A Magyar Természettudományi Múzeum Magyarország legnagyobb természetrajzi (ásványtani, kőzettani, földtani, őslénytani, növénytani, állattani, embertani) gyűjteménye. 1802-től Magyar Nemzeti Múzeum része, 1949-től önállósodott.https://www.nhmus.hu/muzeumtortenet/ Mai főépülete a korábbi Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia lovardája a Budapest IX. kerületi Ludovika téren, a múzeum 1995-től használja. (Más helyeken is vannak gyűjteményei.) A 2010-es évektől a múzeum vidékre költözésének kérdése rendszeresen felmerül, azonban ez eddig még nem valósult meg. 2024. július 1-től a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ tagintézményeként működik.
A múzeum története Megalakulása 1802-ben Széchényi Ferenc gróf felajánlotta könyvtárát és éremgyűjteményét a nemzetnek, hogy ezzel megvesse „egy közművelődési tudományos központ, egy nemzeti könyvtár” alapjait. Ebből alakult ki a későbbi Magyar Nemzeti Múzeum (és a Országos Széchényi Könyvtár), melyen belül a gróf feleségének, Festetics Julianna grófnőnek az ásványgyűjteménye alapozta meg a későbbi természettudományi részleget.
Az első őslénytani gyűjtemény Rainer József főherceg ajándéka volt, mely 1811-ben érkezett, és ez évben vásárolták meg özv. Jordán Annától az első állattani gyűjteményt is. 1818-ban József nádor megvásárolta Kitaibel Pál növénygyűjteményét, ezzel megvetette a botanikai osztály alapjait. A reformkor hazafias légkörében szépen gyarapodtak a gyűjtemények, adományozás és vásárlás útján egyaránt. A szabadságharc idejére az ásvány- és kőzetgyűjtemény 13 ezer darabot, az állattani anyag több mint 35 ezer példányt számlált. A szabadságharc bukása utáni időszak nem kedvezett a nemzeti gyűjtemények gyarapításának, nagyobb tételt csak a Királyi Magyar Természettudományi Társulat gyűjteményeinek átadása jelentett 1856-ban. Ekkor a teljes múzeumi anyag a Nemzeti Múzeum épületének tízegynéhány termét foglalta el, s az ekkori szokásnak megfelelően az elhelyezés egyben a bemutatást is szolgálta, s az anyag bárki számára megtekinthető volt.
A Nemzeti Múzeumon belül 1870-ben elkülönült az állattári, az ásvány-őslénytári és a növénytári osztály. A természetrajzi gyűjtemények nagysága a millenniumra (1896-ra) megközelítette az 1 millió darabot. A gyűjtemények zsúfoltsága, a helyszűke elodázhatatlanná tette egyes részlegek új helyre költöztetését. Legelőször a „kézműves gyűjtemény” ipartörténeti és technológiai emlékeit helyezték át a József-műegyetem és az iparegyesület épületeibe. Ezt követték a régiségtár egyes darabjai és a néprajzi osztály egy része, amely az 1873-ban épült, mai Iparművészeti Múzeumba került.
A 20. század első felében A növénytári gyűjteményeket 1892-ben bérelt lakásokban helyezték el, majd 1905-ben az Akadémia épületében. Az Állattár és az Ásvány-Őslénytár egyelőre a Nemzeti Múzeum épületében maradt, de zsúfoltsága csak alig-alig oldódott. 1902-ben már csak az állattani gyűjtemény darabszáma is megközelítette az 1 milliót.
1911-ben Lendl Adolf, a Fővárosi Állat- és Növénykert igazgatója szecessziós stílusú tervet is készített a múzeum önálló épületének, amelyet a mai Vérmezőre szánt.https://trianon.nhmus.hu/hu/a-termeszettudomanyi-muzeum-onallositasanak-elso-kiserlete/a-muzeum-elhelyezesenek-kerdese Pontosan 20 évvel később, 1931-ben ugyancsak ő készített egy újabb, immár modernebb stílusú tervet, ekkor a felépítésre Lágymányost jelölte meg üdvözítő helyszínként.https://jozsikamnyolc.blog.hu/2025/04/01/termeszettudomanyi
Az összes nemzeti közgyűjtemény irányítására 1922-ben létrehozták az Országos Magyar Gyűjteményegyetemet. Végül 1933-ban az Országos Természettudományi Múzeum részleges önállóságot kapott, de hivatalosan még mindig a Nemzeti Múzeum részének számított. Az Állattár 1926-ban végleg kinőtte a helyét, és ideiglenesen (1928 nyaráig) a Szentkirályi u. 7. sz. alatti épületbe került, összecsomagolva. Az 1927-es budapesti X. Zoológiai Világkongresszusnak is köszönhető, hogy 1928-ban megkapta máig is kitartó épületét, a VIII. kerületi Baross utca 13. alatti – eredetileg szintén nem múzeumi célokra épült – házat (épült: 1900, eredeti funkció: Hitelszövetkezet Országos Központja, tervező: Kauser József). Ekkorra a rovargyűjtemények példányszáma már elérte a 3 milliót.
A II. világháború után bélyegkép|jobbra|188px|A Növénytár gyűjteményei jelenleg a Könyves Kálmán krt. 40. szám alatti szecessziós palotában (Tündérpalota) vannak elhelyezve. Nem látogatható
A második világháború után újra intenzíven folytak a magyarországi növénytani és állattani kutatások, melyekben az egyetemi, kutatóintézeti és magánkutatók is részt vettek. A hazai élővilág megismerése – nem kis részben a múzeum kutatóinak munkájával – fellendült.
A növénytár anyagának értékes részeit a háborús veszélyek elől 1944–45-ben Váchartyánba és az alsópetényi Andreánszky-birtokra menekítették. Itt azonban a gyűjtemények nagyrészt megsemmisültek, miközben az Akadémián maradtak kevésbé sérültek. 1951-től a növénytár a városligeti Vajdahunyad várában kapott elhelyezést, de 1979-ben innen is költöznie kellett. Mai helye azóta is a Könyves Kálmán körút 40. sz. épület, melyet Kőrössy Albert Kálmán tervezett (és más intézmények is használnak).
1945 tavaszán a múzeum megbízott főigazgatója, Tasnádi Kubacska András a Magyar Királyi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz intézett felterjesztésében javasolta, hogy a múzeum ötödik táraként Embertani Tár létesüljön: …„hogy az emberrel foglalkozó tár az őt megillető helyre, a biológiai tudományok csoportjába kerüljön.” A felterjesztést jóváhagyták, és Nemeskéri János vezetésével a Baross utcában megalakult az új Tár.
Az 1950-es években Boros István igazgató készített terveket a múzeumhoz. A helyszín ezúttal a Tabán lett volna.
A Magyar Természettudományi Múzeum történetének egyik legsúlyosabb vesztesége az 1956-os forradalom idején következett be, amikor a budapesti harci események közvetlenül érintették az intézmény több gyűjteményét is. A forradalom gyors kibontakozása miatt a múzeumi anyagok védelmére nem volt lehetőség, miközben a Magyar Nemzeti Múzeum épületében elhelyezett Ásványtár és Őslénytár, valamint a Baross utcai épületben működő Állattár is a harcok zónájába került. 1956. október 24-én a Magyar Nemzeti Múzeumot találat érte, amely következtében tűz pusztította el az ásvány- és őslénytani gyűjtemények mintegy 80%-át, beleértve az Afrika-kiállítás teljes anyagát is. A tűz oltását a folyamatos utcai összecsapások akadályozták, így az épület csak napokkal később került teljesen megfékezésre. A károk jelentős részét pótolhatatlanná tette, hogy nemcsak tárgyak, hanem tudományos dokumentációk, könyvtári állományok, mikroszkópok és kutatási eszközök is megsemmisültek. Az Őslénytár különösen értékes anyagai, köztük Kossuth Lajos által gyűjtött és felcímkézett fosszíliák, valamint számos őshüllő- és ősmaradvány is elveszett. A Baross utcai épületet november 5-én újabb támadás érte, amely a kétéltűek és hüllők gyűjteményét sújtotta, tovább növelve a veszteségeket. A források szerint több százezer zoológiai példány és több tízezer könyv semmisült meg, köztük egyedülálló, nemzetközileg is kiemelkedő anyagok. A pusztítás mértékét csak részben lehetett később enyhíteni: a gyűjtemények újjáépítése évekig tartott, és jelentős hazai és nemzetközi együttműködésre volt szükség. Bár számos tárgyat sikerült pótolni vagy újragyűjteni, sok egyedi, történeti jelentőségű példány végleg elveszett. Az 1956-os események így a Magyar Természettudományi Múzeum történetében nemcsak anyagi, hanem tudományos szempontból is helyrehozhatatlan veszteséget jelentettek, amelynek hatása a gyűjtemények újjászervezésében és fejlődésében hosszú távon is érezhető maradt.https://ujkor.hu/content/a-magyar-termeszettudomanyi-muzeum-tragediaja-1956-banhttps://mttmuzeum.blog.hu/2022/10/21/tuzek_a_magyar_termeszettudomanyi_muzeumban_1956_oktober_24_november
Konkrétan a pusztulás mértéke: 1956. október 24-én találatot kapott a Nemzeti Múzeum épülete, ahol elpusztult az Afrika-kiállítás, az Ásványtár és az Őslénytár egy része; november 5-én pedig gyújtóbomba talált a Baross utcai Állattárba, ahol elégett 36 ezer madár, 22 ezer tojás, 13 ezer hal, 40 ezer kétéltű és hüllő, 500 ezer puhatestű, 60 ezer szitakötő, recésszárnyú és egyenesszárnyú, 200 ezer légy – e csoportok anyagából igen sok típuspéldány is –, valamint 100 ezer szakkönyv és különlenyomat.részletesebb kimutatások: https://real-eod.mtak.hu/4807/1/Tanulmanyok_2007_28_Kecskemeti_Muzeum_tuzben_A_Termeszettudomanyi.pdf
A kiállítás és a gyűjteményi anyagok részleges pótlására Széchenyi Zsigmond és társai Afrikában kezdtek gyűjteni. Az 1960-as, 1970-es években a magyar kutatók sokat gyűjtöttek az „egzotikus” szocialista országokban, például Észak-Koreában, Vietnámban, Kubában, Mongóliában, így ezek élővilágáról a múzeum ma is jelentős anyagot őriz.
A tárat a belövések miatt végül néhány hónapig az Újkori Történeti Múzeumban (József nádor tér 2.) helyezték el, majd hamarosan a Petőfi Irodalmi Múzeum korábbi épületébe (Bajza u. 39.) költözött. Végül, 1999-ben a mai helyére, a Ludovikába került. Az intézmény a magyar antropológiai kutatások egyik fő bázisa. Anyagát a újkőkorszaktól a magyar történelem újkoráig tartó időszakba datált leletek alkotják. Egy 1968-as felmérés alapján ez volt a Föld hatodik legnagyobb embertani gyűjteménye, és manapság is az első 10 európai gyűjtemény közt tartják számon.
A múzeum jelene bélyegkép|jobbra|188px|A múzeum bejárata
A Nemzeti Múzeum épületéből kiköltöző Magyar Természettudományi Múzeumnak új kiállítóhelyre volt szüksége, miközben kinőtte a rendelkezésre álló raktárakat is. Egy 1994-es kormányhatározat a múzeumot a Ludovika Akadémia épületegyüttesében helyezte el. 1995 óta beköltözhetett ide az Ásvány- és Kőzettár, az Embertani Tár, a Föld- és Őslénytani Tár, a Könyvtár, az Állattár Madár- és Emlősgyűjteménye, a Molekuláris Genetikai Laboratórium, valamint az MTA-MTM Állatökológiai és Paleontológiai Kutatócsoportjai. Más gyűjtemények költöztetése még a felújítási munkák befejezésére vár.
Az 1996 óta működő kiállítási épületben eredetileg a Ludovika fedett lovardája volt, majd az Alfa Mozi üzemelt benne, amely 1992-ben leégett. A Ludovika főépületét az ELTE Természettudományi Karának egyes tanszékei használták, rendkívül lepusztult állapotban. A ma már szépen felújított déli szárnyban a Raoul Wallenberg Humán Szakképző Iskola és Gimnázium működött 2015-ig. A fedett lovarda (felújítva) és a főépület (részben felújítva) a föld alatt jelentősen kiterjesztve és összekötve ma a Természettudományi Múzeumnak ad otthont.
Költözés A múzeum elköltözése 2010 óta folyamatosan folyamatosan szóbakerült. A három különböző ponton működő intézményt 2011-től a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kezdte kiszorítani a Ludovika épületéből. Eleinte arról volt szó, hogy a fővárosban kap egy új épületet, majd 2018 decemberében Palkovics László innovációs és technológiai miniszter már arról beszélt, hogy vidékre akarja a kormány költöztetni.Majd keresünk új muzeológusokat" – A Természettudományi Múzeumot is lenyomja a kormányzati arrogancia, HVG, 2019. június 4. 2020 elején a kormány titkos határozatot hozott arról, hogy a múzeumot Debrecen költöztetik.A kormány titokban döntötte el, még az idén elköltöztetik a Természettudományi Múzeumot, Index.hu, 2020. január 22. A Covid19 járvány miatt a terveket évekig pihentették, sőt arról is szó volt, hogy mégis Budapesten maradhat. 2024-től Lázár János újult erővel próbálta meg a költöztetést véghezvinni.
Vezetőség Főigazgató: Bernert Zsolt (2019 – 2026. július 24.)
Tudományos és gyűjteményi főigazgató-helyettes: Gubányi András
Általános és közművelődési főigazgató-helyettes: Buzár Ágota
Igazgatói 1900 körül: Horváth Géza ... 1933–1937: Ernyey József 1937–1945 (?): Éhik Gyula 1945–1949: Tasnádi Kubacska András 1949–1960: Boros István 1960–1970: Székessy Vilmos 1970–1986: Kaszab Zoltán 1986–2013: Matskási István 2013–2019: Korsós Zoltán