A boldogkői vár a Hernád folyó völgyének keleti oldalán, Boldogkőváralja közvetlen közelében emelkedő sziklaszirten álló középkori vár. A miocénben keletkezett andezittufa Bodókő-hegy, melyen a vár áll, a Zempléni Tájvédelmi Körzet része. A táj szépsége, illetve a vár viszonylagosan jó állapota miatt kedvelt túracélpont, mely az Országos Kéktúra egyik állomása.
A vár legkorábbi része (egy védművel körülvett öregtorony) valószínűleg a tatárjárás után keletkezett, és vagy a Tomaj nemzetségbeli Jaak fia Tyba ispán, vagy Aba Amadé országbíró emelte. Amikor Anjou Károly Róbert elkergette az Abákat, a vár a hozzá hű Drugeth családhoz, majd később Czudar Péter korábbi bánhoz került. A 15. században István és György szerb fejedelmek tulajdona, majd a Szapolyai-családé lett. A török időkben a császár és a király közti intenzív csatározások egyik színhelyeként gyakran cserélt gazdát. 1666-ban a hódító Rákóczi György szerezte meg, később a kuruc időkben is több ízben fontos szerephez jutott, de még a Rákóczi-szabadságharc előtt, 1701-ben lakhatatlanná tették a császáriak. A romot a 18. században a jezsuiták vették birtokba, akik gabonaraktárnak alkalmazták. Később a Péchy, majd a Zichy családé lett, akik azonban már nem laktak a kényelmetlenné vált erődben, helyette a jobbágyfalu területén épült barokk kastélyt használták. A császári katonák robbantása és az azt követő pusztító századok ellenére egyik legjobb állapotban fennmaradt középkori váraink egyike.
Az 1945-től állami tulajdonban levő épületegyüttesen 1963-ban Végh Katalin régész vezetésével kutatás indult, melyet a következő évtizedek során több ízben folytattak. Az értékmentés is több ütemben zajlott, a tornyok védőtetőt kaptak, 2009 után pedig európai uniós támogatással több épületrészt helyreállítottak. Korszerűsítették a kiállítótereket, így ma megtekinthető többek között a vár egyedülálló ipartörténeti jelentőségű emléke, a 16. századi kohó, melyet egykor pénzhamisításhoz szükséges bronz előállítására használtak.
Elhelyezkedése bélyegkép|Légi felvétel|balra A várhegy és környéke az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet által készített kistájkataszter alapján az Észak-magyarországi-középhegység nagytáj, ezen belül a Tokaj–Zempléni-hegyvidék középtáj, illetve a Központi-Zemplén kistáj területén található. Növényzetét, népsűrűségét és a jellemző tájhasználatot tekintve azonban az Abaúji-Hegyalja kistáj Hernád-völgyi településeinek környezetéhez hasonló jegyeket is visel.
A vár Boldogkőváralja település közvetlen közelében emelkedő, vulkáni eredetű andezittufából álló hegyen található, amely geológiailag a vulkanikus Eperjes–Tokaji-hegység része. Az erősség a Hernád völgyében haladó, 13–14. századi útvonalak feletti ellenőrzésre alkalmas volt, így építési helyéből következik katonai és gazdasági fontossága.
A várhoz vezető út a település belterületének nyugati szélén indul, a községen átvezető 3714-es útból kiágazva.
Története
Keletkezése A legelfogadottabb elmélet szerint várat először egy 1295 körül kelt oklevélben említik mint „Castrum Boldua”, amely leírja, hogy a Tomaj nemzetségbeli Jaak fia Tyba ispán III. András királytól kapta cserébe Boldua, mai nevén Boldogkő várát korábbi, IV. László királytól kapott Rezy (Rezi) és Syd (Zsid, ma Várvölgy) váraiért.Hazai Okmánytár VII. (Budapest, 1880) 24 Egy 1280 körül Szegeden kelt oklevél is említ egy hasonló cserét, amely viszont nem nevesíti Bolduát, de szerepel benne Tyba és a cserebirtokok neve, így feltételezik, hogy a fentivel azonos csereügyletről lehet szó.
Megemlítendő azonban, hogy az fenti Castrum Boldua Boldogkő várával való azonosítása nem egyértelmű, továbbá a Tomajok Abaúj-beli birtoklására a fenti oklevélen kívül nincs más adat.
Ezek alapján a vár legrégebbi részei valószínűleg már 1280-ban is álltak, a Tomaj nemzetség valamelyik tagja, egyes feltevések szerint maga Tyba építtette a tatárjárás utáni kővárépítések időszakában. Azonban az sem zárható ki, hogy az Aba nemzetség egy tagja, közülük is elsősorban az abaúji területeken a 13. század végén és a 14. század elején nagy befolyással rendelkező Aba Amadé építhette.
Az Aba nemzetség korszaka
bélyegkép|jobbra|Az interregnum idején Boldogkő a gönci központú Aba-tartománybirtok része volt Bár nem tudjuk egyértelműen, hogy Tomaj vagy Aba nemzetségbeli volt-e az építtető, az bizonyos, hogy az 1300-as évek elejétől kezdve a vár urai az Árpád-ház kihalása utáni interregnum idején jelentősen gyarapodó tartományúri birtokú Abák voltak. A vár birtokosát, Aba Amadé országbírót 1311-ben, a Kassán kitörő zavargásokban meggyilkolták. Ezt követően Károly Róbertnek Amadé fiai (János abaúji ispán, László ungi ispán, továbbá Miklós és Dávid) ellen is fel kellett lépnie. Velük 1311. október 3-án köttetett a kassai szerződés, amelyben névleg lemondtak több birtokukról és behódoltak a királynak. Azonban csakhamar ismét kiéleződött az ellentét, viszont sikerült megtörni az Amadé-fiak ellenállását a rozgonyi csatában. Ők ismét behódoltak, a jogtalanul birtokba vett királyi várakat visszaszolgáltatták, bár Boldogkő és Nevicke, illetve az ungi ispánság továbbra is a kezükben volt. A debreceni csatában a király oldalán harcoltak (a fiak közül elsősorban Aba János átállása bizonyos), 1317-re már Ung vármegye területére szorultak vissza. Ugyanezen év őszén újra fellázadtak, és Tiba várát ugyan elfoglalták, de a király csakhamar ismét döntő vereséget mért rájuk. Amádé fiai kénytelenek voltak elhagyni az országot, birtokaikat pedig elkobozták.
A Drugethek kezén Boldogkő vára az elkobozás után az Anjou királyhoz hű, francia-itáliai eredetű Drugeth család tulajdonába került. A tulajdonos a király trónharcában hű alattvalónak bizonyult Drugeth Fülöp újvári ispán volt, majd őt 1339 körül Drugeth Vilmos követte. Valószínű, hogy egészen 1351-ig a család birtoka volt a vár. Feltehetően ők építették ki a felső vár több épületét: az öregtoronyhoz kapcsolódó palotaszárnyat és az azt védő hasáb alakú tornyot. A Drugethek rendszerint német és olasz helyettesek gondjaira bízták a várat. 1331-ben például Német Lukács volt a várnagy, őt 1335 körül követte Olasz János, akit egészen 1342-ig több oklevél is említ és valószínűleg 1350-ig viselte a várnagyi tisztet. 1351-ben Poháros Péter, korábbi szalánci várnagy, 1352-ben Kelemen állt a vár élén.
Tulajdonosváltások a 14–15. században balra|bélyegkép|150px|Luxemburgi Zsigmond Cudar Péter bánnak adta zálogba a várat Nem ismert, hogy a Drugethek után, 1351-től ki volt a vár tulajdonosa, de azt 1383-ban már a királyi birtoktest részeként említették. Utána még 1388-ban is királyi vár volt, de ugyanebben az évben Cudar Péter korábbi bán és országbíró tulajdonába került, amikor Zsigmond király a hozzátartozó falvakkal együtt 8838 aranyforintért zálogosította el azt. A zálogba adás feltételeinek megfelelően Péter halála után a várat utódai is zálogba kapták.
A vár később lázadók kezére került, akiktől 1403-ban Perényi Péter országbíró visszafoglalta és a király rendelkezésére bocsátotta. 1422 után Lazarevics István, majd 1427-től 1453-ig Brankovics György szerb despota birtokában volt Tállya, Tokaj, Regéc és Munkács várával együtt, melyeknek először mind Geszti Mihály fia László volt a várnagya. 1443-tól Helembai Sándor, 1453-tól Sarkus László és Bálint, majd Barakori Bálint és Dénes, Alpári István, illetve Salánki Tamás állt a vár élén.
Boldogkő vára 1456 után ismét a királyi várak között tűnt fel. Nem sokkal később, 1461-ben Mátyás király a Parlagi testvéreknek, Pálnak és Lászlónak adományozta tartozékaival, amelyhez a vár alatti falun kívül Rád, Baskó, Szerencs, Újfalu és Arka tartozott. Ezután a várat 1467–1471 között Kassának zálogosították el. Valószínű, hogy már korábban is a kassai birtok része volt, ugyanis Mátyás egy 1464-ben kelt levelében Kassának különféle kedvezményeket adott, amelynek fejében az Szapolyai Imre birtokába került. Ezen dokumentumban említik először a mai Boldogkő nevén a várat.
1471-ben ismét királyi várként említették, melynek tartozékai ekkor Vizsoly, Szerencs, Novaj, Abatelke, Újfalu, Arka, Rád és Baskó falvak voltak. Később a Szapolyai-család birtokába került, de Szapolyai János 1526 előtt Tomori István fiának, Györgynek adományozta keresztelői ajándékként. Tomori István idején a várban szolgált káplánként az ekkor még katolikus hitű, később viszont buzgó reformátor Dévai Bíró Mátyás.
A 15. században nagy bővítéseket hajtottak végre a váron. A déli oldalon szabálytalan négyszög alakú tornyot emeltek, amelyhez palánkfal csatlakozott. Megépült a patkó alakú kaputorony a csatlakozó védőfallal, és a keleti oldalról a palotát övező külső fal.
A mohácsi vész idején
A mohácsi vereség után a vár gyakran cserélt gazdát a Felvidéken csatázó I. Ferdinánd és Szapolyai János között. A sok tulajdonosváltást tetézte, hogy az aktuális tulajdonosok ez időszakban híveiknek is gyakran adományozták tovább a várat. 1527-ben például a Ferdinánd oldalán harcoló Báthori István nádor szerezte meg több más birtokkal együtt adomány útján, de Szapolyai már 1528-ban, ostrom árán visszaszerezte tőle Regéc várával együtt. Ez év augusztusában Ferdinánd ismét sereggel vonult a vár alá. Hívei, Serédi Gáspár és Bebek Ferenc főkapitány hathetes, feltehetően sikeres ostrommal megadásra és megnemtámadási szerződésre kényszerítette a várnagyot. 1530-ra azonban ismét Szapolyai megbízottja, Nádasdy Tamás igazgatta a vár ügyeit, aki Bebek Ferenc és Herberstein Rupert visszafoglalási kísérletét is visszaverte. Ezt követően Tomory Egyed birtokában volt a vár, akitől Martinuzzi Fráter György bíboros vásárolta meg. Nem sokáig volt azonban az ő tulajdonában, mert 1537-ben ismét Ferdinánd seregei foglalták el Fels Lénárt vezetésével.
Az ország három részre szakadása után bélyegkép|157x157px|Balassi Bálint az 1580-as években volt a vár lakója 1542-ben Ferdinánd elcserélte Gyula váráért Patóchy Ferenccel, akinek lánya, Zsófia, Bebek Ferenc fiához, Bebek György báróhoz ment feleségül. György a család utolsó férfiági örököseként hatalmas birtokokat örökölt, e házasság révén, 1556-ban, több birtok közt Boldogkő is a Bebek család tulajdonába került. György, hasonlóan a Csorbakő várában levőhöz, egy hamispénz-verő műhelyt rendezett be itt, amelynek olvasztókemencéjét a feltárások során megtalálták. Ez a lelet a magyar bronzgyártás legkorábbi, hiteles, ásatással igazolt emléke. 1559-ben Berényi Espán András volt a várnagy. 1560-ban Bebek Sárközy István Mihállyal cserélte el a várat az elfogott török vezérért, Amhát pasáért.
A várban élő emberek közül említésre méltó e korból Balassi Bálint, aki itt írta a Borivóknak való című versét. Balassi az 1580-as években tartózkodott e tájon, amit egy 1584-ben Szikszón és egy 1585-ben Abaújszántón kelt levele is bizonyít.
balra|bélyegkép|138x138px|Szelepcsényi György érsek, 1671–1685 között a vár ura Sárközy István fia később a Serényi családnak adta el a várat. II. Rudolf 1578-ban megerősítette Serényi Gábor és Mihály és nejeik birtokjogait mindkét nembeli leszármazók öröklési jogával. A vár végül teljes egészében Serényi Mihály öccsére, Ferencre és utódaira szállt. Az örökösödés ezen módja ellen Sárközi Mihály halála után felesége, Bajony Zsófia lépett fel, aki megpróbálta érvényteleníteni a végrendelkezést. Az elhúzódó pereskedés ideje alatt a várat Perlaky Miklós gondjaira bízták. A birtok megszerzése azonban valószínűleg nem sikerült, és a várat 1612-ben Serényi Ferenctől vette meg Nedec várának ura, Palochay Horváth György. 1617-es halála után fia, Gábor, majd unokája, István örökölte. 1627-től, valószínűleg zálogosítás útján, Szikszay Mátyás, majd 1630-tól Várkonyi János lett a birtokos, majd a vár visszakerült a Palochay családhoz.