bélyegkép|270px|jobbra|A felső fatemplom Jód (románul Ieud, jiddisül יועד, németül Jod) falu Romániában, a történelmi Máramarosban, Máramaros megyében.
Fekvése Máramarosszigettől 51 km-re délkeletre, az Izába torkolló Jód patak partján fekszik. Határa nagy részét a Cibles legelői és erdei alkotják. Négy kisebb házcsoport tartozik hozzá, a két jelentősebb Gura Ieudului és Plopșor. Előbbi a főútnál, a falu bekötőútja mentén, utóbbi a bekötőút déli folytatásánál fekszik.
Nevének eredete Nevét, amely a 'folyóvíz' jelentésű ómagyar jó szó -d képzős alakja, a patak nevéről kapta, amely mellett létrejött. Első említése 1365-ből való (Jood).
Története A középkorban román kisnemesi falu volt. A „felső” templom előzménye mellett álló kolostori iskolában keletkezett 1391–1392-ben az ún. Zbornicul de la Ieud, a legrégibb írásos román nyelvemlék. A falu központjától északkeletre két kilométerre 1709-ben a Balea család alapított ismét kolostort, amely 1777-ben már nem működött.Adrian Andrei Rusu: Dicționarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crișana și Maramureș. Cluj-Napoca, 2000 1862-ben egy újonnan szervezett görögkatolikus esperesség székhelyévé tették.Titu Bud: Date istorice despre protopopiatele, parochiile și mănăstirile române din Maramureș. Gherla, 1911, 1617. o.
A nemesek és a nemtelenek közötti társadalmi különbségek a 20. század második feléig fennmaradtak. A nemesek korábban szerte Máramarosból választottak maguknak házastársat, a nemtelenek főként a falun belül, maguk között házasodtak. Az 1950-es és 1962-es szövetkezetesítésig a tájegység leggazdagabb falvai közé tartozott, jelentős gyümölcstermesztéssel. A század folyamán híres cigányzenészei több tájegység népzenéjét játszották, rendszeres vendégek voltak a Lápos-vidéken, az Avas-vidéken és Hosszúmezőn. 1913-ban Bartók Béla is gyűjtött itt.
A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Izavölgyi járásához tartozott.
Társadalom, gazdaság Az egyik leghagyományőrzőbb máramarosi falu. A családokban jellemző az igen sok gyermek. Híresek halotti szokásai.Ezeket Gail Kligman könyve dolgozza fel.
A legfontosabb megélhetési források az állattenyésztés (juhászat), a népi kézműipar és a turizmus.
Lakossága 1838-ban 2000 görögkatolikus, 160 zsidó és 35 római katolikus vallású lakosa volt. 1910-ben 2774 lakosából 2330 román, 410 német (jiddis) és 33 magyar anyanyelvű volt, felekezeti megoszlás szerint 2340 görögkatolikus és 410 zsidó. 2002-ben 4223 román lakosa volt, 3087 ortodox és 1125 görögkatolikus.
Nevezetességei Az ún. felső fatemplom (Biserica din deal) egy korábbi, 1364-ból származó templom helyén az 1620-as években épült. A világörökség része. Freskói 1782-ben készültek. Az ún. alsó fatemplom (Biserica din șes) 1717-ből való. Mindkét templomot temető veszi körül, szépen faragott fejfákkal. Falumúzeum. Zsidó temető.
Híres emberek Itt született 1807-ben Mihályi Gábor (1807–1875) országgyűlési képviselő (1843; 1861), 1848/49-es máramarosi kormánybiztos és főispán. Itt született 1841-ben Victor Mihali (Apsai Mihályi Viktor) görögkatolikus érsek, metropolita. Itt született 1899. november 29-én Traian Bilțiu-Dăncuș festőművész. Itt született 1975-ben Dumitru Gorzo képzőművész.
Jegyzetek
Források Gail Kligman: The Wedding of the Dead. Berkeley – Los Angeles – London, 1992,
További információk Bartók Béla jódi hangfelvételei: De-aș ști cânta ca cucu, Decât la Neamtu la țară, Duce m-aș nu știu drumu Néhány kép Jódi învârtită ('forgatós') (Petreuș testvérek) Jódról származó nemesi házak a máramarosszigeti szabadtéri néprajzi múzeumban: a Dunca család háza (1798), a Gorzo család háza (1828) (képek és román nyelvű leírás). 1890-ben épült jódi ház és gazdaság a bukaresti falumúzeumban
Képek
Kategória:Máramaros megye települései Kategória:Máramaros vármegye települései