Tirol (hivatalosan: Bundesland Tirol, olaszul: Tirolo, latinul: Tirolis) Ausztria egyik szövetségi tartománya, elsősorban magas hegyvidékéről és hágóiról ismert. A mai Tirol területe a korábbi, történelmi Tirolnál jóval kisebb, mivel 1919-ben Olaszországhoz csatolták déli részét (Dél-Tirol). Közigazgatásilag hozzá tartozik (exklávéja) Kelet-Tirol, amely a határmódosítás következtében nincsen vele közvetlen kapcsolatban. 12.640,17 km2-es területével szomszédunk 3. legnagyobb tartománya, ezzel Ausztria teljes területének mintegy 15,069%-át adja. Illetve közel 757 ezer fős lakosságával az 5. legnépesebb tartomány, ezzel Ausztria népességének 8,901%-ával rendelkezik, népsűrűsége bőven az országos átlag alatt van.

Nyugatról Vorarlberg, északról Németország, keletről Salzburg és Karintia, délről pedig Dél-Tirol révén Olaszország határolja. Székhelye „az Alpok fővárosának” is gyakran nevezett Innsbruck, amely jelentős közlekedési csomópont, téli sportközpont és kulturális központ, amely kétszer is otthont adott a téli olimpiának. De nevezetesebb települései közé tartozik a történelmi erődjéről híres Kufstein, amely Tirol egyik legismertebb műemléke, valamint zenei hagyományairól, például a világ legnagyobb szabadtéri orgonájáról ismert, Kitzbühel a híres Hahnenkamm síverseny helyszíne, amely a világ egyik legnehezebb lesiklópályájával (Streif) vonzza a síelőket és turistákat, illetve Lienz ami Kelet-Tirol központja, amely mediterrán hangulatával, a Dolomitok közelségével és a Lienzi várral vonzza a látogatókat.

Területe az Alpok szívében helyezkedik el, északon Németországgal, délen pedig Olaszországgal határos. A régiót magas hegyvonulatok és mély völgyek jellemzik, a legmagasabb csúcsok közé tartozik a Großglockner (3 798 m), amely ezzel együtt Ausztria legmagasabb pontjai is. A területet számos gleccser, hegyi patak és tó szeli át, ami gazdag vízkészletet biztosít. Tirol éghajlata az Alpoknak megfelelően alpesi, hideg téllel és enyhe nyárral. A Brenner-hágó, amely a legfontosabb közlekedési útvonal, összeköti Tirolt Észak- és Dél-Európával. Az Alpokon túli keleti területek, mint Kelet-Tirol, inkább a Dolomitok vonulataival határosak. Az egész régió a hegyi turizmus és téli sportok fellegvára.

Történelme az ókorig nyúlik vissza, amikor a területet kelta és római törzsek lakták. A középkorban a Tirol grófság fokozatosan önállósodott, majd a Habsburgok fennhatósága alá került 1363-ban. A régió fontos kereskedelmi útvonalként szolgált az Alpokon keresztül, különösen a Brenner-hágón át. A napóleoni háborúk során rövid időre Bajorországhoz került, de a tiroli felkelés (1809) után visszakerült Ausztriához. Az első világháborút követően Dél-Tirolt Olaszországhoz csatolták, ami máig fontos történelmi kérdés. A második világháború után Tirol újjáépült, és turisztikai, valamint gazdasági központtá vált. Ma Tirol Ausztria egyik legfontosabb tartománya, amely kulturális és természeti örökségéről ismert.bélyegkép|264x264px|Tirol domborzati térképe Nevének eredete A Tirol név eredete a Meran közelében található Tirol (ma: Tirolo) településre vezethető vissza, amely a 11. században a Tiroli grófság székhelyeként szolgált.

A „Tirol” név eredete a latin „tirali” vagy „terralis” szóból származhat, amely a „hegyvidéki” vagy „hegyek közötti” jelentéssel bír. Az elnevezés tehát a terület geográfiai jellegére utalhat, mivel az Alpok völgyekkel és hegyekkel tagolt vidékén helyezkedik el. A név fokozatosan kiterjedt a teljes régióra, amely ma Tirol tartományt jelöli.

Címer Tirol címere egészen a középkorig nyúlik vissza. Ez volt a történelmi Tirol régió, a Tiroli Hercegi Grófság címere, és ma is két hasonló változatban használják: az osztrák Tirol tartomány és az olaszországi Dél-Tirol autonóm tartomány hivatalos címerében. A Tiroli sas A címer állatalakja a tiroli sas: ezüst pajzsban arany koronás, arany fegyverzetű vörös sas látható, arany lóherevégű szárnydíszekkel. A sas mögött egy zöld koszorú, az ún. Ehrenkränzlein található.

Már 1205-ből származó pecséteken feltűnik a tiroli sas, a legkorábbi színes ábrázolások pedig 1271/1286 körüliek. A pecsétábrák III. Albert (1202–1253) idejére nyúlnak vissza, aki a Tirol grófok családjából származott, és a Meran melletti Tirol vár körül formálta ki a tartományt. bélyegkép|291x291px|A tartomány történelmi címere

Földrajz 12 640 négyzetkilométeres területével Tirol Ausztria harmadik legnagyobb tartománya. Nyugaton Vorarlberggel, keleten Salzburg és Karintia tartományokkal, északon Bajorországgal (Németország), délnyugaton Graubünden kantonnal (Svájc), délen Dél-Tirolal és Belluno megyével (Olaszország) határos. Az összes szövetségi tartomány közül Tirol rendelkezik a leghosszabb külső országhatárral (összesen 719 km), valamint a legalacsonyabb arányú állandóan lakott területtel, amely mindössze a tartomány területének 12,44%-át teszi ki.

Topográfia A legmagasabb hegy – és egyben Ausztria legmagasabb hegye – a Kelet-Tirolban található Grossglockner, amely 3798 méterrel a tengerszint felett emelkedik. Észak-Tirol legmagasabb csúcsa a Wildspitze, 3768 méterrel a tengerszint felett.

Hegységek

Karwendel Brandenberger Alpok Kitzbüheler Alpok Wetterstein és Miemingerkette Lechtaler Alpok Lienzer Dolomitok Kaisergebirge Karni-Alpok Zillertaler Alpen Stubaier Alpen Ötztaler Alpen Hohe Tauern Samnaungruppe Silvretta Tuxer Alpen Verwallgruppe

Völgyek és fontos mellékvölgyek

Inntal Achental Brixental Spertental Windautal Alpbachtal Zillertal Tuxertal Wipptal Stubaital Wattental Sellraintal Ötztal Pitztal Gurgltal Stanzer Tal Paznaun Kaunertal Wildschönau Weißache (Inn) Lechtal Tannheimer Tal Leukental Sölllandl Pillerseetal Drautal/Pustertal Iseltal Defereggental Kalser Tal Tauerntal Virgental Villgratental Gailtal Tilliacher Tal

Folyók és fontos mellékfolyók

Inn Wildschönauer Ache Brixentaler Ache Brandenberger Ache Alpbach Ziller Sill Ruetz Gschnitzbach Melach Ötztaler Ache Pitze Gurglbach Sanna Rosanna Trisanna Faggenbach Dráva Isel Villgratenbach Kitzbühler Ache/Großache Fieberbrunner Ache Aschauer bzw. Reither Ache Lech

Éghajlat Tirol az mérsékelt éghajlati övezethez tartozik, és az atlanti, a kontinentális és a mediterrán hatások találkozási területén fekszik. Az uralkodó éghajlat a belső-alpesi hegyvidéki klíma, amely szubkontinentális jegyeket mutat. Jellemzőek a viszonylag csapadékos nyarak, a száraz őszök, a havas telek, ugyanakkor az erős helyi eltérések is.

A hegyláncok éghajlati választóvonalat képeznek, míg a levegő az elszigetelt hegytömbök körül szabadon áramolhat. Az északi Mészkő-Alpok elsősorban hegyláncokból állnak, ahol a torlódási helyzetek miatt jelentős csapadék hullik. A szélárnyékos oldalak ezzel szemben általában enyhébbek és szárazabbak. Tirol – csakúgy, mint egész Közép-Európa – a nyugati szélöv hatása alatt áll, emiatt az Alpok északi pereme a legcsapadékosabb és leghavasabb terület.

A belső-alpesi völgyek éghajlata viszonylag enyhének mondható. Amíg Reutte környékén az éves átlagos csapadékmennyiség 1375 milliméter, a Karwendel-hegység északi peremén mintegy 2000 mm, Kufsteinben 1330 mm, addig Innsbruck térségében csak körülbelül 900 mm, a legfelső Inntalban pedig mindössze 600 mm. A belső-alpesi völgyekre nagy napi hőingás is jellemző; Innsbruckban például a júliusi napi átlagos maximum 25,1 °C, ami magasabb az ország legtöbb másik mérőállomásánál.

Tirol hőmérsékletét nagyban befolyásolja a tartomány átlagos magassága. Kufstein környékét kivéve a települések 500 méter felett helyezkednek el. A hegyek csökkentik a lehetséges napsütéses órák számát, különösen a keskeny észak–déli völgyekben, mint az Ötztal vagy a Pitztal.

A telet általában a havas és a hóban szegény időszakok váltakozása jellemzi. Az északi országrészekben (Unterland, Außerfern és Karwendel-vidék) az 50 cm-t is meghaladó hótakaró még 1000 méter alatti területeken sem számít ritkaságnak az északi torlódási hatás miatt, amely hidegfrontok idején különösen erőteljesen érvényesül. A belső-Alpokban ilyen helyzetben alig esik hó. Fordított esetben, amikor melegfront érkezik, éppen a belső-Alpokban fordulhat elő jelentősebb csapadék, amely azonban az enyhébb időjárás következtében az alacsonyabban fekvő területeken többnyire eső formájában hullik, ezért például az Oberinntalban jóval ritkább a vastag hótakaró. Gyakori, hogy Landeckben és Innsbruckban kevesebb hó fekszik, mint Wörglben vagy Kufsteinben. A tavasz az Alpokban többnyire változékony és csapadékos, olykor hidegbetörésekkel. Nyáron a legtöbb eső zivatarok formájában érkezik, az ősz viszont gyakran hosszú, derült időszakokkal tűnik ki.

Különleges időjárási jelenség a főn, amely főként az átmeneti évszakokban fordul elő. A Patscherkofelnél akár 200 km/h-s, Innsbruckban pedig 120 km/h-s széllökéseket is okozhat, és még késő ősszel vagy kora tavasszal is 20 °C feletti hőmérsékleteket tehet lehetővé.

Története Őstörténet bélyegkép|Ötzi egy kb. 5300 éves múmia a kora rézkor idejéből, amit 1991. szeptember 19-én Olaszország és Ausztria határán, az Ötz-völgyi-Alpokban, a Hauslabjoch közelében, 3210 méter magasan találtak meg egy olvadó gleccseren Tirol területe legalább 100 000 éve lakott, amint azt a kufsteini Tischofer-barlangban talált leletek bizonyítják; ezek egyben a paleolitikum egyetlen ismert leletei Tirolból. A legutóbbi jégkorszak utáni korszakból, a mezolitikumból ezzel szemben számos nyom maradt fenn. Tirolban azonban csak 1986-ban kerültek elő az első bizonyítékok, mégpedig a Tuxer Jochon (2338 m). 2009-ig az ebből az időszakból igazolt lelőhelyek száma csak az osztrák Tirol területén 114-re emelkedett, bár ezek szinte kizárólag felszíni leletek voltak. Szisztematikus feltárásra csak nagyon kevés helyen került sor. 1997-ben a Dortmunder Hütte közelében egy kovakőből készült eszközt fedeztek fel. 1995 és 2004 között ásatások zajlottak a Ullafelsen bei Sellrain területén. Az ottani vadásztábor Kr. e. 9200 és 7500 közé datálható. További ásatásokat végeztek a Krimpenbachalmon (Oberperfuss község), valamint a Sulztalban (Längenfeld község). A Längentalban szintén sikerült kimutatni egy két fázisban használt vadásztábort, amelyet Kr. e. kb. 7000-re és 6500-ra datáltak. Az Alm I lelőhelyet a beuroni kultúrába sorolták, tehát Kr. e. 9000 és 6500 közé. Itt több mint 3000 lelet került elő, többségük a Kr. e. 8. évezred végéről. Ezek közül 2497 gangkvarcból, 547 kovakőből és 35 hegyikristályból készült. Szintén mezolitikus leletek kerültek elő a Seiser Almon, valamint további déli helyszíneken is.

Az első telepesek vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak, mígnem Kr. e. kb. 5500 körül elterjedt a földművelés. Ezt az időszakot jelzi a gleccsermúmia, Ötzi felfedezése, valamint Tirol minden részén végzett több ásatás.

Tirol már korán bányászati kultúrával rendelkezett. A legrégebbi kohósítási nyomokat Brixlegg közelében találták, és ezek a Kr. e. 4. évezred elejéről származnak. A következő évezredekben további bányászati helyszíneket létesítettek, elsősorban rézkitermelésre. A rézbányászat virágzó kereskedelemhez vezetett, amit különösen az urnamezős kultúra gazdag sírmellékletei bizonyítanak, például a voldersi temetőből (Kr. e. kb. 1400–900). Az akkori kereskedelmi hálózat az Északi-tengertől a Földközi-tengerig terjedt.