Forró (Magyarország)

Forró község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, az Encsi járásban, annak második legnagyobb területű és népességszámú települése.

Fekvése A település a Hernád völgyében fekszik, a Cserehát keleti lábainál, Miskolctól 37 kilométerre északkeletre, Encs közvetlen szomszédságában, amelytől mindössze 3 kilométerre terül el. A környező kisebb települések közül Fancsal 5, Csobád 6 kilométerre található.

Területén áthalad a 3-as főút, amelyből itt ágazik le északnyugat felé a Fancsalon át Baktakékig, a 2624-es útig vezető 2625-ös út.

Története A település már a bronzkorban lakott volt. "Ennek bizonyítéka, hogy 1889 tavaszán a forrói szőlők alatt elhúzódó vízmosás (mai nevén Galambos patak) már ösmeretes volt mint bronzkori telep, s gyakran találtak ott bronzkori ornamentikával ékesített cserépdarabokat. 1889 tavaszán, két forrói ember burgonya kapálás alkalmával 12 darabból álló bronzleletre bukkant." Ezt a leletet Csoma József devecseri földbirtokos 1890-ben bemutatta Nemzeti Múzeumban..

Középkori neve magyar eredetű. A szónak két jelentése volt, egyrészt a mai is ismert ’nagyon meleg’, másrészt a ’buzogó forrást’ is e szóval adták vissza. Valószínűbb, hogy a helység nevében ez utóbbi fogalom rejlik, mivel a településen ma is 3 bővizű forrás van.

A falu az Árpád-kor nagy részében az abaúji vár birtoka, azaz királyi birtok volt. Első említése 1246-ból maradt ránk, amikor Fügöd nyugati szomszédjaként említették.Árpád-kori történetére: Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I–IV. Bp. 1963–1998. I. 81.; Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. I–XII. Pest, 1860–1874. VII. 140. sz. (213) A település a korai középkorban az Alsó-Hernád-völgy részének kiemelkedő helye volt: 1265-ban Abaúj vármegye fő helyének nevezték. Többször (1274-ben, 1284-ben, 1312-ben) tartottak Abaúj vármegyei gyűlést.Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Levéltár 84201.; Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I–II. Szerkesztette Szentpétery Imre, Borsa Iván. Bp. 1923–1987. II/2–3. 3335. sz. (344); Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius I−V. Kiadják Nagy Imre, Paur Iván, Ráth Károly és Véghely Dezső. Győrött 1865−1873. Ipolyi Arnold, Nagy Imre és Véghelyi Dezső VI−VIII. Bp. 1876−1891. VII. 342. sz. (369) 1317 és 1330 között, majd később újra Abaúj vármegye törvényszékének is helyet adott, úgy hogy a vármegye székhelye váltakozott Garadna és Forró között.1317: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. Szerkesztette Nagy Imre, Tasnádi Nagy Gyula. I–VII. Bp. 1878–1920. 371. sz. (410–1), Csukovits Enikő: Sedriahelyek-megyeszékhelyek a középkorban. Történelmi Szemle 39 (1997) 381. 1330: Anjou-kori oklevéltár. Documenta res Hungaricas tempore Andegavensium illustrantia. I– Bp.–Szeged, 1990–, XIV. 389. sz.; 1347: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. Szerkesztette Nagy Imre, Tasnádi Nagy Gyula. I–VII. Bp. 1878–1920. V. 50. sz. (113)

Vámszedő hely volt, az itteni vámot 1319-ben már régen fennállónak nevezték.Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. Szerkesztette Nagy Imre, Tasnádi Nagy Gyula. I–VII. Bp. 1878–1920. I. 455. sz. (504–505) Vásárjáról először 1402-ben értesülünk, de az már régebb óta működhetett. Ugyanekkor nevezték a települést először mezővárosnak. A hetivásár napja csütörtökre esett.Weisz Boglárka: Vásárok és lerakatok a középkori magyar királyságban. Bp. 2012. 135. A helységet a késő középkorban többnyire mezővárosnak tekintették. 1427-ben Cudar János birtokaként írták össze a királyi adószedők a Hernádtól keletre fekvő falvakkal egy járásban. 61 paraszti telekre róttak ki itt adót.Engel Pál: Kamarahaszna-összeírások 1427-ből. Bp. 1989. 33. 1516 nyarán a város egy része leégett, ezért öt évi mentességet kapott a királyi adó fizetése alól.Kassa város titkos levéltára, Forró 21. (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Fényképgyűjtemény 269408)

A Forrót és Devecsert elválasztó egyik határjel a kassai nagy út mellett állott.1358: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. Szerkesztette Nagy Imre, Tasnádi Nagy Gyula. I–VII. Bp. 1878–1920. VII. 129. sz. (250) A Sápból és Rázsonyból (ma Rásonysápberencs) ide vezető út volt a Sápot és Rázsonyt elválasztó határvonal kiinduló pontja.1410: Zsigmondkori oklevéltár I–XIII. Összeállította Mályusz Elemér et alii. Bp. 1951–2017. II. 7755. sz. (385) Az Alsófügödről Forróba vivő út neve vásárút volt.1420: Zsigmondkori oklevéltár I–XIII. Összeállította Mályusz Elemér et alii. Bp. 1951–2017. VII. 2387. sz. (544) Felsőpocsajból is út vezetett ide.1423: Zsigmondkori oklevéltár I–XIII. Összeállította Mályusz Elemér et alii. Bp. 1951–2017. X. 672. sz. (291)

A királyi birtoklás a tatárjárás utáni évtizedekben ért véget. István ifjabb király, a későbbi V. István magyar király 1262-ben négy másik Abaújvárhoz tartozó faluval, Devecserrel, Fancsallal, Őzddel és Gatával együtt eladományozta Csete fia Aladár királynéi tárnokmesternek. A birtoktest nem volt teljesen egybefüggő terület. Forró, Devecser, Fancsal és Őzd határosak voltak egymással, Gata azonban a Hernád bal partján, ezektől némiképp külön feküdt.Wolf Mária: Árpád-kori eredetű települések Abaúj vármegye déli részén. Miskolc, 1989. 114. Az öt falu – helyesebben falu és faluhely – központja Forró volt.

IV. Béla király e birtokokat korábban már eladományozta, ám az adományokat István ifjabb király érvénytelenítette, egyben Aladárnak azt a kiváltságot adta, hogy örökösök nélküli halála esetén arra hagyja, akire akarja. A Fejér vármegyéből elszármazott Aladár korábban IV. Béla szolgálatában állt, és három évig „Görögországban” tartózkodott, mint a király követe. Később a herceg, illetve felesége szolgálatába állott. Ő volt az, aki Istvánnak hírül vitte fia, László herceg, a későbbi IV. (Kun) László születését.Árpádkori új okmánytár VIII. 24. sz. (33) – Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. II/1. 1792. sz.; Zsoldos Attila: Kassa túszai. Történelmi Szemle 39 (1997) 351. Az adományt az tette lehetővé, hogy IV. Béla király idősebbik fia, István herceg 1260 óta Erdély és Kelet-Magyarország egy részének, többek közt Abaúj vármegyének volt az ura, majd 1262 végén felvette az ifjabb királyi címet és hatalmát egészen a Dunáig kiterjesztette.Pauler Gyula: A magyar nemzet története az árpádházi királyok alatt. Bp. 1899. II. 251; Zsoldos Attila: Családi ügy. Bp. 2007. 26.

A forrói uradalmat 1271-ben István király elvette Aladártól, és más abaúji, hevesi, gömöri birtokokkal együtt István országbírónak adományozta, ám a kiskorú László király nem sokkal apja halála után, 1273-ban visszaadta Aladárnak, amelyet ettől kezdve ő és utódai birtokoltak.Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. I–XII. Pest, 1860–1874. VIII. 225. sz. (335), IX. 8. sz. (10) – Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I–II. Szerkesztette Szentpétery Imre, Borsa Iván. Bp. 1923–1987. II/2–3. 2347, 2085. sz. Az erről szóló oklevél – akárcsak több más középkori okmány – Forrót Hernád menti településként említi, a középkorban ugyanis a település határában folyó Bársonyost is Hernádnak nevezték. A család ezután a vármegye jómódú nemesei között Forrói néven szerepelt. Az akkor már igen idős Forrói Aladár ott volt azok közt az előkelők között, akik előtt I. Károly király 1309-ben megesküdött az ország jogainak megtartására, unokája János pedig Drugeth Vilmos nádor – aki egyben Északkelet-Magyarország ura is volt – bizalmasai köré tartozott.Monumenta Vaticana I/2. Acta legationis cardinalis Gentilis Bp. 2000. 65. sz. (305); Zsoldos: Kassa túszai, 351; uő.: A Druget-tartomány-története 1315–1342. Bp. 2017. 152. A forrói uradalom az idők folyamán változott. 1275-ben Forrón kívül Devecser, Fancsal és Fáj tartoztak hozzá, az üresen álló Gatát ezután már csak elvétve említették, pedig ez is a Forróiak birtokában maradt, akárcsak Őzd.Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. I–XII. Pest, 1860–1874. IX. 77. sz. (122); Anjou-kori oklevéltár. Documenta res Hungaricas tempore Andegavensium illustrantia. I– Bp.–Szeged, 1990–, XI. 154, 156. sz. (77–78)

1309-ben Aladár felosztotta két gyermeke között birtokát, amelynek során Devecser és Fancsal az ifjabbik Aladárnak jutott, Forró és az ismeretlen Lak Jakabnak. A Hernád – a mai Bársonyos értendő alatta – melletti malom környéke, ott, ahol évszázadokon keresztül állt a forrói malom, fele-fele arányban jutott a fiúknak. A malom körül volt egy hét telekből álló település, ahol három telek jutott Aladárnak, négy Jakabnak. Aladár jussa lett a forrói szőlőhegy alsó részén levő szőlő, Jakabé a felső részen levő. Az erdők és bozótosok közös birtoklásban maradtak. Jakab azonban a saját részéből 15 telket tartozott kihasítani fivérének.Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. Szerkesztette Nagy Imre, Tasnádi Nagy Gyula. I–VII. Bp. 1878–1920. I. 1878. 176. sz. (192)

Az egykori királyi birtoklás maradványait a Forróiak nehezen rázták le, az abaúji ispánok ugyanis később is megpróbáltak ítélkezni az itt élő lakosok fölött és beszedték a vámot is. A Forrói család itteni birtoklása három generáción keresztül tartott, a család a 14. század közepén kihalt.Engel Pál: Magyar középkori adattár. Középkori magyar genealógia. CD-ROM Forrói család Nagy Lajos korában a bárói rendű Ónodi Cudar család kapta meg adományul, az ő birtoklásuk is körülbelül egy évszázadig tartott. 1416-ban Ónodi Cudar Benedeket, Simont és Jakabot iktatták be Forró és vele szomszédos Toka birtokába. Forrón földesúri kúria is állott, az Ónodi Cudaroknak 1416-ban volt itt egy kúriájuk, de egy másik kúria építésére alkalmas telek kijelöléséről is megegyeztek. A család egymással vitatkozó két ágának emberei között e faluban tettek igazságot a választott bírák.Zsigmondkori oklevéltár I–XIII. Összeállította Mályusz Elemér et alii. Bp. 1951–2017. V. 1412. sz.; 1655. sz.; 2388. sz. (393, 457, 640)

Az Albert király halálát követő időkben többször elzálogosították. 1440-ben Cudar János több más faluval együtt ezt is elzálogosította Rozgonyi Lőrincnek és Jánosnak.Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Levéltár 13524. 1451-ben Cudar Simon Forró felét adta zálogba Kazai Györgynek.Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Levéltár 14464. A Cudar család 1470-ben történt kihalta után a mezőváros királyi majd királynéi kézre került, amelyet a diósgyőri uradalomhoz csatoltak, amely a szűkebb értelemben vett környezetén kívül több más szétszórtan fekvő kelet-magyarországi királynéi birtokot is magában foglalt. 1498-ban kezdődött egy újabb birtokosváltás, amely azt jelentette, hogy a várost zálogba kötötték le. Ebben az évben Beatrix királyné titkárának, Gabriele Stagnolinak ezer forintért adta zálogba, aki 1500-ban ugyanennyiért továbbzálogosította Tarcai János máramarosi sókamaraispánnak és rokonainak. Ulászló király 1502-ben Tarcai nevére újabb ezer forinttal terhelte meg a várost. 1510-ben Szatmári György pécsi püspök, fő- és titkos kancellár váltotta magához, majd egy kegyes alapítvány formájában azonnal tovább is adta szülővárosának, Kassának, immáron négyezer forintos visszaváltási összeg kikötésével. Kassát 1511-ben iktatták be zálog címén Forró birtokába. Ezután hosszú évszázadokig ennek birtokában is maradt a település.Tóth Szabó Pál: Szatmári György prímás (1457–1524). Bp. 1906. 128. Az erre vonatkozó okmányok Kassa város titkos levéltára Forró című sorozatában találhatók. Beatrix záloglevelét kiadta Berzeviczy Albert. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Fényképgyűjtemény 269466–269472, 269161. Szatmári György kegyes adománya: uo. 269176.