Pirahák

A pirahák vadászó-gyűjtögető bennszülött népcsoport az amazóniai Maici és Marmelos folyók mentén (Brazília). Becsült lélekszámuk 350 körüli. Egy nagyobb bennszülött népcsoporttól, a muráktól szakadtak el legalább 300 éve. Nyelvük, a piraha a mura nyelvcsalád utolsó élő nyelve.

A pirahák az antropológia és kognitív tudomány szempontjából igen érdekes népcsoport, ugyanis nem képesek számok kifejezésére. Még az olyan kis számokat sem ismerik, mint a három. Ezen kívül, kétséges, hogy nyelvükben megtalálható-e a rekurzió, és kultúrájuk kifejezetten zárt.

Élőhely A pirahák pár kunyhóból álló kis falvakban élnek Amazóniában, a Maici és a Marmelos folyók, az Amazonas mellékágai mentén. A terület Brazília fennhatósága alá tartozik, kiterjedt esőerdő borítja, kiépített utak, települések csak elszórva találhatók a környéken.

Lélekszám A piraha törzs tagjai kevesen vannak, körülbelül kétszázan, mások szerint nagyjából háromszázötvenen élnek 10-20 fős falvakban.

Nyelv A pirahák egyik szembetűnő jellegzetessége egyedi nyelvük. A férfiak és nők eltérő fonémákat és nyelvi szerkezeteket használnak. Nagyon kevés magán- és mássalhangzót használnak, hangkészletük a legkisebbek közé tartozik az egész földön. A prozódia fontos szerepet tölt be a piraha nyelvben. A piraha nyelv énekelhető, dúdolható is. Keren Everett szerint a prozódia figyelmen kívül hagyása miatt a kutatók nem foglalkoznak a nyelv egy olyan jellegzetességével, amely nagyban módosítja, gazdagítja a közvetített jelentést. A nyelv nehezen tanulható, először az Everett házaspár sajátította el folyékonyan.

A piraha nyelv további jellegzetessége, hogy nem egyértelmű; számneveik diszkrét vagy viszonylagos mennyiségeket fejeznek ki (Frank, Everett, Fedorenko, Gibson, 2008). A piraha nyelvben továbbá nincsenek színekre utaló szavak, csak körülírások. A nyelv legérdekesebb és legtöbbet vitatott tulajdonsága azonban, hogy Dan Everett (2005) szerint nem tartalmaz rekurzív szerkezeteket. Más kutatók a rekurzív elemek korlátozott megléte mellett érvelnek (Pesetsky, Nevins, Rodrigues, Chomsky, 2009), egyértelmű bizonyítékot azonban egyik eddigi kutatás sem mutatott fel a kérdésben.

Kultúra A pirahák vadászó-gyűjtögető életmódot folytatnak. Kunyhóik általában vízparton találhatóak, de az évszaktól és a vadászati lehetőségektől függően gyakran változtatják élőhelyüket. Jó ismerői természetes környezetüknek, és fejlett eszközök nélkül is kiválóan elboldogulnak a vadonban. A családok egymáshoz közel építik fel házaikat, a folyó partján egy sorban. Az esős évszakban a falvak lakói több kisebb családra bomlanak. Kultúrájuk számos egyedi, nehezen magyarázható jellegzetességet mutat. Minimális tárgyi kultúrával rendelkeznek, íjakat és egyszerű kosarakat, a nők pedig maguknak egybeszabott ruhát készítenek. Elsősorban halat, vadakat és az erdőben talált növényeket esznek. Minimális, egy-két napra elegendő maniókát termelnek a házakhoz közeli területen, de hosszú távra szóló földművelést nem folytatnak. Művészi céllal nem készítenek tárgyakat. Képesek a látott dolgok megformálására (például készítenek kis repülőmodelleket fából), de a szokás nem marad fenn, és a modellezés abbamarad pár nappal azután, hogy környezetükből eltűnt a szokatlan tárgy. Ruházatuk egyszerű, a férfiak a kultúrán kívülről származó pólókat és sortokat (ezek gyakorlatilag az egyetlen külvilágból származó termékek, amelyet rendszeresen megtalálhatunk a piraha falvakban), a nők pedig saját maguk által szabott egyberuhát hordanak.

A pirahák egynyelvűek; a portugál és a terület pidginjének számító nheengatu nyelvből csak pár szót ismernek, bár más kutatók szerint annak ellenére, hogy nem beszélik, a férfiak legalábbis értik a portugál kereskedők beszédét. Az egynyelvűséggel összecsengő módon a pirahák nem érdeklődnek semmilyen idegen kulturális vívmány vagy sajátosság iránt. Más törzsekkel ellentétben (a ruházkodási szokások átvételén túl) nem vették fel az idegen szokásokat, ugyanúgy élnek, mint a felfedezésük óta eltelt nagyjából háromszáz évben. Teremtéstörténetük nincs, és egy-két generáción túl nincsenek kollektív emlékeik.

A piraha kultúrára jellemző számos furcsaság központi oka Everett (2005) szerint az, hogy a pirahák a jelenben élnek, kultúrájuk az „itt és most” helyzetekkel foglalkozik. Nem használnak absztrakt reprezentációkat, nyelvük ezért nem tartalmaz rekurzív szerkezeteket sem.

A pirahákkal kapcsolatos tudományos viták Számnevek és számrendszer A leghamarabb kirobbant pirahákkal kapcsolatos tudományos vita a számok megnevezésével és a számfogalommal volt kapcsolatos. Az elsőként megjelent cikk alapján a pirahák az „egy, kettő, sok” számrendszert használják (vagyis nem rendelkeznek rekurzív számrendszerrel). Az egyet és a kettőt megnevezik és meg is különböztetik, de az ennél nagyobb mennyiségeket nem képesek pontosan azonosítani, megnevezni; a kettőnél nagyobb mennyiségek esetében csak pontatlan becslést tesznek. Bár Gordon is megjegyzi (2004) cikkében, hogy a piraha „egy” és „kettő” jelentésű szavak értelme nem jól meghatározott, és előfordul, hogy más mennyiségekre is alkalmazzák ezeket a kifejezéseket, Everett szerint azonban még Gordon feltevései is túl erősnek számítanak. Everett (2005) szerint a pirahák nem is rendelkeznek diszkrét számnevekkel, és a számokat is csak körülírják, hasonlóan a színekhez. Egy újabb vizsgálatban Frank és munkatársai (2008) nem tudták egyértelműen eldönteni, hogy a számnevek valóban „egyet” és „kettőt” jelentenek-e, vagy több számértékre is vonatkozhatnak.

Nyelvi vagy kulturális korlátok Gordon és Everett eltérő okokkal magyarázzák a háromnál nagyobb számok azonosításának és kezelésének piraháknál megfigyelhető képtelenségét. Gordon (2004) szerint a számnevek hiánya okozza a számreprezentáció és azzal kapcsolatban a számosság azonosításának képtelenségét. Gordon Whorf (1956) hipotéziséhez köti magyarázatát, mely szerint a nyelv sajátossági alapvetően meghatározzák gondolkodásunkat, ebben az esetben a számok hiánya a számolási képesség hiányosságait okozza. Everett (2005) nyelvi korlátok helyett kulturális okokban keresi a kísérleti eredmények magyarázatát, számos más pirahákra jellemző tulajdonsághoz hasonlóan a háromnál nagyobb számok azonosítására való képtelenséget az absztrakció hiányára vezeti vissza. Szerinte a pirahák gondolkodása mindig a jelenlévő dolgok konkrét szintjén zajlik, emiatt az olyan elvont fogalmak, mint a számok, nem jelennek meg élesen körülhatárolható reprezentációként.

A rekurzív szerkezetek hiánya Az absztrakt reprezentációk hiánya további következményeket is magával von. Ezek közül a legnagyobb figyelmet Everett (2005) azon állítása váltotta ki, hogy a piraha nyelv nem tartalmaz rekurzív szerkezeteket. Chomsky generatívgrammatika-elmélete szerint a rekurzió az emberi nyelveket megalapozó mélystruktúra alapvető jellemzője. A rekurzió teszi lehetővé, hogy a nyelv véges számú jel segítségével végtelen sokféle jelentéstartalmat közvetíthessen. Ezért Everett azon megállapítása, hogy a piraha nyelv nélkülözi a rekurzív szerkezeteket, robbanásként hatott a nyelvészettel, nyelvfilozófiával és pszicholingvisztikával foglalkozók körében. Everett korábban maga is chomskyánus volt, 1988-as doktori disszertációjában generatív grammatikai megközelítés mentén elemezte a piraha nyelvet. Chomsky és kollégái erre a disszertációra alapozták érvelésüket, amelyben a rekurzív szerkezetek meglétét mutatják ki a piraha nyelvben. Everett (2005; 2007) ezt az érvelést visszautasítja; szerinte korábbi saját munkája, valamint Chomsky és munkatársainak érvelése elméletterhelt. Szerinte – bár a pirahák rendelkeznek a rekurzió univerzális képességével – ez a képesség az absztrakció hiánya miatt kulturális korlátok alá esik, ezért nem jelenik meg a rekurzió a piraha nyelvben. A pirahák rekurzióra és a nyelvelsajátításra való képességét az elmúlt években többen is vizsgálták, de egyértelmű eredményeket egyik kutatónak sem sikerült kapnia.

Jegyzetek

Források Language, Thought, and Reality: Selected Writings of Benjamin Lee Whorf. Cambridge, Mass.: Technology Press of Massachusetts Institute of Technology. The interpreter - Has a remote Amazonian tribe upended our understanding of language? The New Yorker, 2007.04.17. Cultural Constraints on Grammar and Cognition in Piraha. Current Anthropology, 46, 4. Cultural Constraints On Grammar in Piraha: A Reply to Nevins, Pesetsky and Rodrigues. http://ling.auf.net/lingBuzz/000427 Numerical Cognition Without Words: Evidence from Amazonia. Science, 306, pp. 496–499. Evidence and argumentation: A reply to Everett. Language, 85, 4, 671-681.

További információk Egy amazóniai törzs élete számok nélkül National Geographic Magyarország (2004-08-23) John Colapinto, "The Interpreter", The New Yorker, April 16, 2007 Martin Schoeller, "A Tribe Apart", The New Yorker, April 16, 2007 (Online Only), Slide Show Daniel Everett, "Cultural Constraints on Grammar and Cognition in Pirahã" Andrew Ira Nevins, David Pesetsky, Cilene Rodrigues, "Pirahã Exceptionality: a Reassessment" Daniel Everett, "Cultural Constraints on Grammar in PIRAHÃ: A Reply to Nevins, Pesetsky, and Rodrigues (2007)"

Kapcsolódó szócikkek

Sapir–Whorf-hipotézis

Kategória:Amerikai népek Kategória:Brazilok

it:Mura-Piraha