy horvát közvetítéssel kerültek a nyelvbe. Latin eredetű a cintor (temető), a kanta (kanna), a numera (szám). Török eredetű a bar (legalább), a klobük (kalap), vagy a kefa (kefe).
A szlovén nyelvészek már a 18. század végén kiemelték, hogy a magyarországi szlovénok nyelve számos szláv archaizmust is megőrzött, valószínűleg a honfoglalás előtti pannóniai szlávok idejéből. Ilyen régi kifejezés a risali (pünkösd), amely az ószláv rusalije (rózsák ünnepe) szóból ered. A szlovének a mai napig a német eredetű Binkošti-t használják.
Története