A Pink Floyd Interstellar Overdrive című dala 1967. augusztus 5-én jelent meg a zenekar The Piper at the Gates of Dawn című bemutatkozó albumán. Majdnem tízperces hosszával az album leghosszabb kompozíciója, a Tonite Let’s All Make Love in London című albumon azonban egy 16 perces változat is megjelent (ezt 1967 januárjában vették fel). Számtalan kalózfelvétel is közkézen forog.
A Paul Butterfield Blues Band East-West című dalához hasonlóan az Interstellar Overdrive az egyik első tisztán instrumentális pszichedelikus zenemű, amit egy rockzenekar lemezre vett. Sokan a Pink Floyd első space rock területén tett próbálkozásának tartották (az Astronomy Dominevel együtt), ám a zenekar később cáfolta ezt az állítást. Bár sikerült tíz percbe sűríteni a Syd Barrett vezette zenekar koncertjeinek élményét (improvizáció konkrét szerkezet nélkül), a dal egyáltalán nem hasonlít stúdióban felvett munkáikra. Ahogy Nick Mason Pink Floyd Inside Out - Kifordítva című könyvében írta, a koncerteken a dal több „tételből” állt, ami nem hallható az albumon szereplő változaton. Az élő verziók hossza a 20 percet is meghaladhatta. Akkor, amikor a zenekar a londoni UFO Clubban és más hasonló helyeken lépett fel, a dalt általában a koncertek első dalaként játszották. Később a műsorok más szakaszain is elhangzott (fináléként is), végül 1970-ben került ki a koncertek anyagából.
Keletkezése
A dal elején hallható „csali” (a hallgatók fülében hamar megragadó, könnyen felidézhető motívum) egy torzított, ereszkedő riff, amit Barrett és Roger Waters unisonóban játszik. A riff ezután improvizációba megy át (többszöri hangnemváltás, drámai hangzású effektek a Farfisa orgonán, halkabb átvezetések). A dal viszonylag hamar elveszti struktúráját és tulajdonképpeni tempóját – ezt a szakaszt csak a különleges hangzású gitár tölti ki. Végül az egész zenekar újra a bevezető motívumot játssza, egyre lassuló tempóban, míg a dal véget nem ér.
Az elején hallható riff a véletlen szüleménye: Peter Jenner, a zenekar akkori menedzsere egy dalt próbált eldúdolni, aminek már nem emlékezett a címére (legtöbben a Love My Little Red Book című dalát tartják valószínűnek). Barrett gitárján kísérte Jenner dúdolását, a dallamot pedig később az Interstellar Overdrive alapjaként használta. Roger Waters egyszer azt mondta Barrettnek, hogy a riff hasonlít a Steptoe és fia című sorozat főcímzenéjére. A dalt 1967. március 16-án vették fel, júniusban pedig néhány rájátszással egészítették ki. A The Piper at the Gates of Dawnon szereplő változat hallható a Relics (1971) és az A Nice Pair (1973) című válogatásalbumokon.
Koncerten előadott változatok és feldolgozások
A legtöbb rajongó az albumon megjelent változatot ismeri, bár több változat is fennmarad mind a stúdióból, mind koncertekről. A korábban felvett 16 perces változat hívebben tükrözi a „tételekből” álló szerkezetet, viszont egyszerre meghallgatva túl hosszúnak és fárasztónak tűnhet. Ez a változat manapság a London ’66–’67 című albumon hozzáférhető. Rengeteg kalózfelvétel is fennmaradt a Barrettel vagy őnélküle adott koncertekről. Ezek tanúsága szerint a zenekar gyakran improvizált és előadásról előadásra változtatta a dal szerkezetét. Egy BBC-nél készült rádiófelvétel minősége jobb, mint a stúdióban felvett változaté, az új középrészben a billentyűs hangszeren játszott melódia egyre dinamikusabbá válik, a gitár hangzása pedig különleges, démoni hatást kelt. 1969-ben és 1970-ben a koncertek fináléjában hangzott el a dal, ekkor David Gilmour gitárján slide-os stílusban játszott, ám lassabban, mint azelőtt Barrett. A dal egy különösen dinamikus változatát állítólag levették a készülő Ummagumma című albumról. Erről az előadásról még ma is létezhetnek felvételek. Az Interstellar Overdrive-ot többen feldolgozták, például a Particle, a Hawkwind, a Camper Van Beethoven, a The Melvins, a Pearl Jam, a The Mars Volta és a Red Hot Chili Peppers.
Idézet
Részlet
Közreműködők Syd Barrett – gitár Richard Wright – orgona Roger Waters – basszusgitár Nick Mason – dob, ütőhangszerek Peter Brown – hangmérnök Norman Smith – producer
Külső hivatkozások Ismertető az Allmusic honlapján Az Interstellar Overdrive a Tonite Let’s All Make Love in London című filmben (1. rész) Az Interstellar Overdrive a Tonite Let’s All Make Love in London című filmben (2. rész) A Pink Floyd a UFO Clubban játssza a dalt
Kategória:Pink Floyd-dalok