Kézdiszentkereszt (1899-ig Kézdipolyán, románul Poian) falu Romániában Kovászna megyében. Községközpont, Bélafalva tartozik.
Fekvése A háromszéki medencének a Bodok- és Ojtozi-hegység vonulatai által közrezárt északi részén a Perkő-hegység keleti oldalán található, Kézdivásárhelytől 9 km-re, a Kézdivásárhely-Esztelnek-Lemhény út mentén.
A talaj alsó rétegei a Keleti-Kárpátok paleogén-fliss övezetének kőzeteiből állnak. Agyagláp és homokköves részek is találhatóak.
Nevének eredete A falu a 14. században, 1332-ben az írásokban Polyán néven szerepelt, (jelentése erdei tisztás). Később, az 1800-as években Kézdipolyán, 1905–1920-ig Kézdiszentkereszt, 1920–1940 között Polyán, 1940–1945 között Kézdiszentkereszt, 1945-től Polyán egészen 1990-ig, míg a jelenben újra Kézdipolyán.
Története Területe ősidők óta lakott. A Telek-pataknál és a Kerekhegynél 6-9. századi szláv település nyomaira bukkantak. A falu valószínűleg a Kiskászon felett a Szentjános tövében alakult ki, ahol egy kápolna alapjai is láthatók, majd alább a Perkőhöz tartozó Bolygó nevű helyre települt, végül mai helyére költözött. A falunak már 1332-ben is volt temploma, melynek helye nem ismert. 1562-ben a falu szabad lakóit egy felkelésben való részvétel miatt jobbágysággal büntették. 1910-ben 1730 lakosa volt. A vármegyerendszer 1876-os székelyföldi bevezetéséig Kézdiszékhez tartozott, utána, a trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Kézdi járásához . 1992-ben 1371 lakosából 1370 magyar és 1 román volt. bélyegkép|269x269px|Borvízkút
Demográfia Év/Vallás1910193019411992 Összesen1731170617621371 Ortodox2511 Görögkatolikus12611090 Római katolikus1585157117221337 Református10102215 (adventista) Evangélikus0343 Unitárius3442 Izraelita5000 Baptista0000 Pünkösdista0000 Egyéb összesen03013
Gazdaság Polyánban az emberek nagy része földművelésből, állattenyésztésből élt meg. Kivételt képeztek azok az emberek, akik olyan mesterségeket űztek, mint a kőfaragás, takácsmesterség vagy az ácsmesterség. A mai napig, a takácsmesterséget kivéve, megtalálhatóak ezek a mesterségek. A takácsmesterség az 1970-es évektől már nincs jelen a falu életében.
Az első és leghíresebb kőfaragó család a faluban a Kádár család volt, ők kezdték előre fejteni és faragni a követ, ezért a mai napig is a melléknevük a "Faragó" fennmaradt. A Kádár család mesterségét a Papp, a Laub, a László valamint a Fekete család folytatta. Ezek a családok kapufákat, síremlékeket, épületalapokat, lépcsőket, emlékoszlopokat készítettek és készítenek a mai napig. Erdély szinte minden területére eljutott egy-egy általuk készített emlékoszlop, sírkő, lépcső. A művelődési ház előtt álló oszlopok is az ő munkájukat dicsérik.
Az első ácsmesterek Polyánban a Fekete és a Bokor családok voltak. A faluban nem volt olyan ház, amit ne ők építettek volna, s szintén ők építették az iskolát, illetve a művelődési házat.Ezek a mesteremberek eljutottak Aradra, Fogarasra, Galacra, Predeálra, Brassóba, ahol rengeteg üzemet, szállodát, turistaházat, iskolát, kórházat építettek.
Híres takácsmesterek származtak a '70-es években már kihalt Szakács családból, akik gyapot szövésű függönyöket, asztalterítőket, ágyterítőket, szervéteket és más kelengyéket készítettek. A leggyakrabban használt színek a világoskék, narancssárga, piros és a zöld volt.
A munkalehetőségek a faluban igen elenyészőek voltak, ezért nagyon sok ember más vidéken próbált munkát találni. 1920–1940 között a lakók nagyrészt Brassót, Bukarestet, Galacot választotta munkahelyéül, majd 1940–1945 között Budapestre is kimentek munkát keresni, dolgozni.
1920–1940 között sok nő és lány ment el szolgának – cselédnek – Bukarestbe, Galacra, Brassóba. Az 1930-as években nagyon sokan kölcsönt vettek fel, amit sokan nem tudtak megtéríteni, s ezért elárverezték. 1940–1945 között nagyon sokan mentek ki Magyarországra szintén szolgának, cselédnek.
1940-es években megkezdődtek a nagy fakitermelések, ahol a polyáni férfiak nagy része dolgozott, mert más lehetőség nem volt a megélhetésre. Azok a férfiak, akik a fakitermelésnél, vasút- illetve autópálya építésnél maradtak kegyetlen körülmények között dolgoztak, kalibákban aludtak, ahol „olyan hideg volt, hogy a pityóka a fejüknél megfagyott reggelre”, és havonta egyszer jártak haza a családjukhoz.Erdőkitermelésre főleg Ojtozba, Gyulára, Komondóra, Nerujánra, Vajdahunyadra, Dévára mentek. Építkezésekre nagyon sok ember ment el, nagyon sokat voltak Déván, ahol rengeteg polyáni ember maradt ott lakni.
Jövedelmet jelentett a polyáni ember számára az, hogy bevitték Kézdivásárhelyre a tejet és a gyümölcsöt. Nagyon sok embernek előre kiszegődött emberei voltak, ahová rendszeresen behordták az eladandó árut.
1944 után 82 dolgozó kapott földet az államtól, amit „Cövekes” földeknek neveztek.
Az 1950-es évekig a faluban körülbelül 370 gazdaság több mint parcellán dolgozott. A földeken rozsot, feketeborsót, árpát, lent, kendert termesztettek. 1956-ban létesült a társasgazdaság, az elnök Rettegi Zoltán. Itt már érvényesült a modernebb gazdálkodási mód és a gépi munka.
1962-ben alakult meg a termelőszövetkezet. A földműveseket kényszerítették, ők maguk kérjék, hogy beléphessenek a Termelőszövetkezetbe. Minden szerszámot, állatot, vetőmagot be kellett vinni önkéntesen. Ez nagy veszteséget jelentett az emberek számára. A falvakra kizúdították a városi munkásokat, hazaküldték az értelmiségieket, hogy “győzzék meg szüleiket”, hogy adják be a földjeiket a Termelőszövetkezetbe. Ha a szülőket nem sikerült „meggyőzni”, akkor nem vették vissza az állami munkahelyre. 1962 tavaszán befejeződött a mezőgazdaság szocialista átalakulása. Ezután Polyán és Bélafalva gazdaságát egyesítették, később ide kapcsolták az esztelneki gazdaságot is. Kezdetben az állam költségeket adott a gazdaságoknak, épületeket: istállókat, sertésólakat, szénatárolókat, irodaépületeket. Tenyésztettek: szarvasmarhát, juhokat, sertéseket. Olyan vállalkozásokban kezdtek, amelyek nem váltották be a reményeket: csirkenevelés, csemeteültetés. A csemetésben feketeribizlit ültettek, de mivel nem dolgozták rendesen közprédává vált.és tönkrement 1962-ben a tsz tulajdonában 120 ló, 6 ökör, 615 szarvasmarha, 250 tehén, 192 sertés, 1025 juh volt. A '70-es évek elején azok a nők, akik megtehették konfekciókba jártak dolgozni Kézdivásárhelyre.
Infrastruktúra 350px|thumb|Helységnévtábla 1891. november 30-án adták át a Brassó-Sepsiszentgyörgy-Kézdivásárhely vasutat. Ezt követően 1907-ben már elkészült a Kézdivásárhely és Bereck vasútvonal, amelynek avatóünnepsége 1907. szeptember 10-én került sor. Ez a község életében nagy változást jelentett, mert lehetővé tette a polyániak számára a közlekedést és a kereskedelmet. Ezenkívül a helyieknek munkalehetőséget is jelentett arra az időszakra. A vasút vonalának útvonalát úgy döntötték el, hogy megszámolták melyik irányba halad el több gyalogos. Mivel Kézdiszentkereszt irányába, Kézdiszentléleken keresztül haladt a legtöbb gyalogos, így a Kézdiszentlélek-Kézdiszentkereszt-Bélafalva útvonalat választották a legmegfelelőbb útiránynak Bereck fele. A vasúti sínek lerakása sem volt könnyű feladat, mert a helyi lakósok nem akarták a sínlerakókat beengedni a faluba. Végül sikerült meggyőzni a lakókat és a síneket lerakták, ami nagy előnyt jelentett a helyieknek, könnyebben tudták az áruikat értékesíteni, lehetővé vált az utazás is, 1919-től már a bórvizet is vonattal szállították Bélafalván át Brassóba, Bukarestbe, Ploiestre.
Egy másik változás a falu életében a villany jelentette, amit 1963-ban szavaztak meg, és az év december 30-án gyulladt ki 200 polyáni család házában. Aszfaltozás Polyánban 1965–1974 között volt.
1964-ben volt az első filmvetítés Polyánban.
Szintén a '70-es évek elején kezdték a magántelefonokat is beköttetni. Az első magántelefon Kerezsi András igazgató-tanító lakásán volt, majd fokozatosan elterjedt a falu nagy részében a '90-es évek végére.
Egészségügy Az egészségvédelem hiányos voltáról már az 1878-as „Nemere” újságból tudunk meg sokat, ahol a diftéria nevű betegségről írnak, ami rengeteg kiskorú halálát okozta. Azt is megemlíti az újság Polyánról, hogy a legnagyobb probléma az, hogy az édesanyák kézen fogva viszik a kisgyerekeket a halottas házhoz, ahol sorban végigcsókoltatják a halott gyereket. Tehát a tudatlanság nagy volt még az 1870-es évek végén. Sokat adtak az emberek a babonákra, hagyományokra, így a faluban rengeteg áldozatot szedtek a ragályos betegségek.
Az 1900-as évek elején csupán egy bábáról tudunk, aki levezette a szüléseket, ő Czakó néni. Az 1930–1940-es években előfordult, amikor a faluban volt orvos. 1940–1946 között még Kádár Anna bábáskodik, és még 1946 előtti időszakban M. Zs. egy Szigeti László kerületi doktort említ meg. 1947-tol Balázs Anna szülésznő az, aki élete végéig vezette le a szüléseket. A faluban állandó orvosi felügyelet csupán 1964-től van orvossal és orvosi asszisztenssel. A falunak egészségügyi rendelője 1982-től van a Vasút utcai tömbház földszintjén.
Oktatás Az oktatás kezdeteit Polyánban a 17. század végére tehetjük, írást, olvasást, számolást, vallási énekeket, imádságokat tanítottak. Az iskola fejlődésére nagy hatással voltak az esztelneki apátok, akik segítették az oktatást.
Az iskolát 1920-ban államosították, s meghatározták, hogy a felekezeti iskolákban csak egy tanerő maradhat, meghatározott létszámú osztállyal, az állami iskolákban csak azok taníthatnak, akik letették a román államnak az esküt. 1924-ben bevezették a román nyelv oktatását, az 1930-as években román anyanyelvű tanerők is megjelennek. 1948-ban egy tanügyi reform nyomán megszűnt az addig is megszabott létszámmal működő felekezeti iskola, és létrejött az egységes állami iskola 1-7 osztállyal.
Az iskola épülete kezdetben két tantermes a kántor-tanító és segéd tanító lakásában folyt, de 1920-ban már szükség volt állami iskolaépületre. Erre a célra a Polgármesteri Hivatalnál levő különálló épületet alakítják át, ahol két tantermet rendeztek be. Mivel így sem volt elég hely a tanulók számára magánlakásokat béreltek. Sok nehézség adódott az épülethiány miatt, egyre nagyobb volt az igény az iskola építésére.
1934-ben kezdtek hozzá a jelenlegi iskola építéséhez, amelyet Tamás Rezső tanító irányított, aki tüdőgyulladásban meghalt 1935-ben. A munkát felesége, Tamásné Kerezsi Mária tanítónő folytatta. Az épület átadása 1936-ban volt. 1940–1942-ben az iskola jobb szárnyát bővítik 2 tanteremmel, óvodai célra. Az oktatás további korszerűsítése végett szükséges volt tovább bővíteni az iskolát. Az 1970-es évek végén felépült a mai négy tantermes és tornatermes épület, majd később a melléképületek. A munkálatokat Kerezsi András iskolaigazgató vezette. Az anyagi alap megteremtése sok nehézséget okozott. Az iskola önkéntes hozzájárulásokból, megyétől kapott pénzalapból és rengeteg közmunkából épült fel. Az iskola építését polyáni mesteremberek végezték: Fekete András, Fekete István, Csutak István.
Később villanyt vezettek az új épületbe, parkettáztak, vizet vezettek, laboratóriumokat létesítettek, és iskolai könyvtárat alapítottak. Kerezsi András iskolaigazgató után az igazgató Szalad Árpád lett, akit Lukács-Bartha Edit követett 2001-ig, akinek a halála után az iskolaigazgató Gábor Barna, matematika szakos tanár. Az 1900-as évek elején a tanköteles gyermekek száma a községben 323, ebből 194 látogatja az iskolát. Nem sokkal később rendszertelen a látogatottság, sokak a mezőgazdasági munkák miatt, mások a ruhahiány miatt maradnak ki az iskolából. Az 1930-as években megalakult az 5-7 osztály, amit követett a más községben tartandó képességvizsga. Az 1970-es években 8 osztály volt, 1979-től 10 osztály a kötelező, 1989 után ismét bevezették a 8 kötelező osztályt.
Kultúrház és könyvtár