jobbra|bélyegkép|200px|PV nappanelek a háztetőn A globális felmelegedés mérséklése alatt azokat az intézkedéseket értjük, amelyek célja, hogy csökkenjen a globális felmelegedés mértéke. Ez megkülönböztetendő a globális felmelegedéshez való alkalmazkodástól, ahol a globális felmelegedés emberiséget érintő káros hatásainak minimalizálására törekednek. A felmelegedés mértéke az üvegházhatású gázok (CO2 és egyéb káros anyagok) kibocsátásának csökkentésével mérsékelhető. Minél nagyobb mértékben és minél korábban csökken a kibocsátás mértéke, annál kisebb és annál lassabb lesz a várható melegedés és tengerszint-emelkedés.Pacala, Stephen und Robert Socolow (2004):Stabilization Wedges: Solving the Climate Problem for the Next 50 Years with Current Technologies, in: Science 305, 14. August, S. 968-972 (PDF)New Economics Foundation (2005): Mirage and oasis. Energy choices in an age of global warming, London (PDF, 1,2 MB) Leggett, Mark (2006): An indicative costed plan for the mitigation of global risks, in: Futures 38, Vol. 7, S. 778–809,O. Edenhofer, K. Lessmann, C. Kemfert, M. Grubb, J. Köhler (2006):Induced Technological Change: Exploring its Implications for the Economics of Atmospheric Stabilization. Synthesis Report from the Innovation Modeling Comparison Project, in: The Energy Journal (PDF)
Hogyan csökkenthető az üvegházhatású gázok kibocsátása? Energiatermelés és ipari kibocsátások A legfontosabb eszközök ezen a téren a megújuló energiaforrások elterjesztése, illetve az energiatermelés, valamint energiafogyasztás hatékonyságának növelése (azaz energiatakarékosság)
A fosszilis energiahordozókat megújuló energiaforrásokra (nap- szél- és vízenergia), vagy atomenergiára cseréljük le. További megoldást jelent a bioetanol, a biodízel ipari alkalmazása. A benzin helyettesítése bioetanollal 17%-kal fogja vissza az üvegházhatású gázok kibocsátását, viszont az élelmezési célú termőterületet csökkenti és felborítja a termőföldek körüli természeti egyensúlyt. A vízerőművek is fenntartható technológiát képviselnek, viszont az ilyen létesítmények veszélybe sodorják az élőhelyeket és emberi otthonokat, valamint a felmelegedés miatt csökken a vízmennyiségük, ezért az energiahasznosítás e módját nem tartják megfelelőnek. Egyebek mellett az a baj vele, hogy a víztározókból szén-dioxid és metán kerül a levegőbe, főleg a trópusi vidékeken, ahol gyorsabban bomlanak le a víz alá került növényi anyagok, továbbá a tároló a hordalékkal feltöltődik. Az atomenergia felhasználásával is kiválthatjuk a fosszilis energiahordozókat.
A megújuló energiaforrások elterjedése az építészetben is átállást jelent egy környezetkímélő energiatermelésre.
Jobban kihasználjuk az égés során keletkező energiát, javítjuk a hatásfokot. Egy kiotói javaslat szerint az ipari országoknak úgy kéne segíteniük a fejlődő országokat az éghajlat védelme terén, hogy a régi erőművek helyére modern technikát telepítsenek, ami által a szén-dioxid mennyisége egyszerűbben és olcsóbban csökkenthető. A régi erőművek tervszerű felújítása lehetőséget ad megújuló energiára való átállásra.
Föld alatti szén-dioxid tárolással csak elnapoljuk a probléma megoldását.
Közlekedés és városszerkezet Az üvegházhatású gázok második legfontosabb forrása a közlekedésben elhasznált üzemanyag. Ennek túlnyomó részét a gépjármű-közlekedés teszi ki (a légiközlekedés és hajózás részaránya 10% alatt van.) A kibocsátások csökkenthetők az autók takarékosabbá tételével (ideértve az alternatív üzemmódokat, például hidrogén-autók, hibridautók, villanyautók, bioetanol, üzemanyagcellák). A kibocsátás-csökkentés másik módja a tömegközlekedés elősegítése, az autóhasználat iránti igény visszaszorítása. Ehhez viszont megfelelő városszerkezet szükséges, meg kell előzni a városok szétfolyását.
A közúti közlekedésben a sebességet a járművek optimális fogyasztásának megfelelően választjuk meg.
Épületek és egyéb háztartási kibocsátások Építkezés esetén helyi, természetes anyagok használatával az alapanyagok általi energiafelhasználás nagyságrendekkel csökkenthető („beépített energia”). A megfelelő tájolás, ablakméretek, hőszigetelés az épület teljes élettartama során meghatározza majd annak energiaszükségletét a fűtést és világítást tekintve. Meglévő épületeknél azok jobb hőszigetelése, energiatakarékos háztartási készülékek és világítás használata hozzájárulnak az energiapazarlás mérsékléséhez (új építészeti előírások, közel nulla energiás ház).
Erdőirtások megfékezése A kibocsátások csökkenthetők az esőerdők további fakitermelő kivágásának megakadályozásával. (Brazília, Indonézia) Ezen a téren az önkényes földfoglalás is kárt okoz, az égetések levegőminőséget rontó hatásával,és az oxigéntermelésre képes faállomány csökkentésével.
Egyéb megoldások Mesterségesen közbeavatkozásokkal több próbálkozás történt (pl. fitoplankton-virágzás, vagy kalcium karbonát por felbocsátás), de kérdéses, hogy a szándékolt, vagy káros hatást (pl. éghajlati pusztítást, láncreakciók következtében hurrikánokat és aszályt) idézünk elő. Pl. a fitoplankton módszerrel a szén-dioxidot elnyelő fitoplankton növekedésének serkentésével ugyanis szén-dioxidot lehet kivonni a légkörből. Történtek már erre irányuló kísérletek, egy nemzetközi kutatócsoport fitoplankton-virágzást tudott előidézni a Déli-Csendes-óceán 150 km hosszú és 4 km széles sávjában oly módon, hogy 8500 kg vassót szórtak a tengerbe ezen a területen. A virágzás egy hónapig tartott, de a tudósok nem sok jelét látták annak, hogy a fitoplankton által elnyelt szén-dioxid lejutott volna a tengervíz mélyebb rétegeibe, márpedig ez kellett volna a gáz fokozott elnyelődésének állandósulásához.Steve Connor, The Independent, 2000. október 13.; Hail and high water, New Internationalist, 1999. december
A lakosság, a vállalkozások és a közigazgatás lehetőségei az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére
Általában (elméletben)
Korlátozásokat vezetünk be az üvegházgáz-kibocsátásra azzal, hogy adókat, a környezetvédelmi költségeknek megfelelő termék és közszolgáltatási árakat vezetünk be a szén-dioxid emisszió mértékének megfelelően. A felmelegedés lassítására a legjobb ismert mód az, ha az ipari országok radikálisan csökkentik a szén-dioxid-kibocsátásukat. A környezetvédelmi költségek fedezésére alkalmazott eszközökkel párhuzamosan jövedelemarányos szociális intézkedések is szükségesek. Japánban már hosszabb ideje fontolgatják a szén-dioxid-adó bevezetését, de az ipari lobbinak eddig sikerült azt megakadályoznia. A japán Környezetvédelmi Minisztérium felmérése szerint „a japánok túlnyomó része hajlandó elfogadni a szén-dioxid-adót – leginkább a szén-dioxid-kibocsátás arányában”. Háztartási szén-dioxid adó Lelegzet.hu, 2005. december A terv szerint egy átlagosan fogyasztó háztartás évi 5000 forintnak megfelelő adót fizetne. A korlátozások bevezetésének hátránya azonban, hogy a költségek régiónként és ágazatonként eltérnek. E költségek csökkentésére viszont jelentős technológiai és egyéb lehetőségek kínálkoznak. A közvélemény felmérése megkönnyíti a gyakorlati megvalósítást (francia nemzeti vitasorozat). Továbbá a kibocsátási jogok hatékony kereskedelme is csökkentheti az abban résztvevők költségeit.
A klímavédelmet mint az állam egyik célját az alaptörvényben (alkotmányban) kellene rögzíteni. Gazdaságilag, arányaiban ugyanis országos szinten lényegesen nagyobb összeget tesz ki a védekezés és a kárenyhítés, valamint az újjáépítés és az emberek támogatása, mint amennyibe a megelőzés és a klímakatasztrófa megállítása kerülne.
Konkrétan (gyakorlatban)
Bár általában mindenki egyetért az üvegházgáz-kibocsátás csökkentésének szükségességével, ennek olyan sokféle módja létezik a gyakorlatban, hogy okvetlenül akad olyan megoldás, amely az individuum – vállalkozás, egyén – érdekeit – bár jogosan, de mégis – sérti. Ezért a konkrét intézkedések kérdésében a közvélemény rendkívül megosztott, a helyzet csak a Biblia által leírt bábeli hangzavarhoz hasonlít, mindenki mást tart fontosnak és mást elhanyagolhatónak. Emiatt politológiai értelemben közvéleményről nem is lehet szó, a politikusok számára a problémakör "forró", kerülendő, ... tehát szükségszerűen látványos változás nem történik. Mindezek ellenére azért – a fontossági sorrend kérdését mellőzve – lehetséges leltárba venni azokat az intézkedéseket, amelyek az üvegházgáz-kibocsátást csökkentik. Célszerű külön tárgyalni az intézkedéseket aszerint, hogy ki teszi meg azt önként: az egyén, a vállalkozás, vagy a közigazgatás? (Az önként megtehető intézkedéseken kívül természetesen más intézkedések is kényszerítve lehetnek, a 3 csoport egymásra hatása több dimenzióban is érvényesül.)
A konkrétumok közül az energiahatékonyság növelésére lehet a legtöbbet tenni. A fosszilis eredetű szenek égetésének csökkentésére jóval kevesebb intézkedés tehető ... és a létszámcsökkentési intézkedésre (munkaügyi, átképzési és szociális intézkedésekre) csak a tulajdonos, ill. kormányzat képes.
Egyének
Családi (osztott) termelés és szolgáltatás
A családi termelés fogalom egy általános szemlélet kapcsán kerülhet szóba, Rousseau "vissza a természethez" elvéhez kapcsolódva. Az ipari forradalmon kívül az első nagy eltávolodás és környezetkárosítás a földművelésre való áttéréssel történt, a gyűjtögető életmódhoz képest. Ma is a termőterület csökkentése az egyik lehetséges cél, az állattartás csökkentésével, a takarmánytermelő terület természetbe visszaadásával.
A családi (osztott) termelés fogalma a közösségi, törzsi munkamegosztás időszakára emlékeztet, ami részben családon belül is megvalósult, a "családi vállalkozás" "családi gazdaság" fogalom ma is ismert, bár Európában szerepe lényegesen megváltozott.
Az ipari forradalom megváltoztatta a korábbi – természetes – termelékenységet, azon az áron, hogy ipari (bányászati ill. erőművi, technikai stb.) eredetű energiával helyettesített emberi munkát (élőmunkát). Bár ez az általános technológia-váltás igen nagy jelentőségű volt az azt követő technikai fejlődés szempontjából, mára a globális felmelegedés már nyilvánvalóvá tette, hogy ez olyan zsákutcába vezetett, amelyből vissza kell tolatni. Elvileg lehetséges lenne ugyan a módosított technikai megoldásokkal való helyesbítés is, de ez is kockázatos, és csak környezetvédelmi és társadalmi viszonyok változtatásával volna lehetséges (a népesedéspolitika és a technológia változatlanul hagyása kipusztíthatná a teljes élővilágot a Földről).
A jelenlegi technikai eredmények részbeni felhasználásával vissza kell térni a környezetbarát (eredetileg kézierős, ill. igáslovas, kézműves) technológiákhoz, amelyek – mint az analóg technikák, alacsonyabb, természetes termelékenységük révén – tömeges munkalehetőséget is biztosítanak (tehát szociológiai, foglalkoztatási szempontból is szükségesek lehetnek). Ennek a formái mindenképpen kiküszöbölik a környezetet károsító, üvegházhatású energiatermelést. Ki lehet emelni az önkéntesség elvét, mert a kötelező gazdaságok, és minden állampolgárnak a mezőgazdaságba irányítása eddig is nagy károkat okozott (Kambodzsa).
Az energiatakarékosság esetében nyilvánvalóan szükséges az energiahatékonyság növelése. Környezetbarát technológiák alkalmazása esetén a családi/osztott kkv-k sem használnak fel fosszilis eredetű energiát (eszközeikben is lehetőleg az újrahasznosítható anyagokat), ezért azok energiahatékonysága is a lehető legmagasabb szintre emelkedik (egy GJ energiából a legtöbb GDP-t állítják elő).