Az európai borz (Meles meles) a menyétfélék családjába tartozó, szinte egész Európában elterjedt és gyakori állatfaj. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján széles elterjedése, stabil állományai miatt nem fenyegetett státusszal szerepel. Több alfaja is ismert, de messze a leggyakoribb a Magyarországon is kizárólagos M. m. meles.Eurasian badger The IUCN Red List

A borz testalkata zömök, erőteljes, feje kicsi, farka rövid. Bundája a hátán ezüstszürke színű, fején fehér alapon két jellegzetes hosszanti csík található. Súlya változó: tavasszal, téli álma után, 7–13 kg-os, míg ősszel, a télre készülve átlagosan 15–17 kg-osra hízik. Éjszakai életmódot folytat. Nagy föld alatti üregrendszerben, borzvárban él, amelyet több társával, rokonával oszt meg. A borzvár számos járatból és üregből áll, teljes hossza elérheti a 35-80 métert. A borzok rendszeresen karbantartják, takarítják a borzvárat, friss almot hordanak a kamrákba. Ürüléküket közösen használt, territóriumuk határán vagy a borzvár közelében kialakított latrinákba helyezik el.

Bár a ragadozók rendjének tagja, a borz mindenevő, növényi és állati eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt. Étrendjét alapvetően zöld növényi részek, magvak, gyümölcsök, földigiliszták, rovarok, csigák, kisemlősök teszik ki, de megeszi a dögöt, a madártojást, megdézsmálja a kukorica- és búzatáblákat is. A nőstény tavasszal hozza világra egy-öt kölykét. A fiatal borz gyakran családjával marad a borzvárban, amelyet más állatokkal - rókákkal, nyulakkal, nyestkutyákkal - is megoszthatnak.

Az európai borz nem védett, vadászata Magyarországon csak tavasztól kora nyárig korlátozott. Az apróvadakban, gabonatáblákban kisebb gazdasági károkat okozhat és hordozhatja a veszettség vagy a szarvasmarha-tuberkulózis kórokozóját. Magyarországi állományát 37 ezresre becslik. A magyar borz szó ótörök eredetű.borz Magyar Etimológiai Szótár

Megjelenése bélyegkép|balra|Éjjel vadászó borz

bélyegkép|Borzkoponya Az európai borz teste zömök és erőteljes, feje kicsi, ék alakú, nyaka tömzsi és vaskos, farka rövid. Végtagjai rövidek, erősek, mindegyik végén öt ujj található. Járás közben talpukat többnyire a talajra támasztják Karmai hosszúak, erősek, végük tompa; segítségükkel jól tud ásni. Karmait nem tudja visszahúzni és a hátsó lábain idővel elkopnak. Az öreg borzok hátsó karmai néha tövig le vannak kopva. Megnyúlt orruk izmos és mozgékony. Szemeik kicsik, fehér végű füleik rövidek. Orrukon és a szem fölött hosszú tapintószőrök találhatók.

A hímek kissé nagyobbak, színezetük sötétebb, fejük szélesebb, nyakuk vastagabb, farkuk keskenyebb; míg a nőstények feje keskenyebb és kevésbé domborodó, farkuk bozontosabb. Mindenevő étrendjüknek megfelelően bélrendszerük hosszabb, mint pl. a rókáé. Vékonybele átlagosan 5,36 m hosszú, vakbele nincs. Mindkét nemnek három pár emlője van, de a nőstényeké fejlettebbek.

A kifejlett borzok marmagassága 25–30 cm, testhossza (farok nélkül) 60–90 cm, farokhossza 12–24 cm, hátsó lábának hossza 7,5–13 cm, fülhossza 3,5–7 cm. A hímek kissé hosszabbak, de súlyuk jelentősen nagyobb lehet a nőstényeknél. Súlyuk évszakfüggő: áttelelés után, tavasszal a legsoványabbak, majd ősz végéig fokozatosan híznak. Az európai borz nyári súlya általában 7–13 kg, míg ősszel 15–17 kg-ot nyomnak.

A lengyelországi Białowieża-erdőben tavasszal átlagosan 10,2 kg-osnak, ősszel viszont akár 19 kg-osra is híztak (átlagosan 46%-kal gyarapítva tömegüket). Angliában tavasszal 7,9 kg-os, ősszel 9,5 kg-os átlagsúlyt mértek. A dél-spanyolországi Doñana Nemzeti Parkban a kifejlett borzok átlagsúlya 6-7,95 kg között változott. Az országok közötti különbség feltehetően a Bergmann-szabállyal magyarázható, miszerint hidegebb éghajlaton nagyobbak az állatok. Az eddig mért legnagyobb nőstény ősszel 17,2 kg-ot nyomott, míg a bizonyítottan legkövérebb hím elérte a 27,2 kg-ot (nem hitelesített adatokat közöltek egy 30,8 kg-os, sőt egy 34 kg-os borzról is). Átlagsúlyát tekintve az európai borz a második legnagyobb menyétféle a rozsomák után. Szaglásuk kiváló, de látásuk gyenge és nem látja a színeket, legalábbis nem reagál a vörös fényre. Főleg a mozgó tárgyakra figyel fel. Hallásuk élessége az emberének felel meg. bélyegkép|A borz lábnyoma Koponyája masszív, vaskos és megnyúlt. Agykoponyája ovális alakú, arckoponyája pedig keskeny, hosszúkás. A felnőttek koponyájának tetején csonttaréj található, amely az idős hímeknél 1,5 cm magas is lehet. A taréj tapadási felületet biztosít az állkapocs izmainak, de védi is az agykoponyát az ütésektől. Akárcsak a nyestek esetében, a borzok fogazata is tükrözi mindenevő életmódjukat. Metszőfogaik kicsik és ék alakúak, szemfoguk erőteljes, tépőfogaik nem túl fejlettek. Zápfogaik laposak, növényi táplálékhoz adaptálódtak. Állkapcsuk elég erős a csontok átharapásához; egy alkalommal a feldühített borz akkora erővel harapott egy ember csuklójába, hogy azt amputálni kellett. Fogképlete .

Farka tövében és az ánuszán bűzmirigyek találhatók. A farok alatti mirigyek pézsmaszagú, krémszínű, zsíros folyadékot, míg az anális mirigyek erősebb szagú, sárgásbarna váladékot választanak ki.

Lábnyomán a talppárna és öt - kemény talajon csak négy - lábujj lenyomata látható. A mellső mancsok lenyomata erőteljesebb, mint a hátsóké, és jól látható a hátsó karmok nyoma is.Borz Vadfajok.hu

Bundája

A borz téli bundája a hátán és az oldalán hosszabb és dúsabb; a sörteszerű, hosszabb fedőszőrök (ezek a 7,5–8 cm hosszat is elérhetik) alatt puha aljszőrzettel. A hasán a szőr rövidebb és ritkásabb, az ágyékrésznél a bőre is kilátszik. Téli bundájában torka, nyaka alja, mellkasa és lábai feketék. Hasán világosabb, barnás árnyalatú, ágyékrésze barnásszürke. Hátának és oldalainak alapszíne világos ezüstösszürke vagy barnásszürke, de az oldalain szalmasárgás árnyalat is megfigyelhető. Farkán hosszú, durva szőrök találhatók, színe megegyezik a hátéval. A fején fehér alapon két hosszanti fekete csík látható, amelyek a felső ajaknál kezdődnek és szemeken keresztül a fültőig tartanak. A csíkok néha túlhaladnak a füleken és a nyakon át beleolvadnak a hát színezetébe. A csíkok fokozatosan szélesednek: az elejük az orrnál csak 1,5 cm széles, míg a fülnél már 4,5-5,5 cm-esek. A közöttük lévő fehér sáv az orrhegytől a tarkóig, sőt a nyakig tart. A csíkok alatti fehér rész végighúzódik a fej oldalán és a nyakon is. Nyári bundája rövidebb, durvább és ritkásabb, színe mélyebb, de a fekete részek barnássá válnak, néha sárgás árnyalattal. A borzok lehetnek melanisztikusak (feketék) és nem ritkák az albinók/leucisták sem. Az albínó borz fehér vagy sárgásfehér, szeme rózsaszín; a leucista szintén fehér, de szeme normál barna színű. Előfordul körükben az eritrizmus, amikor a fekete színt sárgásvöröses váltja a testükön és megfigyeltek már sárga borzot is.

Elterjedése és élőhelye Az európai borz egész Európában elterjedt, csak Észak-Skandináviából, valamint a Földközi-tenger egyes szigeteiről (Szicília, Szardínia, Korzika, Ciprus) hiányzik. Megtalálható Kis-Ázsiában, a Közel-Keleten, a Kaukázusban, valamint Irán és Afganisztán északi részén is. Az ázsiai borztól a Volga folyó választja el. A kaukázusi borz életterétől az Észak-Kaukázus határolja el, de a határ nem éles, elterjedésük átfed, ahol a két faj feltehetően hibridizálódik is. Meglehetősen gyakori állat és a veszettség visszaszorításával létszáma növekedőben van. Az Egyesült Királyságban az 1980-es és 90-es években számuk 77%-kal nőtt. Magyarországon is ebben az időszakban gyarapodott jelentősen a számuk és meghódították az alföldi régiókat is.

Az európai borz leginkább tisztásokkal tarkított lomberdőkben vagy ligetes réteken érzi jól magát, de előfordul vegyes erdőkben és fenyvesekben, bozótosokban (beleértve a mediterrán maquit), sőt nagyobb városi parkokban is. Erdőn kívül ritkán telepszik meg, de kedveli a bokros, erdőfoltokkal, ligetekkel tarkított, kisparcellás mezőgazdasági területeket. Hegyvidékeken 2000 méterig is hatol.

Viselkedése Társas viselkedése

A borzok napnyugtától hajnalig aktívak, éjszakánként akár 90 hektár területet is képesek bejárni.

Az európai borz a borzok között a legszociábilisabb, átlagosan hat felnőtt egyedből álló csoportokat alkot, de megfigyeltek már 23 fős csapatot is. Az állatok bár egy borzvárban élnek, élelmet egyedül keresnek. A csoport mérete valószínűleg a környezet eltartóképességétől függ. Optimális körülmények között 30 hektáros territórium is elég lehet eltartásukhoz, de szűkös élelemforrások esetén 150 hektárra is szükség lehet. A borzok jelenlétéről jól kijárt ösvényeik és közösen használt ürítőhelyeik árulkodnak. A territóriumok határait inkább a hímek jelzik és védik, elsősorban a párzási időszakban. A csoporton belül feltehetően létezik valamilyen hierarchia is, ahol a nagyobb testű, erősebb hímek a dominánsak. A nagyobb hímek a kora tavaszi párzási időszakban betolakodhatnak a szomszédos csoportok territóriumaiba, amelynek gazdái fenyegető viselkedéssel vagy tényleges küzdelemmel védhetik birtokukat. Harc közben egymás nyakát vagy farát igyekeznek megharapni és eközben futkároznak, üldözik a másikat. Ilyenkor súlyos - olykor halálos kimenetelű - sérüléseket is képesek okozni egymásnak.

Ettől eltekintve a borzok csoporton belül és kívül is meglehetősen jól tolerálják egymást. Gyakran megfigyelhető, ahogyan gondosan kurkásszák egymást, fogaikkal és karmaikkal egyaránt; a kurkászásnak a tisztálkodáson, élősdimentesítésen kívül valószínűleg társas funkciója is van.

A borzok különféle hangokkal kommunikálnak. Ha veszélyben érzik magukat mély hangon morognak, verekedés közben pedig éles, nyekergő hangokat hallatnak. Ha valamin meglepődnek vakkantanak, játék közben nyihognak. Ha megijednek élesen visítanak.König 1973, pp. 162–163 A kutyák által megtámadott vagy szexuális izgalomban lévő borz felemeli farkát és felborzolja a szőrét.

A borzvár

A többi borzhoz hasonlóan az európai borz is föld alatti kotorékokban lakik, amely borzvárnak nevezett, többnyire igen bonyolult felépítésű üregrendszer. A nagyobb borzvárak nemzedékről nemzedékre öröklődnek. Kijáratainak száma a néhánytól egészen ötvenig terjedhet. A kijárat mintegy 20 cm széles, vízszintesen ovális (szemben a róka függőlegesen ovális kotorékbejáratával), alul a borz karmai által barázdált.Föld alatt – föld fölött Hazai Vadász A kiterjedt járatokban több borzcsalád is otthonra lelhet; ilyenkor a famíliák saját üregeikbe különülnek el. Egyes kijáratokat csak veszély (vagy játék) esetén használnak. A járatok általában 22–63 cm szélesek és 14–32 cm magasak. A családok általában három alvókamrát használnak, van amelyikből mindkét végén járat nyílik. A nőstények "szülőszobája" átlagosan 74x76 cm-es, 38 cm magas és 1-2 méter mélyen, 5-10 méternyire helyezkedik el a legközelebbi kijárattól. Az üregrendszer általában 35-80 méter hosszú.

A járatok karbantartása, ásása, az alom gyűjtése egész évben folyik, de főleg ősszel és tavasszal végzik intenzíven. A kamrákat fűvel, levelekkel, mohával bélelik. A borzok igen tiszta állatok, almukat rendszeresen cserélik; egyetlen éjszaka akár harminc adag almot is behordanak a borzvárba. Tavasszal a kölykök születése előtt is kitakarítanak, és a nyár során is több alkalommal cserélik az almot, hogy elkerüljék a paraziták felhalmozódását.

Ha egy borz a borzvárban pusztul el, társai lezárják a kamráját és újat ásnak helyette. Néha kivonszolják az elpusztult társukat és odakint ássák el. A borzvár szinte mindig egy fa tövében helyezkedik el és a fán a borzok gyakran élesítik karmaikat. A borzok közös ürítőhelyekre helyezik el ürüléküket, amely általában a borzvár mellett, a territórium határán vagy bőséges táplálékforrás közelében helyezkedik el.

A borzvárakba néha rókák, nyestkutyák vagy üregi nyulak is beköltöznek. A nyulak itt menedéket találnak a nagyobb ragadozók ellen, de óvatosnak kell lenniük, mert a borzok is megtámadhatják őket, ezért inkább kisebb, nehezen elérhető kamrákba húzódnak.