Az iberoromán nyelvek a nyugati újlatin nyelvek egyik csoportja, amelybe a hispaniai latinból az Ibériai-félsziget területén kialakult újlatin nyelvek tartoznak. Két további csoportra oszlanak: keletire és nyugatira; legközelebbi rokonaik a galloromán nyelvek és a szárd.
Az iberoromán megjelölés földrajzi jellegű, ebből adódóan egyes nyelvek besorolása nem egyértelmű: a katalán nyelvtanilag a galloromán nyelvekhez, azon belül is az okcitánhoz áll a legközelebb; más források viszont ez alapján éppen az okcitánt sorolják az iberoromán nyelvekhez.Lásd: Ethnologue szerinti besorolás.
Főbb közös jellemzőik A többes számot a nyugati újlatin nyelvekre jellemzően -(e)s hozzáadásával képzik. A szóközi [p, t, k] mássalhangzók zöngés réshanggá váltak. Keleten a latin szókezdő cl-, fl-, pl- csoportok megmaradtak; a nyugaton palatalizálódtak és új hangok alakultak ki belőlük (spanyol ll, portugál és galiciai ch); Számos szóközi mássalhangzócsoport – nyelvenként különböző mértékben – leegyszerűsödött, illetve palatalizálódott, aminek következtében új hangok keletkeztek. A legnyugatibb és legdélibb portugál kivételével eltűnt a b és v megkülönböztetése.
Csoportosításuk Nyugati újlatin nyelvek Iberoromán nyelvekVNY p. 1469: „iberoromán (a római kori Hispánia területén kialakult nyelvek)” Nyugati csoport Portugál-galiciai portugál galiciai asztur-leóni spanyol (kasztíliai) aragóniai Keleti csoport katalán
: Az Ethnologue szerinti csoportosítás némileg eltér a fenti nyelvészetitől.
Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek Galloromán nyelvek Nyugati újlatin nyelvek
Források
Kategória:Indoeurópai nyelvek
pl:Języki zachodnioromańskie